A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 19. szám - Az intési eljárásról. 2. [r.]

1f JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a ^Jog« 19. számához Budapest, 1891. május 10-én. Köztörvényi ügyekben. Árverésen megvett követelésnek érvényesítésénél az adós nem í édekexhetik azzal, hogy a követelést a lefoglalás előtt már kiűzette es azt a vevőnek tudtára adta, az ily követelés azonban csak azon összes erejéig érvényesíthető, a mely összegig mé? az árverés előtt törölve nem volt. (M. kir. Curia 1891. febr. hó 12-én, 6,186. sz.) Írásbeli végrendelet létezése s annak tartalma és érvényessége a doloir természeténél fogva rendszerint magával a végrendeleti okirattal bizonyítandó, habár egyáltalában kizártnak nem tekinthető, hogj a végrendeleti okirat elveszése esetében a véletlen elveszés ténye * a végrendeleti okirat tartalma és a törvényes kellékeknek megfelelő szabályossálra más werrendszerü bizonyítékokkal bizonyittassék. (M. kir. Curia 1891. febr. 11-én, 4,672 sz. a.) A szerződési kikötés nélkülözvén a minden kétséget kizáró szabatosságot és határozottságot, az mindenesetre bírói magyarázatot igényel. A budapesti VII. ker. kir. járásbíróság (1N89. augusztus -L' I U, 16,675. sz.): ür. Tolnai Lipót ügyvéd által képviselt W. és P. cég felperesnek dr. Schubert Emil ügyvéd által védett S. Ede alperes ellen 154 frt 25 kr. töke s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes tartozik felperesnek a kereseti leszállított 150 frt tökét s járulékait feltétlenül megfizetni, stb. Indokolás: Alperes beismerte azt, hogy a B. Rózának 154 frt 25 kr. váltótartozásért a készfizetői kezességet magára vállalta, állította azonban, hogy nevezett B Róza ezen váltótartozás törlesztésére 150 frtot fizetett s így csakis 4 frt 25 kr. erejéig áll fenn fizetési kötelezettsége. Felperes tagadta, hogy a 150 frtot B. Róza megbízottja ezen váltótartozás törlesztésére fizette volna, ehhez képest, minthogy alperes ezen állítását nem bizonyította, sőt bizonyítási módot sem ajánlott, alperest a 150 frt tökekövetelés és járulékai megfizetésében annyival inkább is marasztalni kellett, mert felperes a két kihallgatott tanúval igazolta azon állítását, hogy B. Róza megbízottja az h) alatti árúkat vásárolta s ezek árát 15 frt 47 kr. hijjával 150 frt készpénzzel kifizette s ekként alperes állítása nem való. Alperesnek a B) a. lejáratára s a perlési időre vonatkozó érvelései és kifogásai perrendszerű figyelembe nem jöhettek, stb A budapesti kir. itólő tábla (1890. május 7-én. 6,760. 1889. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperes az A) B) alatt csatolt okmány tartalma szerint B. Róza 154 frt 25 krt tevő tartozásának felperes részére leendő kifizetése tekintetében kezességet azzal a világos kikötéssel vállalt, hogy ha B. Róza eme tartozását a követelés esedékességétől 6 hó alatt ki nem fizeti és csak akkor és nem e'. 5bb, de nem is később lesz jogosítva felperes a követelést alperes kezestől követelni. A kezességi okmány tartalmából tehát kétségtelen, hogy alperes kezességi kötelezettségének ugy beálltát, mint lejáratát illetve, hogy meddig vállalja a kötelezettséget, meghatározott időhöz kötötte, ebből kiindulva alperes védekezésének megfelelően kérdés tárgyát első sorban is az képezi, hogy a feltétel kikötése oly természetű-e, melynek meg nem tartása felperes jogainak érvényesitésére befolyással bírhat, illetve alperes kötelezettségeinek megszűntét vonja maga után? Hogy felperes jogai és alperes kötelezettsége helyesen legyen elbírálható, tekintetbe kell venni mindkét félnek a kezességi okmány kiállítására irányuló azt az állítását, melynél fogva mindkét fél érvényes szerződést kivánt létrehozni s melynél felperes akarata abban nyert kifejezést, hogy B. Róza ellen fennálló követelését alperes kezességi kötelezettsége által biztosítsa, alperes szándéka pedig az volt, hogy B. Róza tartozásának kifizetéséért bizonyos ideig kezességet vállaljon. Szerződő felek akaratát igy figyelemre méltatva, tekintettel különösen alperes kötelezettségének elvállalására s arra, hogy a szerződésben ugy a fizetés teljesítésének, mint követeléseinek időpontja határozottan megjelöltetett, kétségen \ felül áll, hogy alperes a kezességet csakis ahhoz a feltételhez kötve vállalta el, hogy a tartozásnak B. Róza által bizonyos időn belül ki nem egyenlítése esetén a tartozás ellene sem a szerződésben kitett határidőnek bekövetkezte előtt, sem a fizetési kötelezettség teljesítésére megszabott idő után érvényesíthető ne legyen, °vagyis hogy az elvállalt kezesség alapján tovább, mint 1889. évi február hó 28-ik napjáig kötelezettségben ne álljon. .Minthogy pedig felperes sem azt, hogy alperestől a fizetést 1889. évi február hó 28-ik napján követelte volna s ez a fizetést megtagadta, sem azt, hogy a B) alatti kezességi nyilatkozattól eltérő más megállapodás jött volna közöttük létre, nem bizonyította; tekintettel arra, hogy a kezes által elvállalt fizetési kötelezettség | teljesítésének záros határidőhöz kötése épen abból a célból történik, hogy azon időn belül, ha az adós nem teljesít, a kezes adósánál biztosítékot találhat s az általa fizetett összeget az adóson behajthatja, míg ha a fizetés az adóstól nem követeltetik, vagy ha a fizetést az adós nem teljesitette a kitűzött időben, a kezesnek tudomására nem hozatik, a kezes attól a jogától, hogy magát az adós ellen biztosítsa, könnyen eleshetik, annak a szerződési feltételnek be nem tartása, mely szerint a tartozás alperestől 1889. évi február 28-ik napján követeltetett volna, alperes kötelezettségének a kitűzött határidő elteltével megszűntét vonván maga után s felperesnek alperes kezes ellen a szerződés alapján szerzett joga elenyészvén, ezt a jogot a később indított kereset fel nem élesztheti, miért is felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. március 12-én, 1,122/1890. v. sz.): A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben. A meg nem állapított ügyvédi díjak iránti keresetekben a per bírósága lévén illetékes, (1874: XXXIV. t.-c. 58. §.) ezen különösen kijelelt bíróságtól tehát a felek beleegyezésével sem lehet eltérésnek helye. A maros-illyei kir. járásbíróság (1889. febr. 24-én 2,532. 1888. p. sz.) : P. Lázár ügyvéd felperesnek Tirnavica község volt úrbéres közönsége alperes elleni 361 frt s jár. iránti sommás perében itélt: A kereseti A. alatti költségjegyzék 1., 4., 5., 6., 10., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 27., 29., 42. stb. tétel alatt felszámított összesen 246 frtot tevő ügyvédi munkadíj követelés, továbbá a 2., 7., 8., 9., 11., 12., 26. stb. tétel alatt kitüntetett összesen 88 frtot készkiadás, levonásával a fizetett 65 frtnak ; összesen tehát 269 frt ezennel bíróilag megállapíttatik s alperes köteles ezen összeget, annak a kereset beadásától, vagyis 1888. szept. 12. napjától járó 6°/o kamatait megfizetni. A többi nem érintett ügyvédi munkadíj összesen 92 frtból álló követelésével azonban felperes elutasittatik. Indokok: Felperes alperes község úrbéres közönségét a báró Jósika család elleni legelő és erdőelkülönités iránti perében képviselvén, ezen úrbéri perben az A. alatli jegyzékben felsorolt munkálatai merültek fel s miután az azokért felszámított díjak a 2., 3., 24., 30., 31., 35., 39. tétel alattiak kivételével a per tárgyához s a teljesített munkához arányosan felszámítottaknak tűnnek ki, azokat a kész kiadásokkal együtt 269 frtban megállapítani és alperest ezen összegnek ugy annak a kereset beadásától számított 6°/o késedelmi kamatainak és a perköltségnek, melyekre alperes szolgáltatott okot az által, hogy a munkadíjakat kiegyenlíteni vonakodott, megfizetésében elmarasztalni kellett. A költségjegyzék 2., 3., 24., 30, 31., 35., 39. tételszámok alatt felszámított munkadíjak tekintetében azonban felperest keresetével el kellett utasítani, mert a felhatalmazás (2) és ügy beiktatása (3. tétel) folyománya az 1. tétel alatti 20 frt utasítás felvételnek s ily címen külön munkadíj felszámítás túlságos magasnak tűnik ki. Az úrbéri per irataiból kitetszőleg a 24., 31., 35., 39. tétel alatti jogorvoslatok elvettetvén, ezekért díj felperest nem illetheti, mert mint ügyvédnek tudnia kellett, hogy a felsőbb bíróságok által alaptalanoknak minősített semmiségi panaszai által a felek érdekének nem használ s illetve tudhatta, hogy azok vissza fognak vettetni. Végül a 30. tétel alatti idővesztésért felszámított 30 frt szintén nem volt megállapítható, mivel tárgyalás és utazási díjban 28. és 29. tétel alatt 40 frt megítéltetvén, idővesztés címén megbízóit terhelő munkadíjat nem igényelhet s az idővesztés a tárgyalásnak folyományát képezi. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla (1889. évi december 9-én 4,055/1889.): Az elsőbiróság ítélete felperest keresetével az ügyvédi számla 2., 3., 24., 30., 31., 35. és 39. folyó számai alatt foglalt tételekre nézve elutasító, nem felebbezett részében érintetlen marad, alperest 269 frt tőke s jár. és a perköltségek megfizetésében marasztaló neheztelt részében pedig annyiban megváltoztatik, hogy felperes keresetének az ügyvédi számla 5., 13., 14., 20. és 28. folyó számai alatt felsorolt követelésével elutasittatván, az 1., 4„ 6., 10., 15 , 16., 17., 18., 19., 22., 23. stb. tételek alatt felszámított ügyvédi munkadíj követelés összesen 115 frt 58 krban állapittatik meg, mely összegből és a 88 frtban elfogadott kész kiadásból, tehát összesen 203 frt 50 krból az előlegül kapott 65 frt levonásával, alperes csakis 138 frt 50 krt stb. köteles megfizetni. Indokok: Felperes az elsőbirói ítéletnek ama része ellen, mely szerint keresetével az ügyvédi számla 2., 3., 24., 30., 31., 35. és 39. folyó számai alatt foglalt követeléseivel elutasítva lett nem felebbezvén, az elsőbiróság Ítéletének ezen része érinletlenül volt hagyandó, alperest marasztaló érdemi részében pedig