A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 36. szám - Ágy és asztaltól való elválasztás esetén van-e helye a hitvestársi öröklésnek?

A JOG. 259 helye ; a megkeresés mellett azonban ezen bírósághoz sem ítélet, sem fizetési meghagyás nem jött, a tőzsdebiróság végrehajtást rendelő végzése pedig ezeket nem pótolja s nem pótolja a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszék megkereső végzése sem, mert ez tulajdonképen végrehajtást rendelő végzésnek nem is tekinthető. A bécsi tőzsdebiróságnak a hozzá beadott végrehajtási kérvénypéld.inyokat azon értesítéssel, hogy a kérvény alapjául szolgáló Ítélet jogerős-e, közvetlenül kellett volna ezen kir. járásbírósághoz küldeni s nem útját v;igni annak, hogy állam bírósági közvetítést használván, a végrehajtás el vagy el nem rendelhetésének kérdése felett ezen bíróság ne határozhasson. Kifejezést kiván adni e biróság a tek. kir. Ítélőtábla előtt azon nézetének hogy minden egyéb előfeltételek megléte esetén sem tartotta volna a végrehajtást feltétlenül elrendelhetőnek, hanem annak felderithetése tekintetéből, hogy az érvényesíteni szándékolt követelés nem ütközik-e valamelyik hazai tiltó törvénybe, a felek meghallgatását látta volna szükségesnek. Ezek s a panaszlott végzésben felhozottak indították a kir. járásbíróságot arra, hogy a felfolyamodáshoz csatolt elvi jelentőségű határozattal szemben is, törvényesen oltalmat kiván adni hazai törvényeinkben a marasztalt alpereseknek s ez által némileg útját állani annak, hogy a magyar állampolgárok a bécsi tó'zsdeüzérek érdekeben, hazai tiltó törvényeink dacára, tőzsdejáték-különbözetek fizetésére éppen a magyar bíróságok által kényszeríttessenek s ezzel is a folyton nagyobb mérvet öltő tőzsdejáték romboló hatása korlátoztassék, mert hogy a kérdéses követelés tözsdejáték-különbözetet képez, azt, mint e helyütt köztudomású dolgot, ezen biróság nyíltan minősíthette olyannak. S e minden esetre elismerésre méltó hazafias érdeklődésre s lelkiismeretes komoly munkára valló első bírósági végzés és felterjesztésnek még csak annyi eredménye sem lett a mai budapesti kir. táblánál, hogy legalább az mondatott volna ki a járásbíróság positiv rámutatása folytán, hogy érdemleges határozat előtt derittessék fel, hogy a követelés nem ütközi k-e hazai tiltó törvényekbe. Elismerjük mi készséggel azt, hogy a törvénykezés tekintélye megköveteli az egyöntetűséget, de azt nem tartjuk megengedhetőnek, hogy az egyöntetűségnek áldozzuk fel hazánk polgárainak érdekét s ne adjunk nekik saját törvényeinkben oltalmat. Az 1881. évi LIX. t.-cikk 4. §-a alapján kibocsátott s a curiai teljes ülések ügyrendjét megállapító 2.214. számú igazságügyministeri rendelet 3. §-a megengedi a lehetőséget, hogy a további teljes ülési megállapodás egy későbbi teljes ülési megállapodással hatályon kivül helyeztessék s ily módon megtörténhetik ez a budapesti kir. ítélőtáblánál is. Nagyon kívánatos volna tehát, ha úttörőként a budapesti kir. ítélőtábla, most újból tanácskozás alá venné a 8. számú döntvényével szemben fentebb felhozottakat s fontolóra venné azt is, hogy micsoda oltalmat adjon a magyar állam polgárainak a bécsi tőzsde pusztításával szemben s különösen, hogy feltétlenül elrendelendő-e a végrehajtás még akkor is, ha mint a fentebb közölt esetből látszik, positiv tudomással bir a hazai biróság arról, hogy a bécsi tőzsdebiróság által behajtatni rendelt követelés tisztán tőzsdejátékból eredő különbözeti követelést képez. Jogásztársaim előtt pedig azon kérdést vetem fel, hogy mily jogsegély nyújtható most azon szerencsétlen magyar honosnak, a kit a bécsi tőzsdebiróság tisztán tőzsdejáték-különbözeti követelés fizetésére kötelezett s a ki ellen a bécsi kereskedelmi törvényszék illetéktelen beavatkozása folytán a budapesti kir. tábla mégis feltétlenül elrendelte a végrehajtás foganatosítását ? A bécsi kereskedelmi törvényszék illetéktelen beavatkozásával szemben lett már jogorvoslat használva, de eredménytelenül, mert a felsőbb biróság minden alaposabb indokolás nélkül, a gyakorlatra s arra való hivatkozással, hogy az alapügylet Bécsben volt teljesítendő, jogosultnak mondotta ki a kereskedelmi törvényszék beavatkozását. Lehetne talán még végrehajtás-megszüntetési keresettel élni? De hát a tiltott kötelem kifolyása lehet-e most már erre alap ? Bizony-bizony, alig látszik más mentség, mint a kir. ítélőtáblák újabb állásfoglalása. Hazai közérdeknek tennének ezzel igen nagy szolgálatot a mi kir. Ítélőtábláink. Másrészről pedig talán az igazságügyminister ur hívhatná fel a hazai bíróságok figyelmét arra, hogy az 1885. évi 13.113. szám alatt kiadott rendelet szerint a viszonosság csak oly értelemben áll fenn a monarchia másik államának cs. kir. bíróságaival, hogy csakis ezek jogerős ítéletei és fizetési meghagyásai alapján közvetlenül általuk elrendelt végrehajtás foganatosítandó a magyar bíróságok állal a/ 1^81. évi LX. t.-cikk 4. §-a alapján, de egyszerűen csak közvetítést képező állambirósági megkeresések alapján végrehajtás nem rendelhető és nem foganatosítható. Elég közérdekűnek láttam a felvetett kérdést arra, hogy jogásztársaim hozzászólhassanak s azon óhajjal zárom be közleményemet, hogy szóljanak hozzá mentől behatóbban. ? .' ? Agy és asztaltól való elválasztás esetén van-e helye a hitvestársi öröklésnek? Irta: SPECTATOR. Adott esetben a komáromi kir. törvényszék és a győri kir. ítélő tábla a fenti címben körülirt valóban megkapó szép jogi esetben hoztak ellentétes ítéleteket, — mely ítéletekben lefektetett »A bűn es bűnhödés« című szakkönyv 200 példával illusztrálja, hogy a börtönökben sokan vannak, kik oly tények miatt jutnak oda, melyeket nem ismernek fel bűnnek, mint például áz önkielégítés, pajzán viselet stb. Ajánljuk e példák olvasását. Sokszor a rend és csend fentartói jutnak oly körülmények közé, hogy energikus tettet vélvén elkövetni, a polgári szabadság megsértése miatt épen ők, a rendvédök lesznek megbüntetve. Túlszigorú a codex a serdületlenekkel szemben is, a minek következménye az, hogy törekvés mutatkozik, miszerint feltételes Ítélet hozására nyujtassék be törvényjavaslat. Nemkülönben az évenkint felmerülő számos perújítás, melyek közül nem egy, se nem kettő ugy végződik, hogy az elitéltnek sikerül ártatlanságát bebizonyítani. Erre eclatans példa a következő: Dick Józsefet elitélte a Curia hat évi fegyházra emberölés bűnténye miatt. Egy évet le is ült s ekkor perét megújítván, kiderült, hogy a gyilkosságot nem ö, 'hanem a perben terhelő tanuként szereplő ifj. íloldampf János követte el. Példa továbbá, hogy gyakran a törvénynek szigorúsága okozza egyik vagy másik bűn elkövetését. Angliában a 20-as években meg volt tiltva a hullák anatómiai célokra való használása s ez okozta, hogy az orvosok a hullalopást voltak kénytelenek istápolni, ugy hogy ezen bűn egész iparággá fejlődött, midőn aztán a törvény szigorán enyhítettek, ezen bűnök maguktól megszűntek. (»Jog« 1889. évi 39. szám.) Dr. Fayer László statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy a codex mily szigorú a minősített lopások és a visszaesést tárgyazó esetekben, különösen szigorúnak tartja az erkölcsileg még romlatlanok ellenében és ezekre nézve küzd a feltételes elítélés mellett. Dr. Lukács helyesen mutatja ki, hogy a vizsgálóbíróból veszedelmes vádló lehet, ha a vizsgálatot tervszerüleg iparkodik keresztülvezetni, a mi merő ellentétben van az igazságszolgáltatás követelményeivel, mert a tervszerűség már elfogultság, melynek alapja a bűnösségről való subjectiv meggyőződés és célja annak folytán a terhelt bűnösségének minden áron való bebizonyítása Az ilyen vizsgálóbírótól őrizkednünk kell. A tudomány terén követelésbe veszik manapság, hogy a terhelt lelki állapota is figyelembe vétessék. Sok példát lehetne I idézni, hol a bűnöst rendellenes elmebeli állapota késztette a j bűn elkövetésére. Egyáltalán nincs helye a gúnyolódásnak azon tudós és emberbarát fölött, ki először figyelmeztette a bírót arra, hogy a vádlottat orvosokkal vizsgáltassa meg, mely vizsgálatra eddig a bírák kevés súlyt fektettek Ilyen példa a galgóci gyújtogató gyermek esete, a kit elitéltek, jóllehet később kitűnt, hogy pyromaniában szenvedett Hasonló Vojtsek Teréz gyermekgyilkos nö esete, ki szintén mint tébolyodott követte el a szörnyű tettet. Merész gondolat olyat föltenni, hogy valaki a bűnt azén követte el, hogy ez által a börtönökben uralkodó jólétre jusson s igy "tagadásba veszszük némely hírlapírónak azon mondását, • hogy : >>az apák nem bűneik csiráit, hanem a rabélet gondatlanságának hirét hagyják fiaikra és ama fajtája ez a haereditatiónak, mely benépesíti nálunk és egyebütt is a börtönöket.« A fentebbi állítás ellen élénken tanúskodik a sok öngyil1 kosság, melyet főképen a műveltebb osztálybeliek választanak, i hogy ez által kikerüljék a börtönt; példa reá : Balassa és ((svaid ügyvédek, Vidacs gyáros, Mihálovics Kálmán, Karel Ferenc és Csepreghy színész stb. esetei. A képviselőház mentelmi bizottságának eljárása is a codex szigorúságáról tesz tanúságot, a mennyi! ben több esetnél a mentelmi jogot nem függeszti fel, pl. Yay eseténél. Vádlottnak puszta meghurcoltatása felér egy büntetéssel, miről a »Budapesti Hirlap« 1889. évi 316. számában igy ír: »a gyanúsított emberre már az megsemmisítő, ha évekig viseli a kriminalitás terheit, azért nemcsak a feljelentőt, de a vádlottat is kell támogatni jogában és szabadságában.« A büntető codex szigorúságán addig kell javítani, mig be ! nem áll az az időpont, hogy a vádlottak megboszulják magukat biráikon, mire számos példát hoz fel Gerstácker Amerikából, hol főképen Arkausasban egész bandák alakulnak a szabad és független népből azon célra, hogy a társukat ártatlanul vagy szigorúan elitélő birákon boszut álljanak. (Lásd: Die Regulatorén in Arkansas I. Heft. Seite 3.) (Befejezés köv.) A'. Enscl Sándor.