A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 19. szám - Az intési eljárásról. 2. [r.]

74 A JOG. tekintettel arra, hogy a számla 5., 13., 14., 20. és 21. tételei alatt felsorolt szóbeli szorgalmazások szükségessége és megtétele igazolva semmivel sincs, az 1., 4., 6., 10., 15. 16., 17., 18., 19., 22. stb. tételek alatti munkadíjak pedig igen magas összegekben számíttattak fel, annyiban megváltoztatandó volt, hogy az elöl említett igazolatlan tételekre nézve felperes keresetével elutasittatván, az móbb megjelölt túlmagas tételek egyenkint felére és igy összesen 115 frt 50 krra le voltak szállitandók s ennélfogva, minthogy felperes ebbeli követelése, az elutasított tételeket bele nem értve, a 88 frtban elfogadott kész kiadásokkal együtt összesen 203 frt 50 krt teszen, a 65 frt adott előlegnek ezen összegből levonása mellett alperes csakis 138 frt 5ü krnak kamatainak megfizetésében volt elmarasztalandó. A m. kir. Curia (1890. október 24-én 2,610. sz.): Mindkét alsóbiróság Ítélete hivatalból megsemmisíttetik és felperesnek a kereset visszaadatni rendeltetik, mert felperes, alperes községet az úrbéri perben képviselvén, ezen úrbéri perben a per bírósága a dévai kir. törvényszék volt, az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-a szerint pedig a meg nem állapított ügyvédi díjak iránti keresetekben a per bírósága illetékes. Ezen különösen kijelelt bíróságtól tehát a felek beleegyezésénél fogva sem lehetvén eltérésnek helye és a törvényszék illetősége alá tartozó perben a kir. járásbíróság el nem járhatván, ezen körülmény hivatalból figyelembe veendő és az alsó bíróságok Ítéletei az 1881 : IX. t.-c. 39. §. c) pontja alapján megsemmisítendők volta];. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A masrkereskedö az általa eladott maar termőképességéért a vevőnek szavatossággal tartozik. (M. kir. Curia 1891. március 19-én, 5,413. sz. a.) Dohánytözsde-tulajdonos és alkalmazottjai között a szolgálati viszonyból eredő vitás kérdések elintézésére elsősorban az iparhatóság van hivatva. (M. kir. Curia 1890. jun. 27-én, 661. sz.) Visszatérő időszakokban teljesítendő fizetéseknél a nyngta valamely későbbi részletről jogi vélelmet állapit meg a korábban > lejártnak kiegvenlitése mellett. (A. P. T. K. 1,429. §. — M. kir. Curia 1890. nov. 25-én 758. sz.) A csődtörv. I. r. 3. fej. foglalt intézkedéseket akként kell értelmezni, hogy a fizetések megszüntetése, ngy a csődnyitási kérvény kiadása után a közadósnak vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgáló oly vagyont képez, melyből sem a közadós semmit el nem idegenithet, sem egyes hitelező a többi hátrányára semmit el nem vonhat, továbbá, hogy a végrehajtásiig nyert kielégitésnél vagy biztositásnál a végrehajtást szenvedett közadósnak jogcselekményét a végrehajtási eljárás helyettesíti. Ebből kiindulva kétségtelen, hogy azon esetben, ha a hitelező akkor, midőn a közadós ellen végrehajtást vezetett, tudomással birt arról, hogy közadós fizetéseit már megszüntette, ezen végrehajtási eljárás a csődtörvény 27. §. 2. p. alapján sikeresen megtámadható. De a kereskedő akkor, midőn ellene többen végrehajtást vezetnek, ő pedig a követeléseket sém ki nem fizette, sem bírói letétbe nem helyezi, hanem a végrehajtások foganatosítását eltűri, fizetéseit kétségtelenül megszüntette és igy már akkor mindenesetre beállott azon időpont, melytől kezdve a közadós vagyonát végrehajtás utján sem vonhatja el egyik hitelező a többiek elöl. A marosvásárhelyi kir. törvényszék (1890. március 26-án 2,268. sz. a.): Schönstein Gyula ügyvéd, mint tömeggondnok által képviselt E. Gyula csődtömege felperesnek Dajbukát János ügyvéd alperes ellen 1,000 frt s jár. iránti keresetével felperest elutasítja stb. Indokok: Felperesnek nem sikerült bebizonyítani, hogy közadós E. Gyula a megtámadott jogcselekmény idejében 'fizetéseit már beszüntette volna s hogy arról alperes tudomással birt volna s miután a közadós fizetésének megszüntetését nem lehet megállapítani azon körülményből, hogy ellene a csőd a végrehajtás foganatosítása után 8 nap múlva megnyittatott, mivel a felsőbb bíróságok is már kimondották, hogy a fizetések megszüntetése, mint megtámadási alap, nem a közadós belső viszonyából, hanem oly külső jelekből állapitható meg, melyek a fizetések megszüntetésének tényét általában mindenekelőtt felismerhetővé teszik, már pedig alperes viszonválasziratában kimutatta hogy a közados több fizetéseket teljesített s a többek között május 12-én R. Bernátnak, A. Dávidnak, K. Ignácnak, sőt május 13-án tehát az alperes javára elrendelt végrehajtást egy nappal megelőzőleg is fizetést teljesített, mely fizetések teljesítését felperes is következő periratában tagadásba nem vett, ily körülmények közt tehát kétségtelen, hogy alperesnek az állítólagos fizetés megszüntetéséről tudomása nem lehetett, ennélfogva a kereset elutasítandó volt. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1890. június li-én 4,925. sz. a.): A kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert jóllehet E. Gyula ellen 1889, május 13-án, már végrehajtások lettek foganatosítva, de minthogy felperes J»e'sinarte miszerint E. Gyula ugyanazon napon épen egyik foglaltató N. Ignác részére fizetést teljesített, ennélfogva meg nem állapítható az, hogy vagyonbukott fizetéseit már akkor megszüntette volna• s hogy alperes az állítólagos fizetésmegszüntetesrol tudomással birt volna, az előtte ismeretes fizetés tényével szemben nem is vélelmezhető stb. A m. kir. Curia (1891. március hó 24-én, 7,452. sz. a) : Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a marosvásárhelyi kir. törvényszék 1889. évi 3,594. számú végzése folytán a keresethez A. alatt csatolt foglalási jegyzőkönyv szerint 1889. május 14-én alperes D. János javára E. Gyula ellen 1,000 frt tőke s jár. erejéig foganatosított biztosításig végrehajtás a végrehajtást szenvedettnek csődtömege s illetőleg a csődhitelezők irányában hatálytalannak mondatik ki és alperes köteleztetik az összes perköltségek viselésére stb. Indokok: A kir. Curia már számos esetben kimondotta, hogy a csődtörvény I. r. 3. fejezetében foglalt intézkedéseket akként kell értelmezni, hogy a fizetések megszüntetése, vagy a csődnyitási kérvény beadása után a közadósnak vagyona az öss?es hitelezők kielégítésére szolgáló oly vagyont képez, melyből sem a közadós semmit el nem idegenithet, sem egyes hitelező a többi hátrányára semmit el nem vonhat, továbbá hogy a végrehajtásilag nyert kielégítésnél vagy biztositásnál a végrehajtást szenvedett közadósnak jogcselekményét a végrehajtási eljárás helyettesíti. Ebből kiindulva kétségtelen, hogy azon esetben, ha a hitelező akkor, mikor a közadós ellen végrehajtást vezetett, tudomással birt arról, hogy közadós fizetését már megszüntette, ezen végrehajtási eljárás a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján sikeresen megtámadható. De a kereskedő akkor, midőn ellene többen végrehajtást vezetnek, ő pedig a követeléseket sem ki nem fizeti, sem bírói letétbe nem helyezi, hanem a végrehajtások foganatosítását eltűri, fizetéseit kétségtelenül megszüntette s igy már akkor mindenesetre beállott azon időpont, melytől kezdve a közadós vagyonát végrehajtás utján sem vonhatja el egyik hitelező a többiek elől. Minthogy pedig az A. alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyvből kitetszőleg, de alperesnek beismerése szerint is közadós, ki kereskedő, a helyett, hogy a vonatkozó követeléseket kifizette s illetőleg birói letétbe helyezte volna, nemcsak az alperes részére eszközölt foglalásnak foganatosítását, de már az alperes részére eszközölt végrehajtást megelőző napon többrendbeli más végrehajtásnak foganatosítását eltűrte, miből az, hogy fizetéseit már akkor megszüntette, nyilvánvaló ; minthogy továbbá az, hogy alperesnek erről tudomása volt, minden kétséget kizárólag kitűnik abból, hogy a más hitelezők javára előzőleg lefoglalt tárgyakra felülfoglalást vezetett; minthogy azon körülmény, hogy közadós az alperes javára eszközlött foglalást megelőző napon egyik hitelezőjének 104 frtot fizetett és hogy közadós a foglalásokat megelőzőleg ugyanazon hónapban, melyben a foglalások történtek, ugy az ezt megelőző hónapban számos egyéb fizetést teljesített, szemben azon ténynyel, hogy későbben mégis kénytelen volt több rendbeli hitelező követeléseire nézve a foglalást eltűrni, annál kevésbé fogadható el biztos adatul arra nézve, hogy közadós fizetéseit a foglalás időpontjában még meg nem szüntette volna, mivel az A. alatti végrehajtási jegyzőkönyv szerint még az alperes foglalását követő napokon is teljesíttettek foglalások közadós ellen; minthogy végre azon körülmény, hogy a lefoglalt tárgyak időközben eladattak, a megtámadási jog érvényesithetésének nem állhat útjában : ennélfogva az A. alatti végrehajtási jegyzőkönyv szerint alperes javára foganatosított végrehajtás alkalmával szerzett zálogjogot a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján a csődhitelezők irányában hatálytalannak kimondani kellett stb. Miután a cégvezetői meghatalmazás szóval ls adható, annak érvényességére, következőleg váltókötelezettig elvállalására nézve is sem a cég, sem a cégvezetői meghatalmazásnak a cégjegyzékbe való bevezetése lényeges feltételt nem képez. A m. kir. Curia a következő ítéletet hozta: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával, alperes S. V., mint S. és H. cég közkereseti társaság tagja, végrehajtás terhe alatt köteleztetik felperesnek a Barcson 1887. ápr. 4-én kiállított váltó alapján 300 frt tőkét és jár. fizetni, ha alperes nem tesz főesküt arra, hogy H. S.-t, mint a S. és H. cég üzletvezetőjét nem bizta meg azzal, hogy alperes és H. S.-né F. A.-val közös üzlet terhére váltókötelezettséget vállalhasson s a céget váltóra aláírhassa, arra az esetre pedig, ha alperes ezen esküt leteszi, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A C) alatti okirattal bizonyítva van, hogy alperes S. V és F. A. H. S.-né a F. A.-tól megvett szódavíz- és ecetgyár vezetésére társaságba léptek s hogy az üzlet vezetésére F. A., vagy ennek megbízottja volt jogosítva. A per adataiból az is bizonyított tény, hogy az ekként alakult társaság tényleg az üzletet S. és H. cég alatc folytatta s az üzletet H. S. vezette. Minthogy pedig felperes a per rendén azt vitatta, hogy H. S. a társaságnak cégvezetője volt s továbbá azt is állította felperes, hogy H. S.-et alperes S. V. megbízta, hogy az üzlet