A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 17. szám - A büntetőtörvény módosítása. 2. [r.]

A J OGK vagyonban nyert örökrész, bármennyit tegyen is, azt a hajadoni jogot, mely nem örökséget, hanem ideiglenes haszonélvezetet jelent, ki nem zárja, de nem is korlátozhatja. Ha a hajadoni jog csak ott lett volna megadva a törvény által, a hol a hajadon más vagyon hiányában épen nem örökösödik, vagy csak az esetben, ha az örökhagyó a fiuági vagyonon kivül mást nem hagy; ha tehát a hajadoni jog iránti törvénynek csak az lett volna a célja, a hajadont biztosítani minden eshetőség ellen, ez esetben nem lett volna szükséges praecise felvenni a törvényben, hogy a hajadoni jog a leányokat csak azon jószágokban illeti, melyekbon csak a fiuk örökösödnek, vagyis a fiuági javakban, a nem fiuági és az anyai javakban nem hajadoni jog, hanem egyenlő osztályrész illetvén a hajadont a többi testvéreivel; minthogy azonban ezen distirctio fel van véve a törvényben és többször említtetik, kétség nem lehet az iránt, hogy a hajadont a hajadoni jog a fi ági javakból akkor is megilleti, ha a nem fiuági javakban örökösödött és pedig nevezetesen ugy, hogy ha öröksége többet tesz is ki a kötelesrésznél, mert mint többször emiitettük, öröklési jogát a hajadoni jog és a hajadoni jogát öröklési joga nem befolyásolhatja, egészen különböző természetű lévén az egyik a másiktól, az egyik ideiglenes haszonélvezet, a másik örökös tulajdon, ha az egyik ki is elégíttetik és bármely mértékben a másikhoz az igény mindig fenmarad, nagyon hibás tehát az a felfogás, hogy ott, a hol az örökrész az egész hagyatékból kiteszi a kötelesrészt, ott hajadoni jogot keresni nem lehet. A hol létezik és létezhetik meg fiuági vagyon, melynek örökléséből a leányok ki vannak zárva : létezni kell a hajadoni jognak is, mert ez egymástól elválaszthatlan, utóbbi az elsőnek oly terhe, mely nélkül azt birni nem lehet. Hogy pedig létezik fiuági vagyon hitbizomáuyokon kivül is azon végrendeletek alapján, melyek az ősiségi nyiltparancs 5. és 6. §-a szerint alkottattak és letétettek, az iránt sem lehet kétség, mert a pátens megengedte az öröklött ősi vagyon birtokosainak, hogy jószágaikat végrendeletileg fiusithassák ; a kik tehát a pátensben meghatározott időben tettek oly végrendeleteket és jószágaikat fiusitották, azok örököseinek kell a hajadon leányokat a fiusitott vagyonból hajadoni jog iránt kielégíteni, akár örököltek azok más vagyont is, akár nem, mert a többi örökségnek a fiuági vagyonból járó hajadoni joggal semmi köze. Vannak jogászok, a kik azt tartják, hogy az országbírói értekezlet határozmányai a leányok helyzetét az örökösödési rend tekintetében egészen megváltoztatták, a nőket a férfiakkal az örökösödés tekintetében egészen egyenjogúsították és a kötelesrész behozatalával gondoskodtak arról is, hogy ugy a leányok, mint a fiuk a szülők minden vagyonából reájuk esendett törvényes osztályrész legalább felerészében örökösödjenek, ugy az egyes gyermekek közt valamely túlságos aránytalanság elő ne fordulhasson és hogy ezért történt, hogy az orsz bir. ért. határozmányai az általános örökösödési rend szabályozásával a hajadoni jogot, mint az ekként megváltoztatott viszonyok között szükségtelent mellőzték, sőt a 3. §. első bekezdésében egészen megszüntették, a miből világosan következik, hogy az orsz. bir. ért. nem kívánta azt, hogy a hajadoni jog intézménye az általános örökösödési rend alkotó elemét képezze és arra bármi befolyást gyakoroljon. Ez a nézet tökéletesen helyes és nehogy félreértessem, nyíltan kimondom, hogy arról magam is meg vagyok győződve, hogy ezentúl, vagyis az orsz. bir. ért. hatálybaléptétől a hajadoni jogot, mint megszüntetettet, többé keresni nem lehet — de regula — de lehet keresni, de exceptione, vagyis ott, a hol oly fiúsítások léteznek, melyek az ősiségi nyiltparancs 5. és 6. §-a alapján alkottattak az erre engedett időben és a meghatározott formában, ott kétségtelenül ma ugy, mint különben általában az ősiségi nyiltparancs és az orsz. bir. ért. behozatala után kivételesen, a hajadoni jogot teljesen és minden megrövidítés nélkül érvényesíteni lehet. Mert mihelyt az orsz. bir. ért. a magyar anyagi törvényeket visszaállította és a 19. §-ban kimondotta, hogy az olyan végrendeletek, melyek a pátens 5. és 6. §-á szerint alkottattak, a magyar törvények szerint itélendők meg, a hajadon jog iránt felmerült kérdésekben a magyar törvények alkalmazandók, ezek pedig, mint elég bőven magyaráztam és idéztem a hajadoni jogot a fiuági vagyonból, a többi vagyonbani öröklésre való tekintet nélkül kiszolgáltatni rendelik, ily esetben talán minden hivatkozás az orsz. bir. ért. 3. §-ra, vagy a kötelesrészre téves és elhibázott, mert egy esetre egyben magyar és osztrák törvényt alkalmazni nem lehet. A büntetőtörvény módosítása* Irta: dr. BÁTTASZÉKI LAJOS, budapesti ügyvéd. A javaslat 4-ik §-ának 3 ik bekezdése a többrendbeli csalás vétségét ép ugy szabályozza, mint a lopás vétségéét, t. i. hogy összeszámitandók s a mennyiben az érték együttes összege ötven forintot meghalad, ezen összes vétségek helyett egy csalás büntette állapítandó meg. Ha a csalás bűntette által okozott kár 2,000 frtot felülhalad, úgyszintén ha a csaló már kétszeres csalás miatt meg volt büntetve Előző közlemény a »Jog« f. évi 14. számában. és azóta tiz év még nem telt el, valamint ha valaki a csalást saját biztosított vagyonának megsemmisítése vagy megrongálása által követi el, a 383. §. a csalást öt évig terjedhető fegyházzal bünteti. Ezt a javaslat azzal szigorítja, hogy kétezer forintig terjedhető pénzbírságot is szab. Minthogy a csaló ravasz módon, úgyszólván biztos lesből ejti hálóba áldozatát s igy a vagyon biztonsága ellen elkövetett bűntettek legveszedelmesebbikének egyike, melynek rugója, nem mint többnyire a lopásnál, az elhanyagolt nevelés, a szükség, a szegénység, hanem a pénzvágy s minthogy e bűnbe gyakran vagyonos emberek is esnek : már régibb büntetőtörvények is a szabadságbüntetés mellett pénzbüntetést is alkalmaztak, igy a code pénal 405. §-a 50-3,000 franknyi bírságot szab az öt évig terjedhető fogságon kivül. Az újabb törvények közül a német btk. 263-266. §-ai megfelelő börtön vagy fegyház mellett 3,000 márkáig, sőt csalás miatt harmadszor elitélt egyéneknél 10 évig terjedhető fegyház és 6,000 márkáig emelhető büntetést szab. A javaslat tehát e szigorítással csak azt tette, mit majdnem minden európai büntetőtörvénykönyv, hogy ezen legkivált pénzvágyból eredő bűntényt súlyos pénzbüntetéssel is sújtja igen helyes lélektani okokból. A pénz elvesztése a kapzsit sokszor jobban sújtja, mint a becsület és szabadság elvesztése. A 386. szakaszt, mely ugy hangzik: »A ki azon okból, hogy hitelezőit megkárosítsa, a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt, vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt, eltitkol, elidegenít, megrongál, adósságokat vagy jogügyleteket kohol: tekintettel az okozott kár összegére, a 353. szerint büntetendő«, a javaslat ekkép raódositja : »A ki azon célból, hogy az ellene elrendelt végrehajtást meghiusítja (marad a régi szöveg, hozzátéve még) : eltávolít, a csalás vétségét követi el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő«. Itt tehát először is a javaslatban új definíció foglaltatik, mert nem az mondatik többé, hogy csalást követ el az, ki azon célból rejti el vagyonait a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt hogy hitelezőit megkárosítsa, hanem az, ki ezt megcselekszi, hogy egy ellene elrendelt végrehajtást meghiúsítson; másodszor a csalás ez esete nem büntethető többé a codex rendelkezése szerint, a 383. §. értelmében, esetleg 5 évig terjedhető fegyházzal is, hanem mindig csupán vétséget képez, melynek büntetése legfeljebb két évi fogház. Ezen intézkedés természetét, célját tekintve, határozottan azt lehet állítani, hogy sem a régi, sem a javaslat definíciója nem felel meg a megoldandó kérdésnek. Ez intézkedés célja egyszerűen az, hogy az adós büntettessék, ki hitelezőjének kielégítését meghiusítja, azzal, hogy vagyonát elrejti, vagy ki máskép színleg vagyontalanná teszi magát. Már most mit jelentsen az, hogy csalást követ el az, ki, hogy hitelezőit megkárosítsa a »b e k ö v e tkező« hatósági végrehajtás előtt, vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt? Mikor forog fenn azon állapot, mely szerint a végrehajtásra azt lehessen mondani, hogy »bekövetkező« ? Akkor, midőn kéretett, vagy már elrendeltetett, vagy midőn foganatosíttat ik? Valósággal csak akkor »bekövetkező« a végrehajtás, ha tényleg foganatosittatik, máskülönben soha sem lehet tudni, vájjon csakugyan bekövetkező lesz, mert el lehet rendelve, a nélkül, hogy be is következnék és ha három hóig be nem következik, a végrehajtási iratok vissza is terjesztendök és irattárba helyezendők. Az a kifejezés tehát a bekövetkező végrehajtás »előtt« olyan fából vaskarika-féle. Ha bekövetkezik, nincs »előtte« és ha előtte van, még be nem következő. De nem sokkal szerencsésebb a módosítás sem, mely azt mondja, »hogy az ellene elrendelt végrehajtást meghiusitsa« stb. Tegyük fel például, hogy a hitelező megkéri adósa ellen a végrehajtást, de az csak egy hét múlva rendeltetik el, a mi lassú eljárásunk mellett könnyen megtörténhetik, sőt van eset, mikor a kérés és elrendelés között hónapok múlnak. De mondjunk csak egy hetet. Ez épen elég arra, hogy a furfangos adós akár százezrekre menő vagyonait elidegenítse. Világos azonban, hogy ezen itt statuálni kivánt vétségben olyan ártatlan lesz, mint a ma született gyerek, mert hiszen ő törvény szerint csak akkor csal és csak akkor büntetendő, ha vagyonait elrejti vagy máskép elidegeníti, mikor a végrehajtás ellene már el vau rendelve és nem mikor ellene csak megkéretik! Az ilyen tehát tulajdonképen nem azért büntettetik vagy nem büntettetik, mert vagyonait elrejtette, hogy hitelezője ne találjon nála semmit, hanem azért, mert a biró vagy elrendelte volt már ellene a végrehajtást vagy nem. Attól azonban nem lehet a büntelenséget vagy bűnösséget függővé tenni, hogy ha valaki ügyes vagy nem ügyes, hogy tehát ha a végrehajtás elrendelése előtt egy nappal elrejti vagyonát, n e legyen büntethető, de ha egy nappal az elrendelés után teszi, igenis büntettessék. Kézzelfogható ebből, hogy az új szöveg sem találta fejen a szeget. Az egyedüli, a dolog természetéből folyó cynosura itt csak az lehet, van-e hitelező, kinek követelése minden kétségen felül all s kitol^az adós szándékosan elvonja a végrehajtási alapot? Ily hitelező pedig attól a perctől fogva létezik, midőn a követelés vagy többe meg nem támadható, midőn tehát jogérvényesen megítélt követelés forog fenn, vagy pedig, a midőn oly követelés érvényesíttetik, melyre a törvény azért, mivel már előre is teljes hitelt érdemlő bizonyító okirat van, biztositási végrehajtástenged. Azonban a miatt, hogy valaki egy hitelezője által kért biztositási