A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 31. szám - A törvénytelen gyermekeknek örökösödése az esetben, ha az anya hagyatékában törvényes gyermekekkel együtt hivatvák az öröklésre

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 31. számához. Budapest, 1891. augusztus 2-án. Köztörvényi ügyekben. Az elismervény azon kilételének „ha a kertet nevére nem íratnám, vagy valami ok miatt nem irathatnám, akkor a fentemlitett összeget azonnal tartozom neki visszaflzetui" nem tulajdonítható más értelem, mint az. hogy alperes a felek közt létre jött szerződés útin mindjárt tartozott az ingatlannak a felperes nevére való telekkönyvi átíratására szükséges lépéseket megtenni. V iu.-szi?>eti kir. járásbíróság: (1889. július 22-én 7,292. szára.) ür. Kökényesdy Mihály ügyvéd által képviselt F. Juou felperesnek Vider Antal ügyvéd által képviselt G. Honig alüeres elleni 125 frt és járulékai iránti perében kötelezi alperest a kereseti 125 frt töke és járulékainak felperes részére leendő megfizetésére stb. Indokok; Felperes a becsatolt és 1881. június 29-én kiállított és a prts. 167. és 168. §-ainak megfelelő kötelezvény, valamint az azt kiállító és elöttemező tanúk hit alatti vallomásával azon kereseti állítást, hogy alperes 1884. évben neki egy még telekkönyvileg még nevén nem álló kertet a barcánfalvi határban 125 írtért oly kötelezettséggel adott el, hogy ezt, mint a tanuk bizonyítják is, a lehető legrövidebb idő alatt legfelebb egy év alatt saját nevére átíratni és erről felperes nevére saját költségén átkebeleztetni igérte. Miután alperes ezen kötelezettségének 5 év alatt nem tett eleget, felperesnek, vele mint szerződésszegővel szemben, a szerződéstől elállani és alperest 125 frt vételár visszafizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla: (1890. július 2-án 41,058/89. szám) Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Az A/, alatt csatolt okiratban alperes arra kötelezte magát, hogy ha az eladott ingatlant felperes nevére nem iratja, avagy az átíratás bármi okból lehetetlenné válik, a 125 frt vételárt köteles leend felperesnek megfizetui, minthogy az A-/, alatt csatolt okiratban az átíratás teljesítésére határidő nem lett kikötve, a felperes azt sem mutatta ki, hogy a vétel ideje óta a telekkönyvi állapotban olyan változás állott elő, melynél fogva felperes részéről a szerződés teljesítése lehetetlenné vált, minthogy továbbá az átíratás teljesítésének idejére az Írásbeli szerződéssel egyidejűen tett, de a szerződésbe fel nem vett szóbeli ígéret, melyet a kihallgatott tanuk megemlítenek, a szerződés kiegészítő részének el nem fogadható, ezekre figyelemmel az A-/, alatt csatolt okirat alapján felperesnek csakis arra van joga, hogy alperestől elsősorban a szerződésnek megfelelő határidő alatt teljesítését követelheti, a vételár visszafizetésének követelésére azonban addig joggal nem bír, mig felperes ki nem mutatja, hogy a megszabott határidő alatt felperes az átíratást nem teljesítette avagy a szerződés teljesítése lehetetlenné vált. Ezek alapján az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia: (1891. május 8-án, 9,518. p/890, szám) A másod bíróság Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete indokainál fogva annyival inkább helybenhagyatik : mert az A /, alatti elismervény azon kitételének »ha a kertet nevére nem íratnám, vagy valami ok miatt nem irathatnám, akkor a fent említett összeget azonnal tartozom neki visszafizetni« nem tulajdonitható más értelem, mint az, hogy alperes a felek közt létrejött szerződés után mindjárt tartozott az ingatlannak a felperes nevére való telekkönyvi átíratására szükséges lépéseket megtenni, alperes pedig nem is állította, hogy ez iráuyban a kellő lépéseket megtette, s elő sem adta okát annak, hogy mi akadályozza az emiitett telekkönyvi átíratást. Jogai felett, legyenek azok fennálló vagy vélt jogok, minden e,elekvési képességgel bíró egyén szabadon rendelkezhetvén, a jogosultaknak e jogok átruházására vonatkozólag tett nyilatkozata mindenkor teljes bizonyítékot képez. Az ipolysági kir. törvényszék (1889. márc. 20. 987. sz.): Matüska Adolf ügyvéd által képviselt Sz Dávid és neje felpereseknek Gyura Adolf ügyvéd által képviselt Cs. Vincze alperes elleni ingatlan birtoka iránt indított perében a felpereseket keresetükkel elutasítja, úgyszintén alperest is viszonkeresetével stb. Indokok: A telekkönyvi tulajdonost rendszerint a tulajdonnal járó birtok is megilleti, jelen esetben azonban, habár felperesek a II. sz. a. csatolt telekkönyvi kivonattal igazolták is, hogy a per tárgyát képező és a Ietkési 130. sz. tjkvben + 2 sor1,W7. hrsz. alatt foglalt ingatlannak ők a telekkönyvi tulajdonosai, mégis miután az ellenirathoz 2. sz. a. csatolt adásvevési szerződéssel igazoltatott, hogy ezen ingatlant alperes és ennek neje még 1873-ban megvették, hogy ezen időtől fogva azt háboritlanul bírják, azt igazolja a hit alatt kihallgatott tanú H. Vilmos, ki ezen időben is ezen ingatlannak jogelődje volt, tehát közvetlen tudomással birt, határozottan igazolja és vallja, hogy 1874. évben, tehát akkor, midőn a többi ingatlanokat félperesek tőle megvették, általa figyelmeztetve lettek, hogy a pince már élőbbről adatott el, az nem képezi a vétel tárgyát; azonban az adásvételi szerződésben tévesen lett felvéve, mindezeknél fogva igazoltan áll, hogy felperesek azon időben és csak tévedésen alapuló jogon szerezték meg a pincét s ekkor, midőn az már más tulajdona volt, felperesek keresetükkel ezért, de meg azért is el voltak utasitandók, mert az ellecirathoz csatolt 2. sz. a. adásvevési szerződés tanúsága szerint a per tárgyát képező ingatlant alperes és ennek neje vették meg, tehát jelen esetben mindkettő perbe lett volna vonandó és ugyanezen alapon alperes a viszonken settel is el volt utasítandó, mert birtokos társa meghallgatása nélkül részére a tulajdonjog nem volt megállapítható stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. márc. 4-én 20,409. sz.) : A kir. törvényszék ítéletének az alperest viszonkeresetével eluta sitó nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, felebbezett egyéb részét pedig megváltoztatja s az alperest kötelezi arra. hogy a Ietkési 130. sz. tjkvben 2. sor- 1,667. hrsz. a. pincét a felpereseknek átadja ; továbbá, hogy elvont haszon címén felpereseknek évi 4 frtot fizessen. Indokok: Alperes beismeri azt, hogy a kereset tárgyává tett ingatlannak a felperesek telekkönyvi tulajdonosai, valamint azt is, hogy a kérdéses ingatlant nejével együtt birtokolja ; ennek dacára azonban felperesek keresetének jogosultságát azért kifogásolja, mert a kereset tárgyává tett ingatlant az ellenirathoz 2. sz. alatt csatolt szerződés szerint alperes és neje már felperesek előtt megvették H. Vilmos és nejétől és hogy felperesek tudták azt, hogy a kérdéses pince már el volt adva akkor, a mikor felperesek H. Vilmos és nejével szerződést kötöttek, mert ezt az eladó nekik kijelentette, miből folyik, hogy felperesek a kérdéses pincének rosszhiszemű tulajdonosai. Felperesek az alperes állítását tagadván, az utóbbi H. Vilmos és nejére hivatkozott, mint tanukra. A most emiitett tanuk közül H. Vilmos kihallgattatván, ez m gerősiti ugyan alperesnek azt az állítását, hogy a kérdéses pincét nem adta el felpereseknek, ennek a tanúnak a vallomása azonban alperes állítására bizonyítékul nem fogadtathatik el, mert ha alperes a kérdéses pincéhez való jogát nem érvényesítheti: ez esetben a nevezett tanú adta el az alperesnek és nejének; továbbá, mert a nevezett tanú vallomása alperesnek a megvételre vonatkozó előadásával ellentétben van, a mennyiben alperes a pincét H. Vilmostól — a tanutói — megvettnek állítja, mig ellenben a tanú vallomása szerint alperes és neje a pincét H.-tól vették. Minthogy e szerint alperes részéről a felperesek rosszhiszeműsége a kérdéses pince megszerzése tekintetében bebizonyítva n'm lett, az a körülmény pedig, hogy a pince birtoka iránt a keresetet 10 év alatt meg nem indították, önmagában nem elegendő a felperesek rosszhiszemű szerzésmódjának megállapítására, az elsőbirósági ítélet felebbezett részének megváltoztatásával alperest a pincének a felperesek birtokába adására, valamint a kereset beadása napjától a szakértők által megállapított 4 frt évi haszon megfizetésére kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia (1891. január 7-én 4,272. sz.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatván, az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért, mert jogai felett — legyenek azok fennálló vagy vélt jogok — minden cselekvési képességgel biró egyén szabadon rendelkezhetvén: a jogosultaknak e jogok átruházására vonatkozó nyilatkozata mindenkor teljes bizonyítékot képez ; H. Vilmos tauunak azon vallomása tehát, hogy a kereseti pincére vonatkozó jogait alperes és nejére ruházta, s illetőleg erre vonatkozólag alperes és nejének korább szerzett jogát beismerte, a perben is teljes bizonyítékot képez és igy az alperes által felhívott 2 •/. alatti szerződésnek erre vonatkozó tartalma bizonyítottnak tekintendő, továbbá, mert ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződés az eladó részéről nemcsak a telekkönyvi, hanem a tényleges birtokba adással teljesíttetik ; azt pedig, hogy az általa kötött szerződésnek a kereseti pincére vonatkozó része tényleges átadással soha foganatba nem ment s hogy azt saját szerződésének kötése előtti idő és igy már 10 év óta mindig alperes és neje birja, felperesek maguk is beismerik és igy teljesen bizonyítva van, hogy a tanú által felperes és alperessel kötött szerződés lépett egyedül hatályba; végre, mert ingatlanokra s különösen kisebb térfogatú ingatlanokra vonatkozólag az alku és vétel tárgyát, a térfogat nagyságát nem bizonyító telekjegyzőkönyv mellett rendszerint a megtekintett és az eladó birtokában levő ingatlan szokta képezni, a mely körülménynél fogva az eladó részéről már előbb eladott és tényleg birtokba is adott birtokrészekre a későbbi eladást kiterjesztettnek veüni rendszerint nem lehet és különösen nem lehet akkor, midőn a vétel megtörténtével az ingatlan tényleg is átadatván, a korábbi eladás tárgya át nem adatik s a vevő a neki átadott birtokrészeket a szerződés alapján kifogás nélkül s a miatt, hogy az előbb másnak eladatván, neki át nem adatott, a szerződés foganatosítását képező átadáskor kifogást nem tesz; és így az első biróság azon indokolása, hogy a felperesek szerződésében a kereseti pince csakis