A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 16. szám - Még néhány szó a telekkönyvi betétek szerkesztéséhez - A kir. táblák tanácselnökei

A J O Gr. 123 alkalmazott tkvi betétszerkesztési személyzet felett oly jog- és hatáskörrel bírna, mint a járásbiró a járásbíróság személyzete fölött; ki a személyzeti ügyekről külön iktató-könyvet, nyilvántartást stb. vezetne, a bctétszerkesztésnél ott alkalmazottakat nemcsak a székhelyen, de a helyszínén való működésükben is ellenőrizni s munkálataikat a helyesség s egyöntetűség tekintetéből felülvizsgálni nemcsak jogositva.de kötelezve is lenne; ki ezenkívül az lSSó :XXIX. és 18S9 :XXXYI1I. törvénycikkek, ugy a fent említett törvényjavaslat által a tkvi hatóságok hatásköréhez utalt összes ügyeket s teendőket esetleg egy — akár a rendes állományból kirendelendő, akár a tkvi betétszerkesztéshez külön kinevezendő — jegyző vagy aljegyző segélyével ellátná. — Ennek a vezető bírónak állana azután hatáskörében ugy az előléptetések, mint a 47,026. I. M. 1S89. számú rendelet 6. pontjában emiitett önálló működési körrel való felruházás tárgyában véleményes jelentést tenni. Ez a vezető bíró szintén el volna látandó napidíj- és utazási átalánynyal, de a felülvizsgálatokból s ellenőrzésből felmerülő napidíját s utazási költségét külön felszámítani nem állana jogában. Ez az organizáció nemcsak a szétszórva működő betétszerkesztési személyzet összetartozóságának érzetét növelné s nemcsak ezeknek, de nagy előnyére válnék a munkálatoknak is, ugy higy annak életbeléptetése csak a legfőbb felügyeleti joga gyakorlása tekintetéből tenné indokolttá azt a tervezetet, hogy a betétek szerkesztésénél alkalmazott új albirónak vezetése alatt, az első községről készített tkvi betétek, addig a tkvi hatóságnak s így a közforgalomnak átadhatók ne legyenek, a míg azokat a központból esetröl-esetre kiküldendő ministeri biztos felül nem vizsgálta. De szükséges ez az organizáció egyéb s nagyon sok tekintetből, melyek némelyike a nyilvánosság előtt fel sem tárható s nagyon szükséges a munkálatok eredményessé tétele, a szolgálat és fegyelem érdekéből különösen most, a midőn a betétszerkesztésnél alkalmazott személyzet fokozottabb szaporítása mindinkább szükségessé válik. Távol minden célzástól és sérteni való szándéktól s csupán a jó ügy érdeke által vezéreltetve, tagadhatatlan, hogy a mely tkvi ha óság területén a betétszerkesztési munkálatok megkezdetnek, ott eddig nemcsak a hivatalfőnök, de a tkvi hatóság teendői is — statisztikai adatokkal bizouvithatólag — jelentékenyen felszaporodtak, de a munkálatok gyorsabb menetével, a tkvi hatóságnál e szaporodás fokozatosan emelkedni fog. Hozzávéve még, ho_;y a tkvi hatóságok a beté:szerkesztésböl kifolyó, vagy azzal összefüggésben álló, jelentékeny számú ügyeket s teendőket az idézett törvények rendelkezéseinél fogva soron kívül elintézni kötelesek s hogy fölös számú személyzet egy tkvi hatóságnál sincs alkalmazva: ebből a betétszerkesztésnél alkalmazottakkal s különösen a bírákkal szemben — bár indokolatlanul, de a legtöbb helyen tagadhatatlanul létező ellenszenv növi ki magát, melyhez a — tényleg csekély — pótlékok miatt még egy kis irigység is járul s hogy mennyire indokolatlanul, arról meggyőződnének akkor, ha a betétszerkesztés pályájára lépnének, a mitől pedig irtóznak az illetők. Van törvényszék, melynek birói karánál az oda kirendelt betétszerkesztési bíró — az illem szabályainak megfelelően — megtette látogatásait, de- egy kettőnek kivételével a többi azt viszonozni rangján alólinak tartotta. Ez csekélység ugyan, de jellemző. Megtörtént, hogy egy betétszerkesztési díjnok a betétszerkesztési biró ajánlata s meghallgatása nélkül ugyanoda írnokká lett előléptetve, holott ez hajlamainál fogva a betétszerkesztésnél nem alkalmazható s más szakhoz való áttétele lesz szorgalmazandó. Van hivatalfőnök,kiabetétszerkesztésnél alkalmazottak részére a betétszerkesztési biró meghallgatása nélkül engedélyez szabadságidőt s megtagadja azt, ha az illető azért, mert pl. a nyári időszakban a munkálatokra való tekintetből nem vehetvén ki, a téli időszakban kéri annak megadását. Van tkvi hatóság, mely a betétszerkesztésre vonatkozó törvények s rendeletek ismeretének hiánya következtében jogosítva érzi magát a betétszerkesztési bírónak törvényben (1886: XXIX. t.-c. 78. §.) biztosított függetlenségét is megtámadni. Tudva van, hogy a betétszerkesztésnél alkalmazottak az ország minden részéből kerülnek össze s a segédszemélyzet között már is akadt néhány elvakult, ki abban a balhitben, hogy neki csak a hivatal-főnök a felebbvalója, a betétszerkesztési bíróval szemben tiszteletlenségre vetemedett. Foglalkozásukból kifolyólag a betétszerkesztésnél alkalmazottak a tkvi hatóság székhelyén az évnek alig néhány havát tölthetik, ezt is csak megszakítva s így — különösen egy nagyobb törvényszéknél — csaknem lehetetlen, hogy a hivatalfőnök valamennyit kellően ismerje s rólak és képességükről alapos meggyőződést szerezhessen. Magánál a kiküldetések beosztásánál is sok hátrányos intézkedés történik, mert a kiküldő előtt a betétszerkesztési eljárás s a kiküldött képessége és viszonyai a legtöbbször ismeretlenek. Köztudomású, hogy a betétszerkesztési munkálatokkal tényleg foglalkozókon kívül ugy bíráink, mint más jogászaink között nagyon csekély azoknak a szárai, kik a betétszerkesztés lényegébe s egyes fázisaiba mélyebben belehatolnának s így nyilván visszás állapot az, hogy a betétszerkesztésuél alkalmazottak személyi ügyeit azok intézzék s a felügyeleti és ellenőrzési jogot elsősorban azok gyakorolják, a kik az alkalmazottakat s azoknak foglalkozását alig ismerik s még hozzá — a legtöbb esetben — indokolatlan ellenszenv által vezéreltetnek. A fentebb vázolt organizáció azonban végét vetné ugy az előadott, mint elő nem adható összes visszásságoknak. Ez az organizáció a betétszerkesztési munkálatok vezetését egysé • gessé, a munkálatokat jobbá s gyorsabbá, az alkalmazottakra való felügyeletet közvetlenebbé és hatályosabbá, az összetartozást szorosabbá, az alkalmazottak személyi ügyeinek intézését igazságosabbá s méltányosabbá tenné, teljesen végét vetné minden súrlódásnak s ellenszenvnek, a különben is külön összlétszámba foglalt betétszerkesztési alkalmazottakat a rendes álloraányúakkal ugyanaz év jun. 3-án a nagyváradi kir. tvszék birájává neveztetett ki. 1881. jan. 2'3-án a bpesti klr. it. táblához kisegítő bircul rendeltetett be. 18S2. márc. 24-én a budapesti kir. it. táblához pótbiróvá neveztetett ki s ezen intézmény megszűntével rendes biróvá lett. 1887. szept. 27-én a magasabb fizetési fokozatba előlépett. A kir. táblánál a IV. polgári tanácsnak volt tagja. Széli Farkas, szül. H.-M.-Vásárhelyen, 1814. ápr. 28-án, ref. nős, sz. áll. honv. hadnagy volt a 3. zászlóaljnál, köz- ós váltó-ügyvéd. 18 33. szept. 9-én Csongrádmegye tb. aljegyzőjévé, 1867. ápr. 29-én ugyanoda tb. esküdtté neveztetett ki. 1868 jun. lű-én Csongrádmegye szegedi járásában esküdtté választatott. 1871. márc. 30 án Csongrádmegye tb. szolgabirájává, 1871. dec. 18-án csongrádi albiróvá, 1874. jun. 16-án kunszentmártoni járásbiróvá neveztetett ki. 1878. jan. 7 én karcagi törvényszéki biróvá lett. 1882. okt. 31-én a budapesti kir. itélő táblához pótbiróvá neveztetett ki, 1887. jan 1-én ugyanott rendes bíró, 1888. máj. 23-án ugyanott a magasabb fizetési fokozatba előlépett. A budapesti kir. táblánál az I. büntető tanács tagja volt és a legnagyobb s legkomplikáltabb bünperek előadásával volt megbízva. Vági Mór, szül. 1840. ápr. 9-én, Lembergben, Galíciában, róm. kath. nős. 1868. aug. 2-től 1871. dec. 31-ig Somogyraegyének megválasztott törvényszéki ülnöke, 1872-től a kaposvári kir. törvényszéknél törvényszéki biró volt, mig 1881. évben a budapesti kir. itélő táblához kisegítő biróul rendeltetett be, ugyanazon évben pótbiró, majd rendes biróvá neveztetett ki. 1890. márc. 23-án, mint kisegítő biró a kir. Curiához rendeltetett fel, a hol az I. polgári tanácsba volt beosztva. Kriszt János, szül. Horvátország, Verőce, 1828. szept. 25-én, róm. kath. A 2. sz. cs. kir gyalogezrednél tizedes volt, 1851. nov. 1-én Baranyamegye hatósági díjnokká, 1854. márc. 31-én a szegzárdi cs. kir. szolgabiróságnál Il-od osztályú tollnokká 400 frttal, 1855. sze t. 17-től 500 frttal, 1858. október 6-tól a bonyhádi cs. kir. szolgabiróságnál hasonrninőségben, 1859. novi 17-tol Nagy-Kanizsán cs. kir. szolgabírói segéd, 1861. febr. 23-tól N. Kanizsa városi főjegyző, 1862 ápr. 20-tól kaposvári tszék. ülnök, 1862. szept. 16-tól ottani központi főbíró, 1865. nov. 30-tól ottani tszéki ülnök, 1870. jul. 22 tői bpesti kir. táblai I-ső oszt. pótbiró, 1871. szept. 18-án kaposvári kir. tszéki elnök lett, 1875. évben hasonrninőségben a győri kir. tvszékhez helyeztetett át, 1879. évben bpesti kir. tszéki alelnök lett, 188J. febr. 1-én pestvidéki kir. tvszéki elnökké neveztetett ki, 188á. okt. 29 én bpesti kir. itélő táblai tanácselnök lett, a II. polgári tanács volt vezetője. Bernát Elemér, szül. Zempléumegye Jesztreb községben, 1845. jan. 13 án, ref., 1865. évben a fennállott eperjesi kir. ker. táblánál díjtalan joggyakornok s még az évben a m. kir. itélő táblához díjtalan joggyakornoknak neveztetett ki. 1867. évben Zemplénmegye aljegyzője, 1868. évben a zemplénmegyei tvszék \ jegyzője, 1871. évben ugyanazon tvszék birája, 1872. évben pedig a s. a.-újhelyi kir. tvszék birájává neveztetett ki, 1879. évben a bpesti kir. ítélő táb'ához pótbiróvá, 1885. évben rendes biróvá ; neveztetett ki. 1889. nov. 2-án pedig a kir. Curiához kisegítő előadóul osztatott be, a 111. úrbéri és polgári tanácsnak volt tagja. Mezey Albert, szül. Közép-Szolnokmegye Nagy-Doba községében, 1844. aug. 14-én, ref., özv. 1867. máj. 8-áu KözépSzolnokinegye tb. aljegyzőjévé választatott, 1867. okt. 27-én • ugyanannak tlkvi hatóságához telekkönyvvezetönek neveztetett ki | s törvényszéki üléssel és szavazattal felruháztatott, 1869. jan. 11-én megyei tvszéki biróvá helyettesittetett, 1869. máj. 31-én rendes I tvszéki biróvá választatott, 1871. dec. 18-án zilahi r. tvszéki biróvá neveztetett ki, 1882. októberben a bpesti kir. it. táblához pótbiróvá neveztetett ki. Ez intézmény megszűnte után rendes biró lett. 1887. dec. 19-én a raagasb fokozatbeli fizetéses állásba lett előléptetve. Ugyanott a IV-ik polgári tanácsnak volt tagja. Dr. Laszy József, szül. Budapesten, 1844. aug. 15-én, köz! és váltó-ügyvéd, jogtudor, 18J6. díjtalan fogalmazógyakornok a kir. helytartó tanácsnál, 1866. dec 29-én ugyanott díjas fogalmazógyakornok, 1867. díjas fogalmazógyakornoknak lett beosztva a kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, 1867. másodrendű raiuiszteri fogalmazó ugyanott. 1869. elnöki másodosztályú fogalmazó a földmívelési minisztériumban, 1870. ugyanott első osztályú miniszteri fogalmazó. 1872. jan. 1-től kir. aljárásbiró 1873. járásI biró az ó-budai kir. járásbíróságnál. 1876. kir. tvszéki biró a