A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 21. szám - Az utóajánlatról. 1. [r.]

164 A J O Gr. 185. §. szerint megtartott új árverés ellenében ; mert a késedelmes vevő ellen elrendelendő árverést a törvény újabb árverésnek nevezi (a 176. §-ban csak újabb árverési határnapról van szó), utóajánlat pedig csak »az árverés« napjától számitott 15 napon belül fogadtatik el és mert a 187. §. azon rendelkezése, hogy utóajánlat folytán az előbbi árverés hatálytalannak nyilvánítandó, a késedelmes vevő elleni árverésre nem volna alkalmazható a 185. és 186. §. azon intézkedésével szemben, mely szerint a késedelmes vevő bánatpénzét föltétlenül elveszti és esetleg a fenmaradó árkülönbözetet is megtéríteni köteles.5 2. Minthogy az utóajánlat mindig jogérfényesen foganatosított árverést feltételez, az előterjesztési határidő lejárta előtt ily ajánlat elfogadottnak ki nem jelenthető; ha pedig utóajánlat tétetik oly időben, a mikor az árverési cselekmény érdemileg még el nem intézett előterjesztéssel van megtámadva, az utóajánlat érdemleges elintézése függőben tartandó az előterjesztés fölötti jogerejü határozat hozataláig. (179. §. magyarázata.) 3. Hitelesített beadványban azért kell tenni az utóajánlatot, hogy ilykép közhitelesség jellegét viselje az ígéret, épen ugy, mintha az árverés alkalmával tétetett volna. A hitelesítést nélkülöző beadvány tehát visszautasítandó, ha egyébként az utóajánlatnak minden törvényes kellékei meg is volnának.0 Egyébiránt, miután a bánatpénz- és a költség-előleget képező összeg letétele elég biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az utóajánlat komolyan tétetett: az, hogy csak hitelesített beadványban tett utóajánlat fogadtatik el, oly felesleges óvatosság, mely a gyakorlatban az intézmény terjedésének nem csekély akadályát képezi.7 Dr. Imling Konrád, budapesti kir. táblai biró. II. Lange K. ur védőjéül felkelt G y a r m a t h y E. közj.-jelölt urnák a »Jog«" f. é. 7-ik számában »Az utóajánlat kérdéséhez« című cikkét, melylyel a »J o g« f. é. 1-ső számában megjelent hasoncímü fejtegetéseimet megcáfolni és saját téves nézeteit indokolni megkisérlette, válasz nélkül nem hagyhatom, a »Jog« 1891. évi 1-ső számában megjelent cikkem bővebb magyarázatául és indokolásául előadom : Teljesen helytelen és tévesnek tartom azon nézetet, hogy a végrehajtási törvény 187. § - a szerint utóajánlat alapján elrendelt árverés, nem újabb árverés, hanem csak az előbbinek a folytatása. Én nem hivatkozom erre nézve elméleti fejtegetéseket tartalmazó commentárokra, sem a végrehajtási törvényt magyarázó tankönyvekre, hanem mint a gyakorlati jogélet terén majdnem két évtizeden át működött egyén, egyedül a törvény rideg betűje és a törvényhozó szándéka szem előtt tartásával magából a 187. §. szövegéből fejtem ki azt, hogy Gy. ur véleménye helytelen és téves, téves pedig azért, mert a törvény 187. §-a világosan expressis verbis kimondja, hogy az előirt modalitások mellett beadott utóajánlat alapján a telekkönyvi hatóság, az előbbi árverést hatálytalannak nyilvánítva, újabb árverést rendel, melyre vonatkozólag az árverési hirdetmény kibocsátása és kézbesítése 1 tárgyában a 176. és 185. §-ok szabályai alkalmazandók. A törvény szavai tehát világosak és határozottak arra nézve, hogy az elfogadott utóajánlat alapján az előbbi árverés hatálytalanítása mellett elrendelt árverés újabb árverés, nem lehet tehát ez egyidejűleg az előbbinek folytatása is, ennélfogva a 187. §. szövegére nézve a nyelvi magyarázat és nem a doktrinalis magyarázat elvei alkalmazandók, mert a törvény világos és hatá rozottan kimondott rendelkezése ellenére — mely újabb árverést rendel — nem lehet és nem szabad subtilis okoskodással a tör vényt, illetve annak határozott intézkedését olykép félremagyarázni, hogy az utóajánlati árverés nem újabb árverés, hanem csak az előbbinek folytatása, ily vélemény megállhat talán az iskolában a joghallgatók vagy kezdő ügyvédjelöltek között, de a gyakorlati jogászok előtt a gyakorlatbani alkalmazás tüzpróbáját ki nem állhatja. Áttérek ezek után az utóajánlati árverés mikénti beszüntetésére nézve korábbi cikkemben ecsetelt eljárásra vonatkozólag előadott véleményem védelmére és érveim bővebb felvilágosítására. Igaz ugyan, hogy a törvény sehol sem intézkedik arra nézve, hogy mikor, mily feltételek mellett és kik által szüntethető be az utóajánlati árverés? De a törvény, mint mindenkit egyaránt kötelező általános jogszabály, nem is vonathozhatik minden egyes, a gyakorlati életben előfordulható (egyes) jogesetekre és épen azért kell mindazon jogeseteknél az analógia legist alkalmazni, midőn a törvény szabálya a fenforgó jogesetre nézve specialiter nem intézkedik, ha tehát a végrehajtási törvény betűje alapján az utóajánlati árverés nem is szüntethető be, a gyakorlati élet igényei a practicus jogásznak világosan kijelölik azon eljárást, mely mellett az utóajánlati árverés az összes érdekeltek és jogosultak figyelembe vétele mellett beszüntetendő, ezen eljárás pedig 5 Bpesti kt. IV. polg. tanácsának megállapodása. 6 Az utóajánlati kérvénynek a községi elöljáróság által történt elöttemezése a 187. §-ban kívánt hiteles beadványt nem pótolhatja. (Bpesti kt. 1888. évi M.915. sz.) 7 Az osztr. 1887-iki törvény az utóajánlati kérvénynél semmi különös alakszerűséget sem kiván. nem lehet más, mint az, hogy azon esetben, ha az összes érdekeltek, úgymint a végrehajtó, a netalán csatlakozók, végrehajtást szenvedő és az utóajánlattevő beleegyeznek, illetve ezek együttesen kérelmezik az utóajánlati árverést — tekintettel arra, hogy másnak érdekeltsége fenn nem forog és másnak jogsérelmet az nem okozhat — okvetlenül beszüntetendő. Ezen véleményem bővebb magyarázatául megjegyzem, hogy a fenti esetnél azokat értem érdekeltek alatt, kik a törvény szerint az elrendelt árverés megtartását kívánni jogosultak, vagyis a végrehajtást szenvedőt kivéve azokat, kiknek javára az árverés elrendeltetett és ha ezen jogosultak — ugy az árverésnél esetleg jelenlévő végrehajtást nem szenvedő — az utóajánlati árverés beszüntetését kérik, a korábbi vevő egyáltalán nem jogosult azt kérni, hogy az utóajánlati árverés az ő érdekében tartassék meg, mert hiszen épen a korábbi vevő csekély Ígérete miatt ő ellene tétetett az utóajánlat, melylyel a korábbi árverés hatálytalaníttatott és ez által a korábbi vevő vételi joga teljesen megszűnt, mivel azon árverési jogcselekmény, melylyel ő vételi jogot szerzett, még jogerőre emelkedése előtt hatályon kívül helyeztetett. Hogy pedig az utóajánlati árverés beszüntetése által a korábbi vevőnek vételi joga fel nem éledhet és ő az utóajánlati árverés beszüntetése által jogsérelmet nem szenvedhet, ezen nézetem a következőkben indokolom. Az előbbi árverés hatálytalanítása mellett elrendelt utóajánlati árverés a törvény világos szavai szerint újabb árverés, az tehát nem lehet egyszersmind a korábbinak folytatása, mert minden árverési jogcselekmény külön és önálló bírói actust képez. Eivitázhatlan tény az továbbá, hogy az árverési jogcselekmény, mely a legmagasabb igérettevőnek vevőül kimondásával árverési jegyzőkönyv aláírásával fejeztetik be, a törvény 180. és 187. §-ai szerint csak akkor emelkedik jogerőre, ha ellene a törvényes határidőben sem előterjesztés, sem utóajánlat be nem adatott. Vevő az árverési feltételek szerint csak az árverés jogerőre emelkedése után léphet birtokba, vevő addig mig az árverés ténye nem jogerős, vételi bizonyítványt nem kap, birtokba tehát nem léphet és nem is lép, vevő tehát az árverés jogerőre emelkedése előtt még tényleges birtokos sem lön. Az elárverezett ingatlannak az árverés jogerőre emelkedése előtt tényleges birtokosa még mindig a végrehajtást szenvedő, az árverés jogerőre emelkedése előtt tehát a vevő az árverés jogcselekménye alapján semmiféle jogokat nem származtathat. A beadott és elfogadott utóajánlattal pedig a korábbi árverés hatálytalanittatik és helyette újabb árverés rendeltetik el és a korábbi vevő bánatpénze ez alapon visszautaltatik és ezen eljárás mellett a korábbi árverés — mielőtt annak jogerőre emelkedésével vevő jogokat szerezhetett volna — ipso facto annihiláltatik és az utóajánlat alapján az ingatlan újabb árverés alá bocsáttatik. És ha ezen utóajánlati árverést az annak megtartását kívánni jogosult összes tényezők, úgymint a végrehajtató, a netaláni csatlakozók, a végrehajtást szenvedő és utóajánlattevő közös egyetértéssel beszüntetik: kérdem, vájjon mily jogcímen lehet jogosult a korábbi vevő azt követelni, hogy az árverés az ő érdekében tartassék meg?! Es ha az ö megkérdezése nélkül az utóajánlati árverés beszüntettetik, menynyiben lehet ez reá a törvény szabályai szerint pérelmes, hiszen ha a korábbi vevő az árverés ténye által szerzett is az ingatlanhoz személyes vételi jogot, ezen joga az árverés hatálytalanítása által teljesen megszűnt, reá nézve tehát az utóajánlati árverés beszüntetése sérelmes nem lehet, mert ő még vételi jogát nem érvényesíthette, ő még birtokba sem lépett, bánatpénzét pedig letéti kamataival együtt visszakapta, a feltételezett jogsérelem tehát csak képzeleti lehet, mert ha be nem szüntettetik is, hanem megtartatik az utóajánlati árverés, vevőnek, ha komoly szándéka van az ingatlant csakugyan megvenni, az utóajánlattevőnél magasabb és jó áron, azonban sokszor a végrehajtást szenvedőtől is szabad kézből is megveheti a birtokot. Az előadottakból önként következik, hogy a korábbi vevő csekélyebb ígérete az utóajánlattevő elfogadott magasabb ígéretével szemben bírói figyelembe egyáltalán nem vehető, mert az képtelenség volna, ha egy kisebb Ígéret egy magasabb ígéret mellett tekintetbe vétetnék, mert hiszen az utóajánlat épen a korábbi vevő csekély Ígérete miatt tétetik, a korábbi vevő tehát az utóajánlati árverés beszüntetéséhez hozzászólni nem jogosult tényező. De nem lehetnek ehhez hozzászólni jogosult tényezők a kisebb utóajánlattevők sem, mert a 187. §. szerint több utóajánlatteyő között annak az ajánlata jön figyelembe, a ki a legmagasabb Ígéretet tette. A legmagasabb utóajánlat alapján rendeltetik el az újabb árverés, a többi utóajánlatok visszautasittatnak, a kisebb utóajánlattevők tehát az elrendelt utóajánlati árverés beszüntetésének kérdésében nyilatkozni, illetve akadékoskodni nem jogosult tényezők. Megjegyzem itt, hogy eddig arról érveltem, midőn az utóajánlati árverés az árverés napja előtt a telekkönyvi hatóságnál kéretik beszüntettetni, hogy kik erre nézve a kizárólag jogosultak. Más eset forog fenn akkor, midőn az utóajánlati árverés az árverés napján a kiküldött előtt szándékoltatik beszüntettetni, ez esetben pedig véleményem szerint csakis akkor szüntethető be az utóajánlati árverés — feltéve, hogy még az utóajánlat-