A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 38. szám - A biró és az ügyvéd

Tizedik évfolyam. 38. szám. Budapest 1891. szeptember 20. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: Y., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U Unm ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A IAGTAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KJ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed éi-re l frt 50 kr. fél » 3 . — » egész » 6 » — • Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM . A biró és az ügyvéd. Irta: I n c z e József, kolozsvári ügyvéd.— A telekkönyvi bejegyzéshez. Irta : Borovánszky Ede, nagyszombati ügyvéd. — Ausztria és külföld. (Katonai büntetőtörvény Hollandiában.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Vak személy tehet-e érvényes szóbeli magánvégrendeletet? [Felelitek.] IV. Irta: Jakab Géza, budapesti kir. közjegyző-helyettes. V. Irta: Köváry Ödön, rozsnyói ügyvéd. VI. Irta: dr. Kom János, ügyvéd Győrött. VII. Irta. Imrédy János.) — Sérelem. (Nyilvánkönyvi állapotaink. [A r ó z s a h e g y i kir. tszék területén.] Irta : dr. H e x n e r Gyula, liptó-szent-miklósi ügyvéd.) — Irodalom. (A postajog Magyarországon. Dr. Róth Páltól. — Staatsanwalt und Privatanklager. Dr. Richárd Smidt-töl. — A találmányi szabadalmak és a védjegy-hamisitás elméleti és gyakorlati kézikönyve. Fouillet E.-töl.) — Az igazságügyi orvosi tanács szervezete, ügyrendje és eljárási szabályai. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára* t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik as igazság ügy miniszteri rendeletek függelékének (az új birói ügyviteli szabályok) j. és 4. ivét (33-ó4- lap)Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A biró és az ügyvéd. Irta : INCZE JÓZSEF, kolozsvári ügyvéd. A kir. itélő táblák decenralisatiója — a mig meg nem valósult — azon j'elszavak közé tartozott, melyeket mindenki hangoztatott. Csak elenyésző kisebbséget képeztek azok, kik nem ujjongtak az 1890. évi XXV. törvénycikknek, sőt sok elfojtott aggodalmakat is tápláltak. Mindenki lelkében élt azonban az aggodalom a miatt, hogy a jogegység szem- | pontja a decentralisatió által sérelmet szenvedhet, mert a jogegység fentartására különösebben hivatott Curia bíráskodása alól a törvénykezési ügyeknek jókora nagy tömege ki van vonva s ugy ezekre nézve tágabb tere nyilik azon ! veszélyes játéknak, mit keserű humorral »törvénykezési 1 u t r i«-nak szoktak elnevezni. Ma is igen kevesen mondják, de annál többen érzik, hogy ezen aggodalmak alaposak voltak. A k o 1 o z s v á ri jogász-körökben mindinkább nyilvánul az a nézet, hogy a szétosztás a törvénykezés színvonalát nem emelte, de az ellentétes határozatok számát és a jogbizonytalanságot nagyban fokozta. Példa beszéljen: A kolozsvári kir. itélő tábla 157—891. szám alatt kelt végzésében azt a kijelentést tette, hogy alperes társság esetén — még ha a marasztalási összeg 100 forintnál kisebb is — és tiszta adósságos perben is, az ítéleten megnyugvó alperesek ellen sincs helye végrehajtásnak, ha egy alperes felebbezett. A concrét esetben tiszta készpénz adósság képezte a per tárgyát, alperesek 83 frtra voltak marasztalva s csak 1 alperes felebbezett s ennek dacára a kir. tábla nem látja a végrehajtásnak helyét a megnyugvó alperesekre nézve, mert — ez az indok — a nem felebbezők csatlakozótoknak vélelmezendők és mert az 1-ső birói ítéletben nincs kimondva az, hogy felebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Ezen felfogás minden izében nemcsak téves, de egyenesen törvénybe ütköző, oly törvénybe, melyre nézve a fel- i fogás többfélesége is kizártnak tekintendő. Ugyanis a felebbe- j zéshez való csatlakozás praesumtiója az 1891. évi LIX. t.-c. 35. §. 1-ső bekezdése által világosan ki van zárva. Ha ezen j Lapunk mai száma törvényhely még liquid adósságos követeléseknél sem nyerhet alkalmazást, ugy egyáltalán soha sem nyerhet, akkor egyszerűen kitörlendö a törvénykönyvből, mint fölösleges, holott az az elv, hogy a törvényben semmi sem lehet fölösleges. A kir. tábla az idézett §-nak csupán második bekezdéséről vészen tudomást, noha nyilvánvaló, hogy a törvény az első bekezdést állítja fel általános szabály gyanánt s a másodikban kivételt statuál. Ha számadási, szerződés-érvénytelenítési, örökösödési, vagy szerződésteljesitési, avagy valamely praejudicialis perről van szó — hol a kérdés »e g y s é g e s s é g e« nyilván való — azt a kivételes szabály alkalmazását józanon senki sem kifogásolja, de a kivételből általános szabályt csinálni s ezt rendszerré tenni: az az első hibája az emiitett Il-od fokú végzésnek. Itt megjegyzem közbevetőleg, hogy vannak olyanok, kik a csatlakozási elméletet pótolják liquid adósságos perekben is, ha alperesek e g y e t e m 1 e g e s kötelezettségben vannak, de ez is tévedés, mivel a második bekezdés a törvény világos szava szerint csak ott nyerhet alkalmazást, hol a megoldás csak egységesen történhetik. Itt a szó nemileges hasonlósága ejti tévedésbe az illetőket. De ezen kivül a végrehajtás azért is elrendelendő lett volna, mert a marasztalási összeg 100 frton alul volt (37. §. a) pont.) Ezt azért tagadja meg a tábla, mert az Ítéletben a végrehajthatóság kimondva nem volt. Ez a felfogás is téves! Igaz ugyan, hogy a törvény imperative rendeli, hogy a végrehajthatóság az ítéletben kimondandó, de ez nem teszi azt, hogy ki nem mondás esetén az ítélet nem végrehajtható. Ha a törvény akarata az, hogy a 100 frton alul maradó marasztalást tartalmazó első bírói ítélet végrehajtassék, akkor ez nem függhet a járásbiró elnézése, tévedése vagy tudatlanságától, mert a törvény akkor is az, ha azt a járásbíróság nem tudja, elfelejti, vagy ha a fogalmazásnál tollhiba esik stb. A marosvásárhelyi volt egységes kir. itélő táblán ily téves határozatok immár nem keletkeztek, mert ott sűrűn tartottak összes üléseket s igen sok elvi megállapodásra jutottak s azt abstract formában ki is fejezték. Ott vagyok tehát, a honnan kiindultam, hogy tudniillik a decentralisatiónak eddig csak hátrányait ismerjük s üdvös hatásait a jövőtől várjuk. Miután azonban ezen pár soromnak e szerint személyi, vagy legalább helyi vonatkozása van, az igazságnak tartozom annak elismerésével, hogy a kolozsvári kir. tábla majdnem példátlan erőfeszítéssel és gyorsasággal dolgozik s munkájának épen ezen hallatlan gyorsasága magyaráztatja meg tévedéseinek is annyira felötlő voltát. Idősz erűnek tartok még egy esetet felemlíteni a kolozsvári és marosvásárhelyi judícaturából: mely élesen megvilágítja azon ügyvédellenes hangulatot, mely ezen bíróságok körében otthonos. Egy ügyfelem nevében 459.frt iránt pert indítottam. Azonban az utasítás vétele és a kereset beadása közti időben a megbízó (kinek velem szemben 1,000 forintot meghaladó költség tartozása volt) egyezséget kötött velem olyképen, hogy a kérdéses 459 frtos követelést számlája apasztására átengedte s többi tartozása fizetésére részletfizetési kedvezményt nyert. Azért a már készen leirt és felbélyegzett kereset beadatott a fél nevében. Az engedményről az ellenfél részéről a bíróság felvilágosittatván, keresetemet elutasította s költség fizetésre kötelezett, kifejezvén, hogy az engedmény folytán csak saját nevemben élhetek keresettel. A költségeket felem helyett megfizetvén, a pert saját nevemben adtam be. Ekkor a bíróság ismét elutasított és költségfizetésre kötelezett azon indokolással, mert az engedmény a törvény által tiltott magához váltás esetét képezi s így nekem, mint ügyvédnek kereseti jogom nincsen. Az eredmény tehát az, hogy az adósok a hiteles okmányon alapuló és nem is tagadott adósságukat megfizetni sem az elődnek, sem az utódnak nem tartoznak. Ehhez több commentár nem kell. 12 oldalra terjed.