A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 14. szám - Végrehajtási zálogjog-e vagy tulajdonjog? (Felelet.) - Tanulmányok a biztosítási jogból [könyvismertetés]

51 árverést, a pernyertessé vált igénylőnek teljes kártérítéssel tartozik s ntóbbi nem köteles az árverési vételár átengedésével megelégedni, mely az oly igénylöt illeti, a kinek keresete halasztó hatálylyal nem birt. A kártérítés összege a tárgyak összeiráskori becsértékében állapíttatott meg. (A m. kir. Curia 1890. december 11-én, 4,484. szám.) Ha csak a költség iránt történt felebbezés, a felsőbíróság az ügynek érdemi vizsgálatába nem bocsátkozhatik s igy meg nem semmisítheti a sommás bíróság ítéletét akkor sem, ha az ügy a kisebb polgári eljárásnak képezhetné csak tárgyát. (M. kir. Curia 1891. január 16-án, 10,511. sz. a.) Kereskedelmi, csőd-- és váltó^ügyektaen. A főnök és segédek közötti szolgálati viszonyra vonatkozó kérdésekre nem az 1875. évi 37. t.-c. 6. címének rendelkezései, hanem az 1884. évi 17. t.-c. S. fejezetében foglaltintézkedések alkalmazandók lévén, ezen szolgálati viszony vagy törvényes felmondás, vagy a főnök részéről elbocsátás, a segéd részéről a kilépés által bontható fel. Az aradi kir. járásbíróság (1889. február 4-én, 1,986.): E. Károly felperesnek K. J. Leo alperes ellen 79 frt 63 ki. s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles 70 forint 63 kr. tökét s járulékait felperesnek feltétlenül megfizetni. Ha pedig alperes leteszi a föesküt arra, hogy felperest nem 1888. évi január 12-től, hanem csak 1888. évi ápril hó 9-től alkalmazta üzletében havi 40 frt fizetés mellett, ez esetben felperes 9 forint iránti kereseti részével elutasittatik. Ellenesetben pedig köteles még 9 frtot felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes nem vette tagadásba, hogy felperes szolgálatából betegség okából két hónapig távol volt, továbbá nem állítja, hogy ekkor a szolgálatot felperesnek, vagy viszont ez neki felmondotta volna, minél fogva a felek között a szolgálati viszony megszűntnek annál kevésbé tekinthető, mert betegség esetében is az 1875. évi XXXV. t.-c. 59. §-ának utolsó pontja, illetve ugyanazon törvény 56. §-a értelmében a segédet fizetés illeti, mely a fenforgó esetben tekintettel arra is, hogy a 2 /. alatti szerint alperes azon időre nézve, midőn felperes beteg volt, ennek fizetést szintén teljesített, hogy önmaga is beismeri, miszerint felperes később nagyobb 40 frt havi fizetés mellett alkalmaztatott üzletében, megállapitandónak találtatott s miután a szolgálati idő és az ezután fizetett összeg mennyisége a felek között nem vitás, de igenis az, hogy felperes 1888. évi január 12-töl, vagy pedig ugyanazon évi ápril 9-től kezdve alkalmaztatott-e 40 frt fizetés mellett, ennélfogva, ezen körülmény más bizonyíték hiányában esküvel volt bizonyítandó és ennek le- vagy le nem tételétől volt a per 9 frt iránt függővé teendő, a mennyiben a 35 frt és 40 frt fizetés közötti különbség 1888. évi január 12-tól ápril 9-ig terjedő időközre nézve ennyit tesz ki stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. december 12-én, 2,688/1889. v. sz.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes beismerte alperes annak a védekezésének valódiságát, hogy két hónapon át, vagyis 1888. február 7-ik napjától 1888. április 9-ikéig betegség miatt alperesnél szolgálatot nem tett. Tekintve pedig, hogy a segéd a szolgálatadótói betegség ideje alatt csak oly esetben követelhet ellátást illetve fizetést, ha szolgálata teljesítésében vétlen baleset miatt gátoltatott, vagyis ha betegségét szolgálata közben kapta, ezt azonban felperes nem is állította, a segédnek nem a szolgálatközben felmerült balesetre visszavezethető, hosszabb ideig tartó betegsége miatt pedig a főnök segédjét felmondás nélkül elbocsáthatván, önként következik, hogy a segéd ily természetű hosszabb betegség tartama alatt fizetést vagy ellátási díjat nem igényelhet. Minthogy ezek szerint felperes keresete sem az 1875. évi XXXVII. t.-c. általa felhívott 56. §-ára, sem az e helyett most alkalmazandó 1884. évi XVII. t.-c.-nek, a segédek jogviszonyait szabályozó 92 — 96. §-aira nem alapitható, azt pedig felperes a per során nem is állította, hogy az alperes szolgálatában eltöltött időre fizetését meg nem kapta volna, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1890. december 23-án, 788. v. sz.) : A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A kereskedő segédszemélyzetének szolgálati viszonyaira vonatkozó kérdések tekintetében nem az 1875. évi XXXVII. t.-c. 6. címének rendelkezései, hanem az 1884: XVII. t.-c. III. fejezetében a segédekre nézve megállapított intézkedések alkalmazandók, márpedig a most emiitett törvénynek 92-95. §-ai szerint a főnök és segéde közötti szolgálati viszony vagy törvényes felmondás, vagy a főnök részéről elbocsátás, a segéd részéről a kilépés által bontható fel. A feleknek egyező előadásából megállapítható, hogy felperes mint alperes üzletében előbb 35- fr^ később 40 frt fizttéssT alkalmazott segéd, 1888. évi február hó 7-ik napjától kezdve ugyanazon évi ápril hó 9-ik napjáig betegség miatt szolgálatot nem teljesített. Felperes ezen időre járó fizetését követeli alperestől és pedig 1888. évi január hó 12-ik napjától kezdve havi 40 frt bért számítván. Alperes ezzel szemben azt vitatja, hogy felperes 1888. évi február hó 7. napján az üzletből elmaradván, kilépett s 1888. évi április hó 9-ik napján új szerződés mellett alkalmazta 40 frt havi fizetéssel. Alperes azonban ezen kifogását felperes tagadása következtében sem tanúval, sem másként nem bizonyította ; azt, hogy alperes felperesnek felmondott, vagy hogy öt az 1884: XVII. t.-c. 94. §-a /) pontjában megjelölt betegség miatt felmondás nélkül azonnal elbocsátotta volna, nem is állította, még kevésbé bizonyította; ezeknél fogva, minthogy a szolgálati viszony sem felmondás, sem kilépés, sem elbocsátás útján fel nem bomlott, alperes nem volt jogosi'va felperestől betegsége miatt a fenti időre járó fizetést megtagadni. Miután a felek között még az is vitás, hogy felperes fizetése mely napon emeltetett alperes által 35 frtról 40 frtra, ezen körülmény bizonyítása a felperes által alperesnek kinált s utóbbi által elfogadott főeskünek le- vagy le nem tételétől volt függővé teendő s a marasztalás a különbözeti összegre nézve megállapítandó stb. Felperes a vétel tárgyát képező árút a szerződésileg kikötött batáridőn túl az elvitele iránti többszöri felszólittatása ellenére alperesnél hagyván, azt csak saját veszélyére tehette, és minthogy alperes épülete a benne lévő árukészlettel együtt időközben elégett, alperes arra, hogy az elégett árú helyett más árút szolgáltasson, vagy vételárát t isszafizesse, törvényszerüleg nem kötelezhető. A nagy-kászonyi kir. járásbíróság (1889. szeptember 14-én, 1,780. sz. a.): F. Mayer felperesnek B. Pál alperes ellen 30 mm. tisztabuzának átadása vagy 180 frt vételár tőke s jár. I iránti perében felperest keresetével elutasítja, a perköltséget pedig kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Habár alperes beismerte is azt, hogy felperesnek 30 mm. búzát eladott s annak árát a kereseti 180 frt összegI ben fel is kezelte, tekintve, hogy a felperes által C. alatt becsatolt eladási szerződésben határozottan kiköttetett, hogy a felperes a vett búzát 1888-ik év március 20-ik napján tartozik átvenni ; tekintve, hogy a tárgyalás folyamán megnevezett alperesi, később hit alatt kihallgatott tanúvallomások által igazolást nyert azon körülmény, hogy több izben felszólította és felszólittatta az átvételre i s annak dacára is felperes azt 9 hónap alatt sem vette át, mely után alperesnek gőzmalma a benne levő búzakészlettel együtt elégett, azt pedig, hogy a gőzmalom alperes gondatlansága által égett volna el s ez alapon szenvedett kárt, felperes nem igazolta, sőt igazolni meg sem kísérletté, ily körülmények között pedig a felperes hanyagsága miatt alperes a kárösszeg megtérítésére nem kötelezhető, annálfogva felperest keresetével elutasítani kellett j stb. stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. febr. 5-én, 53,248/889. sz. a.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, ' hogy felperesnek 30 mm. búzát adjon át, vagy pedig 180 frt vételárt a perköltséggel együtt fizessen meg stb. Indokok: Alperes azzal védekezik, hogy miután felperes a megvett 30 mm. búzát a C. alatt csatolt kötésnek megfelelőleg 1888. március 20. napjáig többszöri felszólítása dacára el nem szállította és malma az ott elhelyezett búzával együtt elégett, az ennek folytán beállott kár felperest terheli és igy ő sem a búzát szállítani, illetve átadni, sem a kapott vételárt visszafizetni nem tartozik. Minthogy azonban a vétel tárgyát nem egyedileg meghatározott dolog képezte, hanem bizonyos nemű árú mennyisége ' (30 mm. búza) volt a szerződés tárgya, mely csak az átvételkor ' vált volna a felperes tulajdonává, addig pedig alperes tulajdona volt s minthogy a véletlen kár a tulajdonos kára, alperes azzal, hogy az eladott búzamennyiség elégett, joghatálylyal nem véde| kezhetik s minthogy a vétel megkötését és a vételár átvételét elismeri, ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett alperest a 30 mm. búza szállítására, vagy a vételár és i kamatja és mindkét esetben a perköltség megfizetésére kötelezni ! kellett stb. A m. kir. Curia (1890. dec. 23. 2,803. sz. a.): A kir. itélő táblának ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben megfelelő indokaiból és még azért is, A belföldi tengerészek repatriálásával kapcsolatos költségek , viselési módja. A fiumei kir. törvényszék : Alperes, mint hajótárstulajdonos ! köteles felperesnek 203 frt 12 krt aranyban vagy 254 frt 10 krt j o. é. fizetni, a többi 214 forint 65 kr. iránti keresetével alperes elutasittatik s a költség kölcsönösen megszüntettetik, stb. A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság Ítéletének I nem felebbezett azt a részét, mely által felperes a kereseti kövej telésböl 214 forint 65 kr. összeg iránti keresetével elutasittatott, érintetlenül, felebbezett egyéb részét annak indokainál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1890. október 23-án 1,307. sz. a.): : A rendkívüli felülvizsgálati kérvénynek hely adatik s mindkét alsó bírósági Ítélet megváltoztatásával felperes kereseti kérelmével elutasittatik, a perbeli és felülvizsgálati költségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: Tekintve, hogy a hazai illetékességű egyéneknek külföldi kikötőből a Lloyd-társu'at gőzöseivel való hazaszállitási | kötelezettséget és az ezzel kapcsolatos jogokat a nevezett társulat