A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 21. szám - Szilágyi Dezső és az ifjúság - Bolgár igazságügy. 1. [r.]

166 A J O Gr. Végeredményben teljesen fentartom a mult alkalommal kifejtett nézetemet és szerény véleményem, meggyőződésem az, hogy e kérdés, ha a sokat emlegetett revisio alkalmával a felmerült nehézségek elenyésztése céljából az idevonatkozó szakaszok bővebben és újra formuláztatni fognak, csakis az általam kifejtett alapon oldható meg és szabályozható ugy az anyagi jogelvek, mint a gyakorlati élet követelményeit kielégitőleg. Gyarmathy Ernő, közjegyző-jelölt, Nagy-Enyeden. Szilágyi Dezső és az ifjúság. Az ügyvédjelöltek és joggyakornokok köre folyó hó 16-án a margitszigeti felső vendéglő nagytermében társasebédet rendezett védnöke, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter tiszteletére. A rossz idő dacára, a mely a társasebéd sikerét veszélyeztette, a terem csaknem egészen megtelt s ott voltak azon az ünnepelt miniszteren kívül, a birói és ügyvédi karok kitűnőségei. A felköszöntők sorát dr. P a y e r Imre, az ügyvédjelöltek és joggyakornokok körének elnöke nyitotta meg, Szilágyi Dezső igazságügyminisztert éltetvén. Utána dr. Nagy Dezső a magyar birói kart üdvözli. Markbreil Adolf pedig a közjogi igazságszolgáltatás reformjára emelte ( poharát. Ezután E ötvös Károly szólt, mint mindig, érdekesen. Élteti az ifjúságot, mint a jövő biztosítékait. Dr. B e r g e r Miksa az egyetem volt és jelenlegi tanárait élteti, Murányi Ernő pedig az ügyvédi kart. Erre általános várakozás és érdeklődés közepette Szilágyi Dezső igazbágügyminiszter emelkedett föl s a következő nagyérdekü beszédet mondta: »Tisztelt uraim és kedves fiatal barátaim ! En, ki szintén tagja vagyok az önök ifjú körének, tiszteletbeli tagja — bár igazi tag volnék — (Elénk derültség) poharamat emelem önökért, t. barátaim és azért a hivatásért, a melyet t. barátom Eötvös Károly emiitett. Én azt hiszem — és azok az urak, a kiket önök itt látnak és a kik már őszbe csavarodtak, egyetértenek velem, a midőn azt mondom, hogy önök szerencsés időben születtek. (Ugy van ! Ugy van !) Mikor mi abban a korban voltunk, mint önök most, midőn sóvárogva néztünk az alkotmányos élet Ígérkező arany hajnalának elébe, midőn még fülünkben csengtek Deák két feliratának igérő szavai: mi álmodoztunk és a mit mi akkor álmodtunk, az remény volt, annak megvalósításáért, mint jövendőért férfikorunkban küzdtünk. De önök, a kik szerencsés időben és csillagzat alatt születtek, önök azt el fogják érni, az önök férfikora egyike lesz Magyarország legszebb, legnemesebb felvirágzási korszakának. (Éljenzés.) En jól emlékszem arra, t. uraim, hogy midőn én és azok, a kik velem egykorúak, erre a nemes életpályára léptünk, mert én nemes és nagy életpályának tartom a jogi pályát, a történet tanított meg arra, hogy a jogi professziónak rendkivüli és soha semmi körülmények közt el nem homályosítható hivatása van. Ha egy országban a politikai szabadság megszűnik és romlani kezd, az a minek romlása egyedül sajnos, a jellem, a nemzet lelki ismeretének, férfias bátorságának és jogérzetének végső menedéke, a jogi professzió tagjaiba vonúl vissza. (Zajos éljenzés.) Ezért nevezem én nemes professziónak a jogit. És még egy másik okból is. Minden ország története tanúsítja ezt, ha nem is irták meg könyvekben és ez abban áll, hogy valahányszor a politikai szabadság elterjedt, minél mélyebbé és erősebbé válik ebben az összekuszált világban, az emberi önzés és érdekek egymás ellen vívott harcában, biztosítékot és eligazodást keresünk. Az összes társadalom, az egész nemzet ebbeli megnyugtatását attól a jellemerőtől, attól a kötelességérzettől és a tudás azon fokától várja, mely a jogi professzió minden tagjában megvan. Az a nemzet nem birja meg feladatát, a melynek jogászai bonyolult viszonyok közt nem érzik át, nem tudják teljesíteni, vagy je lemileg nem birják meg a rájuk háruló feladatot. Azért nincs monarchia, nincs köztársaság, a melynek alapjai szilárdsága, magánviszonyainak rendje, közbékéje nem attól a jellemszilárdságtól, nem attól a kötelességérzettől függne, mely a jogprofesszió minden tagjában, a bírótól kezdve a tanárig, létezik. Ezért nevezem nemes hivatásnak a jogit. A föld kerekségének minden zónájában virágzanak más feladatok, más életpályák ; csak a jogi pálya az, melynek sorsa a nemzet sorsával van egybekötve, csak a jogi életpálya az, melyre vigasztalólag tekint a nemzet és a melytől nehéz napjaibau és megpróbáltatásai közepette ép ugy lesújtó, mint jó sorsában várja vezéreit, eligazodását és boldogulását. Mi is voltunk fiatal emberek és akkor egy merész álmot álmodtunk : azt reméltük, hogy a birói pálya ki fog bontakozni azon lélek- és erősorvasztó körülmények közül, a melyekbe a középkor hagyománya, az Írásbeliség burkolta. Azt gondoltuk, hogy e nemes és fényes pálya, mely annyi jellemet teremt, annyi embert visz keresztül a megpróbáltatásokon: igazi vezére lesz a nemzetnek és hogy mi azon reformoknak korszakát fiatal, vagy férfikorunkban meg fogjuk — nemcsak meg fogjuk érni, de teljes virágzásában fog az előttüuk állani. (Zajos éljenzés.) Azóta 24 év telt el és ez a remény, uraim, csak remény maradt. Önök azok, a kik — ha szabad ezt a kifejezést használnom —- el fognak jutni az igéret földére. De igaza van előttem szóló t. barátomnak, Eötvös Károlynak, hogy ezt sem ingyen, sem olcsón elérni nem lehet. Ez az új korszak, mely fokozatosan valósul meg és a mely teljes erejében fog virágzani, midőn önök férfikorukat elérik, akkora követelményekkel fog önök elé lépni, jellemileg, tudásban és azon fölül munkásság tekintetében, a melyre a legerősebb előkészületek, a legnagyobb kötelességérzet kell, hogy önöket raegedzze és képesitse. Az istenek ritka kegyelmeket szoktak adni azoknak, t. uraira, a kik ott a magasban a kedvencek közé tartoznak ; de, hogy egy egész nemzedékre új élet, szebb jövő hajnala mosolyogjon, hogy a legszebbet és a legnagyobbat, a mit férfiú csak kívánhat magának, t. i. egy nemes, eredményes és sikeres munkásságnak a méltó tért megtalálja; mondom, ez a sors érjen valakit vagy az egész nemzedéket: ugy azt szerencsés nemzedéknek kell nevezni. Azért én, uraim, az önök törekvését, a kik magukat önön erejükből akarják képezni és nem maradnak meg ott, a hol vannak, hanem a jövő reformokat és intézményeket tanulmányozzák, a melyek kikerülhetetlenül be fognak következni, a kik magukat tudásban és jellemileg erősitik arra a nagy feladatra: helyes, szerencsés, nemes iránynak tartom. (Zajos éljenzés.) Ez az én rokonszenvemnek igaz alapja, a melyért én az önök törekvését szeretem, mert feladatukat nem a könnyebb, de a nemesebb, magasabb oldaláról fogják fel. Én, uraim, arra, hogy ezek a remények teljesüljenek, hogy önök az igéret földére eljussanak, a legnemesebbre, a legszebbre, a mit életpályán csak kívánni lehet, hogy megnyerjék nemes munkásságuk számára a tért, hogy hivatásukat férfiasan és jellemesen fogják fel, uraim, mint az önök igaz barátja, erre emelem én poharamat.« (Zajos éljenzés.) A miniszter beszéde rendkívül nagy hatást keltett ugy az ifjúság, valamint a magvar jogélet jelenlévő férfiai körében s percekig tartó éljenzés és taps követte. Egy kis szünet után Vajkay Károly kir, táblai elnök beszélt, mint a magyar birói kar egyik tagja. Van a körünkben — úgymond — egy férfi, a kit mindannyian tisztelünk és szeretünk. Ismertem ezt a férfiút még mint joggyakornokot, mert Szilágyi Dezső IStil-ben még jo. gyakornok volt Én tehát erre a joggyakornokra emelem poharamat. (Éljen.) Sárkány József kir. táblai alelnök arra a virradatra emeli poharát, a melyet Szilágyi Dezső igazságügyminiszter beszédében emiitett és kivánja, hogy a virradat sugárai a magyar jogéletet mielőbb megvilágítsák. Erje meg a virradat sugárainak lángragyujtója reformtörekvéseinek sikerét és láthassa a magyar király jogarán megvalósítva ezt a jelmondatot: Justitia regnorum fundamentum. - Kilenc óráig tartott a kedélyes lakoma, mely sokáig emlékében fog maradni az abban résztvetteknek. Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. Valamint az előző években, ugy az idén is kellemes kötelességemnek tartom e lap tisztelt olvasóinak szobranijénk igazságügyi tevékenységéről s általában igazságügyi viszonyainkról jelentést adni. Ezúttal feladatom nagyon egyszerű, mert a lefolyt szobranijénk igazságügyi tevékenysége annyi, mint semmi, nem azért, mintha igazságügyminiszterünk tétlen maradt volna, ellenkezőleg — mint alább látni fogjuk — ő épen az utolsó ülésszak részére egy fontos javaslatot előkészített, hanem egyszerűen csak azért s ebben rejlenek a »keleti parlamentarismus« áldásai, mert honatyáink (deputatite) személyes kérdéseket s rut fondorlatokat, némelykor országos érdekű dolgokkal szoktak egybeszöni s igy nem egy fontos és hasznos törvényjavaslat kénytelen a levéltárba vándorolni s ott szenderegni, míg a szeretetreméltó országos képviselőknek jobb kedvük kerekedik s ők megszűnnek kancsal szemmel nézni az illető miniszter felé, a ki esetleg egyeseknek magánóhaját nem kész teljesíteni. így történt az idén is, azaz a lefolyt szobranijebeli időszak alatt. Az annyi gonddal kidolgozott javaslatot a polgári perrendtartásról, az igazságügyminiszter (Toncsev) indíttatva érezte magát, benyújtása után legott visszavonni; igaz, hogy az idő is rövid volt (a törvénytervezet két héttel a szobranije bezárása előtt nyújtatott be), de ép ugy igaz az is, hogy a képviselők egy tekintélyes része Toncsev ur volt kartársa s mostani ellensége (S z a 11 a b a s e v) által felizgatva, arra készült az előbbinek a lehető legkellemetlenebb akadályokat csinálni a javaslat tárgyalásával. Természetes, hogy ily körülmények között az igazságügyminiszter nem is gondolhatott arra, még nagyobb horderejű javaslatokat, milyenül, a felsőbb birák e 1 m o z d i t h a 11 a nságát illetőleg, a képviselőház elé terjeszteni s igy az egyetlen törvényjavaslat, melyet beterjesztett s nem bizonyos akadályok nélkül keresztülvihetett, az, mely »ingó és ingatlan dolgoknak visszteher nélküli átruházása (örökség, ajándékozás stb.) után fizetendő illetékrŐk szól s a tavai megszavazott örökösödési törvény kiegészitéseképen tekintetik, tárgyára s céljára nézve azonban merő pénzügyi jellegű. E tör vény ke - mely összesen 19 szakaszból áll — főbb intézkedései ezek : Az átruházási illeték házastársak között, továbbá lemenők, szülök, örökbe fogadott és törvényesített s törvénytelen gyermekek irányában V^0/0; a szülőkön kivül eső felmenők, valamint testvérek (teljes és félvérüek) és e testvérek gyermekei irányában 4°/o; a többi oldalági hatodizig (kánoni számítás szerint harmadizig) terjedő rokonok irányában 6°/o, azontúli rokonok és nem rokon személyek irányában 8«/0. Oly esetben, hogyha valamely vagyon két személyre akkép átszáll, hogy az egyik pusztán a tulajdonjogot (nuda proprietas), a másik °pedig a hol-