A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 36. szám - Fegyházaink és börtöneink túltömöttségének okairól. 2. r.

258 vagyaz elrendelt végrehajtás foganatosítása iránt a magyar bíróságokat megkeressék. Ez okból nem tekintheti a bíróság feltétlenül végrehaj tandónak a bécsi tó'zsde választott bíróságának végrehajtást rendelő' végzését, melynek állambírósági határozat jellegét és hatályt a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszéknek egyszerű közvetítést képező' megkeresése sem adott. Ha az ily közvetítő' megkeresésnek az 1881. évi LX. t.-cikk 4. §-ában irt kedvezmény megadatnék, ugy annak dacára, hogy a magyar bíróságok a tőzsdejáté k-k ülönbözeti követeléseket megitélhetó'knek nem tekintik, azon kényszerhelyzetbe jutnának, hogy hazai tiltó törvénybe ütköző követelés behajtását lennének kénytelenek foganatosítani a monarchia másik állampolgárainak előnyére s így a magyar honos saját állami törvényeiben sem találna oltalmat. E szerint a további bírálat tárgyát csak az képezhetvén, hogy a kérelmezett végrehajtás az 1881. évi LX. t.-cikk 1. § a alapján elrendelhetó'-e vagy sem, miután a megkeresés alapjául szolgáló okiratok nem képeznek oly közokiratokat, melyek alapján ama törvény értelmében kielégítési végrehajtás volna elrendelhető, ez okból a megkeresést visszautasítani kellett. Természetes, hogy az érdekelt bécsi cégek részéről nem maradtak el a felfolyamodások, e lázadásnak tekintett első bírósági végzés ellen s a felfolyamodásokhoz csatoltatván a fent hivatkozott kir. itélő táblai teljes ülési döntvény, igyekeztek az illető járásbíróságra rásütni a tudatlanság bélyegét, mely még a 8. számú döntvényt sem ismeri s mely nem méltó másra, minthogy fegyelmileg bűnhődjék s addig is legalább fizesse meg a felfolyamodások költségeit. Ily nem mindennapi helyzetben indíttatva érezte magát az eljáró első bíróság, hogy intézkedését a kir. tábla előtt még bővebben indokolja s ezt tette a következőkben : A felfolyamodással szemben szükségesnek látja a bíróság saját álláspontjának igazolására a következőket előterjeszteni. A bécsi tőzsdebiróság Ítélete alapján az Ausztriában érvényben álló törvények és rendeletek szerint egyedül csak maga a tőzsdebiróság jogosult végrehajtás elrendelésére, a mint az tényleg a fenforgó esetben is maga a tőzsdebiróság által rendeltetett el. Az ekként elrendelt végrehajtásnak Magyarországon leendő foganatosítása végetti megkeresésre is, egyedül a tőzsdebiróság lehet jogosult és illetékes, mert nincs oly szabálya az osztrák törvénykezésnek, mely ellenkezőt rendelne, vagy csak meg is engedné s azért is az ellenkező nem történhetik a nélkül, hogy az idegen állam polgárán a legnagyobb jogtalanság ne követtessék el, inert az az eredmény áll elő, hogy egy oly bíróság avatkozik bele a felek jogviszonyainak alakulására, a mely erre teljesen illetéktelen. Ha a felek alávetették magukat az eleve kijelölt tőzsdebiróság illetékességének, a melynek határozataival szemben a magyar bíróságok kétségtelenül más módon járnak el, mint a rendes állambiróságok határozataival szemben, nem lehet közönyös reájuk nézve, hogy azon bíróságon kívül, melynek illetősége alá magukat alá vetették, épen a végrehajtás tekintetéből egy oly más bíróság avatkozzék be, a mely épen a beavatkozással nagyon is érdekelt marasztalt fél felett illetékességgel egyáltalán nem bir s melynek illetékessége alá magát nem vetette s melynek illetékességét semmiféle törvény meg nem l állapítja s melynek beavatkozása a marasztaltra még is oly jogkövetkez- j ményeket eredményez, melyek a beavatkozás nélkül be nem állhatnának. Az kétségtelen, hogy a megkereső' bécsi kereskedelmi törvényszék ez ügybeni beavatkozásának a felek jogviszonyainak alakulására azon célzata van, hogy az állambirósági megkeresés folytán a végrehajtás feltétlenül elrendeltessék és foganatosittassék, miután ez a tőzsdebiróság megkeresésére nem történhetik. Nem lehet tehát megengedni, hogy egy oly bíróság, mely sem az ügybeni illetékességre, sem a végrehajtás elrendelésére nem jogosult, a mely tehát sem hatás-, sem illetékessége körébe nem tartozik, bármi okból is beavatkozhassék s ekként a felek jogviszonyainak alakulására döntő befolyást gyakorolhasson Nem engedhető ez meg, annál kevésbbé, mert az 1881. évi LX. t.-cikk 1. §-a határozottan megkülönbözteti a végrehajtás alapjául szolgáló rendes bírósági határozatokat a választott vagy külön bíróságok által hozott határozatoktól, mig a 3. és 4. §-okban már csakis a végrehajtás alapjául szolgálható ogeró's birói határozat és kötött egyezségről tétetvén említés, e meghatározás alá a rendes bíróságot nem képező választott és külön bíróságok határozatai nem vonhatók, mert különben nem volna értelme, hogy az 1. §-ban miért külön pontok alatt említtetnek föl a rendes, majd ismét a külön és választott bíróságok határozatai. Mutatja ezt az 1881. évi LV. t.-cikk 4. §-ának azon rendelkezése, hogy a monarchia másik államában hozott bírói határozat és kötött egyezség alapján csak az állam bírósági megkeresésre mondja a végrehajtást elrcndelendó'nek, már pedig nincs oly velünk visszonosságban levő állam; melynek törvénykezési ügymenete megengedné, vagy megrendelné, hogy n e maga a végrehajtást rendelő biróság intézzen megkeresést egy más állam bíróságához a végrehajtás foganatosítása végett, hanem e végből egy nem is társ bírósághoz fordulhasson s különösen nincs Ausztriának oly törvénykezési szabálya, mely azon speciális jog és hatáskörrel, hogy a bécsi tőzsdebiróság határozatainak végrehajtását közvetítse s azt állambirósági határozat jellegével ruházza fel, a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszéket ruházná fel S ha ennek dacára az állambiróság mégis oda adja firmáját a tőzsdebiróság határozatainak, ezt teheti az általa legjobban ismert okokból, de nem teheti oly eredménynyel, hogy mint egy kikölcsönzött közvetítésére, a magyar bíróságok a végrehajtási törvény 4. §-a alapján feltétlenül végrehajtást rendeljenek. Hiszen ilyen szószerinti értelmezés mellett a monarchia másik állampolgárainak határozott előnye lenne a magyar állampolgárok felett. Az 1868. évi LIV. t.-cikk 61 — 62. §ai szerint a monarchia másik államának biróságfai a magyar bíróságokkal közvetlen érintkezésben állanak s így egymáshoz közvetlenül intézhetnek megkereséseket, de a mint például ezen biróság a monarchia másik államának bíróságához nem intézhet megkeresést, a budapesti váltó és kereskedelmi törvényszék utján oly ügyben, mely ezen törvényszéknek sem hatásköre, sem illetősége alá nem tartozik, épen ugy nem történhetik ez meg kívülről befelé sem s ha a közvetlen megkeresésnek bármiféle akadálya lenne, akkor a megkeresések az illető államok kormányai utján közvetittetnek és közvetíthetők. Egészen más az eset, például mint hazánkban, hol a tőzsdebiróság Ítélete alapján az állambiróság van jogosítva a végrehajtás elrendelésére, mert itt természetes folyománya a végrehajtás elrendelésének az állambiróság megkeresése, a monarchia másik állam bíróságához ; de a bécsi tőzsdebiróság ítélete alapján csak maga a tőzsdebiróság rendelhetvén végrehajtást, ettől az ügyek csak törvényszerű jogorvoslat folytán kerülhetnek az ottani állam bírósága elé, de törvény szerint e nélkül soha. De ha azon értelmet adjuk is a végrehajtási törvény 4. §-ának, hogy az állambirósági megkeresés folytán a végrehajtás elrendelésének helye van, még akkor sem lehetett volna a jelen esetben a végrehajtást elrendelni, mert az 1885. évi június hó 18-áról kelt 13.133. I. m. e. r. értelmében csak ítélet vagy fizetési meghagyás alapján van, a viszonosság folytán kielégítési végrehajtásnak TÁRCA. Fegyházaink és börtöneink túltömöttségének okairól. — A »Jog« eredeti tárcája. — (Harmadik közlemény.)* Ezen harmadik közleményem közrebocsátására többféle okok bimak. így első sorban az, hogy nemcsak a laikusoknak, de még a szakférfiaknak is szükségük van arra, hogy oz a kérdés bővebben megvitattassék, mert épen egy tekintélyes fegyházigazgatótól — a fegyház túltömöttségének okai felől kérdezősködvén — azt a naiv választ kaptam, hogy : »a minisztérium többet küld be, mint a mennyit a helyiség befogadhat*. Második okom az, mivel ki akarom mutatni, hogy a túltömöttségen a büntető törvény általános revíziója, illetőleg a büntető novella kibővítése nélkül is lehetne segíteni, csupán a 92-ik §. átdolgozásával oly módon, hogy a büntetési minimum megállapítására nézve legalább a felsőbb bíróságoknak engedtetnék szabadabb tér. Hallottuk a börtönrendszerről a képviselőháznak 1890. február 1-én tartott ülésében az igazságügyminiszterium költségvetésének tárgyalásakor, hogy a börtönügy javításának itt az ideje, mivel a kir. ügyészségi és járásbirósági fogházakban az elitéltek a vizsgálati foglyokkal gyakran együtt vannak elzárva és ezen nem technikailag, hanem a büntető codex reformjával kell segíteni. Olvastuk azt is a lapokban, hogy a fijavitó intézetekben évről-évre szaporodnak a serdületlen korú bűnösök és már több ily javitó intézet felállításának mutatkozik szüksége, bizonyítékául annak, hogy a túlszigorú kódex miatt a szülék maguk ösztönzik gyermekeiket bűntények elkövetésére, áthárítani igyekezvén ekként gyermekeikre a következményeket, ugy okoskodva, hogy azokat a törvény, korukra való tekintettel enyhébben bünteti, mint büntetné őket hasonló tett elkövetéseért s mert gyermekeikre a tör* Lásd a »Jog« 1889-ik évfolyam 9-ik és 41-ik számaiban a tárcacikket. 1 vény javitó intézetet szabván, ez által vállaikról még a szülői j gondot is leveszi. Hogy a laikusokat is meggyőzzük arról, hogy a túltömött! ségnek oka leginkáb-o a codex túlszigorúságában és a minősítések ! nek határozatlan vo'tában rejlik, azt a két előbbi közleményben I felhozott példákon kivül még több adattal fogom bizonyítani a i következőkben: A. kir. tábla az 1868-ikí perrendtartás 10-ik §-a alapján polgári ügyekben elsőbiróságüag kért és megadott bűnvádi eljárást legtöbb esetben vissza szokta utasítani azon indokból, hogy a kérdéses ügy polgári úton is letárgyalható. Ez által évenkint igen sok fenyítő pert ejtett el. Figyelmet érdemel a »Budapesti Hirlap« 1889. évi 319-ik számában közlött vezércikk, melynek rövid kivonata a következő : »01y tényeket, melyek polgári úton elintézhetők, ki kel! venni a büntetőjog keretéből, mert csak a helyrehozhatlan és közérdeket sértő törvényszegések megtorlása képezi az állam büntető hatalmának feladatát. Óvakodni kell attól, hogy a bűn üldözése közben az ártatlan polgárok szabadságát és becsületét sérelem érje. Vigyázni kell a rosszakaratú vádaskodás, boszú vagy haszonlesésből történt feljelentésekre. Vigyázni kell, hogy az ügyet meddig kell a nyilvánosság kizárása mellett s mikor kell azt nyilvánosság elé vezetni. Óvakodni kell, hogy a nyomozás elején a terhelt, kiről nem tudni ártatlan-e vagy bűnös, a nyilvánosságnak ki ne tétessék, mert sokszor helyrehozhatlan sérelmet szenved becsületében az ellene felhozott vádak vagy jelenségek folytán s ezt nem orvosolja, becsületét nem rehabilitálja semmiféle felmentő ítélet.« Az új bűnvádi eljárás, mely javaslatban fekszik előttünk, iparkodik védelmet nyújtani az alaptalan s könnyelmű vádak ellen az által, hogy jogot ad terheltnek a vád elleni kifogásait megfenni, mely kifogások felett egy külön vádhatóság fogna határozni, mely nem lesz a vádló ügyész indítványához kötve, hanem a jog egyedüli magyarázója leend s e módon vádlott nem lesz a végtárgyalás esélyeinek kitéve. Maga a statisztika is 1873—1886-ig 958 szökési esetet mutat ki, miből legnagyobb rész az új büntető codex életbeléptetése utáni időre esik, a mi a codex túlszigorúságát bizonyítja.