A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 13. szám - Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra csupán egy tulajdonostárs kérésére. 4. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1891. március 29-én. Melléklet a »Jog« 13. számához Köztörvényi ügyekben. A ki másnak földjét jóhiszemüleg megszántja és beveti, ;i tulajdonostól » munkabérnek és kiadásainak megtérítését követelheti. (A m. kir. Curia 1891. febr. 5-én, 6,4*2. sz.) A törvényes örökös nem tartozik bevárni az egyezségnek megkísérlését és a perreutasitást, hanem öröklési igényeit per ntján azok nélkül is érvényesítheti, illetve a végrendeletet perrel megtámadhatja, ezenfelül jogaira nem lehet hátrányos befolyással az eljárásra illetékes hatóságoknak az a mulasztása, hogy a hagyatéki eljárást kiskorú érdekeltek létezése dacára, folyamatba nem tették. (A m. Kr. Curia 1S91. febr. 26 árt, 6,769. sz.) A zsidó házasságvalási per jogerejü befejezése utáu addig is, mig a vagyonjogi kérdések eldöntve nincsenek, ideiglenes tartási díj illeti meg az elvált nöt. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: (1890. július 30-án 71,449. sz. a.) Dr. Kelen Pál ügyvéd által képviselt A.Ida felperesnek dr. Ullmann Pál ügyvéd által képviselt S. Salamon alperes ellen havi 200 forint tartásdíj és jár. megfizetése iránti perében felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperesnö keresetét arra alapította, hogy alperes volt férje, kitől jogerős bírói Ítélettel elválasztatott, neki a fi) alatti szerződés 5. pontja értelmében mindaddig, míg különválva élni fogDak, havi 200 forint tartásdíjat tartozik kifizetni, e kereseti kérelmét az 1890. július 4-én megtartott tárgyaláson odamódositotta, hogy csak addig követel alperestől tartásdíjat, mig ez 30,000 forint hozományát ki nem adja. Egyszersmind kereseteinek jogalapját is kibővítette, a mennyiben kijelentette, hogy az nemcsak a C) alatti szerződésen, hanem ama ténykörülményen is alapszik, hogy alperes hozományát kiadni nem akarja. Az 1890. július hó 29-én tartott tárgyaláson pedig ezen utóbbi jogalapot Verboczy Hármas-könyvére (I. rész 29., 30. és 67. címe) és az 1863. évi november 2-án 15,940. sz. a. kelt udvari rendelet 21. §-ára vezette vissza. Miután felperes ezek szerint többnemü jogalapra helyezi tartásdíj-követelését, a bíróság ezen jogalapok mindegyikét különkülön vette elbírálás alá. Ezen elbírálással nemcsak arra kellett figyelemmel lennie, hogy a kérdéses jogalapon illeti-e felperest tartásdíj, hanem arra is, hogy a tartásdíj megítélése e jogalapon e bíróság hatáskörébe tartozik-e? Az 1881. évi 59. t.-cikk 13. §-ának 2. c) pontja értelmében tartási kötelezettségek iránti keresetek akkor tartoznak a sommás eljárás alá, ha a főkötelezettség a törvényen vagy közokiraton, hitelesített vagy az 1868. évi 54. t.-c. 168. §-ának megfelelő magánokiraton alapszik, a női tartás tehát szintén e feltételek mellett tartozik a sommás eljárás alá, minden más esetben pedig a prts 22. §-a értelmében rendes per keretében döntendő el.Igaz ugyan, hogy alperes e bíróság illetékessége ellen nem tett az 1881. évi 59. t.-cikk 15. §-ában előirt alakban kifogást és hogy az 1868. évi 54. t.-cikk 51. §-a értelmében a nem illetékes bíróság is illetékessé válik, ha alperes az illetékesség ellen kifogást nem telt. Csakhogy itt nem az illetékesség, hanem a hatáskör forog kérdésben, ez pedig hivatalból vizsgálandó. Hozzájárul, hogy birói gyakorlatunk értelmezése szerint a prts 53. §-ának c) pontja nemcsak a házassági köteléki perekre, hanem a házasságból folyó vagyonjogi kérdésekre, tehát a női tartást tárgyazó perekre is kiterjed, a mennyiben azok az 1881. 59. törv.-cikk 13. íjának 2. pontja értelmében nem tartoznak sommás eljárás alá, a prts 53. §-ában körülirt ügyekben pedig eltérésnek a rendes birói illetőségről helye nincs és az attól való eltérés az 1881. évi 59. t.-c. 39. §-ának c) pontja értelmében hivatalból észlelendő semmiségi okot képez. Végül még figyelembe veendő, hogy felperes tartási igényének jogalapjait nem rendszeresen, hanem részben a keresetben, részben a tárgyalások egyikén és másikán adta elő, ugy, hogy alperes nem is volt azon helyzetben, hogy illetékességi kifogást tegyen. És az illetékesség elleni kifogása céltalan is lett volna, miután a bíróság hatásköre meg lett volna állapítandó, ha a tartásdíj elbírálása a felhozott jogalapok egyikén is e bíróság hatáskörébe tartozik. Ebből azonban még nem következik, hogy a bíróság azon többi jogalapok érdemleges elbírálásába bocsátkozzék, melyek már hatáskörén túl esnek. Ezek előrebocsátása után a bíróság elbírálás alá vette felperes tartási igényének jogalapjait egyenkint. J. Tartási igényét törvényre alapilja felperesnö: 1. Verbőczy hármas-kÖnyvének I. rész 29., 30. és 67. címé alapján. A Hármas-könyv I. részének 29. címe azonban a jelen esetben nem volt figyelembe vehető, mert az feliratánál fogva: quoraodo non donatione regia per defectum summis procedendum sít, — a jelen perben nem alkalmazható. A 30 cím szintén nem tárgyalja a női tartást válóper esetében, hanem 7. §-ában csakis az özvegyi jogot szabályozza, a nőt újbóli férjhez meneteléig illető tartás e címben vonatkozással a hátramaradt özvegyre van meghatározva. A 67. cím 2. §-a a testvér utáni öröklést szabályozza és kimondja, hogy az örökösül hátramaradt testvér az elhalt testvér özvegyét eltartani tartozik, a mi szintén e perre nem alkalmazható. De ha léteznék is a hármas-könyvnek oly intézkedése, melyből felperesnö tartásdíjra való jogosultsága következnék, és ha ez intézkedés mai jogunk szempontjából is mérvadónak volt elfogadandó, ezen bíróság ez alapon felperesnőnek tartásdíjat még sem ítélhetne, mert a Hármas-könyv bármely nagyfontosságú is jogfejlődésünkre, bármely értékes forrása is szokásjogunk nagy részének, törvénynek még sem tekinthető. Az 1882. évi 59. t.-c. 13. §-ának c) pontja pedig csak az oly tartási igényt utasít a sommás eljárásra, mely törvényen alapul. 2. A második törvényes jogalapot tartási igényéhez felperesnö az 1%3. évi november 2-án 15,940. sz. a. kibocsátott udvari rendelet 21. §-ában látja, a mely szerint az esetben, ha a másik házastárs beleegyezése nélkül kért elválásnál a házassági viszonyból eredő vagyoni kérdések iránt per támad, ezen per elintézéséig a nő és gyermekek részére illendő tartás elrendelendő. Minthogy pedig felperesnö alperes ellen hozománya kiadása iránt peit indított, ennek lebonyolításáig tartásra tart igényt. Az 1863. évi kancelláriai rendelet 21. § a azonban a jelen esetre nem alkalmazható, mert az ágy és asztaltóli elválásra vonatkozik. A kancelláriai rendelet »elválás« szóval csak az ágy és asztaltóli elválást jelzi és csakis ezt szabályozza a 17 — 23. §§-okban. A végleges elválás a kancelláriai rendeletben vagy a »házasság felbontása« vagy »végelválasztás« szavakkal van kifejezve és arra a rendeletnek csakis 24 — 27. §§-ai vonatkoznak. Igaz ugyan, hogy az ezen üg)ben a budapesti kir. törvényszék által 7,662/889. sz. alatt hozott D) alatti Ítélet, mely a házassági kötelék végleges felbontását mondja ki, felperest a kancelláriai rendelet ezen 21. §-a alapján utasítja külön perútra, ezzel azonban még nincs kimondva az, hogy ezen szakasznak az ideiglenes női tartásra vonatkozó része is alkalmazható a jelen esetben, a midőn a házassági kötelék végleg felbontatott. De eltekintve attól, hogy van-e felperesnőnek tartási díjra joga az idézett kancelláriai rendelet alapján vagy nem, nem tartozik e bíróság hatáskörébe, hogy ezen kancelláriai rendelet alapján tartásdíjat Ítéljen meg. Igaz ugyan, hogy bíróságaink a zsidók házassági pereiben ezen rendeletet rendszerint követik; — tudomással bir a bíróság arról is, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1877. évi szeptember 27-én 17,620. sz. a. kelt rendeletében ezen kancelláriai rendeletre mint hatályban levőre hivatkozik, mindazonáltal törvénynek ezen rendelet nem tekinthető, sőt még kötelező szokásjog erejével sem bir, miután birói joggyakorlatunk annak sok intézkedését megváltoztatta, hatályon kivül helyezte és pótolta. Ezen bíróságnak az 1881. évi 59. t.-c. 13. §-ának 2. pontja c) alpontjában szabályozott hatásköre a jogalapra nem terjed ki. 3. Felperesnö keresetének legerősebb jogalapja azon birói gyakorlatunk által felállított jogszabály lehetne, hogy a férjétől végleg elvált nő újabb férjhezmeneteléig tartásdíjra tarthat igényt, ha a házassági kötelék felbontására nem ő, hanem (alperes) férje adott okot. A budapesti kir. törvényszéknek D) alatti 7,662/889. sz. a. felsőbiróságilag indokainál fogva helybenhagyott Ítélete szerint a házassági kötelék alperes S. Salamonnak hibája folytán bontatott fel, felperesnö jogai a tartási díjra tehát ez alapon kétségtelen Ámbár felperesnö keresetét nem ez alapra fektette és keresetében csak mellékesen említi e körülményt; ámbár felperesnö a per során is, dacára annak, hogy több új jogalapot hozott fel, ép ezen jogalapot mellőzte ; e bíróság hivatalból vonta e jogalapot is az elbírálás körébe, miután a prts 245. §-a értelmében a biró a fennálló jogszabályok szerint tartozik határozatot hozni, ha a felek e jogszabályokra nem hivatkoztak is és a bíróság e kötelességén nem változtat az sem, hogy felperes a prts 64. §-a ellenére, a keresetben valamely jogalapot elő nem adott. Azonban e jogalapon sem volt felperesnö részére tartásdíj megítélhető, egyrészt mert a kereset más irányban levén indítva, sem az ezen tartásdíj megállapítására szolgáló tényalapot, sem az ezen jogalapnak megfelelő kereseti kérelmet nem tartalmazza, másrészt pedig, mert e jogalapon a biróság hatáskör irányában nem ítélhet tartásdíjat. A kereset kelléke, ha e jogalap elbírálásáról van szó, hogy alperes vagyoni viszonyai kimutattassanak és a tartásdíj összege ezekhez mérten számittassék ki. Felperes azonhan a vagyoni