A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 13. szám - Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra csupán egy tulajdonostárs kérésére. 4. [r.]

50 A .JOG. viszonyok teljes figyelmen kivül hagyásával csakis a L) alatti szerződés 5. pontjára támaszkodva, indította meg keresetét. A kiigazított kereseti kérelem sem olyan, hogy e jogalapon tartásdíj megítélhető lett volna, mert nem arra irányul, hogy felperesnő újbóli férjhezmeneteléig, hanem hogy a hozomány kiadásáig Ítéltessék neki tartásdíj. Főkép azonban nem ítélhetett meg a bíróság ez alapon tartásdíjat, mert a prts 22. §-a ezen pereket a kir. törvényszékek hatáskörébe utalja és mert e jogalap is nem törvényből, hanem a birói joggyakorlatból indulván ki, nem vonható az 1881. évi 59. t.-c. 13. §. 2. pontjának c) alpontja alá. 11. A felperesnő által a tartásdíj megítélése végett felhozott jogalapok közt a C) alatti szerződés az egyedüli, melynek elbírálása az 1881. évi 59. t.-c. 13. §. 2. c) pontja értelmében a biróság hatáskörébe tartozik. Felperesnő keresetében tényleg csakis ezen C) alatti szerződés 5. pontjára, mint követelésének egyedüli jogalapjára hivatkozik. Felperesnő ugyanis e pont tekintetében azt adja elő, hogy ebben alperes kötelezte magát az esetre, ha felperesnő kényszerítve volna tőle »külön élni«, neki ilyen különválás tartama alatt havonkint 200 forint tartásdíjat fizetni. Miután pedig felperesnő a házassági kötelék felbontása folytán tényleg kényszerítve van alperestől külön élni, ezen tartásdíjra igényt támaszt. Felperesnő értelmezése szerint ezen kikötés tehát nem a válóper folyama alatti ideiglenes tartásdíjra, hanem a házasság jogerős felbontása utáni tartásra is vonatkozik. De ha e kikötés csak az ideiglenes tartásdíjra vonatkoznék is, felperesnő jogosítva tartja magát e kikötés alapján tartásdijat igényelni, mert házasságuk jogérvényesen felbontva, neki az újbóli házasságra lépés lehetősége megadva nincs, miután alperes a válólevelet neki ki nem adta. A biróság e tekintetben nem helyezkedett felperesnő álláspontjára. A C) •/. alatti szerződés 5. pontja világosan arról szól, hogy alperes akkor van kötelezve felperesnőnek 200 forint havi tartásdíjat fizetni, ha ez utóbbi kénytelen volna őt »ideiglenesen elhagyni és különélnk. Az ideiglenes elhagyás és különélés itt nem két ellentétes fogalom, hanem a különélés az ideiglenes elhagyás folyományaként van értve és az ideiglenesség a különéletre is vonatkozik. Hogy a felek az 5. pontban csak a válóper folyama alatt ideiglenes tartást akarták szabályozni, kitűnik abból is, hogy kikötötték, miszerint e különélés esetében is felperesnő hozománya és kelengyéje erejéig biztosítást kérhet. Ha végleges és nem ideiglenes különélésről volna itt szó, akkor nem a hozomány biztosításáról, hanem kiadásáról lehetne csak szó. Kitűnik ez továbbá ezen 5. pont ama rendelkezéséből is, hogy az ily különélés esetében mindkét fél a legrövidebb idő alatt állítsa össze a választott bíróságot. Ha ezen különélés alatt — szemben az ideiglenes elválással — a házasság felbontása utáni idő értetett volna, akkor ezen kikötés ily alakban nem bírna semmi értelemmel. A biróság tehát beigazoltnak tekinti, hogy a B) alatti szerződés 5. pontjában foglalt tartásdíj kikötése csak a válóper befejeztéig tartó időre vonatkozik. Miután pedig a felek közti válóper a kir. Curia ítéletével jogerősen véget ért, a mely időig alperes a kereset szerint a tartásdíjat meg is fizette: ennélfogva felperesnő ez időponttól kezdve a C) alatti szerződés alapján nem igényelhet tartásdíjat. Nem lehetett a biróság figyelemmel felperesnő amaz előadására sem, hogy a válás jogerősen befejezve nincs, mert alperes vonakodik neki a válólevelet kiadni s így ő a talmudi jog értelmében új házasságra nem léphet. Birói gyakorlatunk elfogadta ama jogszabályt, hogy az esetre, ha a válólevél kiadása vagy elfogadása megtagadtatnék, a jogerős birói ítélet a váló-levelet pótolja. A. D) alatti Ítélet, mely a házastársak közt a házassági köteléket felbontja, rendelkező részében szintén kimondja ezt és a feleknek az újbóli házasságra lépést megeDgedi. Az, hogy alperesnek újbóli házasságra lépése akadályokba ütközik, mivel a rabbi őt válólevél nélkül összeadni nem fogja, nem szolgálhat még indokul arra, hogy a biró a házasságot ne tekintse végleg s s jogerősen feloldottnak. De ellenkeznék az ideiglenes tartásdíj fogalmával ^ és céljával is, ha az a házasságnak jogerős birói ítélettel való felbontása után a válólevél átadásáig követelhető volna. Az ideiglenes tartásdíj célja ép az, hogy addig, míg jogerős birói ítélettel konstatálva nincs, hogy kinek hibája adott okot az eg_\üttélés megszüntetésére, a nő ne szenvedjen szükséget. A válóperben hozott jogerős Ítélettel ennek szüksége elesik, mert vagy kimondatik, hogy a férj hibája szolgált okul a válásra és akkor a nő újbóli férjhezmeneteléig végleges tartásdíjat igényelhet, az ideiglenes tariásdíj megítélése tehát felesleges. Ezen okok folytán az alperes által felajánlott tanubizonyitás azon körülményre, hogy ő kész volt felperesnőnek a válólevelet kiadni, mint lényegtelen körülményre irányuló, mellőztetett. Felperesnő ez előadása annál kevésbé volt figyelembe veendő, mert ő maga is nem a válólevél kiadásáig, hanem a hozomány kiadásáig igényel tartásdíjat. Tekintve tehát, hogy a C) alatti szerződés 5. pontja csakis az ideiglenes válóper tartama alatti tartásdíj fizetésére való kötelezettséget tartalmaz ; tekintve, hogy a felek közti házassági kötelék birói ítélettel jogerősen és végérvényesen felbontatott: ennélfogva felperesnőt keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. itélő tábla: (1890. évi október hó 27-én 42,992. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s az alperest kötelezi, hogy a felperesnek az 1889. évi november hó 12-dik napjától kezdve és ama perben hozott határozat jogerőre emelkedése idejéig, melyet a felperes a 30,000 forint hozomány kiadása iránt az alperes ellen indított, havonkint 200 forint női tartásdíjat fizessen és pedig a lejárt részleteket egyszerre, a lejárandó részleteket pedig havonként előlegesen fizesse meg, stb. Indokolás: Az ideiglenes jellegű női tartásdíjnak az a rendeltetése, hogy a tényleges különválásra kényszerült nő ellátása | addig az ideig biztosítva legyen, a míg a házassági kötelék felbontásából eredő személyes és vagyoni vitás viszonyok birói hatá| rozattal rendeztetnek, a miből nyilvánvaló, hogy ha a válóper bírósága akár a törvény külön rendelkezésénél fogva, akár hatáskör hiánya miatt nincs hivatva arra, hogy a házassági kötelék felbontásánál szükségképen kapcsolatos vagyoni kérdéseket is eldöntse, ez esetben a nőt emez ideiglenes tartásdíj nem csupán a I házassági személyes kötelék felbontásáig, hanem addig az ideig illeti, a míg a házassági kötelék felbontásából kifolyó vagyoni kérdések is birói határozattal rendeztetnek. Minthogy pedig az izraeliták közötti válóperekbea követendő eljárásra nézve 1863. évi november hó 2-án kelt kancelláriai rendelet 21. szakasza szerint I ezekben a perekben a vagyoni követelések el nem dönthetők, j eme szakasz azonban kifejezetten is rendeli, hogy a nő illendő tartása esetleg a vagyoni követelések eldöntéséig kiszabandó, — minthogy továbbá az alperes beismerte, hogy a felperes 30,000 frt I hozomány kiadása iránt ellene rendes pert tett folyamatba és hogy ez a per még nincs befejezve ; végre minthogy a felperes emez ideiglenes jellegű tartásdíjat nem magában a válóperben követelte, hanem ez iránt 55,592/1887. sz. a. külön pert indított és ebben a perben 8,480/1888. sz. a. kelt harmadik fokú határo| zattal ítélt dologgá vált az a körülmény, hogy a felperest az ! 1872. évi február hó 13-án kelt házassági szerződés alapján havi 200 forint tartásdíj illeti s ez ítélet indokolása szerint is az alperes marasztalásánál különösen figyelemhe vétetett, hogy a felperes hozományát az alperes élvezi, mindezeknél fogva az alperest a kérdéses hozomány kiadása iránt indított per eldöntéséig terjedő időre, a már megállapított 200 forint havi tartásdíj fizetésére kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia: (1891. évi január hó 15-én 10,495/890szám.) A kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: A másodbirósági ítélet felhozott indokaiból hagyatik helyben, annál is inkább, mert az 1863. évi november 2-án kelt udvari rendelet 21. §-a világosan rendeli, hogy a vagyoni viszonyok végleges rendezéséig a nő és gyermekek részére az illendő tartás kiszabandó és azon körülmény, hogy felperes a hozomány kiadása iránti perben egyúttal az ez után járó kamat megítélését is kérte, a tartás iránti keresetet ki nem zárja, mi! után azon kérdés, hogy a tartás fizetésének idejére kötelezhetö-e alperes a hozomány után is külön kamatot fizetni, jelen perben j elbírálás tárgyát nem képezi, stb. A magyarországi református egyházközséget biróság előtt a ' presbyterium elnöksége képviseli, mely tisztség rendszerint a iel| készt, illetve ott, a hol kettős elnökség van gyakorlatban, a lelj készt és községi gondnokot együttesen illeti; a gondnok tebát öni maga az egyházközség képviseletére jogosítva nincs. (Budapesti kir. itélő tábla 1890. febr. 12-én 6,432/1889. sz.) Református egyházközség és hivatalnokai között — ideértve a tanítókat is — a díjazás körül felmerült vitás kérdések elintézése nem tartozik a polgári bíróságok hatásköréhez. (M. kir. Curia, 1890. január 7-én, 7,423/1889. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Azon körülményből, ha egy kereskedő oly tartozását, melynek behajtására birói végrehajtás lett rendelve, hónapokon át nem képes kifizetni és csakis a végrehajtás kikerülése szempontjából nagyobb mennyiségű árúinak fizetés gyanánt való átadásával képes tartozását részben törleszteni, az illető késedelmes adós kereskedő fizetésének megszüntetését joggal kell következtetni. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával, a közadósnak az a jogcselekvéuye, mely szerint alperest követelésére nézve kielégítette, a csődtömeg hitelezőivel szemben hatálytalannak kimondatik és ennek következményeként tartozik alperes a közadóstól árúkban és készpénzben felvett 4,117 frt I 84 kr. tőkét, ennek a kereset beadása napjától járó 6°/0 kamatját és 158 frt 95 kr. per- és felebbezési költséget felperes csődtömegnek vissza, illetve megfizetni. Indokok: A csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján, mint a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanok, megtámadhatók a közadósnak a fizetések megszüntetése után keletkezett azon joecselekvényei, melyek által valamely fél kielégítést nyer, feltéve, hogy ennek a kielégítés elfogadásakor a fizetések megszüntetéséről tudomása volt.