A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 25. szám - A perenkivüli eljárásban létezik-e res judicata? Külföldi kölcsönös biztosító-társaságok Magyarországon letelepülhetnek-e? (A Mutual biztositó-társaság cégbejegyzési ügye)

197 rozatot hozta. Tegyük föl, hogy annak elveit akarta itt ezen perenkivüli ügyben érvényesíteni. Akkor is téves az elutasító határozat indoka. Téves pedig azért, mert még a peres eljárásban sincs a res judicatu-nak az az értelme, hogy a bíróság egy már korábban jogerejűleg elbírált ügyben újonnan nem hozhatna itéletet. Mert a res judicata olyan perbeli kifogás, a melyet a bíróság csak akkor vehet és köteles venni figyelembe, ha az ilyen kifogás az érdekelt jogosított ellenfél által tétetik. Hivatalból a res judicata kifogása figyelembe nem vehető, a mint ezt a m. k i r. C u r i a világosan kimondta 1884. s z e p t. 25-én 5, 467. polg. s z. határozatában. (L. Curiai döntv., kiadta a »Magy. ]gazságügy« szerk. I. évf. 129. 1. 59 sz. ) Ha tehát a peres ügyben a fél nem teszi ezt a kifogást, ugy a biróságok ugy kötelesek és fognak dönteni, mintha az előbbi ügy és határozat nem is létezett volna. Feltéve tehát, hogy a szigorú peres eljárás res judicata intézményét a perenkivüli eljárásban és a fenforgó esetben is alkalmazni akarta volna a tek. kir. tábla, még az esetben sem lehelne azt itt alkalmazni, mert az senki által kifogáskép a mi új kérvényünk ellenében fel nem hozatott, mert nincs fél, ki azt kifogáskép az ügy eldöntése ellenében felhozhatná, vagy felhozta volna, ezt a cégbiztos se tette, és mert ezen kifogást hivatalból a bíróság nem teheti. Tehát ezek szerint a keresk. perenkivüli eljárást szabályozó és törvényerővel biró ministeri rendelet szintén ellene szól a tek. kir. tábla sérelmes határozatának. c) De ellene szól a sérelmes határozatnak végre hazai birói gyakorlatunk. A nagyméltóságú magyar kir. Curia mindig fenn tudta tartani igazságszolgáltatásában a kapcsot a hazai jogfejlődés és a müveit világ tudományos jogfejlődése közt. A perenkivüli eljárás sarkalatos elvei tekintetében tisztázott tudományos fölfogás azért egész határozottan visszatükröződik legfőbb itélőszékünk itélkezésében is. Áll ez azon kérdés tekintetében is, vajjon birnak-e a perenkivüli eljárásban hozott birói határozatok az itélt dolog hatályával ? Azon gyér esetek közül, midőn ugyanis a Curiának alkalma volt nyilatkozni, világosan és minden kétséget kizáró módon és következetesen kimondta az elvet, hogy perenkivüli dolgokban nem létezik res judicata. Kimondta ezt az elvet már a fennállott semmitőszék 1875. évi febr. 18-án 20. 480. sz. a. határozatában e szavakkal: ».... mely utóbbi (végzés) miután nem vitás eljárás folytán, hanem egyoldalú kérelmezés alapján keletkezett, itélt dolog (res judicata) hatályával nem birván, a jelen semmitőszéki határozatnak akadályul nem szolgálhatott. « (Döntvénytár, régi foly, XIII. köt. 21. sz. 27. 1. Teljes ülési határozat indokolásának végszavai. ) Kimondta ezt az elvet továbbá még határozottabban, ha lehet, a nagyméltóságú Curia, mint legfőbb Ítélőszék, 1890. junius 18-án 8, 414. sz. alatt hozott határozatában, ezen szavakkal: »»mert a perenkivüli eljárás utján keletkezett birói határozatoknak nincsen az a hatálya, hogy az azokkal elintézett kérdés itélt dolgot képezne. « (L. »J o g« 1890. folyam 43. sz. a. »jogesetek tára« mellékletén. ) Mindezekből tehát kétségen felül világos, hogy a peren kivüli eljárásban nem létezik res judicata; hogy az ezen eljárásban eldöntött ügy — tehát a mi cégjegyzési ügyünk is — újra felvehető új kérvénynyel minden újabb adatok nélkül is. A hol nincs res judicata, ott minden újra felvett ügyben a kérvény új ügyet teremt; új ügyben pedig csupán az abban előterjesztett adatok alapján köteles a bíróság határozni és határozni helytadólag a kérelemnek, ha az adatok elégségesek; — megtagadólag, ha nem elégségesek. De akár a helytadó, akár a megtagadó határozat az ügy érdeméből merített okokkal indokolandó ÍV. Felhozható volna mind ez ellenébe tán az a körülmény, hogy a nagyméltóságú Curiának 1, 569/890. sz. határozata elvi természetű indokkal utasította el első cégbejegyzési kérvényünket, a mennyiben azt nyilatkoztatta ki, hogy a ker. törv. 461. §-ának általa adott értelmezése szerint külföldi biztosító intézetek Magyarországon egyáltalán be nem jegyezhetők. De ha áll az, a mint áll, hogy a perenkivüli eljárásban hozott birói határozatoknak nincs meg az a hatálya, hogy az általuk elintézett kérdés itélt dologgá legyen, ugy teljesen közömbös az, hogy azon határozatok milyen indokok alapján keletkeztek. Ha a perenkivüli határozat maga nem teremt itélt dolgot, hogyan teremthetne itélt dolgot annak indoka? Hisz a határozat csak logikai eredménye az indokoknak, melyekkel eszmei egységet képez. És hogyan gondolhatni is csak, hogy az indokoknak, mint az alkotó elemeknek legyen itélt dolog joghatálya, a határozatnak, mint ez alkotó elemek eszmei összefoglalásának pedig nem ? Akár elvi, akár intézkedő vagy bármi más természetű legyen tehát valamely perenkivüli eljárásban kelt határozat indoka, az nem változtat azon a joggyakorlatunk által is szentesitett jogelven, hogy maga az illető perenkivüli határozat nem bir itélt dolog joghatályával. Már pedig maga a határozat a birói itélkezés eredménye; az, és nem az indok dönti el az ügyeket, és ép azért nem az indok, hanem a határozat maga emelkedik jogerőre. Alkalmazva tehát eddigi fejtegetéseink eredményét a mi cégbejegyzési ügyünkre, mint perenkivüli ügyre, úgy kérlelhetlenül arra a következtetésre jutunk, hogy ami cégelési ügyünkben kelt 1, 569/890 számú curiai határozatnak nincs és nem volt »az a hatálya, hogy azazzal elintézett kérdés itélt dolgot képezn e«. Ha pedig azon 1, 569/890. s z. c u r i a i határozattalelintézett cégbejegyzési kérdés nem képez itélt dolgot: akkor az nem szolgálhatott akadályul arra nézve, hogy a kir. itélő tábla függetlenül attól hozza határozatát és akkor helytelen a tek. kir. itélő táblának 2, 702/891. sz. határozata és téves azon indoka, mely szerint cégbejegyzési kérvényünket egyszerűen azért utasítja el, mert a Curia már cégbejegyzési ügyünket elutasitólag intézte el 1, 569/890. sz. határozatával. V. Azonban, h a a tek. kir. itélő tábla 2, 702/89l. számú elutasító határozata hozatalánál nem abból inult ki, mintha a nmt. kir. Curia 1, 569/890. számú határozata res judicata-t teremtett volna cégezési ügyünkben, hanem a kir. tábla elutasitó határozatának értelme az, hogy azért utasított el, mert a Curia kimondta, miszerint mint szövetkezet be nem jegyeztethetünk, és miután mi még most is szövetkezet vagyunk, tehát ezen érdemi okból utasíttattunk el; ha tehát a kir. ítélőtábla magára nézve a curiai 1, 569/891. számú határozat érdemi indokait tartja kötelezőnek; úgy tisztelettel kénytelenek vagyunk az elutasítás ezen indokát is tévesnek tartani. Akármiként forgassuk és értelmezzük a sérelmes táblai határozatot, abból mindig csak egy változhatlan felfogás szól. Ez a felfogás pedig, melytől a kir. táblai határozat, mint látszik, nem szabadulhat, a z, hogy a Curia már kimondván, miszerint a »Mutual« mint szövetkezet be nem jegyezhető, tehát most már más biróság nem mondhatja ki, hogy igenis bejegyezhető. Végelemzésben ezen gondolatmenet mindig oda vezet, hogy ezen táblai határozat azon bűvöletben van fogva, hogy a mit a legfőbb itélőszék egyszer ez ügyben kimondott, ugyanazon az alsóbb biróság nem változtathat. Idegenszerűnek látszanék ez különösen a jelen esetben, midőn a Curia egész apodictice kimondta mint egy elvet, hogy a külföldi biztositó szövetkezet itt be nem jegyezhető. Eltűnik azonban azonnal az idegenszerűség és eltűnik azonnal minden jogi bűvölet, ha egyszer és mindenkorra abból indulunk ki — a mint ki kell a fent előadottak után indulni — hogy perenkivüli dologban nincs res judicata. Tehát ha abból indulunk ki — a miből ki kell indulni — hogy az előbbi eset és az abban kelt határozatjogi1 a g nem létezik. Pedig ez az értelme annak, hogy nem létezik res judicata. Ha tehát abból indult volna ki a tek. kir. itélő tábla ezen fenforgó eset elbírálásánál — a miből ki kellett indulnia — hogy nem létezik egy előbbi cégbejegyzési kérvénye a »M u t u a l«-nak és igy tehát nem 1 é t e zi k jogilag abban kelt curiai határozat sem, úgy a jelenleg, előtte feküdt cégbejegyzési kérvényünk elintézésénél nem is mondhatta volna, hogy ő rá »irányadóul kell, hogy szolgáljon« az a curiai határozat. Akkor hivatkozhatott volna ezen kuriai határozatban kifejezett jogi nézetre, mint hivatkozni szokott tán a kir. tábla valamely ügy eldöntésénél egy más ügyben és alkalommal a Curia által kimondott jogi nézetre, melyet követ, ha azt helyesnek tartja és melyet eldöntésében mellőz, ha azt nem tartja helyesnek. A többször emlitett 1, 569/890.. számú tisztelt curiai határozatban kimondott jogi nézet tehát csak annyiban köti a kir. táblát, a mennyiben a Curia által hozott valamelv határozatban kifejtett jogi nézet kötné a kir. táblát egy más ügy elhatározásánál. Már pedig még a peres eljárásban sem köti a Curia által valamely esetben megállapított jogi nézet és felfogás a kir. táblát egy más esetben hozandó határozatában; annál kevésbé állhat tehát ez a perenkivüli eljárásra nézve. Ugyanis az 1881: LX. t. -c. 4. §. negyedik bekezdése szerint az alsóbb bíróságokat a m. kir. Curiának csak azon határozatai kötik, melyek teljes ülésben hozattak. Némelyek szerint még ezek is az alsó bíróságokat nem, hanem csakis a Curiát kötik jövendő eljárásában. Habár nem is kötik, de irányadók lehetnek az alsóbb bíróságra joggyakorlatunk szerint oly curiai határozatok, melyek a Curia állandó gyakorlatán alapulnak és igy kétséget kizárólag a legfőbb ítélőszék megállapodott jogi meggyőződését tükrözik vissza. Ámde a többször hivatkozott tisztelt 1, 569/890. számú curiai határozat sem teljes ülésben nem lett hozva, sem a legfőbb ítélőszék állandó gyakorlatán nem alapszik, sőt tudvalevőleg az egész curiai judicaturában egyedüli hatáA JOG.