A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 16. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

124 A JOG. csak az elnök személyegysége kötné össze, a betétszerkesztéssel kapcsolatos telekkönyvi ügyek a kívánatos gyorsasággal s alapos szakképzettséggel intéztetnének el, a be étszerkesztési munkálatot vezető biró mellé beosztott jegyző vagy. aljegyző pedig betétszerkesztési albirónak alkalmas anyaggá válnék. A mennyiben pedig ez a vezető-birói állás, habár szintén terhes, de mindenesetre nyugalmasabb lenne az eddig folytatott nomád-életnél, meglenne még az a jótékony s kívánatos hatása is, hogy az annak elnyerésére való kilátás s reménység fejében a tkvi betétszerkesztési albirói állomásokra alkalmas egyének inkább fognak jelentkezni. Ez idő szerint kell már annyi gyakorlott betétszerkesztési albirónak lenni, hogy azokkal a vezető-birói állások betölthetők lennének s így e feltétlenül szükséges szervezésnek mi sem állja útját. Nem lehet e helyütt elzárkózni az elől a sajnálatos tapasztalás elől, hogy a rendes állományú telekkönyvvezetők megfoghatatlan idegenkedéssel viseltetnek a tkvi b jtétszerkesztés iránt s igy félő, hogy a jól elkészített betéteket nem fogják helyesen tovább vezetni, sőt hogy a közforgalomnak már átadott betétekre s vonatkozó előmunkálatokra nézve felvilágosítást kérő félnek nem fognak helyes útbaigazítást adhatni. Azért célszerűnek mutatkozik, hogy a betétszerkesztésnél alkalmazott segédszemélyzetre nézve a segédtelekkönyvvezetői állás legyen a legmagasabb fokozat, melyet a betétszerkesztésnél elnyerhetnek s az, a ki telekkönyvvezetővé lenne előléptetendő, azzá a rendes állományba s oly tkvi hatósághoz lépteltessék elő, a hol már kész tkvi betétek vannak, mert itt feltétlenül szükséges, hogy a telekkönyvvezető a betétszerkesztés minden csínját-bínját ismerje. A betétszerkesztésnél alkalmazott bíráknak hivatalos pecsétnyomókkal való ellátása is kívánatos lenne, még pedig egy festékhez és egy viaszhoz való, mert a köznép nem igen respektálja az olyan hivatalos »irást«, melyről hiányzik a pecsét. E pecsét közepén az ország címerével s pl. »telekkönyvi betétszerkesztés« körirattal bírhatna. A bizottságok működésére való tekintettel az 1887. évi június hó 16-án 21,323. I. M. 1887. sz. a. kelt rendelet 19. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy a szabadságidő a nyári hónapokban s legfeljebb egyszer megszakítva vehető ki s mely a rendes lét számban alkalmazottakkal szemben teljesen indokolt, a betétszerkesztésnél alkalmazottakra nézve oda módosítható lenne, hogy ezek szabadságidejüket többször megszakítva s bármikor kivehetik, ha az a munkálat nagymérvű hátráltatásával egybekötve nincs. Itt ugyanis az egyhuzamban 4 — 6 hétig való távollét sokkal nagyobb hátrányokat idézhet elő, mintha az rövidebb időközökre terjed. A kezelésnél nagy könnyebbségül szolgálna, ha ugy a betéttervek, mint a betétekre rendelt nyomtatványok oda módosíttatnának, hogy azoknak felső balsarkában legyen a számnak s felső jobbsarkában a község nevének feltüntetésére szánt hely. Gyakori eset, hogy a felek által kért s tkvi betétszerkesztési célra szükséges anyakönyvi kivonatokat, az anyakönyveket vezető hatóságok a felek megkárosításával csakis bélyeg mellett adják ki s ezért kívánatos, hogy a felettes hatóságok az anyakönyveket vezető hatóságokat az 1889: XXXVIII. t.-c. 30. §-án alapuló bélyegmentesség kedvezményére időszakonkint s ismételten figyelmcztcssclc Ezek vázlatosan azok a körülmények, melyek megvalósítását most a kedvező alkalom adtán az igazságügyi m. kir. minister ur ő nagyméltóságától, mint jogéletünk nagytehetségű s leghivatottabb újjáalkotójától, teljes odaadással szolgált ugyűnk előbbre vitele s egy nagvfontosságú és közérdekű munkálat eredmény, dúsabbá tétele tekintetéből - minden önérdek nélkül - kérve kérjük. Az utóajánlat kérdéséhez.* Irta : PÁKAI LÁSZLÓ, tasnádi ügyvéd. Borovánszky Endre kartárs urnák a »J o g« 10. számá ban fejtegetett nézete szerint az utóajánlat folytán elrendelendő végrehajtási árverés csak az első árverési vevőnek, a figyelembe vehető utóajánlónak és az össszes jelzálogos hitelezőknek, valamint a végrehajtást szenvedőnek és esetleg a tulajdonostársaknak beleegyezése alapján szüntethető be. Borovánszky kartárs urnák tisztelt nézetével nem tarthatok. 1- ör, mert az első ízben megtartott árverés sohasem feltétlenül befejezett jogügylet, habár az ingatlanság a legtöbbet érő által megvettnek jelentetik is ki; nem feltétlen, mert a végrehajtási törvény 187. §-a értelmében az utóajánlatra bárki részére tér van nyitva s ha utóajánlat tétetik, ugyanezen §. értelmében az előbbi árverés hatályon kívül helyeztetik s vásárlónak bánatpénze visszaadatik. A vásár tárgyára vásárlónak feltétlenül megszűnt minden kötelezettsége. Kérdem: mi jogon alapulna tulajdonossal szemben a birtok feletti szabad rendelkezésbeni korlátozása ? 2- or, mert az utóajáuló jogügylete sem tekinthető feltétlennek ; nem : mert míg egyrészről az árverés megtartása kívántatik, addig másrészről megkívántatik, hogy mint legtöbbet ígérőre leüttessék ; miután pedig a 187-ik §-ban a kitűzött határidőben nyitva a tér bárkinek is a törvény által meghatározott minimális lO°/o-tólin még felül bármennyivel felüligéretet tenni s miután az árverésen ezekkel szemben versenyezni bárki jogosult, a leütésig mindig nyitva tartandó volna a tér az ingatlanságban biztosítékok nyerteknek kielégítésére. Ha az árverés inditó oka, a kielégítés kérdése megszűnik, a felüligérö bánatpénzét, költségfedezetét, tehát azon pénzt, mely a jelzálogos hitelezők kielégítésére, ezek kielégítése után a végrehajtást szenvedett javára adatnék ki, kiutalás folytán megkapja, kérdem, végrehajtást szenvedettnek vagyona s ezzel kapcsolatos megélhetése kockáztatható-e, csupán azon az alapon, mert felüligérö vásárlási célját elérendő, saját érdekében, de az érdekeltek tényleges előnyök nélkül költekezett ? Hát mi a törvény intentiója ? az-e hogy végrehajtást szenvedett vagyonától, életfentartási eszközétől elejtessék? vagy az, hogy a hitelezők kielégíttessenek ? Én ugyan az utóbbi mellett maradok s habár e részben kifejezéssel rendelkező törvényt fel* Ezen közleményen kivül még két cikk érkezett be ez ügyben. Azok közlése után befejezettnek nyilvánítjuk lapunkban az e tárgy körül kifejlődött eszmecserét. A szerkesztőség. bpesti kir. tvszéknél. 1884. máj. 12-én a bpesti kir. itélő táblához rendes biróvá. 1888. uov. 21-én kisegítő bíróul a kir. Curiához beosztatott, a hol az I. büntetőtanácsban működött. Dr. Bernát Géza, szül. Kocsord község Szatmármegye szálkai kerületben 1845. okt. 2-án, helv. hitv. 1867. jan. 17-én a kir. it. táblához joggyakornokká, ugyanaz év nov. 16-án Pest város tvszékéhez tollnokká, 1869. jun. 2 án ugyanazon tvszékhez tb. aljegyzővé választatott, míg szept. 9-én ugyanoda rendes aljegyzővé neveztetett ki. 1871. dec. 20-án a pesti kir. ftő járásbírósághoz albiróvá lett kinevezve. 1872. jun. 1-én törvényszéki biróvá neveztetett ki a bpesti kir. tszékhez. 1880. okt. 30-án a bpesti egyetemen jogtudorrá avattatott. 1880. dec. 13-tól a bpesti kir. it. táblánál pótbirói minőségben működött, míg 1885. okt. 8-án ugyanoda rendes biróvá neveztetett ki Az V. polgári tanácsnak volt vezetője. Gottl Ágoston, szül. Pozsonyban, 1843. jan. 21-én, róm. kath., nős, jogakadémiát végzett, elm. állam- és ügyvédi vizsgát tett, 1862-ben a volt Pozsony városi törvényszéknél joggyakornok, 1865-ben jegyző s előadó, 1867-ben főjegyző s előadó, 1869-ben főjegyző, előadó s tiszteletbeli tanácsos, 1870-ben valódi tanácsos, 1872-ben a nezsideri kir. járásbíróságnál aljárásbiró, 1875. évben a magyar-óvári kir. tvszékhez biróvá neveztetett ki s majd a magyar óvári kir. tvszéknek 1876- évben történt feloszlatásakor a pozsonyi kir. tvszékhez helyeztetett át. 1881. évben kir. táblai pótbiróvá neveztetett ki. A megszállott tartományok igazságügyének rendezése érdekében kifejtett tevékenységéért 1883. jul. 24-én kelt intézvénynyel legfelsőbb elismerésben részesittetett, 1886-ban a kir. tábla rendes birájává neveztetett ki és 1890. évben a kir. Curiához kisegítő bíróul osztatott be, a hol a Vl-ik polgári tanácsnak volt,tagja. Fluck Adátn, szül. Besztercebányán, 1845. dec. 24-én, nőtlen. Jogvégzett, köz- és váltó-ügyvédi vizsgát tett. 1870. jan. 29-én Budapest városi tvszéki tollnokká, 1872. jan. 1-én a fennállott budai kerületi járásbírósághoz albiróvá, 1875. szept. 30-án a fennállott I —II. ker. kir. járásbírósághoz albiróvá, 1877. febr. 28-án a budapesti I —III. ker. kir. járásbirósághoz albiróvá, 1877. szept. 17-én a budapesti kir. tszékhez biróvá, 1881. febr. 4-én a bpesti kir. itélő táblához pótbiróvá, 1886. nov. 18-án ugyanoda rendes biróvá neveztetett ki, a hol a váltó és keresk. tanácsnak volt tagja. Horvát Jenb\ szül. Szombathelyen, r. kath., nős, két gyermek atyja. Jogvégzett, köz- és váltó-ügyvédi vizsgát tett; 1870. jul. 20-án a budapesti kir. táblához segédfogalmazóvá neveztetett ki. 1871. jun. 20 án az igazságügy-minisztériumba fogalmazóvá, 1872. máj. 31-én a legfőbb itélőszékhez segédtanácsjegyzővé, 1876. jul. 9-én a pestvidéki törvényszékhez biróvá neveztetett ki. 1880. nov. 30-án a budapesti kir. itélő táblához pótbiróul lett berendelve, míg 1885. okt. 8-án ugyanoda rendes biróvá neveztetett ki. Utolsó időben a VIII. polgári tanácsnak volt vezetője. Cseresnyés Sándor, szül. Makón, 51 éves, családos, ev. ref. vallású^ Tanulmányait Nagyváradon végezte. 1863. évben a közés váltó-ügyvédi vizsgáját az akkori classificatio szerint kitüntetéssel letette. 1862. évhen lépett a közszolgálat terére, a mikor Biharraegye szalontai járásában az akkori szolgabíró Séllei Sándor mellé (ki jelenleg a szegedi kir. itélő tábla elnöke) eiküdtnek kineveztetett, ebbeli szolgálatát 1865. év végéig hűen és pontosan teljesítette. Szlávy József jelenlegi koronaőr, mint ez idötájbeli Biharmegye főispánja, majd Tisza Lajos főispán mellett, mint ezek titkára, 1868. évi máj. haváig működött. Ekkor Biharmegye közgyűlésén egyhangúlag a szalontai járás szolgabirájának rnegvalasztatott és e hivatalt 1871. év végéig viselte, a midőn a szalontai kir. járásbirósághoz járásbirónak kineveztetett. Itt ügyessége es tapintatos, de erélyes működése olyannyira feltűnt, hogy 187o. ey vegén törvényszéki birói minőségben egy bonyolódott és az országban nagy port felvert bűnügyben, t. i. a lu^osi és karánsebesi egyesült takarékpénztáraknak tisztviselői sikkasztása által előidézett bukásában, mint vizsgálóbíró kiküldetett, mely bűnUg- i e-« v'zsSalatot na&y ügyességgel, kitartással vitte, ugy, hogy mar iö,b. év maj. havában missióját teljesen bevégezte. Ennek elismeréséül a kormány 1876. évben Debrecenbe, mint törvény széki birot helyezte át, hol 1885. év ápr. hó végéig működött, líevezt tT* Na^Kanizsára' mint törvényszéki elnök ki-