A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 37. szám - Sommás szóbeli eljárásunkhoz. (A szentesi járásbiróság köréből)

148 A J O Gr. Bűnügyekben. Hiinösség megállapítása, hatályát Tesztett törvény alapján. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a vádbeli cselekményt elkövetésének idejekor, vagyis 1886. november havában hatályban állott 1876: IV. t.-c. 10. §. rendelkezése szerint a községi elöljárók a dohány-csempészőket nemcsak feljelenteni, de a csempészet megakadályozására hatáskörükben minden intézkedést megtenni különbeni pénzbírság terhe alatt voltak kötelezve, s hogy ennélfogva a hivatali hatáskörben együttesen eljárt B. J. és T. G. vádlottak a kezökhöz vett készpénzbeli ajándékért a törvény által előirt kötelességeiket szegték meg: mindkét alsó bíróság Ítéletének ezeu vádbeli cselekvényre vonatkozó része a bűnösség, ugy nemkülönben nevezett vádlottak büntetésére nézve megváltoztatok és B. J., valamint F. G. vádlottak a BTK. 467. §-ban minősített s ugyanezen, valamint a 484. §. szerint büntetendő megvesztegetés bűntettében mondatnak ki a BTK. 70. §. szerint tettestársként bűnösöknek és ezért B. J. 8 havi börtönre s 10 frt pénzbüntetésre, T. G. a BTK. 92. §. alkalmazásával 6 havi börtönre ité'.tetnek. (1891. május 12-éu 10,323.) Az ölési szándék vádlott tagadása esetén nem vehető bizonyítottnak, csupán a sérelmezésre használt eszköz veszélyessége és a sérelmezés helye alapján. (B. T. K. 279., 306. §§.) A kaposvári kir. törvényszék: N. István a B. T. K. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének kísérletében bűnösnek mondatik ki s ennek megtorlásául a B. T. K. 279., 289. és 66. §-ai alapján az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy és fél évi börtönbüntetésre és ennek kiállását követöleg még három évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok: A vizsgálat, valamint a végtárgyalás adatai szerint igazoltan áll, miszerint T. Gábor 1886. évi december hó 3-án délután 3 és 4 óra közt a B. Szilveszterné tulajdonát képező 'erdőben a tulajdonosnő megbízásából a határ mentén felügyelet céljából egy kerülőt tevén, midőn a J.-féle resulából (sarjerdö) mintegy 6 —10 lépésnyi távolból főbe lövetett, feje tetejét, miként az orvosi látlelet is támogatja, egy szem sörét érte. Azon helyről és azon irányból, a hol a lövés füstje látszott a resulából, J. erdőőre, N. István lépett elő s a határaikon át'épve a B.-né tulajdonát képező erdőterületen T. Gábort megrohanva, fegyverének rászegezése mellett, agyonlövéssel fenyegetve, vállán függő fegyverének átadására kényszeritette, mire sértett T. Gábor fegyverét levévén, azt sértettnek át is adta. Ezután vádlott T. Gábort letartóztatva, elkísérni akarta, azonban T. azon ellenvetésére, hogy ha el akarja kisérni, ugy hajtsa be hát K. haszonbérlőhöz, N. István a bekiséréstől önként elállva, sértett fegyverét elvitte magával. N. István ugy a vizsgálat, mint a végtá^gyalás során következetesen tagadásba vette, hogy a mondott helyen és időben egyáltalában tartózkodott volna, azt adván elő, hogy a határárokban látta meg T. Gábort vadra lesni s mintegy 80 lépésnyi távolból reá kiáltván, T. Gábor a B.-né erdejébe ugrott be, mire vádlott T. utána sietve, fegyverének átadására hivta fel s midőn az fegyverét átadni vonakodott, akkor öt agyonlövéssel fenyegetve a fegyver átengedésére kényszeritette s midőn azt elvette, eltávozott. Tekintve azonban, hogy nem csupán a sértett félnek, hanem H. jánosné és D. Vendel tanuknak egybehangzó vallomásai szerint be van bizonyítva, hogy a resulától mintegy 40 — 50 lépésnyi távolból történt lövésre T. Gábor fejéhez kapva felkiáltott, hogy Isi Kitt meg«, hogy nyomban a lövés eldördülte után azon helyről, a hol annak füstje emelkedett, egy ember lépett elő a resulából, a kiben sértett és tanuk határozottan N. István erdőőrt ismerték fel, ki fegyverét T.-re emelve, őt tovább is életveszélyesen fenyegette ; tekintve továbbá, hogy a lövést és a lövés után a sértett felkiáltását, a közelben levő G. Mihály tauu is hallotta ; tekintve végül, hogy vádlott F. János, F. Jánosné, F. József és F. Józsefné tanuk előtt minden kérdés nélkül önként beismerte, hogy a kérdéses alkalommal T. Gábort meglőtte : a kir. törvényszék eléggé meggyőző bizonyítékot látott fenforogni arra nézve, hogy a sértett T. Gábort fején érintett és 14 napi gyógyulást igénylő sértést okozott lövést N. István ejtette, mely lövés, tekintettel a sértés helye, az ölésre feltétlenül alkalmas eszköz és a lőtávolságra, könnyen a sértett halálát okozhatta volna. Ép ezen körülményből folyólag az ölési száudék fenforgása nyilvánvaló lévén, vádlott cselekményét a B. T. K. 279. és 65. §-ai alapján kellett elbírálni, illetve szándékos emberölés bűntettének kísérletében vádlottat bűnösnek kimondani. A büntetés kiszabásánál, míg egyréséről enyhítő körülményeket képeznek vádlott alacsony műveltsége és a büntetés hosszabb tartama által érzékenyen sújtott számos tagból álló családja, másrészt felettébb súlyosító körülményekként voltak betudandók, hogy vádlott a törvény oltalma alá helyezett hivatalos minőségénél fogva benne helyezett bizalommal élt vissza akkor, midőn a hivatalos kötelességből kifolyó beavatkozásra alkalmat nem szolgáltatott T. Gábort nem az őrizetére bízott uradalmi területen meglőve, vele szemben való erőszakoskodásait életveszélyes fenyegetések által folytatta s annak személyes szabadságát is megsértette ; eljárásának jogtalanságát igazolja azon körülmény is, hogy T. Gábor az orvvadászat vádja alól felmentetett, sőt vádlott maga sem állítja, hogy T. az uradalmi területen vadászott volna ; végül, hogy a tanuk egybehangzó vallomása szerint a sürü resula minden pontjától 40 lépésnyi távolból kilátni nem lehet, midőn tehát vádlott 40-60 lépésnyi távolból sértettre lövést intézve, azt el is találta, _ azon alapos következtetés bir jogosultsággal, hogy vádlott a sértettre, kivel már reggel is találkozott, reá lesett s a lövést orozva előre megválasztott helyről ejtette. Vádlott büntetését tehát mindezen körülmények figyelembe vétele mellett a hivatkozott szakaszok alkalmazásával kellett a jelen ítélet rendelkező része szerinti büntetési nemben és tartamban kimérni. (1889. évi szeptember hó 2-án. 4,142. szám.) A budapesti kir. ítélő tábla: X. István vádlottat a B. TK. 301. és 302. §-aiba ütköző súlyos testi sértés vétségében mondja ki vétkesnek s ezért az utóbb idézett törvényszakasz értelmében a jogerős Ítélet foganatba vétele napjától számítandó hat hónapi fogházra, valamint 30 forint pénzbüntetésre itéli, mely utóbbi az 1887 : VIII. t.-c. 1. §-ában megjelölt célra lesz ^ fordítandó s behajthatlanság esetében további hat napi fogházzal helyettesítendő. Ennyiben a kir. törvényszéknek Ítéletét megváltoztatja ; egyebekben azt helybenhagyja. Indokok: Hogy T. Gáborra 1886. december 3-án ama lövést, a mi annak 14 napig tartott testi sértést okozott N. István vádlott ejtette : ezt az eljárás fejleményei, illetőleg a kir. törvényszék ítéletében kiemelt ebbeli adatok egybevetése után, a kir. itélő tábla is megállapitandónak találta. Tekintve azonban, hogy a nevezett T. Gábor sértett és N. István vádlott között sem a kérdéses alkalommal, sem annak előtte semminemű olyan összeütközés nem fordult elő, a mi az utóbbiban, az előbbi irányában ellenséges és különösen a legsúlyosabb megtorlásra inditó ellen séges indulatot gerjeszthetett volna ; tekintve, hogy az eljárás fejleményei szerint N. Istvánt más ok nem indíthatta a T. Gábor bántalmazására, mint az, hogy mint erdőör az őrzése alatti vadászterületen az utóbb nevezettet fegyveresen érte és orvul vadászni vélte; tekintve tehát, hogy a nevezett terhére emez inditó ok rendszerű célján túlmenő visszatorló szándék nem tételezhető fel — és tekintve, hogy a mennyiben nevezett vádlott a kérdéses lövést, a sértett megállapítása szerint is, mintegy negyven-ötven lépésnyi távolból göbecslöveggel és sürü sarjadzó erdőből tette, a honnan a sértettet akképpen, hogy eltalálását biztosra vehette volna, célba sem vehette, ugvszintén tekintve, hogy az eredmény is, miszerint a sértettet, csakis egy szem göbecs érte s azon csupán bőrsebet okozott, szintén arra mutat, hogy a kérdéses lövés tudatosan, oly körülmények között ejtetett, a melyek a legsúlyosabb eredményt előreláthatóan kizárták ; valamint tekintve még azt is, hogy ha a vádlottnak az volt volna a célja, hogy T. Gábort megölje, akkor a mennyiben elegendő ideje és alkalma volt rá, bizonynyal jobban megközelítette és a kérdéses lövést alkalmasabb helyzetből tette volna: ezekhez képest a kir. ítélő tábla az eljárás fejleményeiből, a jelen esetből nem menthette azt a meggyőződést, hogy a vádlott a kérdéses lövést azzal a szándékkal ejtette volna, miként T. Gábort megölje. S ez okon a kir. itélő tábla a jelen esetben a vádlott terhére csupán a B, T. K. 301. §-ában feltételezett bántalmazási szándékot találta jogszerű megnyugvással megállapíthatónak s a vádlottat ennek megfelelően, a jelen Ítélet rendelkező része szerint büntetendőnek. Egyebekben pedig a kir. törvényszéknek Ítéletét indokainál fogva hagyta helyben. Végül azonban még kijelenti, hogy a jelen eset nem tartozván azok közé, a melyekben a fennálló büntető eljárási gyakorlat szerint hivatalból való felülvizsgálatnak volna helye : a kir. ügyész ebbeli kérelmét figyelembe nem vette. (1889. december 93-án, 47,960. sz.) A magyar kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla ítélete felhozott és az elsőfokú bíróság Ítéletéből elfogadott indokainál fogva helybenhagyatik. .'1891. évi január 9-én 4,724. sz.) A járásbíróságok hatáskörébe utalt vétségek és kihágások miatt folyó bíinperek, ha a tárgyalás már megtartatott, ítélet és nem végzés által döntendö el azon esetre is, ha a magáninditványra jogosult fél indítványát visszavonta. (A kassai kir. ítélőtábla 1891. máj. hó 27-én, 407. bf. sz. a.) Nyomatott a .Pesti konyvnyomd«-ré8zvény-társaaág"-nál. Hold-utca 7. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Keil M. József e., lőcsei tszék, bej. okt. 20, félsz, okt. 30, csb. Putz Mátyás, tmg. ifj. Irányi Dániel. — En. Beste e, budapesti ker. és váltótszék, bej. szept. 3), félsz. okt. 29, csb. Jamniczky Sándor, tmg. dr. Dalnoki Béla. — Talviser Alajos e., debreceni tszék,. bej. szept. üO, félsz. okt. 12, csb dr. Wass Antal," tmg. Nagy Sándor. — Kis- Márton e., székesfehérvári tszék, bej. nov. 9, félsz. nov. 24, csb. Sohár Béla, tmg. Meszlény Lajos. — Meskó Gyula e., nyíregyházi tszék, bej. okt. 23, félsz. nov. 2, csb. Barboloviciu Virgil, tmg. Szikszay József. — Albrecht Adolf e., brassói tszék, bej. okt. 3, félsz. okt. 26, csb. Kovács Károly, tmg. Lengeni János — A. Josef Fnchs e., pozsonyi tszék, bej. nov. 2, félsz. nov. 26, csb. dr. Gyurtsy Kálmán, tmg. ifj. Fabricius Károly. — Jovanovits I)ll?an e., n.-becskereki tszék, bej. okt. 10, félsz. nov. 6, csb. dr. Végh Imre. — Riesi'l Abrahim e., m.-szigeti tszék, bej. okt. 12, félsz, nov. 10, csb. Korányi Frigyes, tmg. dr. Máris Illés. — Tamási György e., szabadkai tszék, bej. okt. 12, félsz. okt. 22, csb. dr. Bányai Miksa, tmg. dr. Herczegh Lajos. — Flesch Lázár e., fehértemplomi tszék, bej. okt. 5, félsz. okt. 28, csb. Lallossevits János, tmg. Szentmiklósy János. — Klein Jakab e., beregszászi tszék, bej. szept. 30, félsz. okt. 28, csb. Tolvay Gyula,, tmg. dr. Belényesy András. Pályázatok : A zsolnai jrbságnál aljárásbirói áll. szept. 20-ig.— A mátészalkai jrbságnál a 1 b i r ó i áll. szept. 23-ig. — A zalaegerszegi kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. szept. 20-ig. — A zalaegerszegi tszéknél b i r ó i áll. szept. 24-ig. — A kőszegi jrbságnál aljegyzői áll. szept. 24-ig. — A magyarláposi jrbságnál aljegyzői áll. szept. 26-ig. — A besztercebányai tszéknél dijas joggyakornoki áll. szept. 26-ig.