A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 2. szám - Az intő eljárás kérdéséhez

\c2 A JOG. menthető körülmények között sem lehetett összeütközésbe jönniük formailag, majdnem ugyanazonosnak lenne mondható a mi esküdtszékeink eljárásával, azon nem csekély különbség mellett mégis, hogy a mi esküdtjeink csak a saját lelkiismeretüknek felelősek kinyilvánított véleményükért. A császári hadseregben a Schultheisz szavazattal birt, mig különben öt csak votum informativum illette meg. Midőn azonban a hadi törvényszék szakértő birák közreműködése nélkül kénytelenittetett megtartatni, az egész ezred összegyűjtve lett, a vádlott a foglár által elővezettetett, maga az eljárás szintén szóbeli és nyilvános volt; az ítélet azonban a három szögben felállított bajtársak által lett meghozva s ezt az egész ezrednek megerősítenie, illetve hozzájárulnia kellett, a miben szintén a vox populi-nak bár nem épen elfogulatlan nemére ismerhetni fel. I. Frigyes Vilmos alatt (1713 —1740.), miként F ri c c iu s irja, a katonai büntető igazságszolgáltatás fénykorát érte el, a miben K a t s c h tábornok-hadbirónak volt kiváló érdeme. II. Nagy Frigyes uralkodása alatt (1740—1786.) annak dacára, hogy azon kor két legnagyobb jogásza : C o c c ej i és Carmersche is foglalkozott a katonai büntető tvkönyvvel, az mégis inkább hanyatlott, sem mint virágzott, minek oka Friccius szerint abban található, hogy mig I. Frigyes azon elvet vallotta, miszerint a katonai igazságszolgáltatás csakis helyes törvénykönyv, az igazságszolgáltató közegek kitűnő szervezése, lelkiismeretessége és szakképzettsége révén érhető el, addig II. Frigyes azt igazságtalan rendeletek, speciális parancsok és túlzott szigor által akarta megteremteni. Különben ez időben a katonai büntető eljárás ép ugy, mint az általános polgári, mindinkább az Írásbeliséghez közeledett ^ nyilvánosság kizárásával, a minek tényezőjéül szolgált talán az is, hogy az auditorok, valamint a polgári birák is kizárólag a jogtudósok közül vétettek és az eljárás ekként oda módosult, hogy a bűnügyi egész iratcsomó a jogász collegiumnak adatott át; a miből kifolyólag aztán elkerülhetlenné vált a periratok kijegyzése, leírása, továbbá a bűnös magaviselete és magatartása, a vizsgálat folyama alatti leírása, ugy az előéletére vonatkozó adatok szintén leirandók voltak, hogy a távol Ítélkező jogászcollegium hű képét nyerhesse a vizsgálati eljárásnak s igy az »indicium«-ok egész theoriája fejlődött ki s a tortura jobban érvényesült, mint a Carolinában és alóla csak bizonyos osztályok és személyek képeztek kivételt. Másrészt meg a vádló az itélő biróban s megfordítva személyesült, ugyanegy személy feladatává tétetvén mindkét, bár homlokegyenest ellentétes tisztség ; s a vád mellőzése a védelem hasonmellőzését vonta maga után. Fzen közönséges inquisitorius eljárás, melynek zászlóvivői a két Carpzow és Brunnemann voltak, diadalát a »Constitutio eriminalis Theresianá«-ban értj el, a mely 1768. évi dec. 31-én lépett életbe. Ez rövid története a ma is érvényben lévő katonai büntetőtörvénynek, a mely első izben 1803-ban, másodízben pedig 1855-ben revideáltatott, a midiin az akkori absolutisticus rendszernél fogva hazai törvényhozásunk be sem is folyhatott annak alkotmányos szellemben leendő átalakításába; végül 1884. évben a közös hadügyminisztérium által átnézve s a korszellem által elkerülhetlenül igényelt némi módosítások mellett újra kiadva lett. Az 1855-iki, vagyis a második revisio utál, még ugyanazon év folyamán jelent meg ugyan Pirchann Ágost őrnagy hadbírótól a következő munka: Das Militár-Strafgesetzbuch über Verbrechen und Vergehen vom 15. Jánner 1855, mely azonban kizárólag csak a törvény szövegét közli, hozzá fűzve minden §-hoz a törvény létezése óta megjelent vonatkozó összes hadügyminiszteri rendeleteket. Említésre méltó s kiváló jogi képzettségre és tanulmányra vall a vértanú halált szenvedett Damjanics János honvédtábornok testvéröcscsének, Damianics Márton cs. kir. alezredes hadbírónak következő munkája, a mely Bécsben 1862. évben jelent meg e cím alatt: »Studien über das Militár-Strafrecht in seinem materiellen und' formellen Theile mit Hinblick auf die neueren Militár-Strafgesetze und vorzugsweiser Bcrücksichtigung des östr. Militar-Strafgesetzbuches von Jahre 1862.« Damianics ezen müve előszavában azon irányelveket tárgyalva, a melyek őt annak megírására serkentették, a többek között felhozza, miszerint az idegen törvények tanulmányozása s azoknak egymással és a mi belföldi törvényeinkkel való összehasonlítása nemcsak tudományos, hanem törvényhozási szempontból is fontossággal bir, mert ez által azok javítása céloztatik és mint tovább folytatja : »und nicht in einer gewissen Consequenz alles Fremde, eben nur weil es fremd ist, streng von der einheimischen Gesetzgebung ausschliesslich Willens ist.« Nem utánzási vágyból kísérelte meg idézett müvében az összehasonlítást az európai államok és a mi monarchiánk katonai büntetőtörvénykönyveire nézve. ' Ezen összehasonlításból azon következtetést vonta le a tudós szerző, hogy kisebb államok, mint például a/, akkoion még nem létezett egységes német birodalom apró önálló királyságai újabb és perfectebb katonai büntetőtörvénykönyvvel rendelkeztek, mint a mi nagy államunk s a midőn művében a rendszert fejtegeti, egyben azon reményének ad kifejezést, hogy művével az újabb korszerű revisio alapját fogja megvetni, a mi sajnos, de immár csaknem 3 évtized lefolyta után is csak hiu reménykedésnek látszik. Tétettek ugyan indítványok s a közös hadügyminisztériumban javaslatok is készültek, a melyek valószínűleg modern reformokat tartalmazhattak, de mert nyilvánosságra nem kerültek, intentiójuk iránya és mérve sincs ismerve, minélfogva nem vélek tévedni, ha Kreuzig osztr. képviselőnek 1890. ápr. 25-iki szavait idézve, a reformok egyik akadályául feltételezem, hogy »a hadbírói kar egy határozó része nem érzi magát azon követelményekre rátermettnek, a melyeket a szóbeli és nyilvános eljárás váddal és védelemmel a bírákkal szemben támaszt és azért van ellene a reformnak.« Ujabb időben aztán mindinkább fokozódó érdeklődés váltotta fel az eddigi közönyt a monarchia mindkét államában s nemcsak a katonai, hanem még a polgári osztály szakemberei is tanulmányozni kezdték a jogtudomány ezen elhanyagolt ágát. A tanulmányozás e téren korántsem kicsinylendő; de azt, ki c kérdéssel komolyan foglalkozni fog, bizonyára sarkalni fogja azon tudat is, hogy az esetleges reformmű nagy épülete alapjának megvetéséhez ő szintén hozzájárult. S örömmel constatálom, hogy a mozgalom ez irányban főként hazánkban öltött nagyobb mérvet s e téren úttörőként P a p p Kálmán m. kir. őmagy-hadbiró urat üdvözölhetjük, ki ez irányú műveiben a katonai büntető igazságszolgáltatást teljes szakképzettséggel és beható részletességgel tárgyalva, hivatottnak látszik a nagy reformmű megalkotására. O az egyedüli nálunk, a kinek szakmunkája kiváló értékkel bir s bizvást feltehető, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv rövid időn bekövetkezendő átalakítására concret javaslattal is fel fog lépni a tudós szerző. Ezek után áttérhetek azon álláspontra, melyet a katonai büntetőtörvénykönyv revisióját illetőleg a közös hadseregbeli magasabb rangú hadbirák foglalnak el s e részben örömmel constatálhatom, hogy mindazok, a kikkel e tárgy fölött eszmecserét folytattam, a revisiót elodázhatlan szükségnek tekintik s már csak ama rájuk nézve is visszás helyzetnél fogva, a melyben a jelen törvény intézkedései értelmében vannak az által, hogy egy és ugyanazon személynek kell betöltenie a vizsgáló, vádló, védő és Ítélkező tisztét, a mi valóban képtelenség s mivel Poroszországban az eljárás teljesen azonos a mienkével, igen találó dr. Hilse kiváló katonai büntető jogásznak véleménye, mely eredeti szövegében a következő : »Wie kann man von ein und derselben Person, und w'áre sie selbst die begabteste und edelste der Menschheit, verlangen, dass sie in ein und derselben Sache und bezüglich derselben Person mit genau demselben Interessé: a) die Verfolgung der Strafthat und Überführung des Übelthüters; b) die Vertheidigung des Angeklagten betreibe, und dabei sich doch die nöthige Objectivitat bewahre, um c) den Schlussvortrag und dem anzuwendenden Gesetze entsprechend zu stellen ? Ein so begabter und ausgestatteter Mensch wird erst geschaffen werden müssen« ; de meg ezen kivül a refonnálás révén megszűnnék az úgynevezett »Gerichtsherr«, mint elavult intézmény is, a melynek eredete a legrégibb katonai büntetőjogban s ez a norvég 1621. évből, módosítva az 1683. évi március 9-iki utasítással, található fel. Ezen intézményt átvették a német választó fejedelmek, majd I. Frigyes Vilmos, Nagy Frigyes és a Mária Therézia alatt készült katonai büntetőtörvénykönyv sem mellőzte azt. A mi hadbiráink tehát nagyon is távol állanak dr. Danglm a i e r Emil százados-hadbiró azon merev conservativ nézetétől, hogy t. i. a katonai igazságszolgáltatás ellen emelt kifogásokat csak a divat hozná magával és továbbá, hogy gyakran valamely eszme csak azért talál sok követőre, mert az érte való sorompóba lépés — szerinte — népszerűvé tesz. Mindenesetre különös vélekedés egy jogász részéről ép akkorka midőn egész Európában elterjedt a mozgalom a katonai büntető igazságszolgáltatás korszerű reformálása iránt. Kétségtelen, hogy a revisionalis kérdésben a helyes megoldás nehézségekbe fog ütközni, de elvégre is a felsőbb irányadó katonai köröknek is be kellend látniok, hogy az eddigi katonai büntető igazságszolgáltatás továbbra tarthatlanná vált. Ep ezért hadbiráink teljes bizalommal tekintenek azon széles látkörű és nagytudományú férfiura, ki mint hazánk ez időszerinti igazságügyminisztere, eddig is nagy eredményeket mutathat fel, megérthetően jelezvén a polgári igazságszolgáltatás terén megkezdett üdvös reformjaival, hogy a kor kívánalmainak megfelelő igazságszolgáltatás behozatalát ő maga is égető szükségnek tudja. O nagyméltósága erélye bizonyára imponálni fog a magasabb katonai köröknek is, mert az ország egész közvéleménye buzgón fogja e részben támogatni. Az intő eljárás kérdéséhez. Irta: CSANÁDY ISTVÁN, szt.-cndrei kir. járásbiró. Az intő eljárás tervezete ugyan ez ideig még nem látván napvilágot, nem lehet tudni, hogy minő üdvös és célszerű intézkedést fog tartalmazni arra nézve, hogy az által az első biróságok munkái megkönnyittessenek, a felek pedig a költséges és hoszszadalmas perlekedéstől lehetőleg megkíméltessenek; mindazonáltal miután az a »j o g« folyó évi 15-ik számában »felebbvitel a