A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 25. szám - Ki tartozik az elhunyt ügyvéd iratainak leltározását foganatosítani?

A J 203 a fennálló jogrendet védelmezvén, az igazság országát védi és tartja fenn. Az 1890. november 3-iki porosz vizsgálati szabályzat es |elentősége a jogászi tanulmányok szempontjából. (Die preuss. Prüfungsordnung v. 3. Nov. 1890 und ihre Bedeutung für daa jurist. Stúdium.) Irta Frómra hold G. 33 oldal. Boroszló, Köbner. Ara 0-ó0 m. Tartalmazza az új porosz vizsgarendszer ismertetését, mely f. evi okt. 1-én lép életbe az arra vonatkozó törvényekkel és reudeletekkel együtt. Az ártatlanul elitéltek és letartóztatottak kártalanítá­sáról. (Die Entschadigung unschuldig Verurtheilter und Ver­hafteter.) Irta BerolzheimerF. 32 oldal. Fürth. Rosenberg. R rövid röpirat összefoglalja e sokat vitatott kérdés összes lénye­gét a áttekintést nyújt az erre vonatkozó irodalomról. Szerző alap* gondolata, hogy a kártalanításnak csakis akkor legyen helye, midőn a fogság az ártatlanul elitéltnek és letartóztatottnak gaz­dasági romlását idézte elö vagy azzal közvetlenül fenyegeti. Vegyesek. A m kir. Curia f. hó 16-án tartott teljes ülésében kimondta, hogy a »k ül földi kölcsönös biztosítási társaság (szövetkezet) Magyarországban fi ók intézet vagy ügynökség által működhetik és e végre cégét be­jegyeztetheti*. Udvariasság az ügyvédi kar iránt. Zsitvay Leo, a bpesti tszék ujonan kinevezett alelnöke, H ó d o s s y Imrénél, a bpestí ügyvédi kamara elnökénél bemutatási látogatást tett. A budapesti ügyvédi kamara könyvtárának újjászerve­zését határozta el a választmány legközelebbi ülésében. A kamara tudvalevőleg igen becses müvekben gazdag, körülbelül 2,000 jogi munkát tartalmazó könyvtárral rendelkezik, a mely szellemi kincs korántsem lett ugy felhasználva, a mint azt a könyvtár gazdag­sága megengedte és a tagok érdeke megkövetelte volna. A könyvtárhelyiség szük és sötét, a könyvszekrények célszerűt­lenek és elégtelenek, rendes könyvtárnoki állomás nincsen rend szeresitve, azon tagot pedig, ki a könyvtár gondozását szívesség­ből időnként elvállalta, súlyosabb teendőkkel megterhelni nem lehetett. Ezen az állapotokon akar segíteni a kamara választ­mánya. A határozat célja a becses könyvtárt a tagok részére minél hozzáférhetőbbé tenni; tervbe van véve egy a nagytanács­teremben felállítandó, célnak megfelelő szekrény beszerzése, állandó könyvtárnok alkalmazása, alkalmas idő kitűzése, melyben a könyvtár és könyvtárnok a kamarai tagok rendelkezésére álljon. A választmány fenti intézkedése által a tagok szellemi szükség­leteinek kiván eleget tenni. Részletes terv kidolgozása végett dr. Nagy Dezső kamarai titkár és dr. Wolf Vilmos ügyvéd úrból álló bizottságot küldött ki s remélhető, hogy a célszerű újítások az őszszel már életbelépnek. Ki tartozik az elhunyt ügyvéd iratainak leltározását foganatosítani? Ez a kérdés merült fel legközelebb a budapesti ügyvédi kamara választmányának teljes ülésén azon eset alkalmá­ból, hogy az V. ker. járásbíróság egy Újpesten elhalt ügyvéd iratainak leltározását a kamara megkeresésével szemben meg­tagadta azon az alapon, hogy ez öt az ügyv. rdts 37. §-a értelmé­ben csak akkor terhelné, ha a kamara a szinhelyétől távolabb esnék, mint a bíróság. A választmány eközben értesülvén arról, hogy egy a temesvári kamara területén fenforgó eset alkalmából e részben már döntött az igazságügyminiszter, átiratilag beszerezte az illető 40,599/90. számú miniszteri rendeletet, melynek általános érdekű intézkedése ekképen hangzik : »Figyelmeztetem a kamarát, hogy az 1874 : XXXIV. t.-c. 34. §-a, mely szerint az ügyvéd halála esetén az ügyvédi kamara választmánya az iratok és értékek leltár melletti biztosítása végett rögtön intézkedik és a halaszt­hatatlan teendők teljesítésére gondnokot rendel, nem értelmez­hető akként, hogy az ügyvédi kamara saját kebeléből küld ki a leltározáshoz biztost és ez utóbbi saját hatáskörében eszközli a leltározást és a gondnoknak való átadást, mert ha ez lett volna a törvénynek célzata, akkor azt is meghatározta, hogy a kamara választmánya közvetlenül intézkedik, a mint az idézett törvény­szakasznak második bekezdése, a kamara székhelyétől távolabb eső járásbíróság közvetlen hatáskörébe utalja az ott elhalt ügyvéd iratainak és értékeinek zár alá vételét a kamara megkeresésének beérkezte előtt is. Az 1874 : XXXIV. t.-c. 37. §-a nem határozza ugyan meg részletesen, hogy a kamara választmánya által a leltár melletti biztosítás végett minő intézkedések teendők, de minthogy a közvetlen intézkedés nem utalja kifejezetten a választmány hatáskörébe, ezen intézkedés másként nem értelmezhető, .nint hogy az illetékes bíróságot a leltározás teljesítése végett megkeresi. A leltározásnál a bíróság közbenjárása már azért sem mellőzhető, mert ha annak teljesítésére közvetlenül egy kamarai tag küldet­nék ki, netáni ellentmondás esetében sem a küldött, sem a ki­küldő kamara nem rendelkezhetnek olyan kényszerítő eszközökkel, melyekkel intézkedésüknek érvényt szerezhetnének, továbbá, mert ha a leltározásnál vita támad a felett, vájjon egyes iratok vagy értékek a képviselt felet, vagy az ügyvéd örököseit, illetve hagya­tékát illetik-e? ezen kérdés felett nem dönthet a leltározással megbízott kamarai tag; végre, mert az iratoknak, okmányoknak, levelezéseknek és különösen tényvázlatoknak birói közbenjárás nélkül való betekintése és átvétele ügyvédek részéről, a kik esetleg az elhalt ügyvéd megbízóinak ellenfeleit képviselhetik, az elhalt ügyvéd által képviselt felek érdekeit veszélyeztetheti. A hitelképességről való felvilágosittatás régóta elismeri szükséglet a kereskedelmi életben. Nagy óvatosságot, gondos­ságot és előrelátást igényel egy oly intézet, mely üzletszerűen ilyen felvilágosítás adásával foglalkozik. Nehézséget okozott a német bíróságoknak ama határvonal megjelölése, mely a felvilágo­sítás adása, valamint jogos érdekek megvédése és sértés között van. Ilyen eset a következő: 1889. aug. havában a nürnbergi lapokban egy végrehajtó hirdetése jelent meg, mely szerint X. kereskedő üzletében a kereskedelmi törvény 34. §-a érteim ­ben árverés (a késedelmes vevő rovására az eladó által eszközölt eladás) fog törtéuni. A valódi tényállás téves megítélése folytán azon álhír terjedt el, hogy nevezett üzletében foglalás történt. W. Schimmelpfeng tudakozódási irodája tudomást nyert e hírről, a melyet három előfizetőjével, kiknek nemrégiben kedvező fel­világosítást adott X. hitelképességéről, ama figyelmeztetéssel közölt, hogy X.-nek egyelőre ne hitelezzenek. Nevezett iroda néhány nap múlva biztos adatokat kapott nürnbergi alkalmazottjától a valódi tényállás felöl. A tudakozódási iroda előfizetőit rögtön felvilágosította. X. becsületsértés miatt vádat emelt a tudakozó­dási iroda birtokosa ellen. A nürnbergi Schöffenbiróság fel­mentette. A íelebbezési bíróság ámbár elfogadta azt, hogy a foglalást hirül adó értesítés adása a btk. 186. §-a értelmében becsületsértést képez, mindamellett elismerte, hogy jelen esetben, minthogy az értesítés csak oly előfizetőknek adatott, kik előbb kedvező felvilágosítást nyertek a magánvádló viszonyai felől, nemcsak harmadik személyek jogos érdekeinek megóvása, hanem saját érdekek megvédése forog fenn. A tudakozódási iroda saját érdekében kénytelen volt hirül adni oly dolgot, a miről tudomást nyert és a mely nem nélkülözte a valószínűség látszatát. Minthogy különben a valódi tényállás a tudakozódási iroda nürnbergi alkalmazottja által kiderült, a miről az érdekeltek díjtalanul tudo­mást nyertek, a Landesgericht a tudakozódási iroda eljárását helyesnek és gondosnak találta. Uj táblai birák. Németh Gyula szombathelyi tszéki bíró a pozsonyi, Lupia Tivadar rékási járásbiró a győri itélő táblá­hoz rendes bírákká; továbbá báró Rudnyánszky Béla buda­pesti törvényszéki bíró a kolozsvári és D o b a i Albert maros­vásárhelyi gyakorló-ügyvéd és ügyvédi kamarai elnök a maros­vásárhelyi itélő táblához számfeletti bírákká neveztettek ki. A kir. Curia egy hibás kiadmánya. H. M. vádlottat a szegedi kir. tszék súlyos testi sértés miatt 3 havi fogházra Ítélte. A budapesti kir. itélő tábla elévülés indokából a vádlottat a vád alól fölmentette. A kir. Curia 1891. évi 3,912. számú ítéletének kiadmánya a következő szövegezéssel érkezett le : »A z e 1 s ő­biróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik « Az ügy előadójának — Rácz Gyula törvényszéki bírónak — azonban aggályai merültek föl, hogy a kir. Curia a táblai Ítéletre nem hivatkozik és az összes iratokat újból fölterjesztette. Aggályai alaposaknak bizonyultak, inert a Curia helyesbített kiadmá­nyozása szerint nem az e 1 s ő b i r ó s á g i, hanem a másod­bírósági Ítélet hagyatott helyben és igy H. M. ur a hibás kiadmányozás hátrányait szerencsésen kikerülte. Ha valamely vállalat megszűnt is, a védjegy, mely a vállalat által előállított árúk oltalmazására szolgált, a kereskedelmi és iparkamara által hivatalból nem törölhető. Ügyállás: A brassói kereskedelmi és iparkamara azon kérdést intézte a kereskedelemügyi miniszterhez, vájjon a megszűnt cégek véd­jegyei az illető cég megszűntéről vett hivatalos tudomás alapján hivatalból törlendők-e ? A kereskedelemügyi miniszter a lent idézett szám alatt értesítette nevezett kamarát, hogy eltekintve attól, miszerint a keresk. és iparkamarák nem is lehetnek min­denkor tájékozva az iránt, vájjon a megszűnt cég a törvényben megengedett esetek keretén belül nem éled-e föl újra, minthogy a védjegy tulajdona oly magánjogi viszonyt létesít, melynél fogva a védjegynek esetleg téves törlése a tulajdonosra tetemes anyagi hátránynyal járhat és miután az 1890. évi II. t.-c. 21. §-a azon eseteket határozottan felsorolja, melyekben valamely védjegy tör­lendő, ezen esetek közt pedig a telep megszűnése nem foglal­tatik és minthogy végül a védjegytörvény 16. §-a értelmében a védjegyzék lajstromozása tiz évről tíz évre különben is megújí­tandó s ezen alkalommal oly védjegyek, melyek az időközben megszűnt cégek által jegyeztettek be, öuként érthetőleg, ha nem újíttatnak meg, szintén meg fognak szűnni: mindezen okoknál fogva valamely vállalatnak megtörtént fölhagyásáról vagy meg­szűnéséről vett, habár hivatalos tudomás alapján a védjegy, mely e vállalat által előállított árúk oltalmazására szolgált, a kamara által hivatalból nem törölhető. Kimutatás a budapesti kir. kereskedelmi és váltó­törvényszék eéghivatalának ügyforgalmáról az 1890-ik évben. Az elintézett ügydarabok száma 3,769, bejegyzések száma 530, kitörlések száma 208, pótjegyzések száma 326, az összes bejegyzések száma 1,064, alapszabály átvizsgálása 59, alap­tőke leszállítása 8, részvénytársaság bejegyzése 24, szövetkezet be­jegyzése 15, a felekkel felvett jegyzőkönyvek száma 523, a »Köz­ponti Ertesitőbe« küldött kivonatok száma 1,050. Az év végén bejegyezve volt: egyéni cég 4,916, közkereseti társaság 1,577, betéti társaság 6rt, részvénytársaság 239, szövetkezet 153, össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom