A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 1. szám - A végrehajtási törvény reviziójához - A német magánjogi codificatio jelen állása

A J is beleegyezik - ha ahoz az összes érdekeltek hozzájárulnak, mert ha ezen eset nem állana, akkor semmi célja nem volna az utóajánlati eljárásnak, mert utóajánlat mindenesetre azért tétetik, az ingatlan a végrehajtatok, végrehajtást szenvedett előnyére magasabb áron árvereltessék el, esetleg utóajánlóra leüttessék ; a jogvélelem tehát mindenesetre a mellett harcol, hogy az utóajánlati árverés, mely az utóajánlattevöt feltétlenül kötelezi, okvetlen megtartassék, ha csak utóajánlattevö attól el nem áll. De nem is lehet mást a törvény 187. §-ából kimagyarázni, mert a tekintetes kir. itélö tábla IV. polg. tanácsa nem helyesen magyarázza a törvényt, midőn fentebb hivatkozott határozata indokaiban azt mondja: »hogy a végrehajtási törvény 187. §-ához képest szabályszerű utóajánlat esetében az árverés hatálytalannak nyilvánítandó és az újabb árverés az általános szabályok szerint eszközlendö, az ekként ily esetekben is alkalmazandó 170. §-hoz képest pedig az árverés még akkor sem tartható meg, ha az adós csupán a kitűzött árverési napon, közvetlenül az árverés tényleges megkezdése előtt fizeti ki a kiküldött által felszámított tartozását.* Nem helyes pedig a kir. táblai törvénymagyarázat azért, mert a 187. '2. bekezdésében a törvény világosan rendeli: »azon újabb árverés a megállapított szabályok szerint történik azon különbséggel, hogy az utólag beadott ajánlat az ajánlattevőre felétlenül akkor is kötelező, ha az árverésen meg nem jelenne ; a törvény tehát az utóajánlatot, mint az árveréskor is kötelező Ígéretet tekinti, mert ha az utóajánlattevőnél más magasabb ígéretet nem tett, az ingatlan általa megvettnek jelentetik ki. Ez esetben tehát a 170. §-nak nem az első, hanem a második pontját és a 171. §-nak szintén a második pontját kell alkalmazni, vagyis ha más árverelő, ki többet Ígérne, nem jelentkezik, az ingatlan az akár jelenlévő, akár jelen nem lévő utóajánlattevö, mint legtöbbet igérő által, megvettnek jelentendő ki és a 171. §. 3-ik pontja szerint pedig a végrehajtató az árverés felfüggesztését csak addig kívánhatja, míg az árverelök valamelyike Ígéretet nem tett. de az utóajánlattevő már tett ígéretet, az tehát a törvény szerint árverelő, akár van jelen az árverésen, akár nincsen; utóajánlati árverésnél tehát a végrehajtató által a 171. §-nak 3-ik pontjában érintett árverés felfüggesztési jog nem gyakorolható, ha csak ahoz az utóajánlattevö is hozzá nem járul, illetve utóajánlatától el nem áll, mert az utóajánlattevőt az ingatlanra szerzett vételi jogától végrehajtató és végrehajtást szenvedők együttes kérelmére nem lehet elütni, mert az elfogadott utóajánlat oly jogcselekmény, mely által az utóajánló a kérdéses ingatlanra vételi jogot szerzett, ettől tehát akarata ellenére meg nem fosztható. Mindezek után oda concludálok, hogy a végrehajtási törvény e tekintetbeni hiányossága a tervbe vett reformjavaslatnál egy új szakaszszal volna pótolandó. A végrehajtási törvény revíziójához. Irta: Dr. SÁNDOR FERENC, vágsellyei ügyvéd. Bármeunyire is szabatos és tüzetes egy törvény, egy évtized leforgása alatt előtűnik annyi hiánya és hibája, hogy a revízió elkerülhetetlenül szükségessé válik. így van jelenleg revizió alatt a büntető törvénykönyvünk és a végrehajtási eljárásról szóló törvényünk, mely utóbbinak revideálásával a »J o g« értesülése szerint, Imling Konrád táblai bíró elkészült. Ily revizionalis munka teljesen kimerítő azonban csak ugy lehetne, ha a gyakorlati szakemberek nem sajnálnák a fáradságot, egyik-másik törvénynek a gyakorlat közben tapasztalt hiányait azok előtünte alkalmából felszínre hozni, vagy legalább is a revizió alkalmával azokat szellőztetni. Csupán a felsőbb birói határozatokra támaszkodni nem elégséges, mert sok eset nem vitetik a felsőbb bíróságok elé a felek körülményei folytán, vagy pedig azért, mert a törvény határozott (de nem egészen helyes) intézkedései folytán nem lehet remény az orvoslásra. így vagyunk például a végrehajtási törvény 76. §-ával, mely szerint a végrehajtás alá vett ingóságoknak átszállítását a végrehajtató kérelmére az illetékes biróság rendeli el. Ezen § alkotásánál figyelmen kivül hagyatott, hogy vannak egyéuek — különösen pedig a műveletlen osztályban nagyon sokan — a kik a lefoglalt ingók elsikkasztásáért kiszabatni szokott egy-két vagy legfeljebb 8 napi fogházbüntetést semmibe sem veszik s igy a foglalás és átszállítás közti időket másodízben is fel fogják használni a lefoglalt ingók elsikkasztására ugy, hogy a hitelező követeléséhez nem jutand, különösen miután a végrehajtás foganatosítását annyiszor ismételni, mig az illető adós érzékenyebb büntetést kap, például egy-két évi börtönt, nem igen lehet kedve a hitelezőnek az eljárás költséges volta s az eredmény bizonytalansága miatt. Kiegészítendő volna tehát ezen 76. §. a következővel: ha azonban a végrehajtató a végrehajtás kérelmezése alkalmával igazolja, hogy a végrehajtást szenvedett a büntető törvénykönyv 359. vagy 360. §-aiban körülirt cselekmények valamelyike miatt jogerősitélettelelmarasztaltatott, avégrehajtás elrendelésével egyidejűleg elrendelendő vég r ehajtató kérelmére a lefoglalandó ingók elszállítása is. O GK Ausztria és külföld. A német magánjogi codificatio jelen állása. A német birodalomban a codificationalis működés s irodalmi mozgalom legfőbb tárgyát a magánjogi codex előállítása képezi, mire — mint tudjuk — még 1874. évben lett kiküldve az első commissio dr. Pape elnöklete alatt. Tervezete 15 év alatt készült | el s 1888-ban lett a birodalmi tanácsnak bemutatva, azonban még j mindig hiányával a kiegészítő részeknek, melyek az életbeléptetési törvény, a telekkönyvi rend, ingatlanok kényszer-végrehajtása. Ezek is elkészíttetvén, a bizottság feloszlott. Ezen első tervezet közététetvén, egész irodalom keletkezett annak bírálatából, észrevételezéseiből, minél a legerősebb kritikát az egyetemi tanárok képezték. A porosz kormány a feltörvényszékek véleményét is kikérte. Ezenkívül a birodalmi igazságügyi hivatal s az egyes államok igazságügyérei is tüzetesen foglalkoztak a codificationalis anyag tisztázásával. így állt elő elkerülhetlen szükségessége az újabb elővizsgálatnak s a birodalmi tanács ezen első tervezetnek másodszori átolvasását és szakvizsgálatát most december elején el is rendelte. És erre már ki is neveztetett az új commissio, 10 rendes, állandó s 12 rendkívüli tagból. Nem tartjuk feles| legesnek — tanúságul is a mi codificationalis eljárásunkban — j ezen bizottság szervezetét röviden megismertetni. Elnökét s helyetj tesét a birodalmi kancellár, mint a kormány feje nevezi ki. Az elnök rendelkezik a rendkívüli tagok behívásáról s az előadók kiválasztásáról, kik közül egyik — a generál referens — általános, az egész műveletre kiterjedő hatáskörrel birand, az egyes részekre, könyvekre, külön előadók alkalmaztatván. Az elsőnek különösen feladata leend : a bizottság tárgyilagos határozatai alapján s tekintettel a bizottság kebelében, vagy máshonnan keletkezett szerkezeti kifogásokra s aggályokra, a tervezetet szerkesztési revisio alá venni. A többi referens mindenike a hozzáutalt egyes rész vizsgálatával foglalkozand; az első könyv előadója azonban az életbeléptetési törvénytervezet referense is leend. A nem rendes bizottsági tagok, kik mindannyi szakspecialitások leendnek, jogosultak lesznek résztvehetni minden ülésben, kötelezvék pedig megjelenni mindakkor, midőn azt az elnök szükségesnek s célszerűnek találandja a megvitatandó tárgy fontosságának tekintetében. Ezeken kivül mind a birodalmi kancellár, mind az egyes államkormányok biztosokat is küldhetnek a bizottsági ülésekbe, kik ott véleményüket előterjeszthetik s indítványokat is tehetnek. A bizottsági tagok kiválogatása s kinevezése is, mi a birodalmi tanács által történt, figyelmet érdemel. Kiterjed az nemcsak a szaktudományok képviselőire, hanem a politikai pártok képviseletére is, melyben a centrum (Gagern s Hahn bonni tszéki tanácsos), az agráriusok, a conservativek (Manteuffel, H e 11 d o r f), a szabadelvűek, a szabad conservativek és a nemzeti szabadelvűek is (R u s s e 1 generál consul s prof. Cuny) méltó részt fognak venni. A tudomány Cunyn kivül különösen még lipcsei professor Sohm (magánjog) és prof. Conrad (nemzetgazdászat) által képviseltetik. Azonfelül kiválóbb gond fordíttatott a gyakorlati élet szakférfiaira s a gazdászati egyes szakok kellő betöltésére is. így képviseltetik ezen bizottságban az erdészet, Dankelmann erdészeti akadémia igazgatója; a gyáripar Goldschmid berlini sörfőződe igazgató s Leuschner bányatanácsos által; a pénzügyet R u s s e 1 s a földmívelést Manteuffel s a fentnevezettek képviselik. A mi hazai eljárásunk és gondolkozásunk módja tekintetében mindenesetre sajátságos szervezkedés. De mindenesetre nagy gyakorlati belátást s okosságot tanusit s azon érdekes törekvést, hogy a nemzeti közvélemény minden árnyalatának, minden szellemi s politikai iránynak megnyugtatólag eleget tegyen, érdekelve lévén mindannyian a legnagyobb mérvben a jogélet ezen legfontosabb nemzeti műveletében. Ezen bizottság fogja a második tervezetet elkészíteni s azután a birodalmi gyűlés elébe terjeszteni. Előre látják, miszerint még ezen bizottságban is nagy elvi ellentétek kiegyenlítésére leend szükség. A cél az összes német népességnél : a rég óhajtott jogegységet előállítani, e téren nemzeti jogot megállapítani, de a hagyományok, a századok jogfejlődésének viszonyai, a particu' Iarismus és sokféle szokások, erős akadályokat s nehézségeket gördítenek elébe. Már az első bizottságban csak heves s hosszas viták után volt legyőzhető azon irányzat, mely szerint a mezei ingatlanokban való örökösödés birodalmi törvény által szabályoztassék, nem találtatván ez alkalmasnak arra, hogy a jogélet érdekei | a birodalom összes részeiben, az annyira különböző népfajoknál összhangzólag kielégíttessenek. Azért is ezen codificatiót az egyes országok törvényhozásainak kívánnák fentartatni. Természetes, hogy e körül, a mai tisztult jognézetek súlya alatt, a második commissióban is meg fognak a heves viták újulni remélhetőleg a modern, előhaladottabb jogeszmék győzelmével. Egy másik, szintén erős ellentét abban áll, hogy vannak, kik a földbirtok - viszonyokÍ ban, nevezetesen azok szervezésénél, terhelésénél, elidegenítésénél a római jog ellenében a régi német magánjog elveit törekszenek érvényre juttatni. Azt hiszik azonban a német szakférfiak, hogy mindezen nehézségek majd csak le fognak győzetni és az egységes német magánjogi codex készen leend a — jövő század elejére ! Megemlítendő még. miszerint a törvénytervezet szerkezetéI nek végmegállapitása külön szerkesztői bizottság által fog esz-