A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 25. szám - A királyi közjegyzők hatásköre a bíróságok ügyforgalma szempontjából. 4. [r.]

Tizedik évfolyam. 25. szám. Budapest 1891. június 21. Szerkesztőség: V., Rndolf-rakparl :>. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtl MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed éyre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A királyi közjegyzők hatásköre a bíróságok ügyforgalma szempontjából. Irta : Zimányi Alajos, kir. közjegyző Budapesten. — A perenkivüli eljárásban létezik-e res judicata '? Külföldi kölcsönös biztosító-társaságok Magyarországon letelepülhetnek-e ? (A »Mutual < biztosító-társaság cégbejegyzési ügye.) Irta : dr. S t i 11 e r Mór, budapesti ügyvéd. — Kényszerithetö-e valamely megszűnt cég tulajdonosa cégének kitörlésére. Irta : Fronius Károly, kir. törvényszéki biró Fehértemplomban. — Mikor nem büntethető a méhmagzat elhajtása. Irta: — ő — Nyilt kérdések és feleletek. (Nem rendelt könyv és más küldeményekkel miként lehet elbánni.? [Felelet.] Irta: dr. Dobai Győző, budapesti ügyvéd.) — Sérelem. (»A pozsonyi gyámhatóság viselt dolgairól. Iita: Protics János, pozsonyi ügyvéd.) — Irodalom. (A kir. itélö táblák, ügyészségek s bíróságok újabb szervezésére vonatkozó összes törvények s rendeletek. Szerk. S z o k o 1 a y István. — Jogászi kiképzés s bürokratizmus. K n e c h t Ruprecht-től. — Az 1890. november 3-iki porosz vizsgálati szabályzat. Frommhold G.-töl. Az ártatlanul elitéltek és letartóztatottak kártalanításáról. Berolzheimer F.-töl.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények- — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára,*! t. elő/isetó'i Jelen számunkkos mellékelve veszik a folyó évi igassúgügyminiszteri rendeletek 4. ívét (41)—(14. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük S napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A királyi közjegyzők hatásköre a biróságok ügyforgalma szempontjából. Irta : ZIMÁNYI ALAJOS, kir. közjegyző Budapesten. Fentebbi cím alatt két cikk jelent meg a »J o g« szaklapban, egyike annak 18-ik számában, másika pedig a 21-ik számban. Mindkét cikk jogéletünk súlyos bajait tárgyalja és mindkettő egyértelműleg elismeri, hogy a jogi zavaroknak és az alig tisztázható bonyodalmas perek sokaságának egyik föoka az, hogy a magánszerződéseket nagy részben zugirászok és a jogismereteket nélkülöző községi jegyzők készítik, a királyi közjegyzők pedig magánokiratok felvételétől el vannak tiltva; azt is beismeri mindkét cikk, hogy a biróságok jelenleg súlyos munkateherrel és elviselhetlen hátralékokkal küzdenek; valamint azt is beismerik, hogy a királyi közjegyzők jótékonyan és nagy mértékben apaszthatnák a biróságok munkaterhét. Ezen egyértelmű beismerések dacára azonban az ezekből vont következtetések a két külön cikknél különbözők, sőt némileg ellentétesek. Igaz ugyan, hogy abban mindkét cikk egyetért, hogy magánokiratok felvételére a kir. közjegyzőket is fel kell hatalmazni, illetőleg hogy magánokiratoknak mások részére való felvételére a zugirászok és a jogi képzettséget nélkülöző községi jegyzők kizárásával, csakis ügyvédek és a kir. közjegyzők legyenek jogosítva, a mint hogy az ő hatáskörükhöz tartozik is a jogügyletek létrejötténél, a jogkövetkezmények szakértői ismerete folytán az ügyfelek jogbiztonsága érdekében közreműködni. Arra nézve azonban, hogy a kir. közjegyzők á bírósági munkaterhek könnyítésére mi módon folyhatnak be és e részben mily hatáskörrel ruháztassanak fel, a két cikk egymástól lényegesen ellentétes nézetben van. Az első, a 18-ik számban megjelent cikk, tudniillik ugy vélekedik, hogy a bíróságoknál folyton szaporodó hátralékok l.Hpunk inni «zátn megszüntetése és a bíróságoknál már elviselhetlen munkaterhek könnyítése leghathatósabban lesz elérhető, ha a biróságok munkaköréből elvétetnek mindazon perenkivüli intézkedések, melyekhez birói judicatura nem szükséges és melyek a felek közbejöttével más közhitelű szakközegek, különösen a kir. közjegyzők által is közhitelességgel érvényesen elintéztethetnek. Ide sorozza különösen a hagyatéki ügyekben való eljárást kezdettől végéig, melynél minden kérdés perenkivül rendezhető mindaddig, mig az érdekelt felek megegyezésben vannak, a meddig tehát birói judiciumra és döntésre nincs szükség. Ezzel ellentétben a második, a 21-ik számban megjelent cikk ugy vélekedik, hogy a kir. közjegyzőktől el kell venni nemcsak a csődbiztosi és vételár-felosztási teendőket, hanem az örökösödési ügyekben való összes hagyatéki tárgyalásokat is és csupán a hagyaték leltározását kell nekik meghagyni. Ezen utóbbi vélekedés szerint a következmény az volna, hogy a kir. közjegyzők valódi hivatásukból és hatáskörükből kiforgatva, úgyszólván csakis magánokiratok felvételére és a leltározásra maradnának szoritva. Ámde e munkakörből az első, vagyis magánokiratok felvétele a zugirászoknak és községi jegyzőknek is meg van engedve, a leltározás pedig tulajdonkép éppen nem királyi közjegyzőknek, mint a közhitelesség magasabb érdekéből törvény által szervezett közegeknek való munka, hanem végrehajtók teendőjét képezi. Hol marad tehát a második cikk irója által nyilvánított azon beismerésnek hathatós alkalmazása, miszerint a biróságok munkaterhén a királyi közjegyzők jótékonyan segíthetnének ? Hogy az említett két cikkben foglalt eltérő és ellentétes nézet közül hazai jogéletünk jelenlegi súlyos helyzetében melyik bir jogosultsággal, azt mindenesetre az illetékes factorok: a törvényhozás, a kormány s a döntő befolyással biró bírósági és jogászkörök fogják eldönteni; itt azonban véleménycseréről levén szó: a jogélet viszonyainak szem előtt tartásával és a valóban létező súlyos jogállapot és bírósági küzdelmek tekintetbe vételével az első cikkben foglalt álláspont mellett kell maradnunk és annak érdekében szavunkat felemelnünk. A fentebb fővonalakban emiitett okokon kivül erre még egyéb számos egyéb okunk is van. Nevezetesen: 1. A mint látjuk, tapasztaljuk, a munkateher és a hátralékok száma a bíróságoknál ritka kivétellel oly nagy és súlyos, hogy ezen sem a folytonos személyszaporitás, sem a királyi táblák szétosztása nem tudott és nem tud segíteni. Pedig a jelen törvénykezési gyakorlat már számos évek óta áll fenn és igy a működési jártasság, gyakorlati gyorsaság, a hivatali rutin bíróságaink hatalmában van. Gondolnunk kell azonban arra, hogy törvénykezésünkben a közvetlenség, szóbeliség és nyilvánosság behozatala esetén — a mi most már csak idő kérdése — az eljárás okvetlenül nehézkesebbé válik és a munkateher még nagyobb lesz. 2. A közvetlen szóbeli és nyilvános törvénykezésnél a törekvés az, hogy az írásbeli eljárás kiküszöböltessék. Vessünk gondolatban egy pillantást előre, midőn a jogügyletek ily közvetlen szóbeli eljárás mellett fognak elbíráltatni : több, mint valószínűnek mondhatjuk, hogy a magyarnak dictiózó és még törvénykezési ügyekben is obstructióra hajlandó természete mellett és a perlekedő egyének és képviselőinek a tagadásra való hajlandóságánál fogva azon ügyfél, ki az első bíróságnál beismerés alapján marasztaltatik, ugyanaz a felső bíróságnál ugyanazon beismerését tagadni fogja. Hová jut az első biró tekintélye, ha ily esetben az ő a 16 oldalra terjed.