A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 31. szám - A törvénytelen gyermekeknek örökösödése az esetben, ha az anya hagyatékában törvényes gyermekekkel együtt hivatvák az öröklésre

A J O Gr. 123 nem vonja, a vitatott feltétel kikötése s ebből folyólag az árúk 1 elküldésének jogosulatlansága bizonyítva lévén, felperest keresetével elutasítani kellett. Nem volt figyelembe vehető felperesnek az az érvelése, hogy az alperes által vitatott feltétel az Írásbeli C) alatti megrendelő levéllel szemben tekintetbe nem jöhet, nem I vehető figyelembe pedig azért, mert a szerződő felek mindegyike kimutathatja, hogy mi képezte a szerződés feltételeit, jelen esetben pedig alperes a bizonyítástól annál kevésbé elzárható, mivel nem a C) alattiban fogla't feltétellel ellenkező szóbeli megállapodásnak, hanem a C) alattiban ki nem tüntetett annak a feltétel kikötésének bizonyítása céloztatik, hogy az árúk elküldése az alperes külön Írásbeli felhívása alapján történhetett csak, hogy pedig ez a kikötés a C) alattiból azért hagyatott volna ki, mivel alperes és felperes utazója annak kötelező erőt tulajdonítani nem akartak, ezt sem az okirat kiállításának körülményeiből, sem a per allataiból következtetni, sőt erre nézve vélelmet megállapítani sem lehet stb. A m. kir. Curia (1891. június ll-én 1672. v.): A másodbiróságnak ítélete felhozott indokainál fogva helybenhagyatik annyival inkább, minthogy alperes által a megrendelés teljesítéséhez kötött, a főnököt is kötelező felfüggesztő feltétel teljesülését, t. i. alperes részéről az árúk elküldése iráut utóbb teendő értesítés megtörténtét felperes nem bizonyította stb. A meghatalmazásból, mely a cégjegyzék-kivonattal egyez, és a perhez csatolt okiratokból kitűnvén, hogy a kereseten nem szószerint, liánom köznyelven kitüntetett felperesi cég azonos a cégjegyzékbe bevezetett céggel, felperes kereshetőségre megállapíttátott. A szegedi kir. törvényszék : (1889- szeptember 26-án, 16,167/S9. szám ) Dr. Reich József ügyvéd által képviselt gróf Roonféle cs. kir. szab. Portland és Romau-cémentgyár felperesnek Magyar Miksa ügyvéd által védett Cz. Zsigmond alperes ellen 1,430 írt 9 kr. iránti kereskedelmi perében felperest keresetével elutasítja, mert: felperes keresetét »gróf Roon-féle cs. kir. szab. Portland és Román cémentgyár« cég alatt indította meg, alperes tagadta, h( gy ily cég léteznék, a felperes által C. alatt csatolt értesítőből kétségtelenül kitűaik, hogy ily cég csakugyan nem létezik, mert a felperes által vitatott cégjegyzés »Graf Valdemár Roon und YVissman« cég bejegyzésére vonatkozik, hogy pedig felperes állítólagos cég ezen bejegyzett céggel ugyanazouos lenne, vagy pedig annak jogutódja volna, bizonyítani meg sem kísérletté. A bejegyzett cég, csak a bejegyzés szerint meghatározott cég megnevezés alatt a bejegyzett cég részére jogokat sem szerezhet, de kötelezettségeket sem vállalhat. Alperes ezen okok szerint egy nem létező cég részére nem marasztalható s így felperest keresetével kereshetőség hiányából keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélő tábla: (1890. évi március hó 18-án, 7,933/89. sz.) Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes perelhetési jogát megállapítja s az első bíróságot utasítja, hogy a i kereseti követelés értelmében hozzon Ítéletet stb. Indokok: Az 1881. május 2-án kelt K. alatti szerződés, valamint a D., E , F., G., O , S., V., C. alatti okiratok és levelek kétségtelenné teszik, hogy alperes a felperesként fellépő »gróf Roon-féle cs. és kir. szab. Portland és Román cémentgyár« céggel üzleti összeköttetésben állott, a mennyiben a kereseti könyvkivonatban részletezett cémentárúkat ezen cégtől részint közvetlenül, részint képviselője S. D. H. utján megvette. Ez megállapítja felperesnek a vele szerződési viszonyban álló alperes elleni perelhetés jogát a nélkül, hogy felperes cégének bejegyzett vagy be nem jegyzett volta erre nézve különbséget tehetne. A kereskedelmi törvénynek nincs oly intézkedése, mely szerint jogokat csak bejegyzett cég szerezhetne és perben csak az állhatna. Felperes tehát, valamint bejegyzés nélkül jogokat szerezhetett és kötelezettségeket vállalhatott, ugy szerzett jogait ugyanazon cég alatt, a mely alatt szerezte, per utján is érvényesítheti. Mit sem változtat ezen az a körülmény, hogy 1882. évben a C. alatti hirlap példány tanúságaként a »gróf Valdemar Roon et Wissman« cég jegyeztetett be, mely felperes előadása szerint a felperesi céggel azonos, mig alperes az azonosságot kétségbe vonja. Ha ugyanis a két cég nem azonos, akkor egy felperestől különböző cég létezése egyáltalán nem lehet ok arra, hogy a felperesi cég a saját jogait a saját felperessége alatt ne érvényesíthesse. Ha pedig a két cég azonos, a mi az O. alatti hitelesített könyvkivonatra és a B. alatti meghatalmazásra való tekintettel kétségtelennek tekintendő, akkor alperesnek a felperesi cég létezése elleni tagadása tárgytalan és az a körülmény, hogy felperes cége a kereseten a bejegyzéstől eltérően tétetett ki, csak a keresetileg használt cég szövegének a bejegyzéshez képest való kiigazítását, de a kereset elutasítását nem indokolhatja ; a mennyiben végre, alperes felperes kereshetőségi joga ellen azon az alapon tett kifogást, mivel ő állítólag nem felperessel, hanem felperes volt bizományosával S. D. H.-val állott csak üzleti összeköttetésben, ezen kifogása nyilván alaptalan, mert a K. alatti szerződés tanuságaként és alperes saját beismerése szerint S. D. H. azon ügyh-teket, melyek alapján felperes alperest perelvén, mint felperesi cég képviselője ezen minőségének megemlítésével, tehát felperes nevében kötötte meg alperessel, következőleg a kt. 368. §. utolsó bekezdése értelmében az alperessel kötött ügyletekre nézve felperes megbízottjának, nem pedig bizományosának tekintendő. Hogy egyébként más ügyletek tekintetében felperesnek bizományosa volt-e, az a jelen perre nézve közömbös. Ez okokból az első bírósági ítélet megváltoztatása mellett felperes perelhetési jogát megállapítani s az első bíróságot a per érdemében új ítélet hozatalára utasítani kellett stb. A m. kir. Curia: (1891. május 13-án, 1,072/v. 890. szám.) A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik, mert a keresethez csatolt felperesi meghatalmazásból, mely a C. alatti cégjegyzék kivonattal egyez, ugy szintén a perhez csatolt okiratokbői kitűnik, hogy a kereseten nem szószerint megjelölt, hanem köznyelven kitüntetett felperesi cég azonos a »Graf Valdemar Roon und Wissman« céggel, minek folytán alperesnek az az állítása, hogy marasztaltatása esetére ismeretlen felperes javára marasztaltatnék, a felperes kereshetősége ellen emelt kifogásával együtt alaptalan stb. Bün-ügyekben. A beismerés mellett a beismerést támogató vagy aunak erejét gyengítő körülmények a főtárgyaláson is a szóbeliség és közvetlenség szabályai szerint kideritendők és bizonyitandók. A in. kir. Curia: (1891. évi május 15-én 12,080/90. sz. a.) A bizonyítási eljárás sarkalatos alapszabályai közé tartozik, hogy csak azok a bizonyítékok szolgálhatnak az ítélet alapjául, melyek a főtárgyaláson a vádlottak és az ítélő bíróság előtt felhozattak és a vádlottak, esetleg védőiknek azokra vonatkozó nyilatkozataik után érvényesültek ; hogy senki sem hallgatható ki tanuként oly tényekre nézve, melyek ha bebizonyulnak, irányában a büntető törvényekben tiltott cselekménynyé minősülnek ; végül hogy a hivatalos eskü, mint csupán a hivatali teendők pontos teljesítésére vonatkozó adpromissorius esküre való hivatkozás nem pótolhatja bírói eljárásunkban a megtörtént tények igazolására szolgáló affirmativus eskü bizonyító erejét. A jelen esetben lefolyt, ugy a vizsgálati, mint a végtárgyalásra vonatkozó eljárás az inquisitorius eljárás korából még mindig fenmaradó ama tévedésben sínylődik, mely a bizonyítás fősúlyát a vádlottak beismerő vallomására fekteti, bármily a birói kötelességgel és méltósággal össze nem egyeztethető módon, kényszerités vagy cselekkel lett légyen a vádlottól kicsikarva. A szabad, egyéb bizonyítási eszközökkel egyező önvallomásnak, mint leghatályosabb bizonyítéknak érdekében azonban szükséges, hogy még látszata is kerültessék annak, mintha a vallomás nem a vádlott szabad, minden befolyásolástól ment elhatározásának eredménye volna : annyival tévesztettebb ezen tekintetek mellőzése oly esetben, midőn a vizsgálati eljárás különben is bő anyagot szolgáltatott ezeknek helyes felhasználása és érvényesítésével az ügynek teljes kiderítésére. A mi' vádlottaknak jelen ügyben való beismerését illeti, kétségtelen, hogy mindannyian a tettességet, illetőleg részességet a vizsgálóbíró előtt — némi tagadás után — 1889. január 26., 27., 31-iki, február 5-iki, március 5., 6., 7.. 12., 13., 24-iki kihallgattatásaik alkalmával részletesen és a tényállással egyezöleg beismerték. Ezen vallomásaikat az 1889. november 12-iki végtárgyaláson visszavonták, felhozván P. Péter és P. József azt, hogy arra csakis a vizsgálóbíró bántalmazása s fenyegetése által birattak, özv. B. Jánosné és B. Anna (Nacza) azt, hogy vallomásaikat ijedtükben tették, Sz. József pedig, hogy a vizsgálóbíró nem az ő vallomását vette jegyzőkönyvbe. A kir. ítélő táblának 1890. február 10-én 194. sz. a. feloldó határozata folytán teljesített nyomozás, valamint az 1890. évi június hó 28-iki végtárgyalás eredménye szerint az, hogy a vizsgálóbíró P. Péter és Józsefet bármiként is bántalmazta volna, nem nyert igazolást, de kitűnt az, hogy a vizsgálóbíró P. 1 Vernek nem létező bevallására való hivatkozással bírta reá P. Józsefet és viszont ennek háttal való szembesítésével P. Pétert ténykedésük beismerésére. Nem helyeselhető ezen — a birói tekintélylyel össze nem férő — vizsgálóbírói eljárás, de épp oly kevéssé fér össze a bűnvádi eljárás legkezdetlegesebb szabályaival és a birói tekintélylyel a vizsgálóbírónak az a kihallgatása és szembesítése, mely a vádlottakkal szemben az 1890. június 28-iki végtárgyalás alkalmával eszközöltetett; egészen szabályellenes és semmis a vizsgálóbírónők tanuképen való kihallgatása oly tényre vonatkozólag, melv ha ellene bebizonyosodnék, a B. T. K. 473. §-ban érintett vétséget képezne és valamint ez okból egyfelől helyes az, hogy a vizsgálóbíró bemondásainak megerősítésére esküre nem bocsáttatott, másfelől téves az a felfogás, mintha bűnvádi ügyben a tanuzási eskü a hivatali esküre való hivatkozással helyettesíthető volna. Mindezen körülményeknél fogva szükséges, hogy a vádlottak részéről más alkalommal tett beismerések iránt a bizonyítási eljárás foganatba vétessék, továbbá, hogy a vizsgálat által más irányban szolgáltatott nyomatékos bizonyítékok is a végtárgyaláson érvényesüljenek. A 16. naplószám a csendőri jelentés szerint özv. B. Anna