A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 34. szám - Sommás szóbeli eljárásunkhoz. (Nyilt levél nagyságos rónaszéki Trux Hugó kir. itélő táblai biró urnak)

Tizedik évfolyam. 34. szám. Budapest 1891. augusztus 23. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart a. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSAGIIC! ÉRDEMIÉI KÉPVISELETÉRE AIIAGYAR ÍGIÉI, BÍRÓI, ÍGÍÍS/I ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖ/LÖMYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják ^'"i^^ Dr\ RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 ki. fél » 3 » — » egész > 6 » — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Sommás szóbeli eljárásunkhoz. (Nyílt levél Rónaszéki Trux Hugó kir. táblai biró úrhoz.) Irta: dr. Tutsek Sándor, ügyvéd Kolozsvárott. — Ellentétes felsöbirósági joggyakorlat. Irta : U j s z á s z y Gyula, kir. aljárásbiró Gyöngyösön. — A budapesti bejegyzett kereskedő nem választhat tetszése szerint a Budapesten székelő jbiróságok között. — Nyilt kérdések és feleletek. (I. Lehet-e a tanút polgári perben az eskü letételére kényszeríteni? 1. Irta: Köváry Ödön, rozsnyói ügyvéd. 2. Irta: dr. Bogdánfy Lajos, tordai ügyvéd. 3. Irta: Reich Gyula, brassói kir. aljárásbiró. II A hagyatékok illetékezésének kérdéséhez. Irta: Dömötör Hugó, kir. járásbiró Apatinban.) — Irodalom. (A magyar kereskedelmi jog rövidre vont tankönyve. Dr. Hermán Sándortól. Ugyanettől : A magyar váltótörvény tankönyve.) — Vegyesek. — Szerkesztőségi üzenetek. — Hirdetések. MHLLÉKLEr: logesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — Curiai és táblai értesítések. Sommás szóbeli eljárásunkhoz.* (Nyilt levél nagyságos rónaszéki Trux Hugó kir. itélö táblai biró urnák ) Nagyságos tiram ! A »Jog« f. évi 32-ik száinábau súlyos, de igazságos szamely a kir. járásHogy t. i. egyes vakkal rótta meg Nagyságod azt az eljárást, bíróságok előtt országszerte lábra kapott. esetekben a törvénykezési rendtartás szabványaival ellentétben, a bíróságok a tárgyaló ügyvédeknek az érdemleges tárgyalási jegyzökönyvek felvételét megengedik. Nem védelmére kelni akarok ennek a szokásnak, a melyet magam is abususnak ismerek el, hanem reá mutatni azokra az okokra, a melyek folytán az létrejött és arra az eszközre, a melynek segítségével kiküszöbölhetőnek tartom. Mindenekelőtt constatálni óhajtom, hogy maga a szokás sem valamennyi járásbíróságnál, sem pedig ugyanazon bíróságnál nem gyakoroltatik valamennyi ügyben, a melyben mindkét fél ügyvéd által van képviselve Kiemeltem azt, hogy nem valamennyi járásbíróságnál. Vannak kivételek. De ezek a kivételek — eddigi tapasztalataim szerint — nem a birák avagy ügyvédek személyében rejlő okoknak köszönhetik létezésüket, hanem egy harmadik tényezőnek. Elvétve, nagy ritkán, de mégis akadnak édes hazánkban olyan járásbíróságok is, a melyeknek fogalmazói és birói személyzete a munkát fizikailag meggyőzi. Igaz, hogy ilyen kivétel kevés van. Legtöbbnyíre oti, hol a személyzet egy járásbiróból és a bűnügyi osztály »vezetésére« hivatott aljegyző avagy joggyakornokból áll. A hol tehát a személyzetet a forgalom emelkedésével kellő arányban apasztani mindeddig nem lehetett. Itt igenis a biróság elegánsul betartja a perrendtartás rendelkezéseit. De már ott, a hol nagy a forgalom, ott majdnem kivétel nélkül virágzik a Nagyságod által megrótt gyakorlat. Sőt talán még nagyobb mértékben, mint azt a kir. itélő tábla az elébe kerülő iratcsomókból sejtheti. Mert miből látja a tábla azt, hogy a jegyzőkönyvet nem a biró, nem egy jegyzőkönyvvezető, hanem az ügyvédek írták .J A tartalomból, hívekre terjedő perbeszédekböl és személyeskedésekből* aligha. Mert azt talán concedálui fogja Nagyságod, hogy ezek az esetek a ritkábbak és azokról az egész ország ügyvédi karára hímet varrni nem lehet. Tehát látja a külső formából, a többféle Írásból, az irás és aláírás ugyanazonosságából. Mi ügyvédek igen jól tudjuk, hogy a kir. táblák előszeretettel szokták megsemmisíteni az egész eljárást azon a jogcímen, a melyért Nagyságod felszólalt. Ennek pedig sem magunkat, sem * Örömmel tapasztaljuk, hogy az »Egy kis fennakadás* cimü közlemény élénk eszmecserére szolgáltat alkalmat, miután abból kifolyólag rónaszéki T r u x Hugó kir. táblai biró úr a felelős szerkesztőnk, dr. S t i 11 e r Mór ügyvéd úrhoz intézett nyilt levelében oly őszinteséggel rámutatott a sommás eljárásunk nyilt sebeire. — Köszönettel tartozunk tehát rónaszéki Trux Hugp biró úrnak, hogy jeles tollával az országszerte tapasztalható kinövésekre utalt. Felelős szerkesztőnk nem is mulasztotta volna el ama nyilt levelet saját megjegyzéseivel követni, ez idő szerint azonban Norderney tengeri fürdőben időzik. A szerkesztőség. a bíróságot, sem különösen az ügyfeleinket kitenni nem szeretjük Ezért akárhányszor egyikünk írja meg az egész jegyzőkönyvet és az ellenfél nyilatkozatait annak tollbamondása alapján veszszük be. Sőt még arra is tudok esetet, a mikor egy ügyvéd a segédjét is felvitte a bírósághoz és az irta meg — dictando — az egész jegyzőkönyvet. Hát biz ez kijátszás. Kijátszása a törvénynek és kijátszása a kir. tábla figyelmének. Teljesen igazat adok Nagyságodnak abban, hogy a szóbeli- • ségnek és a sommás eljárásnak valóságos paródiája az, ha a képviselő ügyvédek szóbeli előadás helyett maguk szerkesztik és irják meg a tárgyalási jegyzőkönyveket. De, uram, tehetünk-e mi arról, tehet-e róla a biróság, ha a jogkereső közönség nagyobb súlyt fektet arra, hogy az ő ügye elvégeztessék, mint arra, hogy a szóbeliség és Írásbeliség közötti határvonal szigorúan meghúzva legyen ? Nagyságod a kir. itélő táblai székben sokkal magasabb szempontból itéli meg az eljárást, mint a milyen fokon az a practicus életben és különösen a sommás bíróságoknál áll. íme a birói gyakorlatból vett kép : Egy középszerű forgalommal biró vidéki járásbiróságnál alkalmazva szokott lenni egy járásbiró és 2—3 albiró. Egyik albirót kizárólag igénybe veszi a bűnügyi ressort ellátása, az tehát polgári darabokkal nem foglalkozik. A járásbiró ellátja az elnöki darabokat, bajlódik a vezetés- és kezeléssel, de ennek dacára a sommás pereket körülbelül egyenlő arányban osztja ki maga és társai között. Jogbiztonságunk jóvoltából az ügyforgalom — alig számbavehető kivételektől eltekintve — akkora, hogy a polgári biró — ha csak félig-meddig currensben akar maradni — naponkint 15 — 20 tárgyalást kénytelen kitűzni. Ezek közül makacsság, egyezség, perletétel, halasztás stb. okokból elesik 8 — 10, érdemi tárgyalásra marad 7—10. Tehát átlag nyolc ügy. Kegyeskedjék már most megmondani Nagyságod azt, hogy miként lehessen egy bírónak d. e. 9—12-ig, tehát 3 óra alatt átlag 8 érdemleges tárgyalást elintézni ugy, miként az a perrendtartásban előírva van és Nagyságod kívánja ? Ez egyszerűen lehetetlen, mert a 8 között bizonyára van legalább 1 — 2 olyan, a mely még a Nagyságod által emiitett fél óra alatt sem végezhető be. A járásbirósági itélő biró előtt tehát két út áll. Vagy nem tűz ki egy napra több tárgyalást, mint a mennyit emberi erővel el is végezhet, vagy megengedi az ügyvédeknek a jegyzőkönyvi tárgyalást, ő maga pedig a személyesen megjelenők ügyeit látja el. Lássuk az első útat. Bármily kitűnő munkaerő legyen is az itélő biró, naponkint átlag több, mint 4 — 5 tárgyalást személyesen el nem végezhet. De mondjunk hatot. Ha tehát annyi darabot tűz ki, hogy átlag hat érdemi tárgyalásra számithasson, akkor minden nap hátramarad legalább két ügygyei, vagyis restantiái lavina módra növekednek és rövid idő alatt őt magát is eltemetik. Mert a mikor jön az a törvényszéki avagy kir. Ítélőtáblai elnök, a kit Nagyságod a felügyelet szigorú alkalmazására felhív, akkor az első sorban a restantiák felől érdeklődik. Es jaj annak a szegény albirónak, a ki oly mélyen tekint bele az igazságszolgáltatás ideáljának szemeibe, hogy annak ragyogásától nem veszi észre az elintézetlen számok szaporodását! A másik út az, a melyet Nagyságod kárhoztat. Megengedi, vagyis inkább megtűri a biró azt, hogy egyes esetekben — és pedig az esetek jóval kisebbik felében — maguk az ügyvédek fogalmazzák meg a jegyzőkönyveket. Rossz expediens bizony ez is, de hát jobb az elsőnél. Jobb a biróra nézve, a ki több darabot dolgozhat fel, jobb az ügyvédre, a ki nem kénytelen idejének nagy részét sikertelen sürgetésekre pazarolni és jobb a félre, a kinek ügye elvégre is hamarabb lesz elitézve. Biztosithatom Nagyságodat arról, hogy ezt a kibúvót nem az ügyvédek, sem a birák kényelemszeretete, restsége, avagy a törvény kijátszására való hajlandósága találta ki, hanem a gyakorlati élet kényszere hozta azt létre. Mi ügyvédek lennénk az elsők, a kik igen szivesen lemondanánk róla, de kegyeskedjék helyette jobbat ajánlani. Felemlíti Nagyságod azt, hogy ez a kinövés a kir. járásbíróságok első éveiben ismeretlen volt, hogy a vidéken burjánzott Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.