A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 37. szám - Sommás szóbeli eljárásunkhoz. (A szentesi járásbiróság köréből)

270 A JOG. 4. Az 1876: XVI. t.-c. 21. § a határozottan kimondja, hogy csak »némák, siketnémák és a 18 éven aluli kiskoruak« tartoznak végrendeletüket közokiratba foglaltatni, a vakokról azonban ily értelmű intézkedést nem tartalmaz s ilyenre sehol sem akadunk. Mindezeknél fogva az érintett szóbeli végrendeletet — feltéve, hogy az, az 1876 : XVI. t. c. 15. és következő §§-nak megfelel, érvényesnek tartom. Dr. Weisz Bernát, bártfai kir. közjegyző, S é r e 1 e m * »Sommiís szóbeli eljárásunkhoz.« (A szentesi járásbíróság köréből.)** Hogy e becses lapok olvasója nyomban megbírálhassa : bir-e általában, vagy mennyiben jogosultsággal az a vélelem, mely e lapok 36-ik számának »Sérelem« rovatában »Sommás szóbeli eljárásunkhoz« cím alatt több ügyvéd neve alatt megjelent, engedtessék meg nekem az erre okul szolgált cikket előzményével röviden megismertetnem. Rónaszéki T r u x Hugó ur, a budapesti kir. itélö tábla kitűnő birája, e becses lapok 32-ik számában közzétett s mélyen tiszt. fel. szerkesztő úrhoz intézett »nyílt levelében« megütközésének adott kifejezést a felett, hogy egy járásbíróságnál létezhetnek Ítélethozatalra váró befejezett sommás perek. Ezen — szerinte ~ kóros állapot elterjedésének okát abban találta, hogy a birák az ügyvédeknek fonnaszerü jegyző könyvi tárgyalást engednek s ennek tulajdonította, hogy a biró kényszerülve lévén az ügyet később tanulmányozni, a tárgyalás befejeztével nyomban ítéletet nem hozhat és azt élőszóval ki nem h'rdetheti, hanem írásosan kézbesitteti. A bajon pedig akként vélt segíthetni, ha a biró a trdts szabványait szigorúan megtartja, vagyis a tényállás kiderítését röviden maga vezeti jegyzőkönyvbe, ettől feltételezvén az ügynek külön tanulmányozása kikerülését és az ítéletnek nyomban élőszóval kihirdethetését. Ebből következtettem azt, hogy a »nyilt levél« írója sommás perben az ítéletnek a tárgyalás, vagy bizonyítási eljárás befejeztével nyomban való élőszóvali kihirdethetését attól feltételezi, ha a biró a kiderített tényállást maga vezeti jegyzőkönyvbe s ezért elégnek találja, ha a sommás birák erre lesznek utasítva az 1891 : XVII. t.-c. értelmében felügyeletre hivatottak által. E becses lapok 35-ik számában megjelent igénytelen észrevételemben azon hozzáadással járultam a nyílt levélben foglalt javaslathoz, hogy ha a ptrdts szabványai szerint is a szóbeliség üdvös volta az ügy gyorsabb lefolyását kell hogy eredményezze, e cél elérése végett nem elég a járásbiróságokat csupán atra utasítani, miszerint az ügyvédeknek ne engedjenek formaszerű tárgyalást és hogy maguk vezessék a jegyzőkönyveket, hanem kifejezetten arra is, hogy a tárgyalás, illetve bizonyítási eljárás befejezésével kötelesek az Ítéletet nyomban meghozni és azt élőszóval kihirdetni. Elismerem, hogy ezen észrevételemmel elkéstem, mert azzal egyidejűleg közöltetett e becses lapokban »megleckézett járásbiróság« cím alatt a budapesti kir. ítélő táblának egy legújabb keletű Ítélete, melyben figyelmeztetve lett az illető járásbíróság, hogy »...azelsőbirói ítélet a tárgyalás, illetve bizonyítási eljárás befejeztével nyomban szóval kihirdetend ő.« Az észrevétel megtételére pedig a szentesi járásbíróságnál szerzett tapasztalatom indított, a melynek alapján kimutattam, hogy milyen különbség létezik — az ügymenet gyorsítása tekintetében — ha a biró maga vezeti a jegyzőkönyvet és nyomban ki is hirdeti az ítéletet, vagy ha maga vezeti ugyan, de az Ítéletet csak később hozza meg és azt Írásosan kézbesitteti. E tekintetben összehasonlítást tettem a szentesi járásbíróság egy volt és jelenlegi albirójának eljárása között; tettem ezt a nélkül, hogy az eljárás közti különbséget előnyében és hátrányában akár egyik, akár másik munkásságával hoztam volna kapcsolatba. Sőt ha ezt veszszük, több munkásságot tulajdonítottam a jelenlegi albirónak, midőn felemiitettem, hogy ép azért kell egész nap dolgoznia, mert az ítéletet írásosan kézbesitteti, mig elődjének napi munkája csak a nap 3/i részére terjedt. Ezen nagyobb munkásság mellett is a hosszabb terminusokat, általában az ügyek lassúbb menetét annak tulajdonítottam, hogy habár rendszerint maga vezeti is a jegyzőkönyveket, de ítéletet nyomban, szóval csak makacsság vagy beismerés eseteiben hirdet, különben pedig írásosan kézbesittet. Midőn ezt a példával támogatott észrevételt megírtam, legtávolabbról sem gondolhattam arra, hogy az a helybeli ügyvédek részéről a szentesi járásbíróság, illetve annak egyik albirája ellen intézett merényletnek tüntettessék fel, annál kevésbé gondolhattam ilyesmire, mert a védelem felhozott okaiból, a mélyen tisztelt kir. táblai biró ur »nyilt levele* következtében ép ugy síkra kelhettek volna a fővárosi ügyvéd urak a budapesti VII. ker. járásbíróság sommás birája mellett, mint a »védelem« aláirói. * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. ** Jelen válaszszal az e tárgy fölötti polémiát lapunkban befejezettnek jelentjük ki. A szerkesztőség. A szentesi albiró ur érdekében megtörtént. Tagadásba vétetett észrevételem közérdekű őszintesége és jogos volta. Különben — hitem szerint - ezen tiltakozás iniciálására aligha vállalkozott volna más, mint épen az, ki elég kedvező alkalomnak találta igénytelen cikkemet arra, hogy a tárgy kitétele nélkül »surgós« és »bizalmas« (!?) értekezletre hivja össze a helybeli ügyvéd urakat és ezen értekezlet megnyitása után a megjelenteknek elfogadásra ajánljon egy már készen hozott, személyeskedéstől duzzadó cáfolatot, melyből azonban a komolyabb, szenvedélytől és gyűlölködéstől nem saturált többség törölte mindazon kitételeket, melyek netalán azt árulhatnák el, hogy a jelenlegi albiró urnák általam meg nem tagadott munkássága érdekében kibocsátott védelem másodrendű szerepet játszik. De a védelmet még sem lehetett megfosztani azon hangtól, mely csekély személyem, tehetségem kigunyolására, kicsinylésére volt szánva, a mi - igazán mondom nem bánt. Tisztelet a kivételeknek, a fiatalabb nemzedék által követelt )OÍ ez az öreg ügyvédekkel szemben. Áttérve a cikk érdemi részére, már ezek után is nyugodtan kérhetném ki bárkinek elfogulatlan ítéletét, hogy raszolgált-c cikkem a közölt védelem megírására, van-e annak akár javaslati részében, akár az annak támogatására felhozott eltérő bírói eljárás összehasonlításában, az eljárás különbségéből vont eredmény kimutatásában olyan személyi sérelem, mely cikkemet a tárgyilagosságtól megfosztaná ? Azt mondja a védelem, hogy az aljárásbiró ur működésére nézve felhozottak lényeges részeiben nem felelnek meg a valóságnak. Hát nézzük, mit mondottam. Azt, hogy terminusokat 5 — 6 hétre tűz ki, mig elődje 5 — 6 napra tűzött. Ezt a védelem határozottan elismeri. Azt mondottam, hogy az ítéleteket az ügy befejezése után 10 — 14 nap múlva írásosan kézbesitteti. Ezt is elismeri. Azt mondottam, hogy elődje a tárgyalás vagy bizonyítási eljárás befejezésével nyomban kihirdette az ítéletet. Ezt sem tagadja. Azt mondottara : a jelenlegi albiró ur a maga által vezetett jegyzőkönyv, illetve bizonyítási eljárás berekesztésével sem hirdeti ki nyomban az ítéletet, hanem később tanulmányozza és írásosan kézbesitteti. Ezt sem tagadja meg a védelem, hanem megmagyarázza nekem, mint tudatlannak, hogy a jegyzőkönyv befejezése nem azonos az eljárás berekesztésével, hogy pedig a biró mikor tekintse az eljárást berekesztettnek, az a törvényben előírva nincs. Ezért nem törtéuhetik meg az ítélet hirdetés minden ügyben s a törvény szövege dacára is helyesen cselekszik az albiró ur, ha | kivételes és bonyolult esetekben előbb meggondolja az I ítéletet, meggondolja azt, hogy berekeszsze-e a bizonyítási eljárást. Ezen meggondolás szükségessége és a tanuhallgatásoknál esetleg a felek meg nem jelenése kizárja lehetőségét az Ítélet nyomban való kihirdetésének. Engedje meg a tisztelt védelem, hogy elhitesse:i) magammal, miszerint 29 évi ügyvédi praxis után van sejtelmem arról, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv befejezése nem azonos a bizonyítási eljárás berekesztésével és így midőn azt állítottam, hogy az albiró ur nyomban nem szokta kihirdetni az Ítéletet, ezt a tárgyalás, illetve bizonyítási eljárás befejezéséhez kötöttem. A mi pedig azt illeti, hogy helyesen cselekszik-e az albiró ur, ha előbb meggondolja, van-e helye bizonyítási eljárásnak és azt mikor tekintheti berekesztettnek, ez okból nem cselekszik-e sokkal bölcsebben, ha az Ítéletet nyomban nem hirdeti ki, hanem 10—14 nap múlva kézbesitteti írásosan: erre megadja a feleletet a trdts 124. §-a, továbbá egy olyan országos tekintélyű jogász, mint Rónaszéki T r u x Hugó, kir. táblai biró urnák e lapok 32-ik számában közölt nyílt levele, végre a budapesti kir. itélő táblának fenn hivatkozott legújabb keletű Ítélete. De egy dologra nézve mégis adós marad a t. védelem, arra ugyanis, hogy ha már a meggondolás folytán alkalmazott bizonyítási eljárás is berekesztetett, mi állja útját az ítélet nyomban való kihirdetésének és mi indokolja szükségét az Ítélet 10 —14 nap múlva írásos kézbesittetésének ? Ezek után, habár a védelemmel nem érezhetem is magamat oda szoritottnak, hogy az albiró ur eljárására nézve tett álliiásomat adatokkal igazoljam, megteszem azt azon vád elhárítására, hogy közzétett észrevételem a személyes neheztelés eszköze. Az albiró ur bíráskodása idejétől mai napig összesen 37 sommás ügyemben járt el. Ezekben a legrövidebb határidő 35 és — nem számítva a szabadságolási időt — a leghosszabb 53—61 napra tűzetett. Ebből a 37 ügyből tárgyalás előtt kiegyenlittetett 7, makacsság volt 4, beismerés alapján nyomban kihirdetett Ítéletet nyert 5, tárgyalás és bizonyítási eljárás befejezése után írásos ítélet kézbesittetett 12 ügyben, elintézésre vár 8. Ezen 8 ügy között van egy, melyben a bizonyítási eljárás még jun. 30-án befejeztetett, de ítélet mai napig nem kézbesittetett. Egy pedig van olyan, mely még jun. 5-én beadatott, de a tárgyalási határidő mai napig még kitűzve nincs. Lehet, hogy a védelmet aláirt ügyvéd urak szerencsésebbek ügyeikkel. En csak a képviseletem alatti ügyekből ítélhettem. Ha a nyílt levélben foglalt javaslathoz hozzájárulásomat s illetve annak kibővítését példával indokoltam s ha ezen példát két, egymásután következett biró ellenkező eredményre vezetett eljárásaikból merítettem, ezzel még nem mondtam azt, a mit a