A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 25. szám - A perenkivüli eljárásban létezik-e res judicata? Külföldi kölcsönös biztosító-társaságok Magyarországon letelepülhetnek-e? (A Mutual biztositó-társaság cégbejegyzési ügye)

A JOG, 195 »mert a k. t. a biztosítási ügyleteket külön szabályozván, a hetedik cim 453— 460. §-okban »általánosságban meghatározza, hogy a belföldi biztosítási vállalatok mily feltételek mellett fog­lalkozhatnak biztosítási ügyletekkel, a külföldi biztosítási vállalatokról pedig a 461. és 462. §-ok rendekeznek. A. 461. §. a külföldi biztosítási vállalatoknak is megengedi ugyan, hogy működésüket a magyar korona területére kiterjeszthetik, de csak a m e n nyiben m int r é s z v é n y társas á g ok a 210 és 211. §-ok rendeleteinek megfelelnek; oly biztosítási vállalatoknál azonban, a melyek mint szövetke­zetek foglalkoznak biztosítási ügyletekkel, az idézett 461 §-ban intézkedés nem tétetik, a mi­ből okszerűen következik, hogy a külföldi szö­vetkezetek mint biztosítási vállalatok ebbeli működésüket a belföldön nem folytathatjá k. « »Minthogy pedig a cégbejegyzést kérelmező »The Mutual« newyorki életbiztosító társaság alaszabályai szerint oly biztosítási vállalat, mely nem mint részvénytársaság, hanem mint szövetkezet ( kölcsönös biztosító társaság) foglalkozik biztosítási ügyletek­kel, cégbejegyzési kérelmének az előadottak alapján hely adható nem volt. « »A k. t. 461. § ának imént foglalt rendelkezése mellett, ugyan­csak a k. t. 230. §. ama rendelkezésének, melyre a jelen cég­bejegyzési kérvény is alapitva van, mely szerint a 210 - 217. §-ainak a külföldi részvénytársaságokra vonatkozó határozatai a külföldi szövetkezetekre is megfelelő alkalmazást nyernek, nyilvánvalóan az az értelme van, hogy eme rendelkezés csak azokra a külföldi szövetkezetekre vonatkozik, melyek mint biztosítási vállalatok biz­tosítási ügyletekkel nem foglalkoznak. « II. Miután mi tisztelettel alólirottak nem nyugodhatunk meg a nagyméltóságú m. kir. Curia ezen határozatában, mert az abban foglalt törvénymagyarázatot, szerény nézetünk szerint, h e­lyesnek el nem ismerhettük; és miután abból indultunk ki, hogy a perenkivüli eljárásban, mint minő a cég­bejegyzési kérvény feletti eljárás is, a birói véghatározatok nem emelkednek jogerőre oly értelemben, mint a peres eljárás­ban és így az egyszer befejezett eljárás ismét felvehető bármikor és akárhányszor; ennek folytán mi tényleg 6, 079/891. szám alatt új cégbejegyzési kérvényt, illetve 8, 734/891. szám alatt pót­kérvényt nyújtottunk be a tekintetes királyi kereskedelmi és váltótörvényszéknél, újonnan felszerelve mindazon ada­tokkal, melyek a k e r e s k. törv. 230. §. é s 210—216. §-ai értelmében külföldi társaságok bejegyzésénél a törvény által meg­kívántatnak és pótolva még a kir. táblának fenti 5, 873/890. sz. határozatában kivánt szövetkezeti tagok jegyzékével is Az eljáró kir. törvényszék f. é. márc. hó 9-én 13, 614. sz. végzésével helyt adott kérelmünknek és cégün­ket tényleg bejegyezte, és megküldte kihirdetés végett a cégkivonatot a cégbiztosnak. A cégbiztos azonban ezen határozat ellen ismét fölterjesztéssel, illetve felfolyamodással élt, mely cég­biztosi előterjesztést az eljáró bíróság 17, 722/881. sz. végzésével kimerítő indokolás mellett elvetett és a felfolyamodást cégezési ügyünk kapcsán a tek. kir. táblához felterjesztette. Egyuttal fel­terjesztvén 17, 965/891. szám alatt a mi kérvényünket is, melyben azt is kimutattuk, hogy a ker. törv. 453. §-ában kivánt és 6, 079/891. sz. cégbejegyzési kérvényünkben már igazolt 100, 000 frt biztosítéki alapon kivül még itt belföldön - elhe­lyezett 150, 000 frtnyi külön tőkénk van a belföldi üzlet folytatására. Eleget akartunk tenni ez által még azon csaknem szőrszál­hasogatásig menő értelmezésnek is, melyet tán a keresk. törv. 211. §-a 2. pontjának lehetne adni. Ezen cégbiztosi felfolyamodás folytán hozta immár a tek. kir. tábla f. é. április hó 19-én 2, 702/891. sz. a. azon ránk nézve sérelmes határozatát, melylyel az eljáró keresk. és váltótörvényszéknek cégünk bejegyzését elrendelő végzését megváltoztatta. És megváltoztatta nem azon indokok valamelyikéből, melyeket felfolyamodásában a cégbiztos felhozott, és melyeket a tek. ítélőtábla már első határozatában mellőzött; de nem is azon indokokból, melyeket a tábla első határozatában alapul vett. Hisz azoknak mindenben eleget tet­tünk, mert becsatoltuk a kül- és belföldi szövetkezeti tagok név­jegyzékét. Mást pedig a tek. tábla sem követelt, mert már első határozatában határozottan kiemelte, hogy ezen hiányon kívül eleget tettünk minden törvényes követelménynek. Nem ezen indokokból változtatta meg tehát a tek. kir. tábla a keresk. és váltótörvényszéknek cégünk bejegyzését elrendelő végzését és tagadta meg cégünk bejegyzését, hanem azért, mert »a m. kir. Curia 1890. n o v. 10-én 1, 569/890. sz. a. hozott végzésével kimondotta, hogy a T h e M u t u a 1 newyorki életbiztosító társaság mint »k ü 1 f ö 1 d i szövetke­zet« működését a belföldön nem folytathatja, és mint biztosítási ügyletekkel foglalkozó külföldi szövetkezetnek cége itt be nem jegyezhető, és mert a bemutatott okmányokból kitetszőleg a The Mutual new­yorki életbiztosító társaság, kereskedelmi társasági minőségét te­kintve, most is szövetkezet lévén, a cégbejegyzés kérdésé­nél a m. kir. Curia fentidézett határozata kell, hogy irányadóul szolgáljon. « Ezen indokolás szerint tehát nem azért tartja a tek. kir. tábla cégbejegyzési kérvényünket elutasitandónak, mert nem tet­tünk volna eleget mindazon követelményeknek, melyeket külföldi társaságok megtelepedésére nézve a kereskedelmi törvény felállít, vagy mert nem teljesítettük volna mindazon kívánalmakat, miket a kir. tábla maga állított fel a törvény alapján, mint cégbejegyzé­sünkre teljesen elegendő kellékeket, hanem elutasított pusz­tán azon okból, mert a nagytekintetű m. kir. Curia egy ízben, egy előbbi cégbejegyzési kérvényünk elintézésekor kimondta, hogy a mi társaságunknak, mint biztosítással foglalkozó külföldi szövetkezetnek cége itt be nem jegyezhető. N e m az ügy érdemi körülményeiből meritette tehát, nézetünk szerint, a tek. kir. tábla azon okokat, melyekre sérelmes határozatát alapítja, hanem kizárólag és pusztán egy per­jogi körülményből; abból, hogy a m. kir. Curia egyik előző ha­tározatában kimondta, miszerint a mi társaságunk »mint külföldi biztosító szövetkezet« be nem jegyezhető. Mutatja ezt a sérelmes táblai határozat indokainak azon világos szövegezése, mely szerint nem azért utasíttatunk el, mert a kir. tábla nézete szerint a keresk. törvény alapján kül­földi biztosító szövetkezet és igy a Mutual mint biztosító szövet­kezet itt be nem jegyezhető, hanem azért, mert ezt a m. kir. Curia mondta ki. A tek. kir. tábla tehát ezek szerint abból indul ki, hogy a kir. Curia már a mi cégbejegyzési ügyünket végleg és min­denkorra eldöntötte az által, hogy egyik cégbejegyzési kérvényünkkel megindított eljárás folyamán kimondta, hogy cé­günk itt Magyarországon be nem jegyezhető. Vagyis a tek. kir. tábla azt hiszi, hogy ama tisztelt curiai határozat által a mi cé­gezési ügyünk ítélt dologgá vált, minek folytán cégünk be­jegyzését itt Magyarországon újra nem kérhetjük; és ha kérnök, a bíróságok azt érdemben nem intézhetik el, mert őket már a Curia elutasító határozata köti. az rájuk nézve kell, hogy irány­adóul szolgálj on«. A kérdés tehát ily körülmények közt az, helyes-e a tisz­telt táblai elutasító határozatnak azon indoka, hogy a Curiának 1, 569/1890. sz. határozata már kimondván, miszerint a mi társa­ságunk, mint külföldi biztosító szövetkezet, itt be nem jegyezhető, »kell tehát, hogy ez irányadóul szolgáljon rá nézve ?« Ezen kérdésre kell megfelelnünk. Helyes volna a sérelmes táblai határozat ezen indoka akkor, ha a curiai határozat által cégbejegyzési ügyünk egyszer­mindenkorra itélt dologgá vált. Ez kétségtelen. A curiai határozat által pedig »i t é 1 t dologgá« vált volna cégbejegyzési ügyünk, ha a perenkivüli eljárásban, mint minő a cégbejegyzés iránti eljárás, léteznék az »itélt d o 1 o g« intézménye. Ez is kétségtelen. Másrészt pedig világos, hogy helytelennek kell lenni a táblai elutasítás indokának és tévesnek magának az el­utasító határozatának, h a a cégbejegyzési ügyünkben kelt előző curiai határozat nem teremti az itélt dolog joghatályát. De ép oly világos az is, hogy a curiai határozat nem teremtheti az itélt dolog joghatályát ezen perenkivüli ügyben akkor, ha a peren­kivüli eljárásban keletkezett határozatok általában nem birnak az itélt dolog joghatályával. III. És mi ép azért vagyunk kénytelenek tévesnek nyi­latkoztatni a kir. tábla sérelmes határozatát, mert valóban, a pe­renkivüli eljárásban nem létezik res judicata, az ezen eljárásban keletkezett határozatok nem birnak a jogerejűség azon hatályával, hogy az általuk elintézett kérdés »itélt d o 1 o g g á« válnék, Ez folyik mindenelőtt a perenkivüli eljárásnak természe­téből és általános elveiből; ezt támogatja a perenkivüli eljárást szabályozó törvény­erővel biró ministeri rendelet; ezt szentesitette maga a m. kir. Curia állandó bi­rói gyakorlata. a) A peres eljárásban ugyanis két fél közötti köl­csönös jogok és kötelességek, vagy vitás jogviszonyok meg­állapításáról lévén szó, a felek jogvitája alapján hozott ítélet­ben a vitás jog vagy jogviszony végleg és kötelezőleg mindkét félre megállapíttatik. A jogrend biztonsága megköveteli, hogy az eljárás formái közt keletkezett ilyen itélet a jogerősség tulajdonával ruháztassék fel, és maradjon a felekre nézve köte­lező igazság (pro veritate habetur) mindaddig, míg az eljárás által megengedett módon és feltételek mellett az meg nem vál­toztatik és így új jogmegállapitó itélet keletkezzék. De ott, hol, mint a perenkivüli eljárásban, nem vitás jogokról és peres jogviszonyokról van szó, hanem legtöbb­nyire valamely fél egyoldalú kérelmére hivatik fel a bíróság közbenjárása valamely a fél magánérdekében vagy közszempont­ból eszközlendő hiteles tanusításra, mint minő a cégbejegyzés is, ott a jogrend semmi érdeke nem követeli, hogy az ezen eljárásban, az ilyen ügyek felett a fél kérelmére vagy hiva­talból hozott határozatok azon hatálylyal ruháztassanak fel, hogy az általuk elintézett kérdés »itélt dologgá« legyen. Hisz legna­gyobbrészt ezen perenkivüli ügyek szorosan nem is tartoznak természetüknél fogva a birói functióhoz, a mint tényleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom