A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 2. szám - A sommás visszahelyezés és mesdgyeigazitás kérdéséhez. 2. [r.] - A katonai büntetőtörvénykönyv revisiójához. 1. [r.]

A JOG. 11 táblai b i r á k kinevezése is meg fog történni, kiknek jegyzéke már ez idö szerint kevés kivétellel végleg meg van állapítva és abban az ü g y v é d i kar több jeles tagja is képviselve lesz. Értesülünk továbbá, hogy a táblák szétosztására, az ügyvitelre stb. vonatkozó összes rendeletek elkészítve vannak. Az igazságügyminister umak szándéka azonban azokat kibocsátásuk előtt a k inevezendö táblai elnökök együttes értekezletén végleg megállapittatni, hogy igy alkalom nyújtassák ép azoknak, kik hivatva lesznek ezen rendeleteket végrehajtani, azok létesítésénél tapasztalataikat értékesítem. A sommás visszahelyezés és mesdgyeigazitás kérdéséhez. Irta : KOVÁCS ISTVÁN kir. tszéki biró, köz- és váltóügyvéd Nyíregyházán. A »J o g« m. é. 51. számában fentirt cím alatt a visszahelyezés és mesdgyeigazitás különbözősége látsz'k ugyan fejtegetés tárgyául választottnak, a cikk azonban valósággal az egri kir. tszék közölt határozatának kritikai fejtegetését foglalja magában. A határozatnak e nyilvános megbeszélés tárgyává tételéből és azon körülménynek felemlitéséböl, hogy az a nagyméltóságú m. kir. igazságügyi miniszterhez tett előterjesztésre (?) is okul szolgált, azt vélem, cikkíró ur e határozat felett a vélemények nyilvánítását várja és hivja ki. így fogván fel a cikk irányát és célját, annak rövid jelzésével, hogy a visszahelyezés és mesdgye-igazitás közt vitatott különbözőséget, mint nem kétlem, igen sokan, én is osztom és elfogadom, nem késem véleményem nyilvánításával, mely abban áll, hogy az egri kir. tszék nehézményelt határozatát sem a sommás visszahelyezés és mesdgye igazítás között elfogadható különbözőség, sem a fennálló törvények, rcspective az 1877 : XXII. törvénycikk 11. §. 9. pontja megsértésével járónak részemről nem tartom. Szükségtelennek tartván e helyütt és a közleménynyel szemben a messzebb menő elméleti és capacitationalis fejtegetést, hasonló rövidséggel jelzem azt is, a mire véleményemet alapítom. Alig lehet ugyanis kétség a felett, miként a sommás, illetőleg a kisebb polgári útra tartozó visszahelyezések és mesdgyeigazitások a tényleges birtokállapot megsértését elöfeltételezik. Kbben, a mesdgye háboritásának időhöz nem kötése mellett, legalább kiindulásánál, a cikkíró sem táplál eltérő véleményt. E feltétel azonban maga után vonja, hogy mellőzve a vitán kivül hagyott visszahelyezést, volt légyen a szomszédos fekvésű ingatlanok tulajdonosaira kötelezőleg megállapított mesdgye, mert e nélkül mesdgye igazításáról a dolog természetéből és a fogalom jelentéséből folyólag is szó sem lehet. Kérdés már most, hogy a közleménynek erre vonatkozó adatai mellett, mennyiben bír a felhozott mesdgye-igazitási eset hasonló előfeltétellel? Közbevetőleg kiemelendőnek tartom még, hogy raesdgyéje, határvonala, jogi értelemben, csak elkülönített, önálló birtoklásra tényleg elhatárolt ingatlannak, illetőleg földterületnek lehet. Ily elkülönítést és önálló birtoklásra átalakítást, ezzel járólag a szomszédos területek tulajdonosaira kötelező mesdgye felállítását hozta és hozza létre: a birtokrendezés, tudniillik a földesúri, vagy a mai jogállapotnak megfelelőbben szólva, a nemesi és jobbágyi ingatlanoknak elkülönítése; továbbá az egyik vagy másik categoriába csoportosított ingatlanoknak a tulajdonolás és birtoklásra jogosítottak között felosztása ; ezen kivül az egyes, önálló birtoklásra ekként már átalakított földrészleteknek a tulajdon megosztása folytán, bírói határozaton vagy szerződésen alapuló, további, ismételt tényleges felosztása. A vitatott közleményben az mondatik ugyan, hogy az egy személynek, mondjuk mi is A.-nak tulajdonát képezett 9 hold kiterjedésű föld tulajdonjoga az örökhagyó tulajdonosnak 5 gyermeke javára egyenlő 1/Ő — Í/Ó részben külön tjköuyvekbe átíratott és hogy mindenik örökös a maga illetőségét, a közlemény szavai szerint />az örökösök birtokrészeiket, mint az A. után maradt 9 hold (egy darabban állottnak feltételezem) föld '/s—'/s részét« különböző személyeknek eladták. Es ebből a közlöttekben rejlő kisebb különbözésekre tekintet nélkül, azt kellene feltételeznünk, hogy az 5 örökös a kérdéses 9 holdnyi földre nézve, a tkvileg ugy látszik keresztülvitt eldarabolás mellett, a természetben is kölcsönösen elfogadott raesdgyevonalak közt önálló birtoklásban is megegyezett. Ha igy volna, másképen megítélendőnek tartanám az esetet. Azonban a közleményben utóbb kétséget kizárólag kiemelve lévén, hogy az örökösöktől különböző egyének által megvásárolt 9 holdnyi föld egyenlő l/5— '/s részre osztását feltüntető határ vagy mesdgyevonal »közöttük (tehát az eladó örökös között sem) soha kimutatva nem lett«, valamint a kereseti kérelem is egyenesen »az okirat és tkönyv szerinti terület mennyiségnek kiadását és ennek utánna a mesdgye-vonal felállitását« tartalmazván : félreismerhetlen tényül azt kell mindezen körülmények mellett elfogadnunk, hogy adott esetben egy tkvileg ugyan már talán elkülönített, de a természetben önálló birtoklásra, a szomszédos részletek tulajdonosaira kötelező, rnesdgye-vonallal el nem határolt földnek, a szerzett tulajdonjog aránya szerint való, az önkényesen kezdettnél helyesebb megosztásáról és birtokba adásáról van szó. Ezen meghatározásra szolgáltat adatot azon körülmény is, hogy a hozott ítélet sem a megháboritottnak bizonyuló mesdgyevonal kiigazítását és nem annak tűrésére való kötelezést rendeli, hanem a teljesített felmérés eredménye szerint önálló birtoklásra átalakított részleteknek határvonalait rendezi és állítja fel, egy szóval a 9 holdnyi földterületnek egyenlő részben megosztását és birtokba adását valósítja meg. Ily megkülönböztetésre szolgáltatván pedig adatokat a kérdéses közlemény, azt hiszem, felesleges volna annak további fejtegetése, hogy az ily tárgyú és irányú kereset a mesdgye| igazítás keretébe, az 1877: XXII. t.-c. 11. §. 9. pontja alapján pedig a kisebb polgári eljárás alá — a felek hangoztatott beleí egyezése dacára is, ugyanezen t.-cikk 12-ik §-a rendelkezésénél | fogva — nem vonható. Meglehet, hogy a tételnek a cikkíró ur szerint felállítása mellett igen-igen subtilisnak mutatkozik a különbség az új mesdgyevonal felállítása és a már létesített mesdgyevonal igazítása között; az is meglehet, hogy az erre vezető eljárás hasonlósága és a hangoztatott célszerűség mellett némelyek előtt felösmcrhetetlenné. vagy a megkülönböztetésre érdcmetlenné tétetik e különbözés, azonban én nem átallom megvallani, hogy szintén látom e különbözést és nem is tartózkodom ebbeli véleményem nyilvánításától. A katonai büntetőtörvénykönyv revisiójához. Irta: dr. BONTS GYULA, ügyvéd Aradon. (Első közlemény.) Háládatlan tárgy megismertetését tűztem ki célul, a midőn a katonai büntetötörvénykönyv tanulmányozásával, annak szélesebb alapon leendő megvitatásához fogtam, a mennyiben t. i. eme becses lap kerete ezt megengedni fogja s e részben a t. jogászközönség érdeklődésével találkoznám, mert egyáltalán nincs iránytű, a mely a katonai büntetőtörvénykönyv elavult intézményei megvilágításánál vezetőül szolgálhatna. Igen helyesen jegyezte meg F a b i n y Gusztáv, győri kir. tszéki biró ur a »Jogtudomáuyi Közlöuy« m. évi 41. számában közölt c tárgyú kitűnő cikkének végén, hogy t. i. »a katonai büntető igazságszolgáltatás helyes reformálása kemény dió, a legnehezebben megoldható kérdések egyike« s én ép e kemény dióval leendő megbirkózást kisérlendem meg időközönkénti közleményeimben, a mennyire ezt erőm és szerény tehetségem megengedi. Valamint a katonai intézmény maga majdnem mindenik államban már a régidőktöl fogva külön kasztot képezett hivatása, rendeltetése s az államfőknek a katonaság irányábani elfogultságánál fogva, mivel azt minden körülmények között igénybe vehető biztos támasznak tekintették ugy a külellenség, mint a hazai belső mozgalmak elnyomására s ép azért a katonaság külön előjogokkal és szabadalmakkal ruháztatott fel hűségének és megbízhatóságának állandóbb biztosítása és a polgári elemtől való elkülónzése céljából, ugy az annak számára külön készített szabályés felsőbb, vagy esetleg haduri rendeletek lassan az idők folyamán oly törvényekké tömörültek s olyanokul tekintettek, a melyekben a polgári elemnek a fentartási kötelezettség teljesítésén kivül mi hozzászólási joga sem volt, a mely körülmény és elzárkózottság az idők folyamán lassan oda fejlődött ki, hogy a katonai intézmény s illetve a katonasági büntetőtörvénykönyv elavult rendelkezései századról-századra majdnem változatlanul maradtak fenn, melyeket a korszellem megkorhasztott ugyan, lényegesen átalakítani és reformálni azonbau nem bírt. Ép ezért a katonai büntetőtörvénykönyvet illetőleg a kutatónak források nem igen állanak rendelkezésére, sőt a mienkre nézve — ha már közösügyes állásunknál fogva annak kell neveznünk — egyedüli forrásul az 1768. óta még mindig érvényben lévő büntetőtörvény és eljárás vehető, a mely még dicső emlékezetű Mária Terézia királynőnk idejéből származik. Viszont ennek eredete s illetve alapja az V. Károly-féle büntetőtörvény és eljárásban található fel, mely az anyagi és alaki büntetőjogot foglalta magában s az általánosan ismert Constitutio eriminalis Carolina név alatt birodalmi . törvénynyé emeltetett. Ezen Const. erim. Carolina nagy befolyással volt az osztrák katonai jogra,,a mennyiben II. Miksa lovas szolgálati szabályzata i és I. Lipót cikkelyei azt rendelték, hogy a katonák által elköve• tett közönséges bűntettek a Carolina intézkedései szerint itélendők el. A hadi törvényszéki eljárás a Caroliuák szerint nyilvános, ugyszinte szóbeli volt a vád és védelemre nézve. A német hadi törvényszékek eljárása kétféle volt és pedig vagy egy jogilag képzett és »Schultheisz«-nak nevezett bíró, ki I később a spanyol jogban »Auditor« nevet nyert, vagy pedig egy I jogilag képzett szakember közbenjötte nélkül. Az első esetben az eljárás nyilvános és szóbeli volt, szakértő i biró vezette a tárgyalást, ki egyszersmind a kifejlődött eredméuyf hez mérten véleményét kifejtvén, az Ítéletet a tárgyalás menetén jelen volt 12 bajtárs hozta meg, a mely eljárás tehát, ha eltekintünk azon esetleges következményekkel járt körülménytől, hogy t. i. maguk az ítélkezők is tagjai voltak azon katonaságnak, a melynek egyik vádlottja fölött Ítélkeztek és hogy az államfő, illetve legfőbb hadúr irányábani kötelezettségeikkel még ki-