A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 2. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás. (Felelet.)

A JOG. sommás eljárásban« czímü közleményben felemlítve lett, bátor vagyok ahhoz röviden én is hozzá szólani. Ha. az intő eljárásnak az a célja, hogy a feleket a perlekedéstöl visszariasztani megkísértse és ha azt fogja tartalmazni a tervezet, miszerint a követelő fél kérelmére az adós a hiróság által megintve figyelmeztetik, hogy fizessen, mert különben perbe kerül és sokszor a követelést is felülmúló perköltségekkel is terhelve lesz, akkor az intő eljárásnak sem a bíróságra nézve nem lesz meg gyakorlati haszna, sem a felekre nézve nem lesz meg annak az elérni kivánt kedvező hatása és eredménye. Mert a mumussali ijesztgetések kora ma már lejárt, a perlekedni szerető felek pedig legkevésbé félnek attól és csak az lát benne rémet, ki a jogszolgáltatás gyermekkorát éli. Es igaza van a közlemény szerzőjének, hogy nálunk valakit vagy azért perelnek, mert fizetni nem tud, vagy azért, hogy fizetni nem akar és az ilyen adós az intésre, ha még bírótól származik is az, igen keveset vagy éppen semmit sem ad, következőleg a követelő fél az intés igénybe vétele után is kénytelen a fizetni nem tudó vagy nem akaró adósát beperelni s igy az intési eljárással járó idő és költségeskedés egészen kárba veszett. Az intési eljárás helyett tehát a valódi cél az olcsó és gyorsa ságszolgáltatás célja elérhetésére sokkal helyesebbnek találnám a 2,851/1. M. E. 1881. számú, a váltó ügyekbeni eljárást szabályozó rendelet 14 — 17. §-aiban előirt sommás eljárás, illetve fizetési meghagyás behozatalát a polgári perekben is bárminő csekély öszszeget tartalmazó követelések érvényesítésénél alkalmazni, ha a követelés teljes hitelt érdemlő közokiraton, vagy az 1868: L1V. t.-cikk 16 í., 167. és 168. §-ai által előirt kellékekkel biró magánokmányon alapszik. Mert ha a beperelt fél tudja azt, hogy ellenfelének a kezében törvényes kellékekkel ellátott irás van és látja, hogy a felperes követelésében és járulékaiban, sőt már a kérvény költségeiben is marasztalva lett, hacsak nincsen alapos és bizonyítható kifogása a sommás marasztalás ellen, nem adna be perének elveszítése biztos tudatában a törvény által különös záros határidő alatt megengedhető kifogásokat, hanem ha képes fizetni, eleget teend a birói meghagyásnak, ha pedig nem képes, szabad folyást enged a jogerős sommás marasztalás után kérelmezett és elrendelt kielégítési végrehajtás menetének. És ilynemű törvényes és egyik fél érdekét sem veszélyeztető eljárás alkalmazásával nagyon sok per elmaradna, mely különben minden világos volta és igaza mellett is a mostani perrend szerin a bíróságoknak felette sok munkát ad, a feleknek pedig oknélkül és terhes költségeskedést okoz. Az igazságszolgáltatás javára és a birák munkáinak könynyitésére nem az szolgál iránvadóul, hogy más nemzeteknél dívó és meghonosodott, de a mi helyi és jogviszonyainkra nem alkalmazható perrendtartást átültessünk honi talajunkba, melynek szövevényes szakaszai között még sokszor a kellő tapasztalatot és törvényekbeni jártasságot szerzett, képzett biró is uttévesztőbe kerül, a törvénytudatlan pedig eltéved és kiraenekülhetés reménye nélkül benne marad, hanem az, hogy egyszerű, világos, mindenki által felfogható és megérthető, a mellett helyzetünk és viszonyainkra alkalmazható, a gyors és olcsó perlekedést elősegítő perrendtartás készíttessék, mely jogrendszerünk tökéletesítésének útját nem állja és a mellett még a jogállam intézményeinek s az alaki igazság megvalósításának is biztositékát célozza. Ha hosszas idő és sokféle kísérletek után végre valahára megtudhatnánk is azt, hogy e perek apasztására, a bíróságok munkáinak könnyítésére, a gyors, olcsó és jó igazságszolgáltatás meghonosítására, az Írásbeli vagy szóbeli eljárás — két vagy háromfokú felebbviteli fórum működése jobb és alkalmasabb-e ? — inig annak biztos tudomására eljuthatunk, nem lenne háládatlan munka és talán fel is érne egy perrendtartási novella hasznával, arra is vállalkozni, hogy a birák, kiket a törvény minden másnemű mellékes és jövedelmező foglalkozástól eltilt s kik minden idejöket, erejöket és munkásságukat birói hivatásuknak és tisztöknek szentelik és a mellett anyagi gondok nyomása alatt vannak, szellemi munkásságuk, társadalmi állásuk és szerény igényöknek megfelelöleg a mostaninál jobb és nagyobb javadalmazásban részesittessenek, az előléptetésnél pedig a birák hosszas szolgálati ideje, képzettsége, tapasztaltsága, szorgalma és jó magaviselete, gondos figyelemre méltassék. Mert annak tudata minden bíróra egyiráut buzditólag hatna és rugója lenne mindegyikre nézve a kötelesség pontos, hű, odaadó és lelkiismeretes betöltésének. Mi azonban a Dii minorum gentium apró szentjei, Káplány Géza kir. táblai biró urnák szintén a »J o g«-ban közölt humoros verse szerint, hiába papolunk, mert: »A bölcs beszédéért csak gunynyal fizet Ez a világ most és mindenkoron«. Ausztria és külföld. Nemzetközi szemle. Svájcban dec. 1-én vette kezdetét az uj 3 éves legislatio. Ennek legkiválóbb feladatai leendnek : az alkotmány részleges revisiója s a bűntettesek kiadására vonatkozó törvényjavaslat. Utóbbit a Stánderath már letárgyalta szeptemberben s most azzal a Nationalrath foglalkozott. Ezen már megszavazott törvényjavaslatban, mely, mint állíttatik, viszonos politikai engedmények s egyezkedések folyománya, nyílt szakítás foglaltatik Svájc eddigi szabadelvű, a menedékjogot kitűnően biztosító joggyakorlatába'. Kimondatik benne, hogy a kiadatás politikai bűntettek s vétségekért meg nem engedtetik; de dacára annak, hogy a tettes politikai indokot vagy célt hoz fel tette alapjául, a kiadatás mégis megengedtetik, ha cselekménye túlnyomólag közönséges bűntett, vagy vétség jellegével bír, mit a szövetségi törvényszék határozand meg. A kiadatás azon feltételhez fog köttetni, hogy az illető a tettének politikai okáért s céljáért szigorúbban ne büntethessék ; sem valamely politikai bűntettért üldözhető ne legyen. Franciaországban a parlament elfogadta a kereske delmi code 110., 112., 632. cikkeinek megváltoztatását, melyek szerint a váltók egy helyről a másikra nem voltak forgathatók. A jogszaki tanügyre vonatkozólag érdekes azon adat, mikép 1890. évben a felsőbb iskolákat látogatott 16,391 egyén közül a jogi fakultásoknál, mindkét nemből 1,502 tanuló volt beíratva, bel- és külföldiek; ezek közül Párisban : 2,005, különösen a mindkét nembeli 1,271 idegen közül 240 tanulta a jogot. Nőnembeli francia tanuló 140 volt s ezek közül csak egy tanulta a jogot és 149 külföldi nőtanuló közül kettő tanulta a jogot. A russificatió a balti tartományokban iszonyú mérveket ölt s már a jogászok közt is nagy rombolásokat fog előidézni. Az orosz kormány itt új igazságügyi szervezetet hozott be, mely akkép alakíttatott, hogy a német jogászok valódi megsemmisítésnek néznek elébe. Minden birói hivatalból, s az ügyvédségből is kiszorítva lesznek, a mellett, hogy az összes államhivatalok is az oroszok részére vannak lefoglalva. Mindinkább a községi administratio is elidegenítetik. Örülhetnek azon jogászok, kik valamely bankban, vagy kereskedőházban kaphatnak alkalmazást. Németországban a vizijog újabb codificatiójával foglalkoznak, főleg azon célból, hogy Poroszországban egységes vizjogi rendszer és szervezet létesíttessék. Szükségességét különben a mai gazdászati viszonyokkal is indokolják, melyek a nagy verseny folytán a vizerök minél tökéletesb felhasználását követelik. A birodalmi gyűlésen Reichensperger törvényjavaslatot adott be a bírósági szervezet s bűnvádi eljárás reformja, illetőleg kiegészítése iránt, minél kiválóbb szempontot képez a felebbvitel kiterjesztése. Iparbiróságok Németországban. A közérdeklődés egyik fontosb tárgyát képezi jelenleg Németországban az »I p a r b i r ó s á g o k« (Gewerbegerichte) szervezése, az azokat ez évben megállapító törvény alapján. Arra nézve a kormány végreh íjtási rendelete s utasítása figyelmet érdemelhet. A törvény szerint ezen szakbiróságok községenként vagy több község egyesülésében és járásonkint létesítendők. A minister föfontosságúnak nyilvánítja, hogy mindenütt alakíttassanak, hol jótékony hatásúak lehetnek és hogy alakításuk a helybeli viszonyoknak megfelelően történjék. Hogy mely és hány járásban léte • sitessenek, — első tekintet arra fordítandó, hogy gyors s az illetők által könnyen hozzáférhető, szakszerű jogszolgáltatás eszközöltessék. Egyszersmind előmozdítandó oly iparbiróságoknak az alakulása a melyek által egyes vagy több rokon természetű iparágak, melyek kifejlődöttebbek, külön szervezetet nyerjenek, mire szolgálhatand ha nagyobb kerületek, vagy több község egyesülten iparhatósággá alakittatnak. Ezek azután több kamarára osztandók, a területek s iparágak szerint, mindenik kamara külön elnököt és ülnököket nyervén. így lesz lehető az, hogy nagyobb községekben, több község kötelékében s kerületenkint az iparbiróságok akkép szerveztessenek, hogy az egyes nagyobb terjedelmű s kifejlődöttebb iparágak külön kamarát nyerhessenek, mig a kisebbek együttesen egy kamarában egyesittetnek. Ezen szervezés mellett a bíráskodásban a külön iparágak természetének megfelelő elvek és szabályok egyöntetű következetes alkalmazása könnyebben lesz elérhető. A fő cél ezen biróságok létesítésénél természetesen az, hogy az iparosok sajátságos vitás ügyeiben szakszerű, gyors s olcsó jogszolgáltatás eszközöltessék. A minister azonfelül azt is várja ezen reformtól, hogy az akkép alakult szervezetben oly intézmény is fejlődhessék ki, melyben a munkaadók, gyárosok s munkások kellő képviseletet nyerhessenek »welche durch Förderung des Friedens zwischen beiden, und durch Berathung der Behörden, bei Lösung ihrer auf dem Gebiete der Gewerbeverwaltung liegenden Autgaben erspiessliche Dienste ieisten könnte.«" . . Dr. Sz. Nyilt kérdések és feleletek. Közös ingó dologra vezetett végrehajtás. (Felelet.) A fenti cím alatt e becses lap m. é. 47. számában feltett kérdésre következőleg felelek: Nézetem szerint a közös ingókból végrehajtást szenvedett tulajdonát képezett hányad azon arányban, mint az tulajdonát képezi, foglalandó le s becsülendő meg. Azonban az árverés az egész egy vagy több hasonnemü ingókra, tehát a végrehajtással épen nem terhelt társak részére is a végrehajtási törvény 156. §-ának szellemében — de értékére tekintet nélkül — oly mérvben, hogy a követelés s járulékai végrehajtást szenvedett hányadából fedezetet nyerjenek, tartandó meg. Csupán a hányad foglalandó le ; mert többhöz végrehajtató végrehajtási zálogot nem szerezhet, mint mennyi végrehajtást