A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 1. szám - A végrehajtási törvény reviziójához - A német magánjogi codificatio jelen állása

3 követelés fedezésére adatott át, illetve, hogy a mennyiben a kereseti váltó követelés kiegyenlittetik, a budapesti V. ker. kir. járásbíróságnál E. Lázár által beperelt követelését ezen összeggel leszállítani köteles, ezen beismerése által igazolva van a felperesnek £. Lázárrali ugyanazonossága, a miből következik, hogy az alperes az E. Lázárral való viszonyából származó kifogásait a felperes ellen érvényesíteni jogosított. Érdemben : Felperesnek előadása szerint is, a kereseti váltó egy részét képezi azon 400 frt értékű elfogadmányoknak, melyeket az alperes 3 /. alatti egyezség értelmében felperes 406 frt 07 kr. követelésének biztosítására adott. Igaz ugyan, hogy ily fedezeti váltóknál a biztosítás a váltói kötelezettségben, tehát abban áll. hogy a váltói hitelező a váltó összegét a lejárat után. szükség esetében a váltókereset utján is j behajthassa, de az alperesnek viszont jogában áll a váltó alapjául szolgált jogügyletből öt megillető kifogásait beadni és bizonyítani ; jelen esetben alperes azt állítja, hogy miután felperes az eredeti 4S6 frt 07 kr. követelése erejéig ellene végrehajtást eszközöltetvén ki, az ennek folytán megtartott árverés alkalmával , az egész hátralékos felperesi követelés befolyt és bírói kézbe tétetett s igy a kereseti váltó alapját képező egész felperesi követelés kifizettetvén, a kereseti váltó ellene többé nem érvényesíthető. Felperes beismeri, hogy alperes ellen egész hátralékos követelése erejéig végrehajtást vezetvén, a követelésének megfelelő összeg birói kézbe tétetett s ebből folyólag tekintve, miszerint felperes az által, hogy nemcsak a feltétlenül elengedett, de a váltó által biztosított egész követelése erejéig alperes ellen végrehajtást vezetett, követelésének érvényesítésére a polgári perutat maga választván, a kereseti váltónak külön per utjáni érvényesítéséről lemondott és tekintve, hogy a mint a felperes beismerése . s az általa becsatolt E. alatti okiratból is kitűnik, az alperes ellen megtartott árverés alkalmával egész hátralékos követelése befolyván, bírói kézbe helyeztetett s hogy igy habár birói kényszer utján is felperes követelése kifizettetvén, azon cél, melyre a kereseti váltó adatott, eléretett — alperesnek a váltón alapuló kötelezettségét megszűntnek tekinteni, a kibocsátott sommás végzést hatályon kívül helyezni, felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1890. február 5-én 7,347/v. sz. 1889.) : Az elsőbiróság Ítéletét a tekintetbeni indokainak — hogy felperesnek E. Lázárrali ugyazonossága igazolva van — mellőzésével, egyéb vonatkozó indokainál fogva és azért is helyben hagyja, mert felperes nemcsak hogy nem tagadta, sőt a per folyamábani előadásából nyilván kitűnik, hogy tudomással birt arról, hogy a peresített váltó egyikét képezi annak a négy váltónak, melyet alperesek a 3'/. alatt csatolt egyezség folytán oly kikötéssel állítottak ki, hogy a négy váltónak lejáratkori pontos beváltása esetében E. Lázár az F. alatti Ítéleten alapuló 486 frt 07 kr. követelésének végrehajtás utján leendő behajtásától eláll; ellen esetben azonban már a hivatkozott ítéleten alapuló követe- I léseinek végrehajtás utjáni behajtására E. Lázár jogosított leend; < ebből tehát következik, hogy alperesek az E. Lázárrali viszonyukból merített kifogásaikat felperes ellen érvényesíthetik. A m. kir. Curia (1890. nov. 5-én 613/v. sz.) : Mindkét alsó bírósági Ítélet megváltoztatik és az 1889. évi július 19-én kelt 39,522. szám alatti sommás végzés hatályának fentartása mellett köteleztetnek alperesek 160 frt tőkét stb. megfizetni. Indokok: Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával alpereseket marasztalni kellett azért: mert alperesek be nem bizonyították ama kifogásbeli állításukat, hogy felperes 480 frt 07 kr. megítélt követelésére nézve, melynek biztosítására a kereseti 100 frtos váltó adatott, kielégíttetett volna; mert a felperes által E. alatt becsatolt végzés szerint a kifogásokhoz 2 /. alatt becsatolt kiutalványozási végzés felfüggesztetvén, habár felperes még hátralékos egész követelését első és harmadrendű alperes ellen folytatott végrehajtás utján be is hajtotta, miután végrehajtást szenvedettek végrehajtás korlátozási keresetet adtak be, még pedig az egész hátralékos követelésre nézve és a fennebb idézett végzéssel a behajtott összeg a kiutalványozás felfüggesztése mellett birói letétbe utaltatott, felperesnek követelése a kereseti váltó lejártakor kielégítetlen volt; s mert e szerint felperes a fedezeti váltót beperesiteni jogosított stb. A csődtörvény 143. §-á a felszámolási határnap után bejelentéssel élő hitelezőt abban a feltevésben kötelezi az ütőlapos felszámolás által okozott költség megtérítésére, hogy a hitelező a követelés bejelentése körül mulasztást követett el, vagyis, hogy egy már előbb (a felszámolási határnapon) fennállott követelését kellő időben bejelenteni elmulasztotta. Ezen intézkedés tehát nem alkalmazható azon rabtartási költségek bejelentősére, melyek a felszámolási határnap ntán merülnek fel, (A m. kir. Curia 1890. szept. 30. 408. sz. a.) Bűn-ügyekben. Ha a közúti vasút-társasá? alkalmazottja és annak igazgatója közt elszámolási viszony forog fenn, annak tisztázása ním bűnvádi, hanem polgári perutra tartozik. A szegedi kir. törvényszék (1889. nov. 4. 12,030. sz. a.): G. Jakab vádlottat a btk. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás büntette miatt vád alá helyezi stb. Indokok: Vádlott kihallgatása alkalmával beismerte, hogy ő a panaszos társulattól 209 frt 63 krral többet vett fel, mint a j mi neki járt, ezen összegből azonban Dani nevű kocsisnak 75 frtot adott szénára és zabra, 100 frtot pedig a panaszos megbízásából kifizetett L. . . Ivity zabszállitónak és igy nála csak 25 frt 63 kr, maradt, mely összeget a panaszos tőle felvenni vonakodott. Ily körülmények között vádlott részint saját beismerése, részint pedig W. Károly tanú azon vallomása alapján, hogy valótlan vádlott abbeli védekezése, mely szerint L. Ivitynek a panaszos helyett fizetett 100 frtot itt joga lenne beszámítani, miután ezen 100 forint vádlottnak korábban már ki lett fizetve, a mit a társulat könyvei is igazolnak, vád alá volt helyezendő. A budapesti kir. itélő tábla (1893. jan. 28. 705. sz. a.): ' Az első bíróság neheztelt végzését megváltoztatja s terhelt G. Jakab irányában sikkasztás büntette címén folyamatba tett bűnvádi eljárást megszün^ti; panaszlót pedig követelésének érvényesítése iránt a polgári per útjára utasitja. Indokok: Terhelt a szegedi közúti vasut-társaság szolgálatában és fizetésében álló egyén lévén, mint ilyen panaszoltatott is a kérdéses sikkasztással; tekintettel pedig arra, hogy R. Nándor, a társaság igazgatója, feljelentésében kijelenti, miszerint a társulat maga nem károsodott meg, hanem ő egyedül szerepel károsult fél gyanánt s igy a szolgálatot adó társaságnak panasza nem is lehet: ilyformán a büntető tvk. 358. és 343. §§-nak egybevetett értelme szerint, az ezen sikkasztás üldözésére megkívántató kellő magánvád fenforgónak el nem fogadható, mert azon körülmény, hogy a társaság követelését panaszos R. Nándor esetleg magához váltotta, őt a btk. 343. §-a értelme szerint magánvádlói jogosultsággal fel nem ruházhatja; de viszont másrészt a terhelt sem fosztható meg ily kerülő uton a btk. 343. és 358. §-aiban részére lefektetett különös kedvezménytől. Ezekhez képest a kellő magánvád hiányánál fogva a további bűnvádi eljárást megszüntetni s panaszost követelésének a polgári per utján leendő érvényesítésére utasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. okt. 2. 4,956. sz. a.): Nem fogadható ugyan el a kir. itélő tábla megszüntető végzésének a btk. 358. és illetve 343. §§-ra fektetett érvelése; mert a vizsgálati iratok szerint tényként megállapítható, hogy G. Jakab a szegedi közúti vasúttársaság szolgálatában álló egyén; R. Nándor pedig ugyaneme társaságnak igazgatója ; mert kétségtelen továbbá, hogy a panaszolt cselekmény a panaszlottnak a társasággal szemben tartozó számadás-kötelezettségén alapszik és igy közvetlenül szolgálati viszonyával van kapcsolatban; és mert ekként R. Nándor feljelentése a törvény értelmében előterjesztett vádnak elfogadandó, a vizsgálat jelenlegi adatai szerint még az esetben is, ha R. Nándor az általa képviselt tár* saság helyett saját maga magát tünteti fel mint közvetlenül sértett felet: Mindazonáltal a kir. itélő táblának végzése helybenhagyatik; mert G. Jakab panaszlottnak a tanuk és jelesen L. Dániel, J. Imre és K. József vallomásai által valószínűvé tett védekezése szerint közte és R. Nándor igazgató közt elszámolási viszony forog fenn, melynek tisztázása a polgári perutra tartozik. Semmiségi eset. Oly törvényszéki ítélet, mely egyrészt a csalás s csalárd bnkásbani részességgel vádoltak mindenikére kiterjeszkedő határozatot nem foglal magában; másrészt megszüntető határozatot tartalmaz a sikkasztás vádjaira oly személyek irányában, a kik ellen e bűntett miatt vád nem emeltetett. A nagyváradi kir. törvényszék: T. József s társai bűn ügyében végzett: T. József J. neje szül. K. Ilona ellen a btk. 386. §. alá eső csalás bűntette; 2. T. József ellen a 414. §. 1. pontja alá eső csalárd bukás büntette: 3. T. József, Mihály, Miklós s György ellen a 355., 356. §-ai szerint minősülő sikkasztás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntettetik s jogerőre emelkedés után a telekkönyvi iratok a nagyszalontai jbiróság telekk. osztályához s a végrehajtási iratok annak polgári osztályához küldetni rendeltetnek. A budapesti kir. itélő tábla 1890. nov. 6. 31,689. sz. a. következő végzést hozott: »A kir. tszék végzését hivatalból megsemmisiti s utasitja, hogy a kir. ügyész meghallgatásával új határozatot hozzon és szabályszerűen járjon el. Indokok: 1. N. W. J. fiai cég Budapesten a T. József s neje K. Ilona ellen bűnvádi feljelentésében a btk. 386. §. alá eső csalás büntette miatt emelt vádat a nevezett cég képviselőjének a kihallgatási jegyzőkönyvben foglalt előadása szerint T. Miklós, T. Mihály s T. György ellen kiterjesztette; és habár az utóbb nevezettek eme vádra nézve a kihallgatási jkönyvek tanuságához képest kihallgatva is lettek, mégis sem a kir. ügyész indítványa, sem a törvényszék határozata e vád elbírálására ki nem terjeszkedett.