A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 14. szám - Végrehajtási zálogjog-e vagy tulajdonjog? (Felelet.) - Tanulmányok a biztosítási jogból [könyvismertetés]

A JOG. és a magyar állam közt fennálló hajózási szerződés, a jelen esetre vonatkozólag pedig különösen az a szerződés szabályozza, mely az 1878: XXVII. t.-cikkbe iktattatott be; tekintve, hogy felperes társaság P. István tengerészeti tisztet a singaporei cs. és kir. konsulnak A) alatti 1886. március hó 9-én kelt utasítása folytán »Electra« nevíi gőzösén Triesztbe szállitván, ez által közvetlen jogviszony a IAoyd-társaság és a tengerészeti hatóság, illetve az államkincstár közt és nem az előbb nevezett és az alperes hajótulajdonos közt keletkezett; tekintve, hogy az idézett szerződés 11. cikkének 5. bekezdése szerint, valamint a tengerészeti központi hatóságnak 1824. évi 2,346. sz. a. kelt rendelete értelmében is a belföldi tengerészek repatriálásával kapcsolatos költségeket, midőn megtérítésüknek ezen szerződés 11. c. a) pontja értelmében helye van, elsősorban az illető tengerészeti hatóság viseli, az illető hajótulajdonos pedig csak ezen hatóságnak, illetve az államkincstárnak visszkeresete folytán kötelezhető a törvény által elöszabott esetekben azon költségek igazolt összegének megtérítésére; tekintve, hogy felperes be nem bizonyította, hogy az államkincstár eme visszkereseti jogát reá átruházta volna, a mennyiben a C) alatt beügyelt s nem is a Lloyd-társulat cégére szóló számla ugy külalakjára, mint béltartalmára nézve ily engedménynek el nem fogadható ; tekintve végre, hogy mindezeknél fogva az alsóbb fokú bíróságok a felperes társulat kereshetőségi jogát, melyet alperes elleniratának elején kifogás alá vont, a fentidézett törvény és rendelet nyilvánvaló megsértésével állapították meg: a rendkívüli felülvizsgálatnak a ptrs. 335. §. értelmében helyt adni és az alsó bírósági Ítéletek megváltoztatásával a keresetet elutasítani kellett, a perköltségek azonban, tekintettel arra, hogy felperesnek törvényértelmezését a két alsó bíróság osztotta, kölcsönösen megszüntetendők voltak, stb. Bün-ügyekben. A vád tárgyat tevő váltó alakú Űrlapon sem a kibocsátás helye és napja, sem az íntézvényezett neve kitéve nem lévén, de főleg mivel az a kibocsátó aláírásával sincs ellátva, az váltónak nem tekinthető és vádlott cselekményében a váltóhamisítás ismérvei fenn nem forognak. A jelzett űrlap magánokiratot sem képez, mert az arra megkívántató törvényes kellékekkel sem bír és ezen hiány folytán jogok szerzésére és követelések érvényesítésére alkalmas nem lévén, abban a magánokirat hamisításának alapfeltételei sem találhatók fel. Csalás bűntettének kísérlete. (Btk. .'.;!>.. 3S4. és 390. §-ai.) A budapesti kir. törvényszék (1889. november 27-én, 41,282. sz. a.): Zs. János vádlottat a btk. 401. §-ába ütköző s a btk. 403. §. szerint büntetendő magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért a btk. 92. §-ának alkalmazásával r.yolc havi börtönbüntetésre itéli stb. Indokok: Zs. János 1888. évi szeptember hó 28-án és midőn ezzel visszautasittatván, 1889. március hó 9-én a napló 1. sz. alatti iratoknál levő 120 frtról kiállított váltóelfogadványt, melynek hátára »Bekes János« és »Diószegi Sándor« forgatói aláírások hamisítva vannak, küldte be a budapesti általános hitelszövetkezethez leszámolás végett. Ezen tényállás mellett vádlottat a btk. 401. § ába ütköző magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondani kellett azért, mert a szakértői vélemény által beigazoltnak volt veendő azon körülmény, hogy a kérdés tárgyát képező váltó »Bekes János« és ^Diószegi Sándor« forgatói aláírások ugyanazon kéztől eredtek, mely a váltón az elfogadói aláírást irta és mert vádlott maga beismerte, hogy az elfogadói aláírást ő irta és mert hogy a hitelintézetnél valaki a forgatói aláírásokat meghamisította volna annál kevésbé, mert a váltó benyújtási íven maga vádlott Bekest, mint jótállót jelölte meg és mert a váltó más kézen nem ment keresztül s csak vádlottnak állott érdekében a hamisítás és mert vádlott beismerte, hogy a váltót a budapesti általános hitelszövetkezethez értékesítés végett bemutatta és igy azt egy kötelezettség létezésének bizonyítására használta. Figyelembe véve azonban vádlottnak büntetlen előéletét, továbbá azt, hogy vádlott cselekvéuye által kár nem okoztatott és igy vádlott jogtalan haszonhoz nem jutott, mint nyomatékos enyhítő körülményeket, a btk. 92. §-ának alkalmazása helyén valónak és ez alapon fegyházbüntetésnek börtönbüntetésre átváltoztatása és annak 8 hónapban való kiszabása vádlott bűnössége mérvéhez képest megfelelőnek találtatott stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. március hó 26-án, 3,808. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia '1891. március hó 11-én 9,475. sz. a.): Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatik s vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A bűnügyi iratokhoz csatolva levő s a vád tárgyát tevő váltóalakú űrlap, a melyen a forgatók nevének aláírásával s ekként a váltó-ürlap meghamisításával vádlott terheltetik, váltó kellékeivel nem bir, mivel azon sem a kibocsátás napja, sem a lejárat és fizetés helye, sem az intézvényezett neve kitéve nincsen, de főleír mivel az a kibocsátó aláírásával sincs ellátva, mi okból az váltónak tekinthető nem lévén, vádlott cselekménvében a btk. 403. §-ának 1. pontjába ütköző s illetve büntetendő váltóhamisítás ismérvei fenn nem forognak és ugyanő e miatt felelősségre nem vonható. De jelzett űrlap magánokiratot sem képez, mert az a magánokiratnál megkívántató törvényes kellékekkel sem bir és ezen hiány folytán az jogok szerzésére és követelések érvényesítésére alkalmas nem lévén arra, hogy ez által valamely kötelezettség vagy jog létezése bízonyittassék, nem használható : minélfogva abban a btk. 401 §-ába ütköző magánokirat hamisításának alapfeltételei sem találhatók fel. És habár a bűnjelt képező váltó-űrlapon levő forgatói aláírásokra nézve az elsőbiróság által felhozott körülményeknél fogva bebizonyitottnak tekintendő is, hogy a jelzett aláírások vádlott által hamisittattak, de minthogy a fentebbieknél fogva ez vádlott ellenében magánokirathamisitást nem képez, minthogy továbbá jelzett űrlap a budapesti általános hitelszövetkezet részéről, melynél az benyujtatott, le nem számoltatott s igy a szándékolt és megkezdett cselekmény a fenforogható csalás teluntetében befejezésre nem jutott: vádlott cselekménye a btk. 379. és esetleg 384. §-aiba ütköző csalás bűntettének a 65. §. szerinti kísérletét képezné ; tekintve azonban, hogy az ily csalás, illetve csalási kísérlet a btk. 390. §. szerint csakis a magánvádló indítványára üldözendő büntetendő cselekményt képez ; s tekintve, hogy a budapesti általános hitelszövetkezet, melynél a csalás megkiséreltetett, mint magánvádló fel nem lépett, ' panaszt nem emelt, ekkép vádlott ellenében jogosult magánvád hiányában, illetve hivatalból eljárni nem lehet : vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe j alól felmentendő volt. ^ Habár a vád tárgyát képező cselekmény egy alkalommal és annak keletkezési indokát tekintve, egy akarat kifolyásából követ. tetett is el, de tekintettel arra, hogy az által két egyén szenvedett jogsérelmet, de vádlottak ténykedése is kiilönbözőleg nyilvánult, kétrendbeli vétség volt megállapítandó. A sanyargatás nagy foka mint súlyosító, vádlott fiatal kora mint enyhítő körülmények. Az újvidéki kir. törvényszék (1889. október 3-án, 2,963. B. 1889.) : F. Pétert és B. Józsefet a btk. 323. §-ába ütköző ezen ' szakasz 3-ik kikezdése szerint büntetendő személyes szabadság megsértése vétségében vétkeseknek mondja ki és ez alapon a btkv. 1 92. §-ának alkalmazásával F. Pétert 8 napi, P Józsefet 5 napi , fogházbüntetésre ítéli, a mellékbüntetést a btkv. 54. §-a alapján J mellőzi és kötelezi vádlottakat P. Márton részére 10 frt kárösszeg1 nek megfizetésére, mindkét vádlott ellen pedig a btkv. 418. §-ába ütköző más vagyonának megrongálása által elkövetett vétség I tárgyában a további eljárást beszünteti, B. Mihály vádlottat pedig I a vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: F. Péter a feljelentők, valamint a hit alatt kihallgatott tanuk előadásaival a tényekben megegyezöleg beismeri, ' hogy 1889. évi február hó 27-én a reggeli órákban az édesapja által bérelt szőregi pusztán találta P. Mártont, kit bár előbb nem ismert, de a kiről alaposan azt tarthatta, hogy orvvadász, mire, mint a vadászterület bérlőjének fia, apja helyettesítésében jogosítottnak vélte magát arra, hogy a kézre kerített orvvadászt letar! tóztassa és állítólag személyazonosságának megállapithatása céljá, ból, a közeli szőregi pusztai kastélyba beterelje, de mivel az orvvadász menni nem akart, sőt a vele volt három nagy házőrző juhászkutyáját is ellene uszította és botját is ráemelte, a botot elvette és egynehányat hátára húzott, sőt időközben lóháton oda érkezvén B. Mihály, egy igás kocsin pedig B. József, az igás kocsiról levette a kötőtéket és P. Mártont a kocsihoz kötötte és t hol ügetve, hol lépésben a közeli Wirth Jakab-féle szállásra hajtaj tott, miután már előzőleg a P. Mártonnal volt 3 kutyát, melyek közül, a mint ez a végtárgyalás során megállapittatott, 2 P. ! Mártoné, 1 pedig Wirth Jakabé volt, állítólag azért, mert reá ] rohantak és nadrágját kiszakították, B. József által agyonlövette. A Wirth Jakab-féle szállásra pedig azért hajtatott, mert látta, hogy P. Mártonnal egy má-.ik ember is, még pedig lőfegyverrel ! felfegyverkezetten vadászott, ki az ő közeledtére a Wirth Jakabj féle szállásra sietett. Ily módon a két-három dülőnyi távolságban fekvő Wirth Jakab féle szállásra érvén, itt találta az egyént W. Pált, kit P. Mártonnal orvvadászaton ért, mire B. Józsefet utaj sitotta, hogy kösse W. Pált is a kocsihoz, mit B. József oly módon ' megtévén, hogy W. Pál kezét szintén kötőfékkel P. Márton kezéhez kötötte, társaival t. i. B. Józseffel és B. Mihálylyal a kocsira ült és a szőregi pusztai kastélyhoz hajtatott. Beismeri továbbá F. Péter, hogy egy izben ő maga. egy ízben pedig B. József »trappot« parancsolt és hogy egy helyen, | a hol az út meredeken lefelé vezetett és ezen okból a kocsi még j gyorsabban robogott, P. Márton el is esett és egy néhány lépésI nyi távolságra a földön, illetve a hóban a kocsi után vonszol| tátott. I. rendű vádlott a pusztára érkezvén, azért bocsátotta el i az általa oda hurcoltakat, mert cselekményének tiltott és törvénvbe i ütköző voltát felismerve, azt megbánta, maga is beismeri, hogy panaszlottakat, bár a mint állítja, csak személyazonosságuk megállapithatása végett mintegy fél vagy háromnegyed órányi távol; ságra a kocsihoz kötötten maga után hurcolta.