A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 16. szám - Centralisatió és önkormányzat
JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 16. számához. Budapest, 1891. április 19-én. Köztörvényi ügyekben. k hajadoni Jog érvényesítése. - iz ősiségi nyilt parancs 5. §. •ion intézkedéséből, mely szerint a végrendeletnek a kötelesrész címén meg nem lamndhatása attól van feltételezve, ha a Leányágbeli utódok megkapták azt, a mi őket a Rágijavakból, az előbbi törvények szerint Illette, az a következtetés vonható le, hosy ha a leányutódok az illetményüket meg nem kapták, vagy megtámadhatják kötelesrész óimén a régrendeletet, vagy a kötelesrész helyett • régi törvényeken alapuló illetményeiket követelhetik, de nem követelhető az, hogy ha kötelcsrésziik nincs is megsértve, a végrendelettől a Lányoknak a réíi törvényeken alapuló illetmények követelésére josruk lenne. A nyitrai kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasít tatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy édes atyja néhai id. K. T.-nak hátrahagyott és az 1852. nov. hó 29-én kelt nyiltparancs 5. §. rendelkezéséhez képest alkotott A) alatti végrendelete szerint hagyatékához tartozó nyitramegyei alsólelyiczi, laczházi és szt.-mihályuri jószágokat fiusitván, illetőleg fiúágaknak nyilvánítván, azokat kizárólag alperesek mint fiuörökösók az ö és leánytestvérei kizárásával örökölték, minthogy pedig őt mint hajadonul maradt leányörököst a hivatott nyiltparancs 5. §. rendelkezéséből kifolyólag a fiusitott jószágokból hajadoni jogcímen társadalmi állásának és a vagyon minőségének megfelelő tartás már a törvénynél fogva megilleti, ebbeli igényét a kereseti kérelemben tett felszámítás szerint részére megítéltetni kéri. Tekintve azonban, hogy az országbírói értekezlet I. rész 3. szakasza szerint a hajadoni jog csak akkor érvényesíthető, ha hitbizománynyal kapcsolatban áll, az A) alatti végrendelet 3. pontjának C) betű alatti azon rendelkezése, hogy az ott elősorolt és kir. adományból származó kizárólagos fiúági javak az örökhagyó figyerruekei birtokában megmaradjanak, a hitbizomány törvénves fogalmával azonos intézkedésnek nem vehető, de a régi törvényeink szerint a hajadoni jog csak oly javakból járt, melyekre nézve a hajadon nem örökösödött, illetőleg nem örökösödhetett. jelen esetben azonban a per során ki van mutatva az E) alatti egyezséggel, sőt felperes maga is elismerte, hogy a közös atva néhai id. T. R. összes hagyatékából, a javak jogi minőségére való tekintet nélkül, felperesnő tényleg örökrészt kapott, mely mellett még hajadoni jogban akkor sem volna részesíthető, ha az általa elfogadott örökrész értéke kevesebbet tenne ki az általa igényelt hajadoni jog értékénél. Az ősiségi nyiltparancs 5. §-a értelmében, melyre felperes kereseti igényét fekteti, a javaknak még kivételesen és zárt határidőben megengedett fiúsítása kizárólag a kötelesrész épségben tartásához van kötve. Ehhez képest felperesnek a hivatolt szakaszból kifolyólag sem lehet hajadoni jogcímen kereshetősége, mert a végrendelkezőnek ez esetben kizárólag a fiuág részére történt intézkedését a leánymaradék sikerrel csak akkor támadhatja meg, ha az egész hagyatékból annyit sem kap, a mennyi öt az ált. ptkvben megállapított kötelesrész címén megilleti, de ez esetben is csakis az ehhez hiányzó résznek kiegészítését kötelesrész címén követelheti, de hajadoni jogcímen teljességgel nem. Tekintettel tehát arra, hogy az öröklési rend életbeléptetésével a gyermekek egyaránti öröklése kimondatott, felperesnek csakis az esetben lenne kereseti joga, ha esetleg az őt törvényesen megillető kötelesrészére nézve sérelmet szenvedett. Felperes azonban e címen mit sem keres, de a kötelesrész esetleges kiegészítését még mellékesen sem igényli, sőt nyíltan elismeri, hogy a közös atya által fiusitott javakul kimondott birtokokon kivül utána meg más tetemes értékű vagyon maradván, abból ő örökrészt nyert és törvényes osztályrésze fejében az általa a per során és a 8,800/80., illetve 13,501/88. sz. végzések alapján megejtett póttárgyalások alkalmával felállított, illetve elfogadott becsértékek szerint is kötelesrészét tetemesen meghaladó értéket örökölt, a mennyiben a fiusitott javaknak értékét maga 355,000 frtra becsülte, míg azon javakat, melyekben örököstársaival egyenlő arányban örökösödött, 1,050,000 frt értékben elfogadta. Ehez képest tehát az egész hagyaték az ingóságokon kivül, melyekben felperesnő beismerése szerint szintén örökrészt nyert, 1 405,000 frt értéket képviselvén, tekintettel, hogy a kötelesrész az örökrésznek felét teszi, felperesnek örökrésze a köteles részét sza- | bályozó hagyatéki értéken felül még 347,500 forintnyi hagyatéki I értékre is kiterjesztetett, e szerint semmi sérelem rajta elkövetve nem lett. Az Ej alatti egyezség 9. pontjában fentartott hajadoni jog érvényesítésére nézve a fiúörökösök részéről foglalt kijelentés felperesekre mi kedvezményt s alperesekre mi hátrányt sem szülhet ós felperes kereseti jogát meg nem állapítja, mert a fiúörökösök az által, hogy az egyezségben kifogást nem tettek a kérdéses hajadoni jognak birói érvényesítése ellen, felperesnek ehhez való igényét nemcsak be nem ismerték, hanem azt ellenkezőleg a bíróság eldöntésével kívánták függővé tenni és mert ezen egyezségnek idevonatkozó intézkedése a már idézett országbírói értekezlet 3. §-ának világos rendelkezésébe ütközvén, azzal szemben foganattal nem birhat. Felperes részéről felhozott azon állítás, hogy alperesek az E) alatti osztályegyezség létesülése alkalmából hajadoni jogát nyiltan elismervén, csakis a mennyiség tekintetében a birói érvényesítés fentartatott, figyelembe nem vétethetik, mert ezen állitásnak az egyezség vonatkozó kitétele határozottan ellentmond és mert írásbeli szerződés mellett létrejött jogügyleteknél s azok megítélésénél az Írásbeli szerződés tartalma irányadó s azzal egyidejűleg netán létesült minden más ellenkező megállapodás a per elbírálására befolyással nem lehet. Különben felperes az E) alatti egyezséggel magát az öröklésre nézve kielégitettnek jelentvén ki, oly igény támaszthatására és oly per megindithatására magának jogot fentartott, mely igényt és pert a törvény eltörölt s bármely per megindithatása személyes jogot képezvén, az akár szerződési kötéssel, akár a nélkül folyamatba tehető, más kérdés lévén az, vájjon a per eredménye kedvező vagy kedvezőtlen. Mindezeknél fogva felperest a törvényen nem alapuló keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla az elöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Néhai T. K. ugy a végrendelete alkotásakor, mint az elhalálozása idejében érvényben volt törvények szerint minden vagyonáról szabadon végrendelkezhetett s e szabad végrendelkezés joga egyedül leszármazóinak kötelesrésze által volt korlátozva. Ebből folyólag kétségtelen, hogy a nevezett örökhagyó ősi nemesi jogainak arról a részéről, mely csupán a fiágat illette, a mennyiben ez által leánygyermekeinek kötelesrésze meg nem sértetett, fiutódai javára érvényesen végrendelkezhetett Az ősiségi nyiltparancs 5. §. intézkedése, a törvénynek a végrendelkezési jogra vonatkozó általános rendelkezéseit nemcsak nem szorítja meg, sőt kiterjeszti annyiban, a mennyiben kimondja, hogy a csupán fiágat illető örökölt ősi nemesi javak felett a fiutódok javára történt végrendelkezés a leányágbeli utódok által még kötelesrész címén se támadható meg. Az ősiségi nyiltparancs 5. §-a abból az intézkedéséből, mely szerint a végrendeletnek a kötelesrész címén meg nem támadhatása attól van feltételezve, ha a leányágbeli utódok megkapták azt, a mi őket a fiági javakból, az előbbi törvények szerint illette, az a következtetés vonható le, hogy ha a leányutódok ez illetményüket meg nem kapták, vagy megtámadhatják kötelesrész címén a végrendeletet, vagy a kötelesrész helyett a régi törvényeken alapuló illetményeiket követelhetik, de nem követelhető az, hogy ha kötelesrészük nincs is megsértve, a végrendelettel a leányoknak a régi törvényeken alapuló illetmények követelésére joguk lenne, mivel ez esetben a nyiltparancsnak az általános törvényt kiterjesztő intézkedése a fiutódoknak válnék hátrányaira, a kiknek érdekében a kiterjesztő intézkedés tétetett, a mi pedig az ősiségi nyiltparancs célzatával ellenkeznék. Miután pedig felperes maga sem állítja, hogy kötelesrésze sértve lenne: ennek fejében az ideiglenes törvényk. szab. 3. §-ában különben is megszűntnek nyilvánított hajadoni jogra jogos igénynyel nem bir. De nem ítélhető ez meg felperesnek egyezség alapján sem, mert az E) alatti osztályegyezség 9-ik pontjában foglalt fentartás csak azt jelenti, hogy a hajadonjogra vonatkozó kérdés az osztály alkalmával később megoldandó nyilt kérdésnek hagyatott fenn, az osztályegyezség létrejötte előtt és alkalmával tett nyilatkozatok pedig csak alkudozásnak (tractatus) lévén tekintendők, az osztályegyezséggel szemben kötelezőknek el nem fogadhatók s arra, hogy alperesek az osztályegyezség létrejötte után kötelezték volna magukat felperes részére a hajadonjog kiszolgáltatására, a perben bizonyíték nem állíttatott elő, mivel az ennek bizonyítására felhívott tanukhoz intézendő NN) OO) PP) alatti kérdőpontok is nem az osztályegyezség után történt tényekre vonatkoznak és épen azért lett a tanuknak kihallgatása e helyütt is mellőzve. Ezeknélfogva felperes keresetével elutasítandó volt. A m. kir. Curia: A m.-b. ítélet indokaiból hagyatott helyben annál is inkább, mert a kötelesrész illetve törvényes osztályrész kiszámításánál nemcsak azon egyes javak, melyekből felperes osztályrészt nem kapott, hanem az egész hagyatéki vagyon értéke veendő alapul és az ősiségi nyiltparancs 5. §-a értelmében a hajadonjog iránti kereset ki van zárva azon esetben, ha a hajadon leány olv örökrészben részesittetett, a mely a kötelesrészével felér, hogy pedig felperes az osztály megejtése alkalmával a fenn megjelölt módon kiszámítandó kötelesrészét meg nem kapta volna, a per során maga sem állította, sőt azon kimutatások szerint, melyek alperesek által a póttárgyalásnál felperes saját előadásai alapján állíttattak össze, felperes a kötelesrészét meghaladó örökrészben részesült. (1890. nov. 4-én, 1,183.)
