A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 31. szám - A törvénytelen gyermekeknek örökösödése az esetben, ha az anya hagyatékában törvényes gyermekekkel együtt hivatvák az öröklésre

A JOG, 23ó szakasz a biztositásnak más esetét és módját tárgyazza, mint a minőről a döntvény rendelkezik. A telekkönyvi rendtartás 152. £-a szerint a perfeljegyzés hivatalból vagy a sértett fél kívánatára rendelendő el abban az esetben, »ha az ellen, kinek számára bekebelezés történt, vagy ki abból jogot nyert* jogos gyanuokok forognak fenn, miszerint »a bekebelezés a büntető törvény által tiltott cselekvényen alapúk. Itt tehát nem a terhelt ingatlan vagyonának a büntetendő cselekménynyel okozott kár megtérítése szempontjából való lekötéséről vagy lefoglalásáról van szó, a mire a döntvény módot nyújt azzal, hogy a biztosítási végrehajtás elrendelését a terhelt ingatlan vagyonára is megengedi, hanem a büntető törvényben tiltott cselekményen alapuló bekebelezésből származott vagy származható joghátrányok megszüntetéséről vagy megelőzéséről, a mit a döntvény intézkedései körébe nem is vont. Első tekintetre szembeötlik a biztositásnak eme két módja között fenforgó lényeges különbség, ha figyelembe veszszük, hogy a telekkönyvi rendtartás szerint megengedett perfeljegyzés nemcsak a terheltnek, hanem a sértett félnek ingatlan vagyonára is eszközölhető, különösen akkor, ha a sertett fél ingatlanaira a terhelt javára büntetendő cselekmény folytán (például hamis vagy hamisított okirat alapján^ tulajdonjog, zálogjog, szolgalmi vagy haszonélvezeti jog lett bekebelezve. Es éppen azért, mert a telekkönyvi rendtartás 152. §-a nem a kárigények biztosítását, hanem az azokat képviselő bekebelezés érvénytelenítését célozza, sem a valószínű kárösszegnek, sem a veszélynek kimutatását nem követeli. Egy felmerült eset alkalmával a sértett fél a terheltek egyikének nevére átírt ingatlanra vonatkozóan tulajdoni igényt támasztott ugyan; minthogy azonban kérvényében a »fenyitö zárlat« elrendelését a büntetendő cselekményből származott kártérítési igényeinek biztosítása czéljából szorgalmazta, a kir. tábla erre az esetre a 69. számú döntvénynek a biztosítási végrehajtást tárgyazó rendelkezéseit vélte alkalmazhatóknak. A kir. Curia ellenben a sértett fél állítása szerint büntetendő cselekményen alapuló bekebelezésre helyezvén a fősúlyt, intézkedését a telekkönyvi rendtartás 152. §-ára fektette s ezzel világos kifejezést adott annak, hogy a 69. számú döntvényben szabályozott biztosítási módokon kívül a telekkönyvi rendtartásban megengedett perfeljegyzés intézménye is érintetlenül fennáll. A törvénytelen gyermekeknek örökösödése az esetben, ha az anya hagyatékában törvényes gyermekekkel együtt hivatvák az öröklésre. Irta : dr. BORSITZKY IMRE kir. aljegyző Pécsett. A magyar Corpus Juris a törvénytelen gyermekek osztályozását és öröklési jogát illetőleg előadja: Sunt: 1. filii naturales, si ex concubina nascuntur, in matris bonis succedunt, patris non, nisi sic parens disponat; 2. spurii, ex publicis meretricibus nati, patri nunquam, sed matri succedunt; 3. incestuosi, ex damnato coitu nati, nullis parentibus succedunt. (Cyns. pars I. és Op. trip. pars I. tit. 106. §. 2.) E törvény képezte a törvénytelen gyermekek öröklési jogának alapját — kivéve az osztrák polgári törvény hatálya alá eső időt — az országbírói értekezletig, a midőn a régi törvényeink lehető visszaállítását célzó idl. törv. szab. 9. §-a a törvénytelen gyermekeknek a HK. és az ennek folyományakép kifejlett gyakorlat adta jogával szemben ama rendelkezése által, hogy végrendelet nem létében az örökhagyónak minden vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll, ellenkező álláspontra helyezkedett. Világos tehát, hogy sem a HK., sem az idl. törv. szab. a törvényes örökösödést illető különbséget nem tesz, akár vannak az anya után törvényes és törvénytelen gyermekek a hagyatékban együtt érdekelve, akár nincsenek, mert a HK. a természetes (naturális) és fattyú (spurius) gyermeket örökösödési joggal az anya után feltétlenül felruházza, a vérfertőzésből eredőt (incestuosus) pedig e jogától teljesen megfosztja, ellenben az ideigl. törv. szab. 9. §-a egyedül a törvényes gyermekek öröklésének declarálása, illetve a törvénytelen gyermekekre vonatkozó bárraelyes intézkedés teljes mellőzése által utóbbiakat még az anya után való örökösödésből is kizárja. Bíróságaink érdeme, hogy az idl. törv. szab. ezen drákói szigorával szemben a HK. fenti rendelkezése alapján törvényes gyakorlattá emelték, mikép anyja után a törvénytelen gyermeket az anya szabad rendelkezése alatt álló vagyonában törvényes öröklés illeti. (1871. jan. 25—4,294. sz. legfőbb itélőszéki, 1883. nov. 28—1,926. sz. curiai határozat.) Még azon, szükségesnek talált körülménynek felemlitésével, hogy a birói praxis ezen, a jog és méltányosság szülte elvét dr. T e 1 e sz ky István ur az öröklési tervezet című javaslatának 18. §-ában szintén magáévá teszi, áttérek soraim tulajdonképeni céljára. Mi történjék az esetben, ha törvényes és törvénytelen gyermekek törvényes öröklés alapján együttesen concurrálnak az anya után maradt vagyonra ? A m. kir. Curia e kérdésre vonatkozólag, ragaszkodva a régi szokás-jogunkat visszatükröző HK. által kifejezett alaphoz, kimondotta, hogy a törvénytelen gyermekek anyjuk után örökösödési joggal bírnak még abban az esetben is, ha törvényes és törvénytelen gyermekek együtt maradtak hátra. (Dönt. tár XV. f. 8. sz. — 1871. jan. 18-án 5,320. sz. a.) E törvényes gyakorlat állott fenn egész 1885-ig, a mikor ugyancsak a m. kir. Curia ellenkező nézetének adott kifejezést azzal, hogy 1.181/885. sz. ítéletében: »az idl. törv. szab. 9. §-a szerint végrendelet nem létében az örökhagyónak minden vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll. A törvény eme világos és határozott rendelkezése ellenére olyan törvényes gyakodat, mely az anyai hagyatékból az anya törvényes gyermekei mellett ugyanannak törvénytelen gyermekét is örökségben részeltetné, nem keletkezett . ..«, az idl. törv. szab. gyors keletkezésű, épen ez okból hiányos rendelkezését feltétlenül applikálja. Részemről a kellő) distinctio hiánya miatt sem az előbbi, sem az utóbbi elv jogosságát feltétlenül nem oszthatom, hanem mindenek előtt szokásos megkülönböztetés alapján, mely szerint vannak a törvénytelen gyermekek közt: természetes (naturales), házasságtörési (adulterinii, fattyú (spurii), v é rfertőzési (incestuosi) és szentségtörési fsacrilegi) gyermekek, — a kárhozatosakat (ne fandi) a vérfertőzésből származók közé sorolván — különbséget találok az ezen gyermekek öröklésében az esetre, ha a végrendelkezés hátrahagyása nélkül elhalt anya vagyonára nézve törvényes gyermekekkel együtt érdekelvék. Bár a »jura sanguinis nullo jure civili dirimi possunt«-féle szabályra alapított azon elvet, hogy a magyar öröklési törvények létjogát a vérségi összeköttetés képezi, elismerjük ; s bár nem tagadható, hogy a bármely osztályhoz tartozó törvénytelen gyermeket anyjával a legközelebbi vérségi összeköttetés fűzi össze; — bár a m. kir. Curiának l871ben kimondott, első izben érintett döntvényében a törvénytelen gyermekeknek a vérségi összeköttetésen eminenter alapuló öröklési joga nyer kifejezetten elismerést; — és bár az ált. ausztr. polg. törv. 754. §-ában szintén osztja e véleményt: mégis a vérségi összeköttetésre alapított öröklés határa nem terjedhet ki addig, a mikor a gyermek születésének feltétele a büntető törvény határozataiba ütközik, azaz, mikor a szülőknek a törvény szerint büntetendő cselekménye, mint ok, és a gyermek megszületése, mint okozat jelentkezik. A törvénytelen gyermekek fenti osztályozását tehát az anya utáni öröklési joguk alapjául részint ezért, részint azon okból, mert a vérségi összeköttetés tiszta fogalma csak azon törvénytelen gyermekekre hat ki, a kiknek szülői a nemzés idejében oly állapotban voltak, hogy a nemzés által büntető törvénybe ütköző cselekményt nem követett el, s mert nem lehet egy jogállamnak érdekében az, hogy a szülőknek büntetendő cselekménye " folytán született törvénytelen gyermekek száma az anya után való öröklés jogkedvezményének törvénybe igtatása által szaporodjék. Ennek szem előtt tartásával nem helyeselhetjük a m. kir. Curiának a törvénytelen gyermekek öröklési jogát az esetre szabályozni hivatott kijelentéseit, ha ők az anya hagyatéka iránt törvényes gyermekekkel együtt érdekelvék, hanem véleményünk szerint a természetes, fattyú és a szentségtörésből, mint csak egyház által tiltott viszonyból származó gyermekek a törvényes gyermekekkel egyenlően részesülnek az anyai hagyatékban és e véleményünk igazolását a vérségi összeköttetés tiszta fogalmán és a fent kifejtetteken kivül a méltányosság ama parancsszavában találjuk, hogy az ártatlan gyermek szülői hibája, de nem delictuma folytán a neki életi t adó anya vagyonában való részesülésből ki nem rekeszthető csupán azért, mert az anya törvényes gyermeket is szült; — ellenben a házasságtörés- és vérfertőzés-, mint tiltó törvénybe ütköző cselekményből származó gyermekeknek ősi jogrendszerünk ellenére hasonló jogkedvezményben való részesítése már jogpolitikai és észjogi okokból is a jog és méltányosság követelményekép nem jelentkezik. E felfogás felel meg a Hárm. Könyv rendelkezésének, ezt osztja magánjogi íróink nagy része, köztük dr. D á r d a y Sándor jogtudósunk is, de a józan ész szabályai is ebben culminálnak, ép azért kívánatos, hogy bíróságaink gyakorlatában is e felfogás, mert létjogosultsága kétségbevonhatlan, diadalmaskodjék. Nyilt kérdések és feleletek. i. Ki van hivatva a csőd megszüntetése után a felszámolási jegyzőkönyv hiteles kivonatának kiadására (Felelet.) A »J o g« 30. számában B a r a c h ügyvéd ur által fölvetett kérdésre válaszom az, hogy a csődbíróság a beszüntetett csődeljárás után a felek részére az iratok betekintését s másolatok vételét megengedni köteles. A gyakorlatból mondhatom, hogy a budapesti váltótörvényszéknél nekem is volt esetem arra, hogy egy csödügyben, mely