A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 16. szám - Centralisatió és önkormányzat

A J O Gr. 63 szorgalmat forditottak-e vagy sem s hogy ezen mulasztásból eredő i hátrányokért mennyiben felelősek, ezen polgári perben is elbírálható lett volna s ebből folyólag annak szüksége, hogy keresetüket csakis ezen kihágási ügy elbírálása után nyújtsák be, fenn nem forgott. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért: mert még ha való lenne is az, hogy büntető bíróságnak a bűn fenyítő eljárás megszüntetését kimondó C) alatti határozata felpereseknek kézbesítve nem lett, e körülmény a kt. 487. §-ában szabályozott elévülési idő folyamának megkezdését nem akasztotta volna meg, a mennyiben felperesek feladata volt, hogy kellő gondossággal eljárva, igyekezzenek tudomást szerezni arról, hogy a megindított bünfenyitő eljárás befejezést nyert-e és mikor lett megszüntetve .J s ezzel nyilvántartani azt az időpontot, melytől fogva kereseti igényük érvényesithetővé vált. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete a benne foglalt s az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva annyival inkább hslybenhagyatik : mert felperesek elleniratukban maguk is beismerték, hogy a bűnügyi eljárást beszüntető határozatok a gyanúsítottal nem szoktak közöltetni, felpereseknek tehát kötelességükben állott volna, a beszüntető határozat jogerőre emelkedéséről maguknak tudomást szerezni s mert ezt a másodbiróság ítéletének indokaiban helyesen fejtette ki. ^1891. febr. 10. 1,029. sz.) A csődbíróságnak illetékessége a osödiigyekbeu egyes csődhitelezők érdekében teljesített perenkivüii munkálatokért igényelt ügyvédi díjak és költsécvk megállapítására nem terjed ki. A budapesti kir. tszék: A gr. K. 1. elleni csődben dr. R. J. budapesti ügyvéd jelen kérvényében az általa képviselt P. F. csödhitelezö által a csődtömeg ellen f. évi 13,093. sz. a. bejelentett 32,500 frt követelés és járulékai bejelentése körül, valamint a további csődeljárásban felmerült perenkivüli díjai és kiadásainak saját nevezett fele elleni megállapítását kérelmezvén, ezen díjak és kiadások kérelmező ügyvéd részére saját fele irányában ezennel 40 írtban állapittatnak meg. A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság végzését hivatalból megsemmisíti. Mert a kérvény csődügyben teljesített perenkivüli munkálatokért járó ügyvédi munkadíj és költség érvényesítésére irányulván s így megállapítása is, az 1874 : XXXIV. t.-c. •58. §-a értelmében nem is kérelmi, hanem rendes perutra és pedig az ügyvéd személyes bíróságának illetékessége alá tartozik ; mert a csődbíróságnak, mint a csődtörvényben meghatározott hatáskörű ügybiróságnak illetékessége, a csődügyekben egyes csődhitelezők érdekében teljesített perenkivüli munkálatokért igényelt ügyvédi díjak és költségek megállapítására semmi esetben sem terjed ki; mert a csődbíróságnak, mint ilyennek hatásköre, hivatalból vizsgálandó s így, habár illetékességi kifogás nem tétetett is, a felülvizsgálat erre nézve is hivatalból ki volt terjesztendő (1891. jan. 8. 8,944. sz.) A mnnkaadónak azon kijelentése, hogy a segédnek a kötött >zerzödés ellenére a kötelezettnél kisebb munkabért fog fizetni, törvényes ok arra, hogy a segéd a szolgálatból felmondás nélkül azonnal kilépjen és a felmondási határidőre járó bérét követelhesse. (M. kir. Curia 1891. febr. 25. 727.) A kereskedelmi utazónak ügyköre, megfelelő különös meghatalmazás nélkül és egyedül a kt. 45. §-ánál fogva arra, hogy a már megkötött ügyletet ismét felbonthassa, ki nem terjed. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne foglalt indokoknál fogva és azért, mert az ügyletnek a kereskedelmi utazó által megkötése folytán a kt. 49. §-a érteimében kötelezve annak főnöke felperes lett és jogokat is felperes szerzett; mert ebből kifolyólag a kereskedelmi utazónak ügyköre, megfelelő különös meghatalmazás nélkül és egyedül a kt. 45. §-náI fogva arra, hogy a már megkötött ügyletet ismét felbonthassa, ki nem terjedt, tekintetbe véve még különösen azt is, hogy az ügylet megkötéséről a főnököt már értesítette volt ; s mert ezekhez képest, ha bebizonyitottnak is vétetnék, hogy az utazó a megkötött ügyletet felbontotta, annak ezen cselekménve felperesre nézve kötelező hatálylyal nem írna. (Kt. 52. §. — 1891. febr. 20. 988.) Az irótííblára palavesszövel irt, egyébként a váltó minden lényeges kellékével ellátott s a kötelezési szándék komolyságát illetőleg kétségbe nem vont váltó érvényes váltónak tekintendő. (M. kir. Curia 1891. febr 25. 1,076.) A biztosítási ajánlatnak az ügynök irányában kijelentett visszavonása hatályosnak nem tekinthető. (M. kir. Curia 1891. febr. •26. 11,414. sz) Bűnügyekben. Ha a büntetőbíróság elrendeli, hogy az iralok a fegyelmi bírósághoz áttétessenek : ezen határozat ellen jogorvoslatnak helve nincs. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a törvénykezési gyakorlat szerint a bíróságnak azon határozata ellen, mely által az ügyiratoknak más hatósághoz való áttétele rendeltetik el, saját körében netalán teendő intézkedés s eljárás végett felebbezésnek helye nincs; tekintve, hogy ezen okból már a másodfokú bíróságnál sem volt az első fokban hozott végzés érdemleges felülvizsgálatának helye : a királyi itélő tábla végzésének megsemmisítésével dr. R. Miksa felebbezése visszautasittatik. (1891. január 30-án, 1890. évi 12,110. sz.) Agent provocateur. Vesztegetési ajánlat esetében a közhivatalnok túllépi hivatali kötelességének korlátait az által, midőn a helyett, hogy mindjárt elutasította volna vádlottat megvesztegetési ajánlatával, még maga bátorította, buzdította, bujtotta fel s maga szolgáltatott neki tervszerilleg alkalmat arra. hogy a pénzt átadja s ekként vádlottat a cselekmény szabadossága felöl tévedésbe ejtve, ez által nem ugy adta neki vádlott az ajándékot, hogy kötelesséírét megszegje, hanem a közhivatalnok szegte meg hivatali túlbuzgósátrában kötelességét a végitől, hogy vádlott neki az ajándékot átadja s vádlottat megvesztegetés miatt feljelenthesse. A m.-szig'eti kir. törvényszék: id. B. László I. rendű vádlott és B. Mihály III. rendű vádlott a S. György kárára elkövetett, a Btk. 333. §-ába s a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében, előbbi, mint tettes, utóbbi mint a Btk. 69. §. 5. pontja alá eső bűnsegéd vétkeseknek mondatnak ki; ezenkívül id. B. László I. rendű vádlottat a Btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében vétkesnek mondja ki s ezért őt a Btk. 96. és 97. §-ainak rendelkezéséhez képest a Btk. 341. és 470. §-ai alapján összbüntetésképen 3 havi fogházra, B. Mihály IIL rendű vádlottat pedig a Btk. 339., 341. §-ai alapján a Btk 72. s 66. §-ainak rendelkezéséhez képest 1 havi fogházra itéli. Ellenben ifj. B. László II. rendű vádlottat az ellenében a Btk. 333. és 334. §-ai szerint miuősülő lopás vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti, stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataiból merített tényállás szerint 1887. évi július 21-én Visken, az országos vásár alkalmával id. B. László I. rendű vádlott nejével, László és Mihály fiaival délután ]/22 óra tájban S. György m.-szigeti csizmadiamester sátorához jővén, id. B. László I. rendű vádlott annak kijelentése mellett, hogy csizmákat akar vásárolni, a nevezett csizmadia-mestertől csizmákat kért megszemlélés s felpróbálás végett, mire ez a rudról egy pár csizmát levévén, azt neki átadta, melyet fentnevezett vádlottak nézni kezdettek. E közben id. B. László I. rendű vádlott egy másik pár csizmát levett a rudról s azt is nézni kezdte, de pár perc múlva, midőn a káros más vevőkkel volt elfoglalva, ezen csizmát kisebbik fiának B. Mihály III. rendű vádlottnak adta át, a ki azzal eltávozott. Vádlottak tagadják ezen csizmalopás elkövetését, mindazonáltal az I. és III. rendű vádlottak ellen igazolva van G. Sámuel szemtanú vallomásával, ki a lopásnak vádlottak általi elkövetését látta, valamint id. M. János és Sz. József tanuknak esküvel megerősített vallomásaival, továbbá I. rendű vádlott ellen ama ténykedésével, hogy károssal a városházánál 5 frtban kiegyezett s ezen összeget a városi alkapitány jelenlétében le is fizette. Felmerült még, hogy a feutemlitett lopás elkövetése utáni napon, midőn a csendőrök vádlottakat Husztra a kir. járásbírósághoz kisérték, id. B. László I. rendű vádlott M. István csendőr-őrmesternek 5 frtot adott azon célból, hogy ez őt és fiát szabadon bocsássa s hogy ezen lopást elhallgassa, azonban a csendőr-őrmester azt el nem fogadta és e miatt ellenében a bíróságnál feljelentést tett. Id. B. László I. r. vádlott ezen cselekmény elkövetését maga is beismeri, de ez különben is Sz. E. Lajos és P. János tanuk vallomásaival ellenében be van igazolva. Az előadottak szerint tekintve azt, hogy az ellopott egy pár új csizma értéke csak 5 frt 50 krt tesz s nem forognak fenn oly körülmények, melyek ezen lopást bűntetté minősítenék ; tekintve azt, hogy a lopást I. jendü vádlott követte el s III. rendű vádlott a lopás elkövetését csupán előmozdította és könnyítette; tekintve azt, hogy I. r. vádlott a csendőr-őrmesternek, mint közhivatalnoknak az 5 frtot azért adta, hogy ez hivatali kötelességét megszegje : ennélfogva I. és III. r. vádlottakat a Btk. 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás vétsége miatt, előbbit mint tettest, utóbbit mint bűnsegédet s ezenfelül I. rendű vádlottat még a Btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétsége miatt is vétkesnek kimondani és ezért a Btk. 339., 341. és 470. §-ai alapján az Ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel sújtani kellett, stb. (1890. március 4-én, 1,676. sz. a.) A budapesti kir, itélö tábla: A kir. törvényszék ítéletét felhozott indokainál fogva és a büntetés kiszabására nézve, tekintettel id. B. László vádlottnál a büntetett előéletre és anyagi bűnhalmazatra, B. Mihály vádlottnál a fiatal korra, büntetlen előéletre és mindkét vádlottnál az ellopott ingó tárgy csekély értékére, helybenhagyja, stb. (1890. évi február hó 3-án, 10,637. sz. a.)