A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 1. szám - A végrehajtási törvény reviziójához - A német magánjogi codificatio jelen állása

A JOG. közöltetni, mely a 22-es bizottság tagjaiból alakuland. A főbizottságnak még decemberben kellett összeülni, hogy ügyrendjét megállapítsa s más szükséges eljárási szabályokról gondoskodjék. De az érdemleges tanácskozásokat s tárgyalásokat csak 1891. évi ápr. l én fogja megkezdeni. Dr. Ssokolay István. Sérelem.* I. Telekkönyvi csodabogár! Valóban megfoghatatlan, hogy bíróságaink a legegyszerűbb kérdésekre nézve nem tudnak egyöntetűen eljárni. Az még csak hagyján, ha a felső bíróságok elvi dolgokra nézve egészen azonos körülmények közt homlokegyenest ellenkezően ítélnek; de hogy egy és ugyanazon bíróság, sőt ennek egy és ugyanazon tagja egy primitív telekkönyvi kérdésre nézve holnap rossznak tartsa azt, a mit ma jónak látott, az már mégis kissé különös és megérdemli, hogy a jogászvilág tudomására jusson. Ugyanis a pozsonyi kir. tvszék tkvi osztálya a napokban csak előjegyzést adott két a tkvi rdts 82. §-ában felsorolt kellékekkel teljesen ellátott okmány alapján, azon indokolással,hogy: »azon körülmény, hogy az okmány tartalma kézjegygyei való el látás előtt az írástudatlan felek előtt anyanyelvükön szabályszerűen megmagyaráztatott volna, sem az okirat szövegéből ki nem tűnik, sem más módon igazolva nincs«. Fölösleges kiemelnem, hogy a tkvi rendtartás ezen kelléket nem ismeri. 12 évi ügyvédi gyakorlatom alatt — túlzás nélkül mondhalom — több száz oly okmányt láttam és adtam be tkvi bejegyzés végett, melyen ezen megmagyarázási záradék nem volt és egyetlen esetben sem történt meg, hogy ezen hiány miatt csak előjegyzés lett volna elrendelve. De többet mondok : néhány nap előtt kaptam ugyanazon bírói tag aláírásával ellátott más darabot vissza, melynél szintén hiányzott a magyarázási záradék és ott a bekebelezés minden akadály nélkül megtörtént! Igazán nem lehet elképzelni: mi az oka az ily homlokegyenest ellenkező elbánásnak ! És még kevésbé lehet megmagyarázni, hogyan tartja az illető biróság az igazságszolgáltatás céljával és egyik főkellékével összeegyeztethetőnek azt, hogy az egyik félnek igy, a másiknak amúgy osztja az igazságot. Miért kell az egyiknek ugyanazon körülmények között kétszer annyit fordítani költségekre, mint a másiknak és esetleg a késedelem folytán kárt is szenvednie?! Sajnos, ily tabuiaris kérdésekre nézve már gyakran tapasztaltam, hogy ha még oly kézzelfogható is az eljáró alsóbb fokú biróság tévedése : a felsőbb biróság végzése állandóan ugy hangzik, hogy: indokainál fogva helybenhagyatik. De eltekintve ettől: azért sem élek ily esetben jogorvoslattal, mert nincs, a ki a költségeket viselje és hozzá circa egy évig kell várni, hogy a fentjelzett lakonikus 11. fokú határozatot megkapja az ember! Azért, ha pusztában elhangzik is szavam : ez úton kísérlem meg az ellenőrzésre hivatott felsőbb fórum figyelmét az egyöntetűség hiányának ezen kirívó esetére felhívni. Dr. Sándor Endre, II. A buziási kir. járásbíróság. A »Jog« 50. számában, »Sérelem« rovatában, dr. Bálint Soma buziási ügyvéd ur által »a buziási kir. járásbiróság« cím alatt közzétett cikkre kénytelen vagyok a szenynyet magamról lemosni és kijelenteni, hogy miután az ügyvéd ur a dolog superlativusával élt, kívánalma — minden egyes esetben tőlem függetlenül álló s különbözei okokból, mint alább is igazolni fogom — legjobb akaratom mellett sem teljesíthető, mert panaszkodó ügyvéd ur is megengedi, hogy a tárgyalásokkal — a mennyiben én rendszerint minden második napon — szabadságom lejártától (szept. utoljától) pedig minden áldott nap tárgyalok — túl vagyok terhelve, maga is látta, hogy az egyik ügyet be sem fejeztem, már is bejönnek felek ügyük elővételére ; ilyen körülmények közt ügyvéd ur nem fogja követelni, hogy én a messzebb vidékről jövő feleket várakoztassam a folyosón és ügyvéd ur ügyében hozzam az ítéletet, miután azoknak nagyobb igényük van ügyüknek gyors elővételére, mivel azoknak téli és mindenféle nehéz időben a tárgyalás után még hosszabb utat kell visszatenniök. De kutassuk a dologban a nyugtalankodó ügyvéd ur veszteségét is azon intézkedés mellett, hogy tulajdonképen mi kára lehet az ügyvéd urnák az által, hogy a határozatok közöltetnek 1 is a felekkel. Ügyvéd ur nem kételkedik, hogy a határozatok, még mielőt' j a letárgyalt ügyek az iktatóba iktatás végett átadatnak, általam | írásba foglaltatnak, a következő napon, midőn a többi ügyekkel nekem vissza-, illetve átadatnak, az összes darabokkal leírás végett még az nap a kiadóba vitetnek, ügyvéd ur pedig különösen nem panaszkodhatik, hogy ügyei a biróságnál sokáig időznek, mert *) Ezen rovatban, programnnuikhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosai) elöadutt panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. j szokása szerint valamely beadványnyal jővén, még az utcán futva siet a bírósághoz és az iktatóba be sem menve, jön a bíró nyakára, onnét az iktató terhére sietvén, a kiadó hátáról meg sem mozdul, ugy, hogy az elhozott beadvány helyett annak elintéző határozatával távozik el a bíróságtól, tehát mit veszített ügyvéd ur, ha például valamelyik Ítéletet, mondjunk egy hét, vagy tíz nap alatt megkapja, talán azt sajnálja, hogy a bíró kénytelen néha ítéleteket lemásolni, arra ügyvéd ur hívatlan prókátor. Arra kérném fel a t. olvasó közönséget, hogy ne tessék azt elhinni, hogy a bíróságnak azért, mert az ügyvéd ur néha beadványait gyakrabban oly gyorsan látja el, hogy ép semmi dolga sem volna, hanem ezt azért tesszük inkább, hogy tőle megszabaduljunk, inert egész napokat tölt a biróság kiadó hivatalába, még beadványokat is ott szerkeszt, ugy, hogy valahányszor az irattárban keresünk, ott majdnem mindig ügyvéd urat leljük. Ezekből ugy tűnik ki, hogy ügyvéd urnák említett cikke szőrszálhasogató botránynál nem egyéb, mert ha szabójával csináltat ruhát, még annak is kell időt engedni, az illem és tisztesség annál inkább megtiltják egy birótól szabómesternél expreszszebb munkát követelni. Most áttérve az említett cikkben felsorolt vételár felosztási ügyre, e tekintetben ügyvéd ur azt hozta fel, hogy én a sorrendi végzést a tárgyalás alkalmával nyomban szóval ki nem hirdettem ; bocsásson ügyvéd ur, de egy birótól saját felelősségére és kárára törvénybe ütközést nyíltan követelni, azt magam sem foghatom fel, mert cikkében az olvasó közönség tévesztésére elhallgatta azt, hogy a tárgyalásnál vagy négy hitelező nem volt jelen és igaz, hogy én óvatosságból az ismeretlen, esetleg a meg nem jelenő hitelező részére ügygondnokot kirendeltem, ezen intézkedésem csak a tárgyalás elnapolását hiúsíthatja meg, de nem zárhatja ki egyúttal a meg nem jelenő félnek a sorrendi végzés ellen használandó felfolyamodási jogát is. Engedje ügyvéd ur, hogy én nézete szerint haladjak tovább elmondásomban és tegyük fel, hogy én kérelmének teljesítésével, a sorrendi végzést mindjárt a tárgyaláskor szóval kihirdettem és a jelen levő felek, a meg nem jelent hitelezők részére pedig az ügygondnok a végzésbe belenyugodtak, miféle kérelmet terjesztett volna ügyvéd ur, hogy a pénzhez még az nap juthasson i Mást nem, mint azt a nevetségest, hogy a biró hamar fusson a j bírói letéti pénztárnokhoz és annak szóval hirdesse ki a kiutalvá| nyozási végzést, mert ügyvéd ur még azt sem akarja megengedni a bírónak, hogy az a sorrendi végzést fogalmazhassa, annál kevésbé ' akarja annak jogerőre emelkedését bevárni. Ha a biró ezen nevetséges kérelmet teljesítette volna, csak akkor lett volna hadd el hadd, mert minden felfolyamodás J bevárása nélkül a pénznek szóval történt kiutalványozása folytán, j jelen volt hitelezők követeléseiket felvették volna és a távol levő hitelezők által beadott felfolyamodás következtében a sorrendi végzésnek másodbiróságilag történő megváltoztatása esetében honnét lenne a pénz visszatérítendő, midőn a szegénysorsú hitelezők a felvett pénzt már rég elköltötték ; engedje ügyvéd ur, de az ön ! iskoláját követni, ha csak saját érdekemet tartom szemem előtt, j képes nem lehetek, mert az által okozott hibákat javítani pénzem nincs. Végül engedje meg ügyvéd ur, hogy ezúttal szavánál fogjam, mit többször kifejezett előttem. Azt is meg fogja engedni, hogy e biróságnál, habár én az összes polg. ügyeket látom el, eddig, | bár egy napi hátralékot nem tapasztalt, a keresetekre rövid i határnapok tűzetnek ki, noha szándékom nincs és azért legtávolabb állok attól, hogy ügyvéd ur által használt kifejezésével magamat hizelegtessem, hanem mert ép ügyvéd ur apropos alkalmat j nyújtott, kérdem : nem-e ügyvéd ur többször mondotta előttem, hogy az ügyek a panaszolt buziási kir. járásbíróságnál uagyon gyorsan intéztetnek el (erre ugyan nem szorultunk, mert ezt amúgy is igazolják az elnöki vizsgálati jegyzőkönyv és az évi kimutatások), nem-e ügyvéd ur, midőn most két héttel ez előtt beteg voltam és két ízben meglátogatott — mondotta: bizony biró ur! nagyon megéreztük biró ur hiányát. Mit jelentsenek ezen szavai ügyvéd ur? ugy-e az: hogy szemembe mondja, hogy intézkedéseimmel meg van elégedve, hátulról megint cikkében pedig csupán nyilvános botrány előidézésére az ellenkezőt, a megelégedetlenséget fejezte ki, ez pedig nem lehet más, mint farizeusi jellemség. Különben ügyvéd urnák megígérem, hogyha a cikke által tévedésbe ejtett tisztelt olvasó közönséget ezen tévesztésből kivenni nagyobbra nem becsülném, cikkét figyelembe sem vettem volna, azért jövőre esetleg megtámadó cikkeivel, mert túlságos hivatali teendőim meg nem engedik s ha rendkívüli eset arra ugyan kényszeríteni nem fog, többé foglalkozni nem fogok, s inkább azt a tanácsot adnám fiatal ügyvéd urnák, hogy legyen nagyobb türelemmel és tanuljon több gyakorlatosságot és no legyen olyan hitzig. Abrndán István, buziási kir. aljárásbiró. Vegyesek. Tanácsbeosztás a m. kir. Curián 1891. évre. Polgári tanácsok: I. Elnök: Szabó Miklós, elnök. Bírák: t Elekes Pál, Szabó Albert, Kozma Zsombor, Németh Lajos, Ádám Albert, Vági Mór. Tanácsjogyzök: Kanyó Lajos, dr. Doleschall Alfréd. —•