A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 12. szám - A birói szervezet kérdéséhez 1.[r.] (A vizsgálóbirák.)

00 A JOG. nának közvetlenül ők felelősségre vonhatók. Mert ha köteleztetnek, hogy a fővizsgálóbiró utasítása szerint járjanak el, ebből önként következik, hogy megoszlik a felelősség a ténykedő és ellenőrző személy között. E rendszer további consequentiája az, hogy ha a fővizsgálóbiró vezetése és felügyelete alá több jegyző vizsgálóbíró rendeltetik, a megosztott felelősségnél fogva arra volna utalva a fővizsgálóbiró, hogy idejének nagyobb részét az alá];i rendelt kezdők iskoláztatása, vezetése és utasításával töltse el s ezáltal egy kiváló munkaerő vonatnék el saját ügyei mellől; tehát a fontosabb ügyek elintézése szenvedne késedelmet. Es végeredményében mégis mire fog vezetni ez az intézmény ? Arra, hogy a fővizsgálóbiró, ott, a hol több jegyző rendeltetik felügyelete és vezetése alá, nem folyhat be a vizsgálóbirák minden ténykedésére, tehát a tapasztalatlanság miatt még is követtethetnek el olyan hibák, melyek helyrehozhatatlan kárt okozhatnak. Most az ilyen mulasztásokért és hibákért a felelősség" kizárólag a vizsgálóbírót terheli, a felügyeleti rendszer mellett a vizsgálóbíró mindannyiszor magában a felügyeletben keresheti a mentségi okot. De még egy másik nagy hátránya is volna ennek a rendszernek; az, hogy a kezdő működési körének járszalagok közé szoritása nagy akadálya volna a szabad gondolkozás, a birói judicium és önállóság fejlődésének. A kezdő tudva, hogy oldala mellett van a fővizsgálóbiró, kinek utasítását, tanácsadását esetről-esetre tartozik kikérni, a kétesebb és nehezebb esetekben nem igyekszik önerején keresni a helyes irányt, hanem választja a könnyebb utat: a főnök véleményét kéri ki és teszi magáévá, melyet amúgy is köteles elfogadni. De másfelől akadályozná ez az intézmény az ügybuzgalom és birói erély fejlődését is, mire nézve kétségenkivül hátrányosan hat az a tudat, hogy a megosztott felelősségnél fogva az esetleges érdemekben is osztoznia kell a vizsgálóbirónak a fővizsgálóbiróval. Az az érv, hogy törvényszéki jegyzői állomást csak birói minősültség mellett lehet elnyerni, tehát az ilyen egyént meg lehet bizni »kevésbé fontos« bűnügyekben a vizsgálóbírói teendőkkel: nem szolgálhat az intézmény védelmére. Ezzel szemben azt a kérdést állítjuk fel, hogy hát egyáltalában van-e szükség a törvényszéki jegyzői állásra ? Ha van : nem szenved-e a szolgálat érdeke, ha a jegyzőt elvonjuk tulajdonképeni hivatásától és birói hatáskörrel ruházzuk fel? Mivel van indokolva ez az intézkedés ? Nem lehet más indoka, mint a takarékoskodás. E miatt nem történik meg a birói létszámnak az ügyforgalommal arányosított fölebb emelése. E helytelen igazságügyi politikának tulajdonítandó, hogy az igazságszolgáltatás gépezetében folytonos helyettesítéssel és a hivatások kicserélésével kell segíteni a hiányon, minek nagyobb hátránya van az igazságszolgáltatásra, mint a mennyit az állam e címen megtakaríthat. Végre eljött az ideje, hogy a birói szervezetben létesüljön a rég óhajtott teljes egység, mely ha áldozattal is jár, ez elől nem vonulhat -félre az állam, melynek első és főérdeke, hogy igazságszolgáltatásunk kifogástalan legyen, hogy azt olyan niveaura emelhessük, melyen más culturállamoké áll. Dr Láday Imre Kolozsvárott. II. (A bírósági jegyzői kar szolgálati viszonyai és működési körének leendő megszabásához.) A bírósági jegyzői kar a törvényhozástól soha semmi jótéteményt sem fogadhat nagyobb örömmel és háládattal, mint a birói szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat 60. §-ának azon intézkedését, mely szerint a joggyakornokok, aljegyzők és jegyzők szolgálati viszonyait és gyakorlati kiképzését, valamint azoknak működési körét az igazságügyminister külön szabja meg. Valóban üdvös és a jegyzői karra melegítő fényt vető sugár a törvényjavaslat e §-ának intézkedése. Hogy azonban ezen testület szolgálati viszonyai és működési körének megszabására az illetékes felsőbb köröknek minél számosabb hasznos adatai legyenek rendelkezésére, legyen szabad a jegyzői kar egyik és másik tagjának is, az életben tapasztaltak alapján, a felsőbb körök nagybecsű figyelmét a jegyzői kar jelenlegi helyzetét és szolgálati viszonyait nehezítő körülményekre és ezek okaira vonni. Ugyanis egyedül az ügyviteli szabályok 55. §-ába foglaltatván némi érintés a joggyakornokoknak az igazságszolgáltatás különböző ágaiban való alkalmazásáról, így az egész jegyzői kar már kezdettől fogva minden korlát nélkül a birói tagok önkényes rendelkezésére hagyatott. Ennek következtében ha tekintetet vetünk a jegyzői kar eddigi és jelenlegi határozatlan szolgálati viszonyaira ^ és működési körére, meggyőződhetni, hogy az folyton és állandóan többnyire csak meddő téren küzd és annyi apró és száraz munkával foglalkozik, hogy annak elvégzésére phizikai ideje még erőfeszítés meilett sem elégséges és mely munkahalmaz a gyakorlatszerzés tekintetéből még csekély hasznára sem válik. Mefrt ha a jegyző a jegyzői teendőin kívül még valamely biró mellett is rendeltetik segítségül, még akkor is eleintén még beavatatlan levén és kevés idővel rendelkezvén, másrészt pedig az illető biró közömbös érzületénél fogva csak oly egyszerű schablon munkát végez, mely gyakorlatára nézve igen csekély értékű lehet. Ha pedig valamely jegyzőnek — ha nem is az illető előadó biró gondoskodásából — sikerült mégis az igazságszolgáltatás valamely ágán kis gyakorlatot szerezni, akkor már ugyanannyi küzdelmébe kerül azon munkaágtól egy másikhoz átlépnie, hogy annál is hasonló gyakorlatot szerezhessen. Nehezen szabadul pedig azért, mert már akkor több szolgálatot tehetvén, többé nem az ő, hanem az előadó biró érdeke lép fölénybe, kinek a gyakorolt fiatal ember már nagy segítségére van, de a kinek ez — mig gyakorlatlan volt — aligha kellett. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy—mint e szaklapban már hangoztatott is — a gyakorlati birói vizsgára alkalmilag jelentkezettek közül az egyik egészen elkeseredetten azt jelentette ki, hogy a törvényszéknél 5 éven át egyébbel, mint bűnügygyel, nem foglalkozott; egy másik pedig arról panaszkodott, hogy soha telekkönyvi ügyet nem dolgozott. E szerint tehát a valódi gyakorlatot az igazságszolgáltatás egyik vagy másik ágán mindegyik többnyire akkor kezdi és szerzi meg, midőn birói képesítést nyervén, önálló birói állásra jut, miből kifolyólag az sem feltűnő, ha a közpályán az igazságszolgáltatás egyik ágáról a másikra megzökkenés nélkül át nem léphet. Ezen fennálló szolgálati viszonyokat nehezítő körülmények okai a következők : 1. a bírósági tagoknak kizárólag azon saját érdeke szempontjából való felfogása, mely szerint ki - ki tárcáját akként vihesse, miszerint állásánál fogva hivatásával megférhessen és ebből kifolyólag ugyanazok részéről a munkaerő tökéletesbitése és gyarapítása, valamint a fiatal nemzedék kiképeztetése iránti nemesebb érzés és érdeklődés hiánya ; 2. számos törvényszéknél — az ügyviteli szabályok ellenére — jelenleg is fentartott — elrozsdásodott régi gyakorlat, melyet az ügyviteli szabályok rendelkezése bizonyos irányban megtörni mai napig sem tudván, ez okból a jegyzői kar gyakran oly felesleges mechanikai és meddő munkát kénytelen végezni, mely sem az ügyviteli szabályok által előírva nincs, sem pedig gyakorlati kiképzését elő nem mozdítja ; 3. a jegyzői karnak oly folytonos munkával való terhelése, melylyel szabályszerűen és köíelezőleg nem terhelhető és melynek teljesítése kizárólag a biró kötelességéhez tartozik ; 4. az igazságügyministeri kétrendű rendelet, melyek szerint a jegyzők a végtárgyalási és tanácskozási jegyzőkönyveket — sok helyütt pedig a vonatkozó ítéleteket is — legfeljebb 3 nap alatt elkészíteni tartoznak; 5. a nem mindig és mindenütt megfelelő munka beosztás. De most térjünk vissza ezen pontok mindegyikére. Mint fönnebb emliténk, a bírósági tagok a jegyzői kar kiképeztetése iránt annyira nem érdeklődnek, hogy lehetőleg esak az oly jegyzőt alkalmazzák segítségül, ki elegendő gyakorlottsággal bir arra, hogy ügyeiket nagyobb részben elintézhessék. Az olyant pedig, kinek még gyakorlatszerzésre van szüksége, gyakran még az elnök felhívása folytán is mellőzik. Concret esetekkel is szolgálhatunk erre : Történt dolog ugyanis, hogy bizonyos törvényszéki elnök bíráinak egyike mellé alkalmilag oly jegyzőt rendelt segítségül, a ki előbb nem szolgálván oly szerencsés viszonyok közt, hogy terjedtebb gyakorlatra tehetett volna szert, ez okból az illető biró az elnöktől annak egy más gyakoroltabbal való felcserélését kérte, ki mellett referádáját kényelmesebben végezhesse; mely kérését az elnök — már collegialis szempontból — rövid uton teljesítette is ; pedig mily jótéteményt követett volna, ha az illető birónak ugyan csak colleerialis