A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 25. szám - A perenkivüli eljárásban létezik-e res judicata? Külföldi kölcsönös biztosító-társaságok Magyarországon letelepülhetnek-e? (A Mutual biztositó-társaság cégbejegyzési ügye)

196 A JOG. egy tetemes részét már is más közegekre ruházott mindenütt a törvényhozás és bizonyára még ruházni fog, mint ez nálunk is történt a különféle természetű tanúsításoknál, hiteles bizonyításoknál, minő elvégre a cégbejegyzés is, végrendelet és más okiratok felvételéné!, leltározásoknál, gondnokságok és gyámrendeléseknél stb., a mik mind előbbi jogunk szerint a bíróságok perenkivüli úgynevezett extrajudicialis, voluntaria jurisdictio leendőit képezték. (L. Kelemen Magy. hazai polg. magántörv. 3 köt. 10. 1. Czövek ford.) Azért, a mint mindenütt a művelt világ jogéletében a peres, contradictorius eljárás alapján kelt birói Ítéletek fel vannak ruházva a jogerejüség hatályával: úgy viszont nincs művelt nép jogélete, hol a perenkivüli ejárásban kelt birói határozatok tekintetében fennállana a jogerejüség h a t á 1 ya. Hogy ez irányban a két legkiválóbb jogásznép tudósainak nézetét tolmácsoljuk : hivatkozunk P u c h t a-ra (Handbuch des gerichtl. Verfahren in Sachen der freiwill. Gerichtsb. 2. kiadás, [. köt. 359. 1.) ki következőkép nyilatkozik: »Da hier (im nichtsíreitigen Verfahren) nicht ein, durch lieobachtung gewisser 1'risten dcr Rechtsverfolgung oder Vertheidigung bedingtes formales Recht bczweckt wird, so kann der Rekurs auch an keine Nothfrist gebunden sein, der B eschwerde alsó niemals der Ein w and der Reclitsk r a f t entgegengesetzt wérden... »Im contentiosen Processe kann der gravirende Richter seine einmal eröffnete Entscheidung nicht mehr abándern. Denn der obsiegende Theil hat in dieser Instanz auf derén Erhaltung ein wohlerworbenes Recht; auch kann die námliche Sache von dem námlichen Richter nicht zweimal entschieden werden. Anders ist dies im nichtcontentiosen Verfahren, w o der beschwerende Richter nicht nur befugt, sondern sogar verpflichtet ist entweder von Anitswegen bei erlangter besserer Ueberzeugung, oder auf gemachte Vorstellung des interessirten Theils die beschwerende Verfügung z u r ü c k z u n e h m e n.« (U. o. 360. 1.) Idézzük továbbá L a c o m b e Eugine-t, ki az »ítélt dolog hatályáról« irt classicus munkájában következőleg nyilatkozik: »Magától értetődik tehát (a fent fejtegetettek után), hogy a p e r e nkivüli eljárás megállapításai nem válhatnak ítélt dologgá és nem szülik azon joghatályt, mely a peres ügyekben való joghatározatokhoz fűződik.* (De l'autorité de la chose jugée. Paris, 1866. 1.32. »11 va sans dire d'aprés les reflections, qui precédent, que les actes de juridiction gracieuse ne peuvent pas recevoir le nom de chose jugée, ni engendre l'autorité attachée aux decisions contentieuses.«) Ugyanígy nyilatkozik Dalloz nagy művében a francia jogtudományról és judicaturáról, midőn így szól: » Általában véve csak a peres ügyekben kelt határozatok bírnak az itélt dolog joghatályával, a perenkivüli eljárás határozatai nem bírnak hasonló hatálylyal.« (Repertoir etc. 8 köt. 515. 1. »En generál il n'y a que les decisions rendues en matiéres contentieuses, qui produisent l'autorité de la chose jugée, les actes de juridiction gracieuse n'ont pas un paréil resultat.«) Ezek szerint tehát a perenkivüli ügyek természetéből és az eljárás általános elveiből folyik, hogy az abban hozott határozatok itélt dolog hatályával nem bírnak és a tek. kir. Ítélőtáblának már ezen elvi okoknál fogva sem lehetett cégbejegyzési kérvényünket elutasitani egyszerű utalással arra, hogy a Curia már egy izben cégbejegyzési ügyünkben határozott. b) De nemcsak a perenkivüli ügyek és eljárás természetéből és annak általános elveiből folyik, hogy itt nem létezik res judicata. Támogatja ezt határozottan maga a keresk. perenkivüli eljárást szabályozó 1881. évi november hó 1-én kelt igazságügyi min. rendelet is. Ugyanis az idézett minist, rendelet 30. §-a szerint a ker. perenkivüli eljárás vagy h i v a t a 1 b ó 1, vagy a jogosított fél kérelmére indittathatik csak meg. Mig a hivatalból való eljárásnál a bíróság függetlenül a fél kérelmétől köteles minden »körülményt és viszonyt«, mely elhatározására befolyással bírhat, hivatalból megvizsgálni, sőt kutatni; addig a jogosított fél kérelmére megindított eljárásban nemcsak hogy nem köteles ezt tenni, hanem egyszerűen csak ahhoz tarthatja magát, a mit a fél felhoz, vagy mire ez az ő kérvényében utal. A rend. 31. § a világosan kiemeli, hogy csupán azon »tényekre, körülményekre és bizonyítékokra lehet tekintettel a biróság, melyek a felek által hozattak fel, vagy melyekről ugyanazon ügyben előtte folyt korábbi tárgy alásokból vagy egyébként hivatalos uton nyert felvilágosításokból hír tudomással.« Mi következik tehát ezen 31. §-nak értelméből § Először az, hogy az ilyen ügyekben a bíróságot csupán a fél kérelme és a tényállásra vonatkozó «tények, körülmények és bizonyitékok« tekintetében előadottak szabályozzák. Semmi más. Következik másodszor az, hogy lehet ugyan a biróság íekintettel itt az ugyanazon ügyben előtte korábban folyt »tárgyalásokra« is, de szintén csak »tények, körülmények és bizonyitékok« tekintetében és pedig csak azokra, melyek csak tárgyalásoknál derittettek ki. Tárgyalások pedig^ csak olt vannak, hol két fél áll szemben egymással, hol ezek szóváltásáról van szó, vagy hol a biróság hivatalból bizonyos körülmények kiderítése végett tart tárgyalást a féllel. Cégbejegyzési ügynél azonban ilyen tárgyalások nincsenek. Tehát ezen utóbbi intézkedése a rendeletnek a jelen esetre nem is alkalmazható. Következik harmadszor ezen szakaszokból az, hogy ha a rendelet azt akarta volna kifejezni, hogy az azon ügyre vonatkozó előbbi határozatokra vagy eldöntésre is lehessen vagy kelljen a bírónak tekintettel lenni, ugy bizonyára itt kifejezte volna ezt is, a mit azonban nem tett. Következik végre mindebből azonban félremagyarázhatlanul a z, hogy tehát a fél kérelmére megindított keresk. perenkivüli eljárásban — mint mely szerint a cégbejegyzési kérelem is eldöntendő — a biróság és igy a tek. kir. itélő tábla sem lehet valamely előterjesztett kérelem elbírálásánál másra tekintettel, mint csupán arra, mit a fél kérelmében előadott, mit kérelme támogatására felhozott, és nincs jogosítva figyelembe venni bármi más ténykörülményt, mely akár az illeti) félnek ugyanazon ügyében, az előtte fekvő kérelem elbírálásánál, vagy más ügyében, akár más félnek ügyében felmerült. Ennek pedig félremagyarázhatlau értelme az, hogy minden kérvény, individuális, önálló és hogy minden új k érvény új ügyet teremt, függetlent minden más előbbitől, habár mind az új rügynek, mind az előbbinek ugyanazon tárgya volna is. Ép ezért az egész eljárásában a biróság ugy köteles az uj kérvénynyel foglalkozni, mintha nem is létezett volna egy előbbi hasontárgyú kérvény. Ez ép jellemző vonása azon eljárásnak, a melyben res judicata nem létezik. Mert csak azon eljárásban, minő a peres, hol a res judicata létezik, tartatik fenn az egyszer eldöntött előbbi ügy és a későbbi ügy között az összeköttetés. Hol res judicata nincs, ott minden új eljárás teljesen független a régitől. Ennek azután természetes következménye, hogy egyik biróság sincs kötve a felsőbb biróság által egy előbbi, bár ugyanazon tárgyú eljárásban hozott határozatához; hogy tehát jogosítva és kötelezve van függetlenül attól az előtte fekvő új kérelem felett határozni; és hogy tehát jogosítva és kötelezve lett volna a tek. kir. itélő tábla is függetlenül a nagymts. Curia előbbi határozatától a jelen új kérelmünk felett is határozni. De nézzük csak, hova is vezetne az, ha a tek. kir. tábla sérelmes határozatának azon indoka tényleg helyes volna, hogy miután a Curia cégbejegyzési kérelmünket már egy izben elutasította, az irányadó marad mindenkorra, és igy soha többé cégbejegyzésünk iránt új kérvénynyel nem folyamodhatnánk. Hisz ha ez állana, úgy a perenkivüli eljárásban a res judicata elve még erősebb hatályú, még szigorúabb volna, mint a peres eljárásban Mert a peres eljárásban a res judicata ellenében is bizonyos feltételek mellett az ügy újra felvehető, és a biróság érdemben tartozik az új határozatát indokolni, akár ad helyet, vagy nem az új keresetnek. A tek. kir. Ítélőtábla nézete szerint azonban a perenkivüli eljárásban sem nem vehetné föl többé soha új kérvénynyel a fél az egyszer eldöntött ügyet, sem nem volna köteles a biróság az új kérvény fölött hozott határozatát a kérvény és mellékleteiből merített érdemi okokkal támogatni. Az pedig csakugyan fel nem tehető, hogy a peres eljárásban, hol az ítélet kölcsönös jogokat állapit meg a felek közt, ott újra felvétel lehető legyen és újonnan eldönthető legyen az ügy; a perenkivüli dolgokban azonban, a hol legtöbbuyire csak a kérvényező jogairól van szó, melyekről ő rendelkezik, ott soha többé az eldöntött ügy felvehető ne legyen és a biróság bele se mehessen a dolog érdemébe. Hisz akkor a perenkivüli eljárásban hozott curiai Ítélet erősebb volna, mint maga valamely törvény, mert ezt meg lehet változtatni, de a perenkivüli ügyekben hozott curiai határozatot soha és senki meg nem változtathatná. Ertenők ezen eljárást, ha a perenkivüli eljárást szabályozó min. rendelet ilyen rendkívüli és kivételes res judicata-t megállapítana a perenkivüli ügyekben. De hisz res judicataról, vagy pláne ilyen rendkívüli hatályú res judicata-ról a ministeri rendelet sehol sem szól; a gyakorlat pedig ép az ellenkezőjét állandósította. Es ép azért, mert a perenkivüli ügyekben újonnan és újonnan fel lehet venni új kérvénynyel az ügyet, újonnan és újonnan kell az a feletti határozatot, akár elutasító, akár helytadó, de mindig a törvény adataira támaszkodó okokkal támogatni. De tegyük föl, hogy a tek. kir. Ítélőtábla abból indult ki, hogy, mert a minist, rendelet nem szól külön a határozatok jogerősségéről, tehát a peres eljárásban fennálló res judicata intézményt itt is alkalmazandónak tartotta. Tegyük föl tehát, h o g y a tek. kir. tábla a peres eljárásban létező res judicata-t tartotta szem előtt, midőn a sérelmes hatá-