A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 32. szám - Sommás szóbeli eljárásunkhoz

Tizedik évfolyam. 32. szám. Szerkesztőség: V.j Rudolf-rakpart Ö. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. Budapest, 1891. augusztus 9. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed óv re 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek béimentesen legcélszerűbben postautal ványnva1 küldendők. TARTALOM : Sommás szóbeli eljárásunkhoz. írta : Rónaszéki T r u x Hugó, budapesti kir. táblai bíró. — A másolatok közjegyzői hitelesítése. Irta: Jakab Géza, budapesti kir. közjegyző-helyettes. — A gyámság jogi természete. Irta : Somogyi József, árvaszéki jegyző Szombathelyen. — Nyilt kérdések és feleletek. (Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján ? Irta : dr. Flór is Endre, Pécsett.) — Irodalom. (Külföldi biztosító-társaságok Magyarországon. Dr. Márkus Dezsőtől. — Tengeri magánjogunk és a francia reformok. Dr. Feichtinger Elektől. — Községi pénzügytan. Hegedűs Jánostól.) - Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKLLÉKLKI : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Sommás szóbeli eljárásunkhoz. (N'yilt levél tekintetes dr. Stiller Mór ügyvéd urnák, »A Jog« felelős szerkesztőjének.) Kedves Barátom ! Megütközve olvastam becses lapod 31. számának »Egy kis fennakadás« cimü közleményét, mely szerint a budapesti VII. ker. kir. járásbíróság egyik bírójának törvényszéki bíróvá történt kineveztetése folytán, három hónap óta az illető referádába tartozó befejezett sommás pereknek egész halmaza vár ítélethozatalra. Érteném ezt a közleményt, ha az valamely törvényszékre vonatkoznék, a melynél a rendes perek biró közbenjötte nélkül a felek ügyvédei által a pertárban fejeztetnek be rendes írásbeli uton, a melynél tehát a pertárnok részéről bemutatott befejezett rendes perek megtorlódhatnak és rövidebb-hosszabb ideig várhatnak Ítéletre ; megfoghatlan azonban előttem és mindazok előtt, a kik a polgári törvénykezési rendtartás szabványait nemcsak ismerik, de szigorúan követik is : miként állhasson elő ilyen jelenség egy sommás bíróságnál sommás perek tekintetében? Hisz a törvénynek a sommás eljárást szabályozó rendelkezéséi (1868: LIV. t.-c. 114—124., 127. §-ai, ügyviteli szabályok 250—237. §-ai) szerint: ha a tárgyalásra mindkét peres fél megjelent: a biró tartozik az ügyet felvenni, a keresetet az alperesnek élőszóval előadni, a felek közt az egyezséget megkísérelni s ha ez nem sikerülne: az alperest kifogásainak és védelmének előterjesztésérc felhívni. Továbbá a sommás tárgyalásnál alakszerű periratoknak nincs helye, hanem a biró annyi kérdést intézhet a felekhez, a mennyit a tényállás kinyomozására szükségesnek tart s ha a tényállást kiderítette és a felek jelenlétében »maga a biró« röviden jegyzőkönyvbe vette s az esetleg indítványozott és szükséges bizonyítási eljárást befejezte: nyomban ítéletet hoz s azt élőszóval kihirdeti. Miként gyűlhetnek tehát össze egy járásbíróságnál halomszámra befejezett sommás perek, melyek ítéletre várnak, a midőn a tárgyalást a biró vezeti és annak befejeztével nyomban ítélettel ellátni s azt szóval kihirdetni tartozik ? Vagy kérdem, ki tárgyalta és ki előtt lettek azok a sommás perek befejezve, melyek most a VII. ker. járásbíróságnál ítéletre várnak s melyeknek eldöntése — a közlemény szerint — egy további évnegyedet fog igénybe venni ? Hallgatással mellőztem volna ezt a közleményt, ha nem volna az a sajnos tapasztalatom, hogy az a kóros állapot, a mely ilyen eredményeket szül, nemcsak egyes járásbíróságoknál burjánzik és nem volna — teljes tisztelet a kivételeknek ! — az egész országban általános. Országgyűlés, jogászgyülés, a szaklapok, minden modern i jogász úton-útfelen sürgetik a szóbeliség és közvetlenség mielőbbi behozatalát, e célból végrehajtották már a táblák decentralisatióját is és mit tapasztalunk ? . . . hogy a tisztelt í Lapunk mai száma 8 sommás bíróságok még azt a csekély szóbeliséget sem. tartják meg, a mit a létező törvény izlelitőül rendel. Mert hogy történik most a sommás perek tárgyalása ? Te, mint ügyvéd, ezt közvetlen tapasztalatból tudhatod. A biró, a ki leggyakrabban azt sem tudja, minő perek tárgyalása van kitűzve, íróasztala mellett ül, végzi currens írásbeli munkáját, contrasignálja a felek közt létrejött és általuk írásba foglalt egyezségeket, a »makacssági« idő bekövetkeztével kimondja az úgynevezett makacssági ítéleteket; az alatt pedig az ügyvédek a contradictorius perekben formaszerű rendes jegyzőkönyvi tárgyalást folytatnak, rendes perbeszédeket irnak a jegyzőkönyvekbe, ezekben személyeskednek, íveket irnak össze olyan ügyekben is, melyeket a biró, ha ügyes és a sommás eljárás szabályait megtartja, fél órai közvetlen tárgyalás útján befejezhetett volna, azután a kész jegyzőkönyvet átadják a bírónak, a ki nevét odafirkantván, a jegyzőkönyvet az iktatóhivatalba adja és csak napok, néha hetek multával, hosszas fejtörés után jntézi el s határozatát a felekkel írásban közli. Persze hogy ilyen eljárás mellett nőttön nő a birói határozattal el nem látott perek száma; mert a biró ezekből a burkolt tartalmú és igen gyakran alig o'vasható írással irt perbeszédekböl alig képes az igazságot kisütni s mindenesetre hosszabb idő szükségeltetik azok elolvasásához és megérthetéséhez, mintha a biró a tárgyalást maga vezeti s a feleket élőszóval kikérdezi. De továbbá meggyülik ezzel a kiadóhivatal teendője is, mert mindazokat a határozatokat, melyeket a biró szóval lett volna köteles kihirdetni és ez által az irodát ezek leírásától megkímélni, most mindegyiket legalább is két példányban kell az irodának leirnia és a feleknek kézbesitI tetnie. Nagy részben ez okozza azt, hogy az iroda túl van i terhelve munkával s hogy még a terminusos darabokat is ! csak ugy képes idejére expediálni, ha a biró hosszabb határnapra (Budapesten — elég szégyenletes! — most rendszerint 2 — 3 hónapra) tűzi ki a tárgyalásokat; a miből következik, hogy a legközönségesebb sommás perben, kivált ha néhány tanút is ki kell hallgatni, egy év lefolyása alatt alig kerül a sor elsőbirói ítéletre. A p. t. rdttás életbeléptével és a kir. járásbíróságok j első éveiben nem ismerték a judicaturának ezt a kinövését a I fővárosban, a hol valamennyi sommás biró — még a vidékI ről áthelyezettek is — a legnagyobb pontossággal tartották meg az eljárási szabályokat; a vidéken keletkezett ez s mint a filloxera, rohamosan elterjedt az egész országban és sajnos ! ellepte a fővárosi járásbíróságokat is. Nem akarom kutatni: a bírók kötelességérzet-hiányában, vagy a birók és ügyvéd urak kényelemkeresésében avagy egyéb fogyatékosságukban rejlik-e ennek oka, de okolom a kir. táblát is; mert ha ez követi a fennállott semmitőszék által gyakorolt szigort és ezt a kinövést el nem nézi, hanem, mindjárt kezdetben az ítéleteket a szabálytalan eljárásokkal együtt megsemmisíti: bizonyára elejét vette volna e kóros állapot elterjedésének. Most már alig segíthetni a bajon másként, mint ha egész meztelenségében feltárjuk a nyilvánosság előtt és ez által felhívjuk erre is azoknak sokoldalúlag igénybe vett figyelmét, a kik az 1891: XVII. t.-c. 1. §-a és 2. §-ának 1. és '1. pontja értelmében a felügyeletre hivatvák s a kiknek bölcsesége meg fogja találni a hatásos gyógyszert e betegség megszüntetésére. Ez célja jelen soraimnak. Szívből üdvözöl Budapesten, 1891. augusztus hó 5-én őszinte barátod Rónaszéki Trux Hugó, oldalra terjed.