A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 27. szám - Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának tagjai ellen elfogultság miatt tett kifogás alapján kérelmezett biróküldetés elrendelésére mely hatóság illetékes?

A JOG. nem rendel, a magánjog határozmánvai alkalmazandók, az osztr. polg. törvénykönyv l,o05. §-a szerint azonban felhatalmazás szóbelileg is megadható és egy a felhatalmazott által felhatalmazása határain belül kötött szerződés a meghatalmazó^ kötelezi (1,017. §.) nincsen ok elfogadni azt, hogy váltóügyekben ezen törvényes határozmányoknak helye ne legyen. Mi illeti a váltótörvény 1*55. §-át, ezen szakasz nem közvetlenül az e perben felmerült kérdésre, hanem azon esetre vonatkozik, hol valaki egy váltónyilatkozatot mint másnak felhatalmazottja aláirt a nélkül, hogy erre felhatalmazással birna, de épen ezen szakaszból az látszik kiderülni, hogv a kérdéses váltóaláirás váltójogilag kötelező, mert ha a váltótörvény 105. §-a azt rendeli, miszerint a váltót aláirt egyén, kinek az aláírásra felhatalmazása nem volt, ép ugy felelős, mint az állítólagos felhatalmazó felelős volna, ez által kétségnélkülien ki van mondva, miszerint a fordított esetben, t. i. valóban adott felhatalmazás esetére, a felhatal mazó a felhatalmazott aláírása által váltójogilag kötelezve van. Ha ehhez képest felperes egy váltónyilatkozatot azon hozzáadással »mint alperes felhatalmazottjav aláirt és ez által alperes váltójogilag köteleztetett, mert felperest a váltóaláirásra felhatalmazta, annak azon esetben is helye kell lennie, ha felperes alperes egyetértésével és meghagyásából nem mint alperes meghatalmazottja, hanem egyszerűen csak alperes nevét aláirta, mert ezen kérdés lényege nem feküdhet abban, miszerint a váltóaláirásnál a felhatalmazási viszony kitüntettessék a váltón, hanem abban, hogy a felhatalmazás valóban és jogilag fennáll és bizonyítva van, mi ez esetben akkor meglesz, ha felperes erre nézve az ítéletben foglalt pótesküt leteszi. Azon tény pedig, hogy felperes maga voll alperes által meghatalmazva őt (alperest) a váltón aláírni, a dolgon mit sem változtathat, mert ez esetben nem a váltótörvény 105. §-a szerinti felelősségről van szó és mennyiben alperes állított aláírása bizonvittatik, részére jogsérelmet nem képezhet az, hogy öt felperes vagy más valaki a váltón aláírja, ha felperes ezen aláírás körül csak meghatalmazottjának bizonvittatik. (1890. február 4-én, 547 sz.) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva annyival inkább helybenhagyja, mert az a körülmény, hogy alperes mint kötelezett szerződő fél, felperest mint jogosított felet és nem egy harmadik személyt bízott meg a közöttük keletkezett váltószerződés alkalmával nevének a váltóra leendő aláírásával, alperes váltójogi kötelezettségén mit sem változtat, mert teljesen közömbös az, hogy a váltónyilatkozat ki által vezettetett a váltóra, ha bizonvittatik, hogy a nyilatkozó fél váltói kötelezettséget kíván vállalni. A váltótörvény 105. §-a pedig nem azt rendeli, hogy a megbízott által a névaláírás csakis az ott említett alakban történhetik ; hanem csak az akkor elöállható felelősséget szabályozza, ha a színlelt megbízott a váltói nyilatkozatot a meghatalmazási viszony kitüntetése mellett a saját nevével is aláirta ; a mely eset jelenben fenn nem forog. 1890. szeptember 16-án, 1,389. v. sz.) A m. kir. Curia 1891. május 6-án, 1890. évi 1,631. v. sz. a.) : A másodbiróságnak ítélete helybenhagyatik saját indokainál fogva és azért: mert ha felperes az elsőbiróság által vonatkozólag kifejtett helyes indokok szerint felperesnek megítélt esküt leteszi, ebben az esetben bebizonyíttatván, hogy alperes az A. alatti váltóval mint elfogadó váltójogi kötelezettséget vállalt, alperes a Vt. 23. §-a értelmében az elfogadott összegnek és járulékainak fizetésében helyesen marasztaltatott. Az üzletben alkalmazott egyetlen segéd, ba a főnök nem lakik a telep helyén, az üzlet vezetésével megbízott oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, kinek jogköre mindazon ügyletekre kiterjed, melyek az ily üzlet folytatásával rendszerint járnak, s igy kiterjed arra is, hogy az üzlet részére árúkat Vásároljon. (M. kir. Curia 1890. december 30-án 1,340. sz. a.) Az árú megsemmisülésének következményeit a vevő csak abban az esetben viseli, ha az árú neki már át volt adva s igy ő a megrí tt árú tulajdonosának tekinthető. Súly szerint megvett fának a vevő nevének kezdőbetűivel megjelölése a megmázsálás történte nélkül jogi átvételnek nem tekinthető, hanem csupán a vétel tárgya közelebbi meghatározására és az átvételnél az azonosság igazolására szolgálónak. Kit terhel a megsemmisülés folytán okozott kár, ha a vevő az átvételben késedelmes volt! (M. Curia 1891. ápril 30 és május 1-én, 1,215. sz. a.) Bün-ügy ékben. A B. T. K. 321. $-aba ütköző vétség csak akkor forog fenn, ha a cselekmény a nemi kéjvágy kielégítése céljából követtetett el. (B. T. K. 321., 323. §§.) A nagyváradi kir. törvényszék: B, Sándor és B. Ferenc a btk. 323. §-áuak első bekezdésébe ütköző s utolsó bekezdése szerint büntetendő, S. Julianna sérelmére elkövetett személyes szabadság megsértése vétségében a btk. 70. §-a értelmében mint tettestársak bűnösök s ezért a hivatkozott szakasz utolsó bekezdése alapján jelen ítélet kelte, vagyis 1890. augusztus 4-ik napjától számított négy havi fogházbüntetssre Ítéltetnek ; ezen büntetésükből azonban vizsgálati fogság által egy hó a btk. 94. §-a alapján kitöltöttnek vétetik. A btk. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétsége miatt azonban a további bűnvádi eljárás vádlottak irányában a btk. 312. és 316. §-ai alapján megszüntettetik. Indokok: A kinyomozott ténykörülményekkel és a sértett fél előadásával egybehangzóan beismerik vádlottak, hogy a velük cselédi minőségben monospetri-i birtokos Klobusiczky Bélánál együtt szolgált S. Juliannát, ki 1890. május 14-én éjjel ll óra tájon B. Sándor elsőrendű vádlotthoz az istállóba ment s ott egymással a köztük fennállott viszony folytán nemileg közösültek, a közösülés elvégzése után — előzetes megbeszélés folytán — mert az elsőrendű vádlottat a faluban hírbe hozta és mert elsőrendű vádlott, hogy tőle szabaduljon, magától elidegeníteni akarta, megfogták, két karját kifeszítve, egy geieblyenyélhez kötötték, szeméremtestét és combját zsírral bekenték s midőn ugyanazon helyeken lókefével megkefélték, azt meztelenre vetkőztették, a mosóház tornácára kivitték s ott kötéllel egy ágashoz kötvén, mintegy egy óra hosszáig ily helyzetben kikötve hagyták, mindaddig, mig a többi cselédek, úgymint: Daróczi Kati, Pete Dániel és Dragos Mihály a sértett kiabálására ki nem mentek s arról a köteleket le nem vagdalták. Ezen törvényszerűen igazolt cselekményük miatt, tekintve, hogy sértett elsőrendű vádlotthoz az istállóba önként ment, azt vádlottak sem erőszak, sem fenyegetés, sem ravaszsággal, fajtalanságra avagy házasságkötésre irányzott célból nem kerit -tték hatalmukba s igy szándékuk az elsőrendű vádlott által felhozott indokból csupán személyes szabadság megsértésére irányulván, vádlottakat a btk. 323. § ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségében kellett bűnösöknek kimondani és figyelembe véve a fenforgó erőszakot és az elkövetett sanyargatást, mi által a sértett felen vádlottak orvosi látlelettel, illetve az orvosi látleletre vezetett orvosi véleménynyel igazolt 8 napon belül gyógyuló testi sértést is okoztak, a büntetést a btk. 323. §-ának utolsó bekezdése alapján, figyelemmel vádlottak beismerésére és büntetlen előéletére, az itélet rendelkező részében kimért menuyiségben kellett megállapítani. A könnyű testi sértés vétsége miatt folyamatban volt bűnvádi eljárás, az indítványnak magánvádló részéről történt visszavonása folytán szüntettetett meg. (1890. augusztus 4-én, 9,036. sz.) A budapesti kir. itélő tábla : Tekintettel arra, hogy vádlottak célja nem valamely fajtalansági cselekedet elkövetésére irányult sértettnek letartóztatásánál, a mennyiben vádlottak szándéka a panaszolt cselekmények elkövetésénél nem irányult a nemi kéjvágy kielégítésére és az eljárás adatai csak arra nyújtanak bizonyítékot, hogy vádlottak a sértettet sérteni és azon csúfot akartak elkövetni: ezeknél fogva a kir. itélő tábla nem látta a btk. 321. §-ába ütköző bűntettet fenforogni és azért egyedül a büntetések kiszabása tekintetében változtatja meg az elsőfokú itélet felebbezett részét és tekintettel a vádlottak cselekményeiben mutatkozó kínzásra és az azokban mutatkozó vad kegyetlenkedésekre, vádlottak fogházbüntetését egy-egy évi időtartamra, valamint a btk. 226. §-a értelmében három-három évi hivatalvesztésre ítéli; a fogházbüntetés kezdetét a mai naptól rendeli számíttatni és abból vizsgálati fogság által három három hónapot nyilvánít kitöltöttnek ; ezzel a változtatással egyebekben az elsőfokú biró! ság ítéletének felebbezett részét indokainál fogva helyben-, nem felebbezett részét érintetlenül hagyja. (1890. szeptember 10-én, 34,502. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete felhozott indokainál fogva azzal a módosítással hagyatik helyben, hogy vádlottak fogházbüntetései a mai naptól számitandók s azokból a btk. 94. § a alapján külön-külön hat hónap mint kitöltött levonandó. (1890. november 28-án, 10,930. sz.) A fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint a kir. törvényszékek illetöségéhaz tartozó s hivatalból üldözendő bűntett vagy vétség miatt indított bűnvádi ügyben a kir. ügyész indítványa alapján hozott megszüntető határozat ellen a panaszló csak az eset ben van jogosítva felebbezni, ha egyszersmind mint magánjogaiban közvetlenül sértett s illetőleg kárositott fél jelentkezik. — Azon zsidó vallású férj, a kinek törvényesen elvált neje a ritnális váló-levél át nem adása dacára újra férjhez ment, nem tekintethetik sértőit félnek oly értelemben, hogy a nő ellen indított bűnvádi perben a felmentő itélet ellen felebbezni jogosítva volna. Szintén nem tekintethetik sértett félnek az illető rabbi sem. A budapesti kir. törvényszók: A közokirathamisitással vádolt L. György és társai elleni bűnügyben a feljelentést mint bűnvádi eljárásra alkalmatlant félreteszi : mert az izraelita vallású állampolgárok közötti házasság felbontását célzó perek illetékes bírája a polgári biróság, a mely, ha a házassági köteléket jogerős ítélettel felbontotta, ugy ezen itélet az izraeliták közötti házasságkötelék felbontásánál szokásos váló-levél átadását a férj vonakodása esetében teljesen pótolja, ugy annyira, hogy a polgári bíróságnak a házassági kötelék felbontását kimondó jogerős ítélete után az elválasztott felek újabb törvényes házasságra léphetnek, ehhez az, hogy a volt férj a válólevelet tényleg kiadta légyen, nem nélkülözhetlen kellék; miből következik, hogy a rabbinak a váló-levél átadásáról felvett jegyzőkönyv bármily jelentőséggel bírjon is a váló-levél