A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 37. szám - Sommás szóbeli eljárásunkhoz. (A szentesi járásbiróság köréből)
A JOG. 147 konstatálása végett a becslő esküt azért kellett megítélni alperesnek, mivel a szakértő egy fix összeget nem állapított meg határozottan, illetve a vesztett haszon valóságos előállását is megállapítandó, kellett alkalmazni a becslő esküt stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1890. október 30-án, 22,177.) : az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek a visszatartott kávédarálógépet természetben visszaadja, avagy annak 150 frt egyenértékét megfizesse, kötelezi továbbá felperest, hogy alperesnek ezen felül llG frt kárt és a perköltségeket is megfizesse stb. Indokok: Felperes az alperesi tagadás ellenében azt, hogy az alperes által bérbe bírt házban az A •/. alatti számlában feltüntetett kár valóban felmerült és hogy ezen kárt alperes okozta, be nem bizonyította, sőt mivel alperes tanúi felperes ezen állítását egyenesen megcáfolták és beigazolták, hogy alperes a házból történt távozása előtt az ott észlelt hiányokat kijavíttatta, ezen tényekkel szemben a különben is rendellenesen megítélt főesküt mellőzni és felperest kár ciraén érvényesített keresetével feltétlenül elutasítani kellett. El volt továbbá felperes utasítandó a lakbér cimén indított keresetével is, mert a csatolt nyugtából kiderül, hogy alperes ebbeli kötelezettségének szintén megfelelt, tartozásban tehát ezen címen sincsen. Ellenben mivel a most kifejtettek igazolják, hogy alperes felperesnek sem kár, sem lakbér címén nem adósa és hogy e szerint felperes akkor, midőn kávéőrlő-gépét biztosítékul visszatartotta, jogellenesen járt el, nyilvánvaló, hogy felperes alperesnek ezen gépet nemcsak kiadni, esetleg a szakértő által 150 frtra tett egyenértékét megfizetni, hanem ezen felül azon kárt is megtéríteni köteles, mely a gép eme jogtalan visszatartása által alperesnek okoztatott. Mivel pedig ezen kár tekintetében felperes beismerte, hogy alperes megfelelő gép hiánya miatt a darálást 58 napon át nem folytathatta, mivel továbbá a szakértő igazolta, hogy alperes ez által naponkint 3 frt kárt szenvedett, mivel alperesnek a gép kiadása és okozott kárának megtérítése iránt indított ezen viszonkeresete a felperesi keresettel teljesen jogalapbeli, a viszonkereset megállapítása mellett felperest ugy a gép kiadására, esetleg a 150 frtban megállapított egyenérték megfizetésére, valamint jogtalan cselekménye által alperesnek okozott és a fentiek szerint 116 frtot kitevő kár megtérítésére feltétlenül kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia (1891. máj. 29-én, 10,837/90. sz.) : A másodbíróság ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. A. polgári biróságiik házassági válóperben bármelyik felet küldésben marasztaló szentszéki ítéletnek, mint illetéktelenül hozottnak végrehajtásahoz, segédkezet nem nyújthatnak, (A budapesti kir. itélő tábla 1891. évi inárc. hó 17-én, 55,890/90. sz. a. hozott jogerős határozata.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A. keresk. törv. 852. §. értelmében eladandó árúnak tényleges eladása nélkül, az eladó egyszerűen árkülönbözetet nem igényelhet. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Az e.-b. ítélete megváltoztatik. V. P. köteleztetik, hogy luO frtot, ennek 1883. június 18-tól járó 6°/o kamatát felperesnek 8 nap alatt megfizesse ; ezen felüli követelésével felperes elutasittatik. Indokok: A keresethez mellékelt kötelező levél szerint alperes tartozott 1883. május-június havában felperestől 100 m.-m. törökbuzát, métermázsáját 5 frt vételárban átvenni, mely törökbuzát felperes a kolozsvári vasúti indóházba kötelezte magát átadni, alperes pedig arra kötelezte magát, hogy a szállításra megkívántató zsákokat fogja felperes rendelkezésére bocsátani. A köth vél arról is tanúskodik, hogy felperes ezen szállítási ügylet fejében 100 frt díjt (prámie) is fizetett alperesnek. Felperes most már keresetében kártérítést követel az alapon, mert alperes a törökbuza szállítására szükséges zsákokat felhívásra rendelkezésre nem bocsátotta, kártérítésül pedig a vételár és a teljesítés ideje szerinti kolozsvári piaci ár közötti különbözetet ("differenciát) s azonkívül a fizetett díj (prámie) visszafizetését is követeli. A jelen per elbírálásánál mindenekelőtt azon kérdés döntendő el, ha vájjon a kérdésben forgó vételügylet különbözeti ügylet-e (Difierenz-Gescháft) avagy pedig közönséges szállítási ügylet? különbözeti ügyletnek a jelen vételi ügylet nem tekinthető, mivel a különbözeti ügylet ott forog fenn, hol az eladónak kezdettől fogva szándékában sem volt, hogy az eladott árúkat tényleg szolgáltassa, a vevőnek pedig nem hogy azokat tényleg átvegye, hanem mindkettő csak az esetleges különbözet megfizetésére volt elkészülve. A fenn idézett kötelező levél szerint pedig felperes a törökbuzának természetben leendő átadására és alperes is annak természetben átvételére kötelezte magát Minek folytán tehát a jelen ügylet a kereskedelmi törvény 337. §. intézkedése alá eső szállítási vételügyletnek tekintendő. Ebből kiindulva, a felperes által alperesnek fizetett 100 frt díj, a mely felperesnek a szerződéstől való visszalépését, minden további kötelezettség nélkül biztosítja, a jelen esetben a bánatpénz természetével bír. Mindezekből kitűnik, hogy a fenforgó kártérítés kérdése, tekintettel arra, hogy a törökbuza vételára még megfizetve nincs, I a kereskedelmi törvény 352. §-a intézkedése alapján bírálandó el. Ennek értelmében pedig felperesnek jogában állott vagy az I árú átvételét t. i. a zsákok átadását s a szállított törökbuzának átvételét és a vételár megfizetését követelni, vagy az árút a keresk. törv. 347. ij-ban foglalt határozatok megtartása mellett alperes rovására eladni és egyúttal a kár megtérítését igényelni, vagy pedig a szerződéstől elállhatott, mintha az meg sem köttetett volna. Felperes azonban a törökbuzát a kereskedelmi törvény 347. §. intézkedésének megfelelő módon el nem adta, sem azt a keresk. törvény 351. §. útmutatatása szerint alperes vevő veszé1 lyére közraktárba vagy egy magánszemélynél le nem tette, hanem i a felett mint sajátja felett rendelkezett s az adott bánatpénz felj adásával a szerződéstől sem állott el, legalább is ilyen nyilatkozatot alperessel szemben nem tett, minélfogva tehát kártérítésre ;• igénye általában nincs s ez oknál fogva egyedül a kért kártérítés nemére való tekintet nélkül lett kártérítés iránti keresetével elutasítva. Most már csak azon kérdés jön elbírálás alá, hogy van-e felperesnek jogi az általa alperesnek fizetett 100 frtot visszakövetelni. E kérdés megoldásánál a keresk. törv, 278. §-a irányadó, e szerint pedig a bánatpénz kikötése csak azon félnek, ki adta, ad választási jogot a teljesítés és a bánatpénz között, de nem azon félnek is, kinek javára a bánatpénz kiköttetett, ugy hogy ha a visszalépés joga az illető fél részéről nem gyakoroltatik, a bánatpénz iránti, csak az esetleges kötelezettségének a megszűnésével, egyedül a teljesítés, illetve a nem teljesítés miatti kártérítés iránti I főkötelezettsége marad csak fenn, miből következik, hogy alperesnek is, mivel felperes a szerződéstől vissza nem lépett, csak a törökbuza szállítását, illetve a nem szállítás miatti kártérítést, nem pedig a bánatpénz elvesztését van joga követelni. Mindezek szerint tehát alperes az adott bánatpénz megtartására jogcímmel nem bírván, annak s járulékainak megfizetésébe elmarasztalandó volt. A perköltség a per körülményeinél fogva szüntetett meg I kölcsönösen. A magyar kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A m.-b. ítélete felperest kártérítési követelésével elutasító részében azért volt helybenhagyandó, mert felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy az A) alatti | okirat szerint alperesnek m.-mázsánként 5 frtért eladott 1000 m.mázsa tengerit, a szerződés teljesítése helyén Kolozsvárt eladta | volna, az M.-Ludason 60J m.-mázsára történtnek el nem fogadható, 400 m -mázsára nézve az eladást felperes egyáltalában nem is bizonyította, holott felperesnek kötelessége lett volna az árú átvételében késedelmes vevő ellenében támasztható kártérítési követelése megállapítására nézve az árú tekintetében a keresk.' törvény 351. és 3ó2-ik §-aiban megszabott eljárást követni, miután felperes az árút Kolozsvárt tartozott átadni és a késedelmes alperest az 188G. május 8-án kelt levél szerint is arról értesítette, hogy az 1,000 m-mázsa tengerit el fogja adni s ennek következtében árkülönbözetet fog követelni, az eladás a teljesítés helyén volt volna eszközlendő, minthogy felperes csak ebben az esetben tekinthető a szerződést maga részéről is teljesítőnek, minthogy a törvény értelmében eladandó árúnak árát kizárólag a tényleges eladási ár állapithatja meg s ezt sem a piaci, sem a tőzsdei ár nem helyettesitheti, ezeknél fogva felperesnek az árkülönbözetből származtatott kártérítési követelése meg nem állapitható. A másodfokú bíróság ítéletének az a része, mely szerint alperes 100 frt tőke és járulékai visszafizetésére köteleztetett, azért hagyatott helyben, mert felperes a per adatai szerint alperest a szállítandó tengerihez szükséges zsákok átadására felszólitván, alperes nem bizonyította, hogy felperesnek a zsákokat a szállítás teljesítése végett átadta volna, alperesnek ezen mulasztása következtében a szerződés megszűnt. Minthogy pedig a másodbiróság a 100 frt díjat (prámie) jogi tekintetben helyesen minősítette bánatpénznek s minthogy a szerződés megszűnése esetében (kt. 279. §.) a bánatpénz visszaadandó, alperest a felvett 100 frt és járulékai visszafizetésére kötelezni kellett. (1891. május 22-én, 1,601.) A kereskedelmi törvény büntető határozatainak alkalmazása oly részvény-társaságot vagy szövetkezetet tételez fel, melynek cége a cégjegyzékbe szabályszerűen bevezetve vau; mig bejegyzés nélkül mükiidö részvény-társaság vagy szövetkezet irányában a kereskedelmi biróság hatásköre csak arra terjed ki, hogy a kereskedelmi törvény 21. §-a értelmében a cégbejegyzésre vonatkozó törvényes rendelkezéseknek érvényt szerezzen. (M, kir. Curia 1S90. máj. 7-én, i 498. vtsz.) A keresk. törv. 320. §-a szerint azon kereskedő, ki egy másikkal üzleti összeköttetésben áll, köteles a vett ajánlat iránt azonnal nyilatkozni,ellenkezőié? hallgatása az ajánlat elfogadásának tekintetik. Egyetlen egy az ajánlatot rövid idővel megelőzőleg | eflVktuált vételi ügylet a felek között üzleti összeköttetés megállapítására elegendő. (M. kir Curia 1890. nov. 4-én, 634. sz. a.)