A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 12. szám - A tulajdon közösségnek megszüntetése iránt folytatott pernek eldöntésére a holtiglani haszonélvezeti jognak teherként való bejegyzése, mikor és minő befolyást gyakorolhat?

A JOG. hangon azt válaszolta volna: »ha akaratod komoly és határozott, én megteszem ugyan érted, de óhajtásom az lenne, hogy csak alkalmaztasd és léptesd be az illető jegyzőt már annyival inkább, hogy neki is alkalma adassék gyakorlatszerzésre^ Hogy pedig mily fölösleges munkát és idővesztést okoz a jegyzői karnak az ügyviteli szabályoknak mellőztetése és a régi gyakorlathoz való ragaszkodás, e tekintetben tájékozásul szolgáljanak a következők : Ugyanis a végtárgyalásokon kivül a törvényszékek egy része hetenkint egyszer, másik része pedig kétszer szokott rendes polgári és bünfenyitö üléseket tartani. Ehez képest a hetenkint előadandó polgári ügydarabok számát körülbelül 150—200-ig, a bűnügyeket pedig 70 —100-ig, összesen tehát 220 - 300 darabig tehető. Ezen összes ügyekről a tanácsjegyző jegyzőkönyvet tartozik vezetni, mely vezetés — ha azt az ügyviteli szabályok értelmében lenne szabad teljesítenie — igen egyszerű és gyorsan elvégezhető lenne, mert az ülés napja és neme nyi^.-^;s a határozatra, az ügyviteli szabályok 151. §-a értelmében, az előadó által levén feljegyzendők, a tanácsjegyzőnek ugy a polgári, valamint a bűnfenyitő ügyeknél csak a számoknak a jegyzőkönyvbe való feljegyzése maradna. Ámde e részben az ügyviteli szabályok rendelkezésének érvény és foganat nem szereztetik, a mennyiben a birák a fönti feljegyzéseket a határozatra vagy egyáltalában nem vezetik, vagy pedig ha meg is teszik, mégis a jegyző minden egyes ügydarabra minden célszerűség nélkül a következőket tartozik feljegyezni: —ülés 1891.111/25, egyhangúlag, N. N. jegyző.« Ezen feljegyzést tehát az illető jegyzőnek 200 -300-szor kell ismételnie egy tanácsülés alkalmából. Ezenkívül a 70 — 100 darab szintén a tanácsülésben előadott bűnügyekre nézve nincs megengedve, hogy az ügyviteli szabályok 155. §-a szerint ezek is csak szám szerint jegyeztessenek föl a jegyzőkönyvbe, mint a polgári ügyek, hanem azok már darabonkint, tárgyuk szerint, egész kivonatilag vezetendők be a jegyzőkönyvbe, habár ez sehol sem elcirva, sem ennek valamely egyéb gyakorlati haszna nincs. Mindez tehát oly száraz munkahalmazt képez, melynek elvégzésére egy egész nap kevésnek bizonyult és mindez csak azért történik, mert az ügyviteli szabályok rendelkezése e részben meg nem tartatik. De állandóan terheltetik a jegyzői kar oly munkával is, melynek teljesítése kizárólag a bírákat illeti. Ily munkát képez a végtárgyalt bűnügyekben hozott ítéletek szerkesztése, melyet több törvényszéknél mindig a jegyzői kar végez és pedig a nélkül, hogy ez által az ily állapotra eddig legalább az illető kir. itélő táblák, mint felsőbb hatóságoknak, figyelme vonatott volna. De a végtárgyalásokra térvén át, különben is tény az, hogy az 18,771,188-1. és 16,577/1890. számú kétrendbeli ministeri rendelet a jegyzői kart a végtárgyalások körüli teendőkkel szemben a lehetetlenségig terjedő erőfeszítésre kötelezi Nevezetesen ezen két rendelet értelmében a tanácsjegyzők arra utasíttatnak, hogy a végtárgyalási és tanácskozási jegyzőkönyveket — s következtetve a hozott ítéletek szerkesztését is — legfölebb 3 nap alatt elvégezzék. Nem kutatjuk, hogy ezen magas rendeletek a gyakorlati életbe való léptethetőségének mily reményével bocsáttattak ki, de szabadjon vélnünk, miszerint annak inegbirálásárá, hogy mennyire kivihetők és megtarthatók ily tartalmú rendeletek, mindenekelőtt ismernünk kell azon anyag mennyiségét, mely ezen határidő alatt feldolgoztatni rendeltetik. Ezt pedig a következő adatok segítségével érhetjük el: A törvényszékeknél ugyanis hetenkint általában kétszer szokott végtárgyalás tartami és pedig több helyütt, két egymásután kővetkező napon. A mi pedig a bűnügyek számát illeti, igaz, hogy ezeknek az anyaország — különösen — alföldi pusztáin és síkság részein elkövetett száma szerint, a nép kedvezőbb anyagi helyzeténél fogva, részint egyéb okok miatt, kisebb, mint az erdélyi részekben majd minden nap előforduló apróbb bűnesetek, vagyis úgynevezett scsirke lopások« száma. Azonban ugyanannyival súlyosabbak és szövevényesebbek az elsők, mint utóbbiak; tehát e szerint az anyag mennyisége tekintetében a végtárgyalások mindenütt aránylagosan tűzetnek ki. így, midőn az anyaországban legfeljebb 3—4 jelentékenyebb bűnügyben tűzetik ki végtárgyalás, ezek olyanok lehetnek, melyeknek végtárgyalásából a következő más napra is megmarad. Ha pedig az erdélyi részekben csak apróbb bűnügyek is kerülnek végtárgyalás alá, miután ezekből már 7 — 10-ben is tűzetik ki végtárgyalás egy napon, mindezek összevéve a feldolgozandó anyag mennyisége tekintetében alább nem szálnak. Ezen végtárgyalások számából és minőségéből is világos tehát, hogy a tanács-jegyzők ugy a végtárgyalási és tanácsi jegyzőkönyveket, valamint sok helyütt a hozott ítéleteket 3 nap alatt elkészíteni, minden erőltetés dacára, képtelenek. Ezen tényt nem fogják megcáfolni magok a törvényszékek sem, melyek bizonyára meggyőződtek, hogy a fönt hivatolt ministeri rendeletek — mai szolgálati viszonyok közt — a gyakorlati életben nem foganatosíthatók. Végre legyen szabad a célszerűtlen beosztások egyik nemének vélnünk a törvényszéki elnök uraknak különösen azon intézkedését, mely szerint a törvényszéki pertár vezetésével megbízott jegyzők ezen foglalkozásukon kivül még ugy a végtárgyalásokhoz, valamint minden más tanácsülésekhez is bevonatnak, mely intézkedésnek hátrányait és árnyoldalait más alkalommal kifejtendjük. Ezen állapotokra óhajtottuk az illetékes felsőbb körök nagybecsű figyelmét vonni, most a jegyzői kar szolgálati viszonyai és működési körének megszabása küszöbén. X. A tulajdon közösségnek megszüntetése iránt folytatott pernek eldöntésére a holtig| lani haszonélvezeti jognak teherként való bejegyzése, mikor és minő befolyást gyakorolhat ? Irta : SIMON ENDRE, lőcsei kir. törvényszéki biró. A kik csak némileg is ismeretesek a telekjegyzökönyvekbe Lejegyzett tulajdoni viszonyokkal, azok tapasztalásból tudják, hogy aránylag mily csekély azon telekkönyvi jószágtestíknek a száma, a melyeknek tulajdonosául egy, avagy csakis két személy van bejegyezve és hogy aránylag mily túlnyomó számú telekjegyzőkönyvekben 4 — 6, sőt még több tulajdonostársak is vannak egy jószágtest tulajdonosául a tulajdoni arány határozott megjelölésével ugyan, de osztatlan állapotbani tulajdonosként bekeblezve. A közös osztatlan állapotbani tulajdonosok leginkább a volt úrbéri természetű ingatlauoknál fordulnak elö. Ennek föoka az, hogy az úrbéri külső birtoknak a belsőségtől való elszakitását és a külső telkeknek eldarabolását tiltó, ugy az úrbéri telkek szerzését megszorító 1836. évi IV. és az 1840. évi VIII. t.-cikkeknek idevágó szakaszai a telekkönyvek szerkesztését és számos esetben a már létező telekjegyzőkönyveknek az úrbéri perek folytán eszközölt birtokszabályozás, avagy tagosítás szerint létesített birtok állása szerint való átalakítása utáni időben s csakis az 1871. évi LIII. t.-cikknek 55. §-a által lettek eltörölve. Okozója lett az is, hogy a telekkönyvi eredeti helyszínelés alkalmával, a telkek eldarabolását tiltó törvények figyelembevételével az lfi volt úrbéri teleknél csekélyebb terjedelmű jószágtest, habár a tulajdonosok azt tényleg felosztva használták is, a tettleges birtoklásnak megfelelőleg csak kivételesen vétetett külön telekjegyzőkönyvbe a csekély terjedékű urbériség és az 1853. évi április 18-án kiadott cs. ministeri rendelet 16. §-ában foglalt elvekből inkább a különnemű ingatlanok egyesítésére, mint az elkülönített tettleges birí toldás szerint való felvételre vonatkozó intézkedés nyert alkalmaI zást. Okozója továbbá az is, hogy a telekjegyzőkönyvek a birtokI szabályozás folytán való átalakításával; a jószágtesteknek a tulajdonostársak által maguk között eszközölt tényleges felosztása — leginkább azon okból — mivel azon felosztás a birtokszabályozási birtokkönyvben kifejezve nem volt, de gyakran az átalakítási munkálat kevesbitése okából is, figyelembe nem vétetett, hanem egy telekjegyzőkönyvbe vétetett vagy a régi telekkönyvi nagyobb jószágtest, vagv a mi még ennél is nagyobb terjedelmű volt, az úrbéri birtokszabályozásnál eljárt mérnök által kényelmesebb • munkálatul egy egész, vagy fél úrbéri telekként csoportosított jószágtest, a mely többeknek és pedig tényleg megosztva használt tulajdonukat képezte. Ezen előadott eljárásnak természetes következménye lett, hogy a közös osztatlan állapotban telekkönyvezett jószágtestek szaporodtak, szaporodott az egy telekkönyvi jószágtest tulajdonostársainak száma is; de szaporodtak a tulajdonnal való szabad rendelkezést gátló körülmények is, a melyek mindenike az 1855. évi telekkönyvi rendtartás 56. § ában foglalt feltételek mellett elhárítható nem lett; végre szaporodott a perek száma is és pedig a vagyon-, avagy a tulajdonközösség megszüntetése iránti perekkel. Az ingatlannal való szabad rendelkezést gátló fentebb felsorolt és több másnemű körülmények súlya alól való felszabadítását a birtoknak célozzák: az 1886. évi XXIX. és az 1889. évi XXXVIII. törvények, a melyeknek azonban az általánosan érezhető jótékonyságuk — fájdalom — legalább is egy évtized múlva következik be.