A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 27. szám - Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának tagjai ellen elfogultság miatt tett kifogás alapján kérelmezett biróküldetés elrendelésére mely hatóság illetékes?

106 gyává tótele tehát a közmorálba ütközik : a kereseti ügylet érvénytelen és semmis. Miuthogy pedig az érvénytelen ügyletnél az egyik szerződő fél azt tartozik visszaszolgáltatni, a mit azon ügylet folytán a másik szerződő féltől kapott, felperes pedig nem az 1. r. alperesnek adott ékszereket követeli, a 600 frt megfizetése iránti keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. itélő tábla: (1890. évi október hó 1-én, 37,941. szám) az első biróság ítéletét megváltoztatja, alpereseket és pedig 1. r. alperest mint egyenes adóst, II. r. alperest pedig mint kezest, a mennyiben a követelés I. r. alperestől be nem hajtathatnék, arra kötelezi, hogy felperesnek 600 frt kereseti tőkét s ennek járulékait megfizessenek, azonban felperest azon kereseti kérelmével, miszerint II. r. alperes, mint egyetemleges adós marasztaltassék, elutasítja stb. Indokok. Az A. alatt csatolt okirat tartalma szerint I. r. alperes gróf B. Árpád átruházta ugyan felperesre a m. kir. honvédségi Ludovika-akadémia egy alapítványi helyére nézve őt megillető kijelölési jogot, azonban a jogügylet csak ekkép értelmezhető, hogy I. r. alperes az 1887/88. tanévre, illetve ez éven belül gyakorolható kijelölési jogánál fogva azt az ifjút fogja növendékül ajánlatba hozni, a kit felperes neki megnevez ; mert a kijelölési jog mint a gróf B. családot illette, ?z alapító időszerinti jogutódát megillető személyes jog másra át nem ruházható, mert az átruházás nem örökre, hanem csak egy évre szól és mert a jog átruházásnak a m. kir. honvédelmi ministeriumnál való bejelentése tervezve sem volt. Az ily értelemben megkötött jogügylet nem tárgy nélküli, nem semmis, de azért, mert I. r. alperes a felperes részéről megnevezendő egyénnek kijelöléseért anyagi hasznot követelt, a közerkölcsiségbe ütközőnek sem mondható. Védekező II. r. alperes, a kinek védelméhez a ptk. rdts. 112. §-a szerint a nem védekező I. r. alperes csatlakozónak tekintendő, az A. •/. alatti okiratot, valamint az arra vezetett és B. •/. alatt külön csatolt nyilatkozatot az aláírásokat illetve valódinak beismerte ugyan, de tagadta azok tartalmát, jelesen azt, hogy I. r. alperes értéket kapott, hogy I. r. alperes a jognak másra való átruházásának esetére 600 frtnak megfizetésére magát kötelezte s hogy ő az I. r. alperes kötelezettségeiért akár egyszerű, akár készfizetői kezességet vállalt. Tekintve azonban, hogy a B. alatti okirat nem adóslevél s igy a ptk. rdts. 169 §-a jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, saját aláírásaikkal szemben alperesek tartoztak volna bizonyítani azt, hogy az okirat tartalma valótlan, illetve, hogy a követelés fenn nem áll. Védekező II. r. alperes e részben bizonyítékot nem nyújtott, de ilyent fel sem ajánlott, azt a védekezését pedig, hogy ő a B. alatti okiratban kezességet nem vállalt, megcáfolja az okirat tartalma, mely szerint azért vállalt felelősséget, hogy felperes, ha I. r. alperes a kérdéses jogot egy harmadikra átruházza, illetve a kijelölési jognak egy harmadik érdekében gyakorlása esetére felperes I. r. alperestől az átvett ékszerek egyenértékéül kötelezett 600 frtot meg fogja kapni. Ezekhez képest és minthogy a feltétel, melytől a fizetés függővé tétetett, II. r. alperes beismerése szerint beállott, figyelemmel arra is, hogy a B. alatti okiratban készfizetői vagy egyetemleges fizetési kötelezettség nem foglaltatik: a kir. tábla az első biróság Ítéletének megváltoztatásával alpereseket és pedig 1. r. alperest mint egyenes adóst és 11. r. alperest mint kezest a kereseti 600 frt tőke s járulékai megfizetésére kötelezte, ellenben felperest-azon kereseti kérelmével, miszerint II. r. alperes mint egyetemleges adós marasztaltassék, elutasította stb. A m. kir. Curia: (1891. június 10-én 10,654. sz.) a kir. itélő tábla ítélete megváltoztatik és az első biróság Ítélete hagyatik helyben, mert a Ludovika katonai akadémia, mint országos közintézetbe való felvétel végetti ajánlási jogot a törvény csak az illető adományozóknak, illetve örököseinek biztositotta, ez tehát oly személyhez kötött jog, mely másra át nem ruházható, minthogy a törvény e jogot magoknak az adományozóknak és örököseinek azon feltevésben biztositotta, hogy ezek az intéze-t ügyeit szivükön viselik és az intézet közhasznát tekintve, abba csak alkalmas s az országos célnak megfelelhető ifjakat fognak ajánlani, ezen egyedül az alapítók iránti bizodalomnál fogva törvényileg biztosított ajánlási jog tehát már maga ezen körülménynél fogva eladás vagy üzérkedés tárgyát nem képezheti, miből kifolyólag az I. r. alperes által felperessel kötött ama szerződés, mely szerint most nevezett alperes az elődei által reá háramlott ajánlási jogot anyagi haszon mellett kötelezőleg felperesre ruházta, önmagában érvénytelen és semmis; miután azonban az A. és B. alatti okiratokból kitünőleg, de I. r. alperes beismerése szerint is felperes alperesnek II. r. alperes kezessége mellett, a kérdéses kijelölhetési jogért tényleg ékszereket és értéktárgyakat szolgáltatott, felperesnek az üzlet megsemmisülése miatt csak arra támadhatott joga, hogy az adott tárgyakat, vagy egyenértéküket a szerződő féltől visszakövetelhesse, illetve hogy közöttük a szerződés előtti állapot visszaállittassék, az érvénytelen szerződés alapján azonban az ebben kikötött 600 frt követeléséhez joga nincsen és miután az értéktárgyak visszaadását, vagy egyenértékük megfizetését keresetének tárgyává nem tette, őt a 600 frt iránti keresetével elutasitó első bírósági Ítéletet kellett a fentebb előadottaknál fogva helybenhagyni stb. Fontosabb teendőkkel megbízott gazdatiszt egy évi felmondást igényelhet. (M. kir. Curia 1891. január 8-án 5,363. sz. u.) Kereskedelmi-, csőd és váltóügyekben. A keresethez csatolt váltón az 1876. é. XXYII. t.-r. 3. § ában 3-ik pont alatt meghatározott lényeges váltókellék, azaz a rendelvényes (intézvényes), vagyis azon személy vagy cég megnevezése, melynek részére vagy rendeletére a fizetés teljesítendő, hiányzik, oly okiratból pedig, melyen a váltó lényeges kellékeinek (3. §.) valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik és az ily okiratra vezetett nyilatkozatok váltójogi hatálylyal nem . bírnak. (1876. XXVII. t.-c. 6.§.) A magyar királyi Curia (1891. május hó 14-én 1,155 v. 1890. szám alatt); (Sz. Imre felperesnek T. Benedek és neje alperesek ellen a deési kir. törvényszék előtt 65 frt és jár. iránt folyamatba tett ügyben.) Mindkét alsóbb biróság Ítélete az azt j megelőző eljárással együtt a váltóügyekben követendő eijárás tárgyában kiadott 2,851. számú igazságügyminiszteri rendelet 4. §-a, illetőleg 37. §-a alapján hivatalból megsemmisíttetik és az 1889. évi 2,870. sz. a. beadott sommás váltókereset visszaadatui rendeltetik ; mert a keresethez A. alatt csatolt váltón az 1876. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában 3-ik pont alatt meghatározott lényeges váltókellék, azaz a rendelvényes (intézvényes), vagyis azon személy vagy cég megnevezése, melynek részére vagy rendeletére a fizetés teljesítendő, hiányzik, oly okiratból pedig, melyen a váltó lényeges kellékeinek (3. §.) valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik és az ily okiratra vezetett nyilatkozatok váltójogi hatálylyal nem bírnak (1876: XXVII. t.-c. 6. §.); mert továbbá az idézett eljárási rendelet 4. §-a értelmében hivatalból utasítandó vissza a váltókereset, ha a kereset alapját képező okiratból a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik (v. t. 6. és 110. §§.), a 27. §. szerint pedig a felsőbb bíróságok által hivatalból is figyelembe veendő alaki szabálytalanságot képez, ha a rendelet 4. §-a értelmében hivatalból visszautasítandó kereset — mint a fenforgó esetben — vissza nem utasíttatott. Váltó aláírása a váltótulajdonos, mint a kötelezett fél megbízottja által. A meghatalmazott által a váltóra vezetett aláírás a megbízót kötelezi, habár előbbi a meghatalmazási viszony és saját nevének kitüntetése nélkül egyedül a megbizó nevét irta alá. A váltószerződés érvényesen jön létre akkor is, ha a kötelezett fél a vele szerződő jogosult felet bízza meg nevének a váltóra leendő Írásával. (1876: XXVII. t.-c. 105. §.) A fehértemplomi kir. törvényszék: Az 1889. évi november hó 13. napján 7,925. szám alatt kelt sommás végzés csak akkor tartatik hatályban és csak akkor tartozik alperes a Zagaicán 1888. évi november hó 17-én 55 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 55 frt váltóösszeget . . . felperesnek megfizetni, ha felperes M Milován a következő pótesküt: »En, M Milován, esküszöm, miszerint D . . . . Alexander a kereseti váltót akképen irta intézvényezett minőségben alá, hogy a tollat kezével megfogván, nevének aláírására engem kért fel és én nevét a váltóra írtam«, leteszi; ha pedig felperes Milován M ezen pótesküt le nem teszi, a fentérintett sommás végzés hatályon kivül helyeztetik és felperes az esetre keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes M Milován fél bizonyítékot nyújtott D . . . . Ignác tanú vallomásával arra nézve, miszerint alperes a kereseti váltót intézvényezett minőségében a váltó előlapjára akképen irattá alá, hogy felperest felkérte nevét a váltóra irni és a meghatalmazás jeléül a tollat megfogta, mig felperes alperes nevét valóban a váltóra irta. Miután ilyen aláírás váltójogi aláírást képez, ezen félbizonyiték kiegészitésére felperesnek az ítéletben foglalt póteskü megítélendő volt és mivel annak letétele esetére alperes a kereseti váltó elfogadójának a váltótörvény 21. §-a szerint tűnik fel, alperes ez esetben a váltótörvény 23. §-a szerint a váltótőke és annak a lejárattól járó 6°/o-os kamatainal: fizetésében elmarasztalandó volt; mig az eskü le nem tétele esetére bizonyítottnak nem vehető, miszerint alperes elfogadó minőségében a kereseti váltót aláíratta és igy alperes váltókötelezettnek nem tekinthető, felperes keresetével elutasítandó volt. Hogy pedig a fentiben körülirt váltóaláirás váltójogi kötelezettségeket von maga után, abból derül ki, miszerint a váltótörvényben sehol sem találtatik olyan intézkedés, melynél fogva ilyen aláírás érvénytelen volna és hogy érvénytelen lenne, ok annál kevésbé gondolható, mert ezen felfogás azon jogelvvel • »quod quis per alium fecit, ipse íecisse videtur« ellenkeznék és hogy ezen elvnek ezen esetben, hol alperes saját akaratával aláírását felperes által a kereseti váltón eszközöltette, helye ne lehessen, ok nem foroghat fenn. Mi a váltóelfogadványt illeti, a váltótörvény 21. §-ában csak azt rendeli, miszerint a váltóra vezetett és az intézvényezett által aláirt nyilatkozat feltétlen elfogadásnak tekintetik, nem rendeli tehát, miszerint az ilyen aláírást az intézvényezett sajátkezüleg eszközölje, mivel mindazon esetekben, hol a váltótörvény különöst