A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 24. szám - Ingó dolgoknak részletfizetés mellett elárusítása

t 9íA JOG. való beleegyezés megállapítottnak tekintendő lévén, az elsöbiróság ítéletét, a mennyiben a viszonkeresi tnek csakis azért nem adott helyet, mivel az 1881. évi L1X. t.-c. 8. §-a következményeinek nem felel meg és az elsőbiróságot utasítani kellett, hogy a viszonkeresetre is kiterjedő érdemleges ítéletet hozzon, stb. A in. kir. Curia (1891.' május 21-éu, 9,944/p. 1890. sz.) : A másodbiróság ítéletének megvál'oztatásával a viszonkeresetre nézve az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben, ehhez képest a másodbiróság utasittatik, hogy az elsöbiróság ítéletének alperesek részéről felebbezett részét — a viszonkeresetre való tekintet nélkül — érdemileg döntse el, stb. Indokok: A felperes keresete ügyvédi munkálatokért felszámított — legnagyobb részben már birói határozatokkal is megállapított — díjaknak behajtására s így valódi lejárt és határozott készpénzkövetelés érvényesítésére van irányozva. Ezzel szemben az alperes, állítólag tartozatlanul teljesített fizetés megtérítése s ekként egy külön jogalapból származó oly határozatlan követelés iránt élt viszonkeresettel, melyre nézve az 1881- évi LIX. t.-c. 8. §-a alapján a viszonkeresetnek csak akkor volt volna hely adható, ha a felperes a viszonkereset tárgyalásába kifejezetten beleegyezett volna. Tekintve pedig, hogy a felperes az 1890. évi január hó 15-én tartott tárgyalásnál a viszonkereset tárgyalása ellen határozottan tiltakozott, ennélfogva a viszonkeresetre nézve az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyni s ebből kifolyóan a másodbiróságot az elsőfokú ítélet felebbezett részének érdemi eldöntésére utasítani kellett, stb. Élők közötti ajándékozás és szerződés esetére, midőn az ajándékozó az ajándékozott ingatlanára bekebelezett zálogjog kitörlésére azon korlátozással engedélyt ád, bogy a törlés csak halála után legyen eszközölhető, ezen határidőnek bekövetkezte után a zálogjog törlése nem tehető függővé a hagyatéki bíróság intézkedésétől, hanem az a szerződés és halotti anyakönyvi kivonat alapján elrendelendő. A budapesti kir. itélő tábla (1890. ápril 30-án 14,358 p.): F. Kálmánnénak H. György ismeretlen örökösei ellen zálogjog törlése iránti tlkvi ügyében a neheztelt első bírósági végzést megváltoztatja és F. Kálmánnénak l,20">/890. szám alatt zálogjog törlése iránt előterjesztett kérelmét elutasítja, mert a becsatolt ajándékozási szerződésben a kérdésben forgó zálogjog törlése csakis a hitelező H. György halála esetére engedtetett meg, a halál esetre szóló rendelkezés azonban csakis a hagyatéki bíróság utján érvényesíthető, az pedig, hogy a hagyatéki bíróság a kérdéses követelések s különösen azok törlése iránt már jogérvényesen határozott volna a beadott kérvényben nem igazoltatott: a zálogjog törlése iránti kérelemnek helyt adni nem lehetett stb. A m. kir. Curia (1890. dec. 11-én 6,518.) A másodbiróság végzése megváltoztatik és az első bíróság végzése hagyatik helyben ; mert a •/. alatti ajándékozási szerződés szerint H. György még életében beleegyezett abba, hogy a budai 8,992. számú tjkvben foglalt ingatlanra a C. 3. és C. 6. alatt 4,600 frt és 400 forint tőke és jár. erejéig az ő javára bekebelezett zálogjog kitörültessék, és a törlési engedélyt csak azzal korlátozta, hogy a törlés csak halála után legyen eszközölhető, miután pedig H. György a 1 •/. alatti halotti anyakönyvi kivonat szerint 1890. február 22-én elhalálozott és igy azon határidő, a melyhez a jogosult önmaga a zálogjog törlését kötötte, bekövetkezett, a zálogjog törlése nem volt a hagyatéki bíróság intézkedésétől függővé tehető, hanem az miként az első biróság határozott, a törvényes kellékekkel ellátott •/. alatti szerződés és 2 •/. alatti halotti anyakönyvi kivonat alapján volt elrendelendő stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kt. 354. §-a csak a késedelmes teljesítés esetében nyer alkalmazást; azon esetre ellenben, midőn a szerződés teljesíttetik ugyan, de az eladó nem szerződésszerű árút szállít vagy akar átadni, a kt. 34S. §-a irányadó. Ez a törvényszakasz pedig jogot ad a vevőnek arra, hogy ily esetben a szerződéstől elállhasson. A szerződésnek részletekben való teljesítése csak a szerződés teljesítésének módját szabályozza, de a szerződés egységes voltát nem érinti. Már pedig, ha az árú hiányossága miatt a szerződésnek csak egy része is nem teljesíttetik szerződésszerű módon: az egy egészet képező szerződés már nem teljesíttetett; az pedig a dolog természetéből következik, hogy a vevő a szerződés egy részének teljesítését elfogadni nem köteles. A kt. 35S. §. analógiája alapján kivételnek csak a már teljesített részre van helye, mert a már teljesített részre nézve a szerződés a felak között teljesedésbe menvén, semmi ok sem forog fenn arra, hogy a felek a későbbi szerződésszegés folytán a szerződésnek már teljesedésbe ment részétől is elállhassanak. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1889. április 2~> én, 8,357. sz.): Dr. Mandel Ede ügyvéd által képviselt F. J. D. cég felperesnek dr. Schmiedl Ignác ügyvéd által képviselt T. Mór alperes ellen 316 frt 68 kr. s jár. iránti perében következőleg itélt: Ha felperes F. Gyula cégfőnök személyében föesküt tesz arra hogy azon alkalommal, midőn alperes az A. alatiiban megjelölt árú átvételére felperes üzletében megjelent, alperes azonnal ki nem jelentette felperesnek, hogy mert a felperes által neki átadni kibánt egy hordó pttroleura nem felel meg az A. alattiban kikötött minőségnek, az ügylettől eláll: akkor köteles alperes az A. alattiban körülirt tiz hordó valódi amerikai egy csillagos petróleumot, 100 kg.-ját 21 frt 73 krral számítva, 20%-nyi tara levonás mellett, összesen 1,456 kg.-ot Budapesten felperestől 8 nap alatt átvenni, s az átvételkor a vétel árát, vagyis 316 frt 67 krt stb. megfizetni. Érdekében áll tehát felperesnek jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt az eskü letételére jelentkezni s azt F. Gyula személyében a kitűzendő határnapon le is tenni, mert ellenesetben keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes az A. alatti szerint 10 hordó egycsillagos amerikai petróleumot rendelt meg felperesnél, melyet alperesnek 1887. évi június hó 15-ike és 1888. évi június 15-ike közt kellett volna felperestől átvennie. Alperes 1888. évi június 15-ike előtt a petróleum átvételére felperesnél jelentkezett ugyan, de miután neki felperes által felmutatott egy hordó petróleumot a minőségnek megfelelőnek nem találta, illetve felperes a minőség szakértő útjáui megállapítását megakadályozta : bejelentette felperesnek, hogy az ügylettől elá I. Ezen, a per során kiderült tényállásból egyedül egy körülmény maradt megoldatlanul, t. i. az, vájjon alperes kijelentette-e felperesnek kellő időben az ügylettől való elállási szándékát ? Epen azon körülmény, melyet e bíróság az ügy elbírálásával döntőnek ismert fel. A kihallgatott tanuk közül, kik azon alkalommal alperessel felperes üzletében jelen voltak, alperesnek ily természetű kijelentésére egyik sem emlékszik, G. Jakab tanú vallomása pedig, kit alperes felpereshez küldött, vallja ugyan, hogy felperes megbízása folytán, ennek az ügylettől való elállását felperessel közölte, figyelembe venni két okból nem lehetett. Először, mert arra határozottan nem emlékszik, hogy alperes elhatározását felperesnek mikor adta tudtára, pedig épen az a lényeges, vájjon ez a közlés az ügylet megkötése után azonnal, avagy később történt-e ? Másodszor, ha kiderült volna is, hogy tanúnak ama kijelentése a felperes üzletében lefolyt események után azounal történt, a tanú ily értelmű vallomásának kiegészítésére alperesnek a pótesküt megítélni még sem lehetett volna. Mert esküt mindenkinek csak saját s nem harmadik egyén tényeinek bizonyítására lehet megitélni, jelen esetben pedig a tanúnak, mint alperesi megbízottnak tényéről van szó, melyre nézve alperesnek semmiféle esküt megitélni nem lehetett. Ilyen körülmén vek közt a döntő perbeli tényre, vagyis arra nézve, hogy alperes az emiitett egy hordó petróleum kifogásolása alkalmával felperessel az ügylettől való elállását azonnal közölte, nem lehetett az alperes által felperesnek megkínált s utóbbi által elfogadott főeskünél egyéb bizonyítékot alkalmazni. Nem bizonyittatott ugyan, hogy felperes a kifogásolás dacára az ügylet melletti megmaradását kijelentette-e s vájjon e részben alperestől újabb teljesítési határidőt kért-e, vagy sem, de ezt a biróság azon körülménynyel szemben, hogy alperes nem bizonyította, miszerint felperesnek az ügylettőli elállását kellő időben kijelentette, szükségesnek nem is tartotta. Mert bizonyítás e részben felperest csak annyiban terhelte volna, a mennyiben alperes igazolta volna, hogy az ügylettől kellő időben állott el. Ez ped:g, mint említve lön, nem történt. Hogy a biróság az eskütől feltételezett marasztalást ene alapította, ennek oka a btkv. 348. $-a. illetve 354. §-ain alapszik. Az előbb említett szakasz megadja vevőnek a jogot, az árú hiányossága esetén az ügylettől elállni, az utóbb említett azonban arra kötelezi, hogy ezen szándékát az eladóval »azonnal« közölje. Jelen esetben az elállási jog alperest feltétlenül megillette; mert tekintve azt, hogy alperes a neki átadni kívánt petróleumot kifogásolta s tekintve, hogy felperes a minőség megállapítását meghiúsította egész határozottan feltehető, hogy a petróleum minősége nem volt szerződésszerű s hogy ennélfogva alperesnek az egész ügylettől annak dacára is joga volt elállani, hogy alperesnek nem az egész, hanem csak egy hordó leit felmutatva. A 354. §. azonban arra kötelezi alperest, hogy ezen elhatározását felperessel azonnal közölje. Kérdés, hogy ezen kötelezettség nem teljesítéséhez a törvény mily sanctiót fűz? E biróság meggyőződése szerint kétségkívül nem mást, mint azt, hogy ha felperes az ügyletet utólag szerződésszerűen teljesíteni akarta, alperesnek ezt elfogadni kötelessége volt Alperes a kereseti petroleummennyiség egyszerű átvételében az A. alattiban megállapított s részletekbeni átvételi jogosultság dacára azért volt marasztalandó, mert a bíróságnak a felek ellenkező megállapodása nélkül nem áll jogában egyiknek vagy másiknak kedvezőbb helyzetet teremteni annál, mely öt az ügylet lejártakor illette volna. Jelen esetben pedig a felek által nem kifogásolt A. alatti szerint kétségtelen, hogy alperes a kereseti petroleum-meunyiséget egy éven belül bármikor és bármely részletekben átvehette volna, de hogy az egész mennyiségnek 1888 évi június 15-én okvetlen átvettnek kellett volna lennie. Hogy alperes ezt nem tette, kétségtelen, valamint az is, hogy ha alperes az átvételt az utolsó napra halasztotta volna, az A. alatti értelmében az egész mennyiséget ezen napon tartozott volna átvenni s igy annál is inkább tartozik tenni akkor, midőn az átvétel körül késedelembe esett, stb.