A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 22. szám - A szegénységi fogadalom. 2. [r.]

Tizedik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1891. május 31. Szerkesztőség: Y., Rudolf-rakpart ;!. SZ. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. HEIIUP tí A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Ki ÉRDEMIEK KÉPVÍSELETÉRE. A UAGYftR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, MU\ ÉS MMíl Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Di'. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed érre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: »A szegénységi fogadalom.* Irta: Egy ügyvéd. — A családi és házi lopásról. Irta : Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Mily jog illeti a hitelezőt az adósra örökség utján szállott, de még tulajdonául be nem kebelezett ingatlan tekintetében? Irta: Borovi nszky Ede, ügyvéd Xagy-Szombatban. — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta : dr. Sismanov St. Milán, a bolgár fejed, legfőbb semmitőszék birája Soriában.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A névhez való jog kérdéséhez.) — Sérelmek. (A pozsonyi gyámhatóság viselt dolgairól. Irta: Protics János, pozsonyi ügyvéd) — Irodalom. (Az aszódi és a kolozsvári kir. javitó-intézet ismertetése. Közzéteszi : a m. kir. igazságügyminiszterium. — A házmester és az ö joga. Dr. Fuchs Vilmostól. Irta : B. F.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. - Pályázatok.) A szegénységi fogadalom.« Ezen kérdés felett nincs- szándékom vitát provoeálni, de nem is szándékozom a nagyméltóságú Igazságügyminiszter urat védelmezni, mert hiszen a támadókkal szemben elég jól megvédelmezte ő magát, hanem miután Pogány Virgil kir. aljárásbiró ur az ügyvédi kar elleni »hidegségnek« megindokolásával a nyilvánosság elé lépett, egyszerűen hozzá akarok szólni a kérdéshez s tán »a félreértés folytán fennállott — mondjuk, ma is fennálló — válaszfalat«, a »hidegséget« sikerül közös erővel lebontanunk ! Nézzük tehát mindenekelőtt, miben is áll az ügyvédi karnak rózsás ál'apota? A jogvégzett fiatal ember a jogtudományi és az államtudományi államvizsga letétele, vagy az államtudományi vizsga és az első jogi szigorlat letétele után jegyeztetheti be magát a kamaránál az ügyvédjelöltek névjegyzékébe. Mit kaphat fizetést? Saját tapasztalatom után állithatom, hogy Budapesten i g é r t nekem egy ügyvéd ur — ha félévig ingyen dolgozom és ha ezen idő alatt munkámmal megelégedve lesz, a félév letelte után — havonta 10 frtot. Hátha nem lesz megelégedve? Ezt nem tudom, mert nagylelkűségét nem hoztam kísértetbe ! Vidéken az ügyvédjelölt első izben kaphat 20 frtot, ez emelkedhetik 40 írtig, jogtudor korában 60 frtra havonta. Nem kell azonban számításon kivül hagyni, hogy a szigorlatok letétele végett három vagy több ízben is Budapestre kell járnia és az ezzel járó tetemes költséget a fizetésből fedeznie. így a folytonos elfoglaltsága mellett nehezen megy a tanulás és nem túlzok, ha azt állítom, hogy 4 év is elmúlik az ügyvédi diploma megszerzéséig ; ép így figyelmen kivül nem hagyható az sem, hogy a Budapesten, tehát az irodából távol töltött időben ritka principális fizeti a gázsit. Az ügyvédi diplomát megszerzett fiatal fiskális vagy 80—100 frttal marad a régi helyén vagy önállóvá lesz s ekkor bizony elég hosszú időn keresztül csak a készet fogyasztja. Viszont azonban a joggyakornok, ha a két alapvizsgát letette, a többinek ígérete mellett már belép a statusba, pensiója már ezen naptól számit. A megjáró szabadságát a vizsgára készülés címén megtoldhatja ugy, hogy a vizsgáira elkészülhet, fizetését a szabadság ideje alatt is húzza. Három évi szolgálata után — a mikor már bizonyosan aljegyző — leteszi a gyakorlati birói vizsgát és készen van az életre. Az ügyvédire jelentkező jogtudor ügyvédjelölt elméletileg teljesen képzett, gyakorlata sokkal több van, mint egy újonnan kinevezett albirónak; mert ügyvédjelöltet mai nap már dísznek egy ügyvéd sem tart maga mellett, hanem ha tart, akkor szüksége is van rá, tehát mindennemű peres és peren kívüli ügyeiben dolgozik, eljár és helyettesíti, mig az albiróul kinevezett aljegyző vagy jegyző ur bejár a végtárgyalásokra, megszerkeszti a jegyzőkönyveket, a polgári ülésekben kimutatja a referált ügyeket, viszi a pertárnoki teendőt, túlságos megbecsülés alapján kisebb vizsgálatokat teljesít s néha egy-egy blanquettát kitölt: de a sommás perről, a tárgyalás menetéről csak olvasott és csak homályos fogalmai vannak és mégis fizetése 1,200 forint és már 4, 5 éves penzióba számító szolgálata van akkor, a mikor a vele egy kor- I ban lévő nagyobb gyakorlatú és elméletileg is képzettebb ügyvéd- I Lapunk mai száma jelöltnek tán 8ü0 frtja van minden penzióra való kilátás nélkül. Az önállóvá lett fiatal fiskális még mindig a készpénzét fogyasztja, mert a jövedelem lakbérre sem igen elég, mig a vele egy időben jogászkodó, a birói pályára lépett társa legalább is mint albiró hozza a közbeszóló végzéseket, írja a hó elején a nyugtát és fentartja a »válaszfalat« a volt jogásztársával szemben. Azt hiszem, megegyezhetünk abbar, hogy az új ügyvéd az újonnan kinevezett albiróval egyformán átment a »szegénységi fogadalmon«, már most itt kezdődnék a különbség. Az albiró 2 — 8 évi albiráskodása után, mondjuk, szolgálata 6 — 14-ik évében elnyeri a törvényszéki vagy járásbirói állást, 14 évi nyugdíjra van minden újabb befektetés nélkül igénye, összes járandósága 1,700 frt évente. Az ügyvédnek igen sok befektetést kell tennie és hogy 1,700 frt évi tiszta jövedelme legyen, 4,000 frtot legalább is be kell vennie évenkint; de hogy a bírónak 14 évi szolgálata után megjáró 680 frt nyugdíjnak megfelelő 17,000 frt tőkét is megtakaríthasson magának az ügyvédjelölt és ügyvédkedését számításba véve, összesen szintén 14 év alatt, az csak az Isten különös kiválasztottjának sikerül! Belátom én azt, hogy a birói kar nincs jól fizetve, sőt a joggyakornok fizetése igen csekély; de engedelmet kérek, azt sem hallottam ám soha sem, hogy egy ügyvédjelöltet túlságosan fizetnének! Véleményem szerint nem is »szegénységi fogadalom«, vagyis a jelenleg érvényben levő fizetési scála az oka a bírák »hidegségének« az ügyvédek irányában. Nem is lehetne a hidegséget abból kimagyarázni; oka egyedül az, hogy a biró urak ma.ukra nézve lealázónak tartják, ha egy, habár minden mértéket meg is ütő több évi gyakorlattal biró ügyvéd birói állás elnyeréséről álmodozik, vagy pláne ki is neveztetik; mert általánosan elfogadott elv, hogy a ki nincs a birói létszámban, az csak a legalsó fokon léphessen be ; mondjuk ki nyíltan: a biró urak nem tekintik az ügyvédet velük egy rangban levőnek. Ha »a hidegségnek« az oka az volna, hogy most kevés a fizetés és a fizetésjavitással ezen hidegséget melegség váltaná fel, ugy, miután a fizetés felemelése csak rövid idő kérdése, valahogy ezt az időt is csak átszenvednénk, már kecsegtetne bennünket azon remény, hogy ama boldog időben maguk a biró urak fognak hírlapokban és szóval, tettel oda működni, hogy minél több ügyvéd lépjen be birói és magasabb birói állásra. Hát hiszen lehet, lehet; de engedelmet kérek, én Tamás vagyok ebben ; tartok tőle, hátha nagyobb lesz akkor még a mainál is »a hidegség«. Könnyen meg lehet számlálni, bizony kevés ügyvéd lett magas birói állásra a szervezésen kivül kinevezve, sőt egyátalán csekély számban lettek ügyvédek a birói létszámba felvéve és nyugodjunk meg benne — valószínű, hogy eléggé érdemesek is az elfoglalt állásra. »Ajó erőt onnét kell szerezni, a hol va n«, ezen elv mellett sokkal több ügyvédet kellett volna kinevezni és kellene naponta kinevezni; mert az ügyvédek között találhatni igen jó erőket. Hogy pedig ezen elv mellett is kevés ügyvéd lesz kinevezve, nem lehet más annak az oka, mint az, hogy a netalán pályázó ügyvédnek minősítési táblája a kérvénye mellett nem fekszik ott; a kijelölő bizottság, ha saját területén elég pályázó birói pályán levő egyént talál, ügyvédet nem candidál; de az ügyvédet, bár ha talán megérdemelné is, dicséretre vagy elismerésre nem méltat, mert hátha ez árt a candidátusoknak, így aztán a miniszter ur nagyméltósága nincs tájékozva a pályázó ügyvéd képessége és egyénisége felől, őt ki nem nevezi. Tudok esetet, hogy a fegyehnileg elmozdított bíróból ügyvéd lett és ma is ügyvédkedik, ez ellen az ügyvédek soha fel sem szólaltak; de egy esetet sem tudok arra, hogy fegyelmileg az ügyvédi gyakorlattól a ki felfüggesztve lett, birói állásra kinevezve lett volna, az ilyen nem is álmodozik arról. Lehet, hogy szerénytelenek vagyunk mi ügyvédek, de azt hiszszük, hogy az ügyvédi gyakorlati évek megfelelnek mindenesetre a birói székben eltöltött éveknek és így helyén valónak találjuk, ha egy hosszabb gyakorlattal biró ügyvéd magasabb birói állásra neveztetik ki és nem kell neki a joggyakornokságon kezdeni ; mert hiszen a tehetség és megfelelő képességet ez nem rontja le a birói pályán levőnek és az érdem ugy is mindenkor elismerésben részesül. 12 oldalra terjed.