A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 16. szám - Centralisatió és önkormányzat

62 A J O Gr. A magán-jogügylet által történt átruházás telekkönyvi bejegyeztetésének elrendelése a hagyatéki bíróság intézkedése köréhez nem tartozik. A kis-várdai kir. járásbíróság (1888. május 28-án, 3,478; sz. a.) : Sz. Istvánnak özv. Ny. Benjáminné ellen a kis-varsányi 120. sz. tjkvben 281., 373., 415., 510., 553. és 646. hrsz. ingatlanok tlkvi átirása iránti ügyében végzést hozott: A kis-varsányi 1879. évi január 25-én kelt jelen kérvényhez hiteles másolatban csatolt, eredetben pedig a 3,417/887. tlkv. sz. iratoknál fekvő adás-vételi szerződés alapján a kis-varsányi 120. sz. tljkvben A I 3 — 8. sor, 281., 373., 415., 510., 550., 646. hrsz. alatt foglalt birtokrészletek lejegyeztetni, azoknak vázlat szerinti fele része a 255. sz. tjkbe I. László közös tlkvi tulajdonos nevére átvezettetvén, az ifj Ny. Béni jogán felmaradó másik felerésze pedig visszajegyeztetni s arra a tulajdonjog fent hivatolt szerződés alapján Sz. István kisvarsányi lakos javára bekebeleztetni rendeltetvén, foganatosítása a tlkvi hivatalnak meghagyatik stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. október 23-án, 10,992. sz. a.): Az elsőbiróság végzését megváltoztatja és kérvényezőt kérvényével elutasítja, mert az 1868. évi LIV. t.-c. 581. s illetve 586. §§. szerint a hagyatékhoz tartozó ingatlanok az örökösöknek hivatalból adandók át s ehhez képest a tlkvi hatóság a hagyatéki ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogi bekeblezéseket is csak az illetékes hagyatéki vagy birtokbiróság megkeresésére rendelheti el stb. A m. kir. Curia (1890. dec. 12-én, 2,648. sz. a.): A kir. itélő tábla végzésének megváltoztatásával az elsőbiróságnak végzése hagyatik helyben, mert a magán jogügylet által történt átruházás telekkönyvi bejegyeztetésének elrendelése a hagyatéki bíróság intézkedési köréhez nem tartozván, a telekkönyvi hatóság szabályszerűen intézkedett, a midőn a hagyatéki bíróság megkereséséhez mellékelt adás-vételi szerződést figyelembe nem véve, 3,417/874. számú végzésével a telekkönyvi átírást csak abban az irányban rendelte el, a mennyiben ez az örökösök, illetve a közös telekkönyvi tulajdonos jogaira vonatkozott és igy egyrészt helytelen Sz. Istvánnak j az az állítása, hogy javára a tulajdonjog bekeblezése csak téve- I désből nem foganatosíttatott, de másrészt téves a másodbiróságnak [ az az indoka is, hogy a most szorgalmazott tulajdonjogi bekeblezést csak a hagyatéki, illetve birtokbiróság megkeresésére lehetne elrendelni, mivel azonban Sz. István 1887. évi 3,478. sz. a. beadott kérvényét a tlkvi rend. 125. § ának megfelelőleg szerelte fel és az ehhez láttamozott másolatban csatolt, eredetiben pedig a 3,147/884. számú tlkvi ügyiratok mellett fekvő és 1879. január 25-én kelt eladási szerződés, valamint vázrajz a tlkvi rend 81. és 82. §-aiban megszabott kellékeknek megfelel, a benne felsorolt 281., 373., 415., 510., 553. és 643. hr. számú birtokrészletnek id. Ny. Benjámint illető hányadrésze pedig a kis-varsányi 120. sz. tlkjv NB. 2. tételének tanúsítása szerint eladó Ny. Benjámin nevére már 1875. szeptember 17-íki rangsorozattal íratott át és e tulajdonjogi bekeblezés Sz. István kérvényének beérkezésekor is változatlanul állott fenn; miután végre a közös tulajdonos a vázrajz aláírása által a kért megosztásba beleegyezett, mi ok sem forog fenn arra nézve, hogy a kért tulajdonjogi bekeblezés megtagadtassák. A házasság tartama alatt csupán a férj beismerésével igazolni kívánt, a nöhozomány kielégítése címén történt ingók átruházása, melynek folytán az átruházó fél az átruházott ingóknak továbbra is nejével közös birtoklásában marad: a férj hitelezőivel szemben birói figyelembe nem vétethetik. A nagyszombati kir. járásbíróság (18&9. szept. 17-én 5,592/89. p. sz.) : R. Cecília felperesnek G. Ferenc alperes elleni ingók zár alóli feloldása iránti perében felperest keresetével elutasítja, egyszersmind a foglalásból kifolyó további végrehajtási cselekményeknek ezen itélet jogerőre emelkedésével leendő foganatosítását elrendeli stb. Indokok: Jóllehet igénylő felperes igazolta is, hogy a perhez mellékelt okiratban elősorolt és a lefoglaltakkal azonos tárgyak neki férje által átadva lettek, minthogy azonban igénylő felperes a tárgyalás folyamán beismerte, hogy a végrehajtott követelés az igénylő felperes cége alatt vezetett üzletben elfogyasztott és a végrehajtást szenvedő által hitelbe vett árúk vételárát képezi, kétségtelen, hogy a különben alakilag helyesen kiállított átruházás csakis a jóhiszemű hitelezők érdekének kijátszására irányuló szándékkal lett az igénylő felperes és a végrehajtást szenvedő, mint házastársak között megkötve. Minthogy pedig az ilyen átruházási szerződésnek a harmadik jóhiszemű hitelezők irányában joghatálylyal nem bir: felperest igénykeresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. febr. 4.60,741/P. 1889. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a végrehajtási jegyzőkönyvben 1 —17-ik tétel alatt lefoglalt ingókat feltétlenül, a 18-ik tétel alattit pedig csak abban az esetben oldja fel a foglalás és a birói zár alól, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy a 18-ik tétel alatt lefoglalt ingók azonosak azokkal, melyeket a B. alatti közjegyzői okirat szerint vett. Erdekében áll tehát felperesnek az itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt az eskü letétele végett jelentkezni s azt le is tenni, mert elleneseiben őt a 18-ik tétel alatt lefoglalt ingókra nézve elutasítja stb. A perköltségeket minden esetben kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Felperes a C. alatt csatolt és 1880. évi^ szept. 24-én kiállított közjegyzői okirattal bebizonyította, hogy férjének összes ingó vagyonát hozományát képező 3,500 frtnak teljes kiegyenlítése fejében férjétől vétel utján még 1880. évben tulajdonul megszerezte; T. János és K Bernát tanuk vallomása által pedig bebizonyította, hogy a végrehajtási jegyzőkönyv 1—17-ik tétele alatt lefoglalt ingók a közjegyzői okirat szerint megvett ingókkal azonosak, miért is ezeket az ingókat feltétlenül, a 18. tétel alattiakat pedig, miután az azonosságra nézve felperes K. Bernát tanú vallomásával csak részbizonyitékot szolgáltatott, felperes pótesküjétől feltételezetten a foglalás és birói zár alól annál is inkább feloldani kellett, mert az a körülmény, hogy a végrehajtás utján behajtandó követelés oly árú-cikkek vételárából származott, melyek felperes üzletében használtattak fel, felperes tulajdonát nem korlátolhatja. A perköltségek kölcsönös megszüntetése az 1881: LX. t.-c. 98. §-án alapszik stb. A in. kir. Curia (1890. dec. 5-én 4,631. sz.a.) : A másodbíróság Ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A házasság tartama alatt csupán a férj beismerésével igazolni kívánta női hozomány kielégítése címén történt ingók átruházása, melynek folytán az átruházó férj az átruházott ingóknak tovább is nőjével közös birtoklásában marad: a férj hitelezőivel szemben birói figyelembe nem vétethetik stb. A telekkönyvi tulajdonos az átírást megelőző rangsorozattal bekebelezett zálogjog1 törlését eredeti érvénytelenség okából perrel szorgalmazni jogosít<a van ; mert ha a megtámadott bekebelezés elrendelésekor az ingatlanra nyilvánkönyvi joggal nem is bírt, de a tulajdon megszerzésével elődjének helyébe lépett és igy érvényesítheti a kereseti jogot, mely ennek személyében megnyílt. (Telekkönyvi rendelet 148. §. — M. kir. Curia 1890. dec. 17-én, 3,808. sz. a.) A kávéháztulajdouos köteles a vendég elveszett ruhadarabjának értékét megtéríteni, ha a vendég azt az üzletben alkalmazott pincérnek megőrzés végett átadta. (M. kir. Curia 1891. január 19-én. 1,001. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A biztosítási szerződésből eredő igények elévülési idejét nem szakítja meg az egyezkedésre fel nem jogosított biztosítótársasági ügynökkel folytatott alkudozás. — Elévülés kezdőpontja. A budapesti kir. ker. és váltótszék: Felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A kt. 487. §. értelmében a biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évülnek el, azon időszaktól számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna, miután pedig az alperes által 2'/. alatt becsatolt okiratból kitűnik, hogy a felperesek elleni gyújtogatás iránt indított bűnügyben a további eljárás 1886. április 1-én jogerősen beszüntettetett, kétségtelen, hogy felpereseknek a biztosítási szerződésből származó igénye 1886. április 1-én kezdetét vette, ebből folyólag tekintve, hogy felperesek keresetüket csakis 1888. július 13-án, tehát az elévülési határidő eltelte után indították meg, őket keresetükkel a kereseti jog elévülése folytán elutasítani s mint perveszteseket a perrendtartás 251. §-a értelmében költségekben is marasztalni kellett. Nem lehetett figyelembe venni felpereseknek azt az állítását, hogy őket keresetük megindításában az alperessel való alkudozások akadályozták, mert alperes tagadásával szemben felperesek azt a körülményt, hogy a kárösszeg megállapítása s annak kifejezése végett alperes társasággal alkudozásban állottak s hogy a biztositó-társaság részéről egyezség helyeztetett volna kilátásba, mivel sem igazolták, az a körülmény pedig, hogy alperesi társaság ügynöke F. B. felperesekkel alkudozásokat folytatott s felperesek kárát kifizetni Ígérte, közömbös, mert a kárkövettílés jogosultságának megállapítása s a kárösszeg kifizetése tekintetében való alkudozás a biztositó-társaság igazgatóságának hatáskörébe tartozik, alperes társnság ügynöke tehát sem érvényes fizetési Ígéreteket nem tehetett, sem alkudozásukat nem folytathatott, ha csak erre külön meghatalmazással nem birt, mit pedig felperesek maguk sem állítottak, a miért is az e tekintetben felhívott tanú kihallgatása s az eskü általi bizonyítás alkalmazása, tekintve, hogy az nem alperesi társasággal folytatott alkudozás igazolására szolgál, mint nem perdöntő körülményre vonatkozó, mellőztetett. De nem szakíthatta meg az elévülési határidő kezdetét az a körülmény sem, hogy a trencséni kir. törvényszék a felperesek ellen gyujtogatási bűnügyben hozott s a további bűnvádi eljárást beszüntető végzésében a btkv 46. és 142. §-aiban jelzett hatósá"és tulajdon e'leni kihágás elbírálása végett az iratokat a baáni járási szolgabírósághoz áttenni rendelte, mert ezen kihágások elbírálása a biztosítási szerződésből származó igények érvényesítésére befolyással nem lehetett s felpereseket azon törvényben gyökeredző kötelezettség alól, hogy kárositási igényeiket egy év alatt érvényesíteni kötelesek, annál inkább sem menthette fel mert az a körülmény, hogy felperesek a tűzkár enyhítésére kellő