A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 30. szám - Az ügyvéd mulasztása, mint perújitási jogalap

Tizedik évfolyam. 30. szám. Budapest 1891. július 26. Szerkesztőség: 7^ Előfizetési árak: V„ RMolf-rakpart 3. sz. I X helyben vagy vidékre Mr. lentve küldv (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Kiadóhivatal ' < negyed éyre 1 frt 50 kr HETILAP A/ Ulim ÉRDEKEIK WmilW A UAGyAR ÖB1DI, BÍRÓI, ÍGÍÍS/1 ÍS KO/JEGÍ/ÓI MA KÖZLÖNYE, fél . s > V., Rudolf-rakpart 3. sz. „ egész » G » — » Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Kéziratok vissza nem adatnak. Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendő!;. ügyvédek. bérmentesen legcélszerűbben Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. postautalványnyal Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: AZ ügyvéd mulasztása, mint perújitási jogalap. Irta: dr. H e x n e r Gyula, liptó-szt.-miklósi ügyvéd. — Bűnügyi zárlat és biztosítási végrehajtás. Irta : S z e g h e ő Ignác, kir. táblai biró Szegeden. — A birói illetékességet megállapító végzés bélyegköteles-e ? Irta : Z a k á 1 Henrik, ügyvéd Csáktornyán. — Nyílt kérdések és feleletek. (Ki van hivatva a csőd megszüntetése után a felszámolási jegyzőkönyv hiteles kivonatának kiadására? Irta: Barach Mór, pozsonyi ügyvéd.) — Irodalom. (Bűnügyi statisztika. Dr. Földes Bélától.) — Vegyesek. — Hirdetés. TÁRCA. Cafrang. Irta : B é s á n Mihály, lugosi közjegyző. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) - Curiai és táblai értesítések. A »,Tog tör vért ytúra« t. előfizetői jelen szántunkhoz mellékelve veszik a folyó ézn igazságügyminissteri rendeletek 7. és S. ívét (97—120. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Az ügyvéd mulasztása, mint perújitási jogalap. Irta: dr. HEXXER GYULA, liptó-szent-miklósi ügyvéd. Köztudomású, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. 315. §-ának bj pontjában foglalt azon rendelkezése, mely szerint perújításnak helye volt, ha az alapperben hozott sérelmes Ítéletre az ügyvéd hibája vagy mulasztása nyújtott alkalmat, az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §-ának azon rendelkezésével helyettesittetett, »miszerint e jogorvoslat justa causáját az képezi, hogy a fél a perben a miatt lett ügyvesztessé, mivel az ügyvéd a döntő ténykörülményeket kellő helyen fölhozni, vagy tagadni, avagy a rendelkezésre bocsátott bizonyítékot előadni elmulasztotta.« A törvény előbbi rendelkezését a jelenlegivel összehasonlítva, azon következtetésre kell jutnunk, hogy a törvényhozó a restitutiót • ex culpa procuratoris« szűkebb és határozottabb körre szorítani kívánta, azonban ebbeli óhaja a gyakorlatban érvényesülni — a mint az alábbi példányból kitünend — aligha látszik. Perújításnak van helye az idézett 1881. évi LIX. t.-c. 69. §-ának 1. pontja szerint, ha a fél a miatt lett ügyvesztessé, mert az ügyvéd az alapperben a rendelkezésére bocsátott bizonyítékokat előadni elmulasztotta. 2. pontja szerint (restitutio propter noviter reperta), ha a pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó olyan ú j (?) bizonyítékot hoz fel, melyet az alapperben nem használt. Ha tehát az ügyvéd a rendelkezésére bocsátott bizonyítékot előadni elmulasztotta, a perújítás az alapperbeli ítélet jogerőre emelkedésétől számított félév alatt a hivatkozott szakasz 1., ezen határidő eltelte után — 10 év alatt — annak második pontjára lesz fektetendő. A perújitási keresetnek alapkelléke oly hátrány (laesio), melyet újitó felperes a jog rideg alkalmazása következtében szenvedett és azon jogalap íjusta causa), melynek fenforgása esetére a törvény az újitó félnek jogsegélyt nyújt és tekintve, hogy ama laesiónaka justa causával okbeli kapcsolatban állania kell, — igen világos, hogy a perújitási keresetben felperes nemcsak előadni, de tekintettel arra, hogy még a perfelek beleegyezése mellett sincs perújításnak helye, kimutatni is tartozik, »hogy mi miatt lett ügyvesztessé és hogy ezen »mi« az idézett szakasz 1., 2, vagy 3. pontja alá subsummálható.« Ez nézetem szerint a perújitási kereset oly jogalapja, melyet az 1868. évi LIV. t.-c. 64. §-a értelmében felperes keresetében teljesen és világosan előadni tartozik és mely a 68. §. értelmében az ellenbeszéd előterjesztése után meg nem változtatható. Az ellenkezőt látjuk azonban a pervesztesek érdekében szórói-szóra ide iktatott birói határozatokból; felperes az 1883. évi jun. hó 1-én 1,928. számú keresetében következőket ad elő : » fakereskedő ellen alulirt cég 1880. évi ápr. 24-én 2,281. sz. a. 1,341 frt 10 kr. s jár. iránti kereskedelmi keresetet adott be, melylyel azonban ide A., B., C. alá zárt első-, másodés harmadbirósági ítéletek értelmében, bizonyítéknak helyre nem állítása miatt elutasittatott. Jogos követelést perújítás utján érvényesíteni akarván, hivatkozólag az 1881 : LIX. t.-c. 69. §. 1. pontjára s a kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet 27. §-a, mely szakaszok szerint e per megújításához a törvényes határidőn belül föltétlen joga van; tekintettel továbbá arra, hogy alulirt e tek. törvényszéknél 1876. évi 203/1. folyó szám alatt bejegyzett jég tulajdonosai, vagyis ezelőtt kiskorú K. S. és K. A , mint K. Zsuzsánna örökösei, ide D. alá zárt anyakönyvi kivonat értelmében időközben nagykorúakká váltak s ugy ez újított perben gondnoki képviseltetésükre szükségük nincsen, az újitott kereset címét és alapját következőleg adják elő : »K. E. J. fakereskedő 1880. évi febr. hó 21-én alulirt cégtől alulirt cégvezetővel kötött ügylet folytán az úgynevezett .... kai raktárban megtekintés után 108,000 drb zsindelyt és az alulirt cég udvarában levő zsindelykészlet, vagyis 77,000 darabot, mely az előbbinek minőségre nézve tökéletesen megfelelt, mustra szerint oly kikötéssel vett meg, hogy ő minden ezer darabért, szállítva a Itptó-újvárosi vasúti állomásra köteles 7 frt 25 krt fizetni, az egész vételárt pedig, mihelyt haza . . . .-re érkezik és pedig 500 irtot készpénzben, a többit ugyanazon évi jun. 1-én esedékes, általa elfogadott és D. A. által girirozott váltók által fedezni kötelezte magát. Az ekképen jogérvényesen megkötött alku értelmében alulirt cég 1880. évi febr. 24, 25., 26., 27. és 28-án 185,000 darab zsindelyt a vasúti állomásra s innen alperes utasítása szerint további vitelre szállított is, melynek értéke a fentebbiek szerint 1,000 darabért 7 frt 25 krral számítva, 1,341 frt 10 krt tesz ki.„ Tekintettel azonban arra, hogy alperes a megkötött alku ellenére az átvett zsindelyre azon ürügy alatt, hogy a lerakásra helye nincsen, a szállítást alap nélkül beállította és annak értékét, vagyis 1,341 frt 10 krt meg nem fizette, sem pedig váltókkal nem fedezte a prdtts 35., továbbá 69. §-a 1. pontja a keresk. törvény intézkedései, nemkülönben a kereskedelmi eljárás 27. §-a alapján E. a. ügyvédünk által esedezünk : Méltóztassék jelen újitott kereskedelmi keresetünk jegyzőkönyvi tárgyalására határidőt kitűzni, alperest beidézni, újítási kérelmünknek helyt adva, itéletileg kimondani: alperes fakereskedő tartozik 1,341 frt 10 kr., 185,000 drb zsindely vételári összeget, annak a kereset beadásátóli 6°/0 kamatait és kimutatandó perköltséget alulírott cégnek 15 nap atatt végrehajtás terhével megfizetni « Ezen kereset folytán megtartott tárgyalás után a törvényszék következőleg itélt: »A perújításnak hely adatik, az alapperbeli ítélet csak ügyérdemileg helyeztetik hatályon kívül, a perköltség és ügyvédi díjakra nézve pedig hatályában továbbra is meghagyatik és ennek folytán felperesek keresete követelésük 558 frt 10 krt tevő részben feltétlenül elutasittatnak stb.« Indokok: »Az újitó felperesek keresetükben az alapperben a ptr. rendts értelmében nem alkalmazott és lényegileg a per tárgyára vonatkozó főeskü általi bizonyítást ajánlottak, mihez képest a perújításnak az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §-n a k 2. pontja értelmében helyt adni, a költségre és az ügyvédi díjakra nézve mindazonáltal az alapperbeli Ítéletet joghatályában fentartani azért kellett, mert azon új bizonyíték, mely az újitott perben alkalmaztatik, az alapperben perrendellenesen felhozatott s igy az az alapperben ítélet tárgyát nem képezte és ekként az ebben felmerült költséget újitó felek egyedül saját mulasztásuknak tulajdon i t h a t j á k.« A budapesti kir. i t é 1 ő tábla 5,666/1887. v. sz. a. következő végzést hozott: »Tekintve, hogy felperesek perújítás megengedése iránti kérelmüket kifejezetten a z 1881: LIX. törvénycikk 69. §-ának 1. pontjára, tehát az alapperbeli ügyvéd állítólagos hibájára fektetik, tekintve, hogy ennek fö'lytán felperesek alapperbéli ügyvédje, az 1881 : LIX. t.-c. 70. §-a értelmében az újitott perbe szintén beidézendő s meghallgatandó lett volna ; tekintve, hogy az alapperbeli ügyvéd perbe idézésének elmulasztása miatt a peres ügy perrendszerűleg el nem dönthető ;« Lapunk inai száma H oldalra terjed.