A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 2. szám - Az esküdtszék körüli téveszmék

10 A JOG. a bírósági szervezetnek, hanem az anyagi büntető jognak s a bűnvádi eljárásnak is sajátszerű alakítását. Sajátságai nem szorítkoznak a jogélet mozzanataira, hanem kiterjednek a társadalmi s politikai viszonyokra s különböző alakulásokra is. Innen van azután azon sajátságos jelenség, hogy egy államban nagyobb a büntetőjogi kímélet s elnézés a politikai vétségek iránt, mint egyebütt; hogy néhol nagyobb a büntetőjogi szigor a vagyon megtámadásai, mint a személyi bántalmak ellenében ; és hogy a jogsérelmek, a bűnösség bizonyítása, könnyebb vagy nehezebb, biztosabb vagy ingadozóbb — a fenforgó politikai s társadalmi áramlatok szellemében. Szemben ily sajátságokkal, kérdjük, mily jogállapotokra vezethet oly két ellentétes rendszernek, milyen az esküdtszéki s a szakbirósági, egy országban együttes alkalmazása ? mily befolyású lenne a jogérzület kifejlődésére a büntető jog különböző alkalmazása; mily jogtudat keletkeznék, ugyanazon jog terén, a különböző bizonyítás, jogi mérlegelés s a büntetések észleleténél; és mivé lenne a törvények tisztelete, biztossága azok eltérő alkalmazásának tapasztalatánál ? Nem lehet kétkedni, miszerint ezen jogszolgáltatási alakulások a jogeszmék nagy zavarát idéznék elő ; s gyökereiben megrendítenék ugy a jogérzéket, mint a bűnvádi jogszolgáltatás függetlensége iránti bizalmat. Növelné a jogi zavart a bűnvádi eljárásnak elkerülhetlen többfélesége is. Nem vizsgáljuk most, hogy az esküdtek a jelenlegi büntető codex sublimis fogalmával, elvont, tudományos distinctiójaival hogyan boldogulhatnának s elégséges lehetne-e az ebbeli nehézségek legyőzésére az elnöki felvilágosítás s útbaigazítás? De az bizonyos, mikép ezen bifurkacionalis rendszer mellett, államunk területén, a bűnvádi eljárás különböző szabályzatainak kellenék alkalmazást nyerni. Az esküdtszéki rendszer, jogi természetének megfelelő különleges eljárást igényel s ebben nem alkalmaztathatik azon bűnvádi perrend, melyet a szakbiróságok követnek. Könnyű belátni, mily nehézségeket okozna ez a jogszolgáltatás gyakorlatában. Nemcsak az egyöntetűség hiánya teremtene nagy akadályokat, hanem ugy a bírák, mint az ügyvédek szükségkép feltételezendő jogi képzettségének kifejlődése is nehézségekbe ütköznék. És igy, a mi a legfőbb baj, ezen jogi alakulások sokféleségében s ellentéteiben a jogegység jóformán megsemmisülne, a mi pedig az egységes állam eszme megvalósításának is létfeltétele. És mi vezethetné államférfiainkat ezen szervezés behozatalára ? A nemzetiségi viszályok, a nyelv-különbözőségek ? tehát politikai s társadalmi bajok? Á jury európai történelme nem egy államban tár fel előttünk ily bajokat, melyek magát a jogbiztosságot a büntető hatalom kellő gyakorlatának sikerét is veszélyeztetni látszottak. De tény, hogy azok a törvényhozást sem nem riasztották vissza az esküdtszék meghonosításától, sem nem indították arra hogy azt a veszélyezett vidéken felfüggeszszék s igy az államban, esküdtszéki és esküdtszék nélküli területeket állítsanak fel. Olaszországban, hol az előbbi önkényuralom dühöngései s az egyházi hatalom visszaélései a társadalmi élet talaját feldúlták s a politikai pártok szenvedélyeit tetőfokra csigázták, nem csekély aggodalommal néztek a jury behozatalának sikeressége felé. A jogbiztosság féltetett egy oly népnél, mely a politikai üldözések hatása alatt minden bűntettesben — nemcsak a politikai vádlottakban — egy-egy maitirt látott; s igen nagy hajlamot érzett azok megszabadítására. Különösen Abruzzában, hol a brígrntage uralkodott s a lakos ságot megfélemlítve tartotta befolyása alatt. Mind a mellett a jury üdvös intézményének behozatala mellett a jury üdvös intézményének behozatala sehol sem lett meggátolva. Az életbeléptetett intézmény nem is maradt ment minden jogi hátrányoktól, a politikai pártszenvedélyek, a viszás s egész mélyében feldúlt társadalmi viszonyok maradványaitól. Az elitéltek s felmentettek közötti arány a jogbiztosságra nézve megdöbbentő volt. Némely vidéken a tanuk nem mertek megjelenni, vagy jobb lelkiismeretük ellenére a vádlottak mellett nyilatkoztak. A pápa volt egyházi tartományaiban nem egyszer történt, hogy az esküdtek közül többen fehér szavazási cédulatát adtak be, félelemből a vádlott s családjának bosszúállásától. És ezen szomorú kinövések, habár a jogállapot nem kevéssé javult, újabb időkre is átszármaztak, különösen Nápolyban, Modenában, a volt egyházi államban. Dacára ennek, semmi kísérlet sem történt ily I olasz államrészekben az esküdt széki bíráskodás felfüggesztésére s igy arra, hogy az állam területe kétfelé osztassék: szak bíróságira és eküdtszékire. Hasonlóan nem követtetett el ily merénylet S váj cb an sem, a hol arra szintén elég ürügy leendett ugy a politikai, mint a nemzetiségi viszályokban s küzdelmekben. Midőn a kantonok egyrésze, nemzetiségénél fogva Franciaország felvilágosodott szellemeért s intézményeiért ábrándozik, másik része Németország felé tekint egy jobb jövő reményében, mig mások a felszabadult, szabad Olaszországért rajonganak; mily nemzetiségi ellentétek! melyek a társadalomban hatály nélkül nem maradhatnak, különösen azon kantonokban, melyekben vegyes származású s nemzetiségű a lakosság, mint Bernben, Tessinben, Graubündenben. E nemzetiségi különféleségek különböző népjellemet fejlesztettek ki, miben majd a vádlottak felmentésére, majd elitélésükre rejlik nagyobb hajlam. Az aggályok főkép Genfben nagyok voltak, a hol a politikai pártküzdelmek is igen erős kifejlődést nyertek, melyeknek hatálya nemcsak az ítélet hozatalánál, hanem az esküdtek megválasztásánál is nyilvánult. Mit mondjunk az angol-ír szerencsétlen viszonyokról, melyekben az egyes osztályok közötti gyűlölködés tetőfokra emelkedett; hol a birtokosok elleni ellenséges indulat gyujtogatásig s gyilkosságig fokozódott, hol a birtokharcon kívül még politikai küzdelmek is dúlják e szép, de szerencsétlen hazát, odáig, hogy az összeesküvések a politikai rend felforgatására mindennapiak s az anyaországtóli elszakadás nyíltan célul proklamáltatik. Ezen zilált társadalmi viszonyok, melyeket az agrár bűntettek folytonos láncolata legjobban jellemez és a melyek gyűlöletes volta, az Anglia általi elnyomatás kifolyásául az irek s angolok közti, ellenségeskedésben tetőfokra emelkedett, nem maradhatott erős befolyás nélkül az esküdtszéki bíráskodásra. A tanuk meg nem jelennek, vagy embereik mellett hamis esküt tesznek le, a bűntett felfedezésének meggátlására mindent elkövetnek ; s maguk az esküdtek a legtöbb vádlottat nem bűnösnek mondják ki, ugy, hogy egy évben 20 ezerből alig ezer kap elitéltetést. Ezek világosan veszélyeztetik az állam jogbiztosságát és a parlament még sem osztja ketté Nagy-Britanniát esküdtszékek tekintetében. Ezek az európai államok jogéletéből merített adatok, mindennapi tények annak bebizonyítására, hogy azokban a legszenvedélyesebb nemzetiségi s politikai viszályok s küzdelmek sem voltak képesek az esküdtszéknek akár behozatalát, akár fentartását megakadályozni, vagy annak az állam bizonyos részéből való kizáratását eszközölni. Es hazánkban szomorúbb állapotok lennének ? Ki merné állítani, hogy a nemzetiségi gyűlölet s ellenségeskedés nálunk csak oly fokra is emelkedett volna, mint az íreknél az angolok ellenében? Vagy a politikai s társadalmi ziláltság, romlottság a régi olasz országok mérvét érték volna el ? Vagy a szorosan vett nyelvkérdés szolgálna okul a bifurkációra ? Erre sem találunk praecedenst a külállamokban. Nem idézte elő az a terület esküdtszéki felosztását sem Posenben, sem a német rajnai tartományokban, sem Svájc némely kantonaiban, melyekben a vegyes nyelvű s nemzetiségű népség van elterjedve? És ha az szorosan vétetnék az esküdtszéket nem lehetne kiterjeszteni még a főváros vidékérc sem, a hol a magyar szó még mindig ritka, mint a fehér holló. De különben is az idézett példák azt mutatják, hogy a nyelvbeli nehézségek ellenében lehet az esküdtszék szervezésében, a választások szabályozásában, a recusatio jogában oly óvóeszközöket érvényesíteni, melyek a vegyes nemzetiségű helyeken is a jogi kivilágításnak, a jogvédelemnek s tárgyalásnak sikerét kellően biztosithatják s az esküdtszéki jogszolgáli tatás üdvös eredményét előállíthatják. Ha azon külállamokban sikerült a nyelvbeli nehézségeket legyőzni, miért nem lehetne azt nálunk is. Ha ezen nehézség nem idézte elő ott a bifurkációt, miért kellenék azzal nekünk experimentálni ? Annyi bizonyos, hogy a büntető jogszolgáltatásban különböző rendszereknek alkalmazása abban nagy jogi zavarokat idézne elő, a jogérzéket megtámadná s a jogegység kifejlődését veszélyeztetné. A királyi táblai elnökök kinevezése — mint teljesen megbízható forrásból értesülünk - csak f é. február hó első napjaiban, legkésőbb 3- á i g fog a hivatalos lapban közzététetni. Ugyanakkor, vagy közvetlen azután, a tanácselnökök és