A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 14. szám - Végrehajtási zálogjog-e vagy tulajdonjog? (Felelet.) - Tanulmányok a biztosítási jogból [könyvismertetés]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1891. április 5-én. Melléklet a »Jog« 14. számához. Köztörvényi ügyekben. A budapesti királyi Tábla döntvénye. X. Az adós tulajdonát képező ingatlanok haszonélvesetére (f*S£0 termésére és bérjövedelmére) a hitelező által kért biztosítás elrendelhető e ? Határozat: Az adós tulajdonát képező ingatlanok haszonélvezetére (fiiarsrőtermésére és bérjövedelmére stb.) a hitelező részéről kért biztosítási légrehajtás elrendelhető és az a zálogjog: előjegyzésével kapcsolatosan a haszonélvezetnek (függő termésnek és bérjövedelemnek stb.) zár alá vételével foganatosítható. Indokolás A végrehajtási törvény (1881. é\ •230. §-ainak rendelkezéseiből kétségtel hajtásnak, az adós összes ingó és ir, kivétel nélkül helve van ; már pedig . LX. t.-c.) 228., 229. és ;n, hogy biztosítási végre*atlan vagyonára minden iz ingatlanok termése és bérjövedelme is vagy az ingó vagy az ingatlan vagyon tekintete alá esik, a mennyiben a beszedett termés és a lejárt bér ingóságnak tekintendő, a függő termés és a le nem járt bér pedig mint az ingatlannak az átlagtól még el nem választott gyümölcse (jövedelme" ingatlan vagyon jogi természetével bir s a végrehajtási törvény egyáltalán nem tartalmaz oly kivételes rendelkezést, hogy az adós ingó vagy ingatlan vagyonának erre a részére biztosítási végrehajtás ne legyen elrendelhető és foganatositható. De az idézett törvény rendelkezéseiből különben sem következtethető s a biztosítási intézkedések céljával össze nem egyeztethető az, hogy az ingatlanok haszonélvezete, bár az adós minden egyéb vagyona biztosítási végrehajtás utján lefoglalható, biztosítási alapul ne szolgálhasson. Nem ütközik törvényes akadályba a biztosítási végrehajtásnak, az ingatlanoknak haszonélvezetére való foganatosítása sem, mert a végrehajtási törvény 208. és 211. §-ainak, de a telekkön vvi rendtartás 130. §-a b) pontjának rendelkezéseiből is kétségtelen, hogy zálogjog előjegyzésének helye van nemcsak az ingatlan állagára, de külön annak haszonélvezetére is ; a haszonélvezetre eszközölt zálogjogi előjegyzésnek pedig csak ugy lehet a biztosítási végrehajtás céljának megfelelő joghatálya, ha egyszersmind a zár alá vétel is foganatba vétetik, mert a biztosítási végrehajtás természeténél és céljánál fogva a biztosítás tárgya az adós szabad rendelkezése alól elvonandó, a biztosítási végrehajtás célja tehát a lefoglalt haszonélvezetre nézve hatályosan másként, mint annak zár alá vételével el nem rendelhető. Mindezek alapján ki kellett mondani, hogy az adós tulajdonát képező ingatlanok haszonélvezetére (függő termésére és bérjövedelmére stb.) a hitelező részéről kért biztosítási végrehajtás elrendelhető és az a zálogjog előjegyzésével kapcsolatosan, a haszonélvezetnek zár alá vételével foganatositható. Kelt a budapesti királyi itélő tábla polgári szakosztályának, 1891. évi február hó 26-ik napján tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett a budapesti királyi itélő tábla polgári szakosztályának 1891. évi március hó 12-ik napján tartott teljes ülésében. A marosvásárhelyi kir. Tábla elvi megállapodása. IV. Értekezlet. Tekintve, hogy a kir. járásbíróságokhoz utalt vétségek és kihágások eseteiben követendő eljárást szabályozó 2,265/80.1. M. E. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet 33. §. értelmében a magánvádló, ugy a sértett fél is magukat az eljárás folyamában meghatalmazott által képviseltetni jogosítva vannak, és tekintve, hogy a magánvádló képviseleti költségei az eljárási költségekhez számitandók. melyeknek megtérítésére a hivatott rendelet 107. §-a rendelkezéséhez képest az elitélt kötelezendő : az ezen rendeletben szabályozott eljárás alá tartozó ügyekben az elitélt a magánvádló felszámított képviseleti költségeiben is elmarasztalandó. (1890. évi november hó 26-án.) Vevő a megvett ingatlansághoz való tulajdonjogát nem a birtoklás, hanem a tulajdonjognak a megvett ingatlanra telekkönyvi bekeblezése által szerzi meg és ennélfogva a vevő a vételár kifizetése alkalmával követelheti, hogy az eladó részére a tulajdonjognak megszerzésére alkalmas okiratot állítson ki. f Az alsó-Iendvai kir.járásbíróság (1889. április 8. 2,258.sz.): V. Iván felperesnek K. János alperes ellen 100 frt iránti perében következőleg ítélt: K. János alperes köteles a kereseti 100 frt tőkét és jár. megfizetni stb. stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperestől szántóföldet vett 150 frtért, erre 50 frtot fizetett, 100 fittal pedig tartozik, ennek megfizetésében pedig alperest feltétlenül marasztalni kellett, a perköltség azonban kölcsönösen megszüntettetett, mert a tanuk bizonyították azt, hogy alperes a 100 írttal felperest megkínálta, de az kijelentette, hogy sem az eladott földet nem adja oda, sem a felvett 50 frtot nem fizeti vissza felperesnek, sem a 100 frt hátralékot fel nem veszi alperestől. Alperesnek jogában áll felperes ellen szerződésbetöltési keresetet indítani stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. márc. 3-án 61,030/889. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes beismerte, hogy az alperesnek eladott ingatlan birtok tulajdonjogának az alperes javára való bekebelezésére alapul szolgáló okmányt az alperesnek nem adott, sőt a védekezett alperes a részéről tanukul hivatkozott G. András és K. Benjáminnak egybehangzó vallomásával bebizonyította azt, hogy az alkalommal, a midőn a felperest a most keresetbe vett vételárral megkínálta, felperes határozottan kijelentette, hogy a megvett ingatlant az alperesnek át nem adja, ezek szerint tehát a szerződési kötelezettségének a felperes nem felelvén meg, a vételárt nem követelheti és ennek folytán keresetével elutasítani és mint pervesztes felet, a perköltségben is marasztalni kellett stb. A m. kir. Curia (1890. dec. 23. 8,418/p. sz. a.): Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával alperes a keresetileg követelt 100 frt tőkét és ennek 1888. évi szeptember hó 14-én, mint a keresetindítás napjától járó 6°/o kamatát csak arra az esetre köteleztetik megfizetni felperesnek, ha felperes alperesnek az adásvevés tárgyát képezett z.-iváncsi 23. sz. tjkvbeli A 11—9. sorszám aiatt foglalt ingatlanoknak felperes nevén álló részére vonatkozólag alperes és neje tulajdonjogának telekkönyvi bekeblezésére alkalmas okiratot egyidejűleg átad. A perköltség kölcsönösen megszüntettetik stb. Indokok: Alperes a keresetben érintett ingatlan megvételét és annak birtoklását, valamint azt, hogy a vételárból még hátralékos és keresetileg követelt 100 frtot a szerződésileg erre nézve megállapított határidőben ki nem fizette, beismerte. Viszont felperes is beismerte, hogy az adásvétel tárgyát képezett ingatlanról vevők javára a tulajdonjognak telekkönyvi bekeblezésére alkalmas okirat kiállítva nincs. Minthogy vevő a megvett ingatlansághoz való tulajdonjogát nem a birtoklás, hanem a tulajdonjognak a megvett ingatlanra telekkönyvi bekeblezése által szerzi meg és ennélfogva vevő a vételár kifizetése alkalmával követelheti, hogy az eladó részére a tulajdonjognak megszerzésére alkalmas okiratot állítson ki, minthogy két oldalú szerződésnél szerződésteljesítést a felek közül csak az követelhet, ki a szerződésnek a maga részéről eleget tesz, ennélfogva alperes vevőt a vételár hátralékos részének kifizetésére csak arra az esetre lehetett kötelezni, ha felperes is az érvényesnek elismert és fentartani kívánt adás vételi szerződésből kifolyó ama kötelezettségének, hogy az eladott ingatlannak a vevők nevére átirathatására alkalmas okiratot a vételár fizetés teljesítéssel egyidejűleg átad. A perköltség kölcsönös megszüntetését a per körülményei indokolják stb. Oly kereset elbírálására, mely előjegyzés igazolására és más oly teljesítésre van irányítva, mely nem tartozik a telekkönyvi hatóság elbírálása alá, mindenesetre a telekkönyvi hatóság illetékes. (Illetékességi összeütközés.) A m. kir. Curia (1891. márc. 20-án 1,862. sz.): Azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, mely P. Gergelynek G. Mihály ellen tulajdonjog előjegyzése iránt a békés-gyulai tszék és a békési k. jbság közt felmerült, a békési jbságot mondta ki illetékesnek, mert a kereset fő tárgyát tulajdonjogi előjegyzés igazolása képezvén : erre nézve az 1868 : LIV. t.-c. 44. §-a értelmében a tlkvi hatóság illetékessége kétségbe nem vonható, a kereset további tárgyát képező azon kérdés pedig, hogy a bekebelezett terheket ki viselje és hogy e tekintetben a szerződés mikép teljesítendő, a jelen esetben főleg előjegyzés igazolása iránt indított per illetőségére befolyással azért sem birhat, mivel ha az eljáró bíróság e tekintetben a keresetet halmozottnak találná és a szerződés teljesítése iránti kérelmet ez irányban a felek kifogása folytán, vagy saját hatáskörének szempontjából illetőségi körén kivül esőnek találná, még mindig nincs elzárva attól, hogy a kereset ez utóbbi kérelmére nézve felperest a ptr. 35. §-ához képest illetékes bírósághoz utalja stb. A végrehajtató, a ki tudva, hogy a lefoglalt tárgyakra halasztó hatályú igénykeresit adatott be, azon körülmény felhasználásával, hogy a bíróság a kiküldött végrehajtót az eljárás felfüggesztéséről értesíteni elmulasztotta, kit űzeti és megtartatja az