A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 8. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 8. [r.]

60 a jog, hanem a kegyelem területéhez tartoznak. Ez egy ősi nézet, mely a nép jellemében gyökerezik. A bírónak — a discretionár belátást kizáró — ama kötelezettségében, hogy akkor mindig büntessen, ha a büntethetőség előfeltételei egyáltalán advák, fontos biztosíték is rejlik a jogszolgáltatás függetlensége és részrehajlatlansága tekintetében. Ezen kellő alappal bíró nézetet a feltételes elitélés sértene. Ha a biró oly egyént hagy büntetés nélkül, kinek bűnössége be van bizonyítva, akkor a közönséges ember ezt nem érti és gyakran azon, a jogi rendre nézve aggasztó gondolatra jut, hogy a jogszolgáltatás nem tud, vagy nem akar büntetni. Ha a büntetés elmarad, hajlandó lesz a biró részrehajlását feltételezni. Ezen hajlandóság az által még növekedik, hogy viszonylag legtöbbnyire a vagyonosabb vagy oly személyek részesülnének a feltételes elitélésben, kik egyébként polgári tekintetben a legalsóbb osztályok felett állanak. Mert ezen személyeknél legtöbbnyire léteznének annak előfeltételei, u. m. az előbbi feddhetetlenség és a tekintetbe vételre való különös érdem. így a bírói kar és a jogszolgáltatás e tekintetben is vefzélyeztetué tekintélyét a népnél és pedig oly téren, amelyen a jelenlegi sociális viszonyok között különös óvatosság szükségeltetik. Ehez járul, hogy a eriterion, a melytől a feltételes elitélésnél a büntetlenség végtére mégis függ, t. i. a második elitélés elmaradása csak negatív és azért elégtelen valami. A feltételesen elitéltnek a próbaidő alatt pl. újabb büntetőbirósági elitélést nem kellett szenvednie és azért mégis oly rosszul viselkedhetett, hogy megkegyelmezésre nem méltó. Másrészről elő fog fordulni, hogy az elitélt — egyébként teljesen hibátlan életmód mellett — a próbaidő alatt valamely jelentéktelen delictum miatt büntetést szenved. Amazt nem lehetne büntetni, utóbbin azonban végre kellene azt hajtani. Ezen következetesség nem számithat a nép tetszésére és szintén nem fog ahoz járulni, hogy az igazságszolgáltatás iránt való bizalmát megerősítse. Végül a közönséges ember annak igazságosságát és méltányosságát nem fogja belátni, hogy ha valamely már feledékenységbe ment és megbocsátottnak tekintett bütetendő cselekmény miatt a büntetés évek múlva azért kerül még végrehajtás alá, mert a tettest más jelentéktelen és a korábbi tettel összefüggésben nem álló vétség miatt" újból elitélték. A 13. vélemény szerint sem lehet tagadni a büntetendő cselekmény által sértett félnek elégtételadásra irányuló igényét. Erre azonban csak korlátolt mértékben lehet tekintettel lenni, mert a büntetés előidézése az állam feladatát képezi. Egyébként a feltételes elitélésnél is mondanak ki büntetést. Vajon ezt végre is hajtják-e és minő módon, e tekintetben a sértett fél nem perlekedhetik az igazságszolgáltatással. A nép jogérzete meg fog barátkozni ezen intézménynyel. Idővel arról fog meggyőződni, hogy a halasztás nem képezi a büntetés végrehajtásának megszüntetését, hanem hogy minden büntetendő cselekmény miatt bűnhődni kell, habár kivételes esetekben határidőt is engednek az elitéltnek a végből, hogy képes legyen magát megmenteni. Csakis a büntetés feltételes elengedése jogának a biró által történő rossz alkalmazása vezethetne a nép jogi érzetének tartós megrázkódtatásához. 4. kérdés: Félő-e, hogy a büntetlenség lehetőségére való kilátás az első elitélésnél ingert képezhetne büntetendő cselekmények elkövetésére ? Nem tagadható, hogy a büntetéstől való menekülés reménye gyakran léuyeges helyet foglal el azon megfontolások között, melyek valamely büntetendő cselekmény elhatározására vezetnek. Ezen reményt oly intézmény kétségtelenül meg fogja szilárdítani, mely az első elitélés esetében a büutetést rendszerint el akarja ejteni. Ez által megkönnyítik az első lépést a törvénytelenség utján és épen ez az első lépés gyakran az, mely a többieket maga után vonja. Ha csak a jogi öntudatot előbb azon gondolat által észi evétlenül meglazítják, hogy a biró valamely első elítélés esetében kizárólag a fenyegetéssel abbanhagyja a dolgot, akkor lassankint egyáltalában nagyobb hajlandóság is fog mutatkozni a tekintetben, hogy első izben ne törődjenek sokat a büntető törvények áthágásával. Ebből valószínűleg a büntetendő cselekmények növekedése általában fog következni. Az_ egyik vélemény itt szószerint a következőket jegyzi meg : (»Epen a mostani időben, az egyén nagy szabadsága és minden egyéb fegyelmi eszközök lazulása mellett sürgős szükség van arra, hogy szigorúan a törvény korlátaihoz tartsuk magunkat és hogy az ezek előtt való becsülést nagy tiszteletben tartsuk. A magát a törvényen túltevő pajkosság és a frivolitás. a melylyel durva fickók erőszakosságokat elkövetnek és a hivatalnokoknak ellenszegülnek, kétségtelenül még nagyobbodni fog, ha látják, hogy felfedezés esetére, mint első izben büntetéssel sújtottak, csupa fenyegetéssel szabadulnak.«) A 13. vélemény szerint azonban nem kell attól félni, hogy a büntetlenség lehetőségére való kilátás az első elitélésnél ingert képezhetne büntetendő cselekmények elkövetésére, mivel a legtöbb delictumot a következményekre való megelőző gondolkodás nélkül követik el. Továbbá senki sem tudhatja, vajon a biró meg fogja-e adni neki a feltételes elitélés jótéteményét ? 5. kérdés: A feltételes elitélésben rejlő és a bíróságok részérül gyakorlandó büntetés elengedés jogának egyenlő gyakorlása várható-e? Ezen kérdésre »nem«-mel kell felelni. Annak eldöntése, , , i í.u ssf^n-ptplesen« vagy »feltétlenül« ítélni, vájjon el kel -e ^^'^S^ lehetséges és lehetetlen csakis discretionár ^Bfon^s ^p^ f k & ^ Ez anná 1 fa inkább áll, mert ennél a bírák és a közreműködő acsokcriminalpolitikai nézetei lényegesen tekmtetbe jönnének s mert különböző rangú bíróságokra ruháztatnék a feltételei elitíés alkalmazása. (Az egyik vélemény kiemelt, hogy Belgiumban lletékes helyen tett tudakozódások megerősítettek ezen Síel et Az egyik}főügyészi kerületben a folyamatban lévő esetek 4 záza ékánál ítélték el feltételesen a vádlottakat egy másikban még az esetek öt százalékánál sem történt ez.) Ezen _ szükségképen bekövetkező egyenlőtlenség azonban még fokozni fogja a nép kevésbé művelt részének kételyét a jogszolgáltatás reszrehaíatlansága tekintetében. A feltétlenül elltél számos mas a szomszédos kerületekből való elitélt személyekre talán a saját bírósági kerületéből valókra is fog utalhatni, kik hasonló körülmények között hasonló tettet követtek el, mint o maga is, kiket a biró mégis csak feltételesen Ítélt el, kik tehát büntetés nélkül szabadultak. Nem lehet félreismerni az ebben rejlő veszély nagyságát, a törvény és a bíróság tekintélyét illetőleg. Azon kifogás nem próbaálló, hogy különböző bíróságok ugyanazon cselekményeket most is büntetőjogi tekintetben különbözőképen Ítélik meg a nélkül, hogy ama veszély mutatkozott volna. Mert először is azon eltérés leginkább a büntetés kiszabásában mutatkozik és kevésbé a tett és a bűnösség kérdésének eldöntésében. Utóbbi valamennyi, magában véve nem kétes esetben általán meglehetősen hasoDló lesz. Különbségekre a büntetés kiszabása tekintetében azonban a közvélemény kevesebb súlyt fektet, mint arra, vajon egyáltalán bekövetkezik-e a büntetés, avagy sem ? A mostani egyenlőtlenségnél továbbá, a mennyire ilyen' létezik, csakis különböző felfogásokról van szó a jog alkalmazásánál, a mit a nép tud is és ezt meg is érti. A feltételes elitélésnél azonban discretionár megfontolásból származó kegyelmi tényről lenne szó, jogi tekintetben egyenlően megítélt egyénekkel szemben. Ily tény, melynél személyes tekinteteket figyelembe venni kellene és kell is, a mint magától értetődik, sokkal könnyebben és intensivebb módon van kitéve a eriticának és a félreértésnek. Jelenleg a büntetés elengedésének joga kizárólag az uralkodó kezében fekszik, ki ezt az igazságügyi miniszter közreműködésével egységes alapelvek szerint gyakorolja. Ezen egységesség teljesen megszűnnék, ha a feltételes elitélés behozatala által ezen jog jelentékeny terjedelemben számo3 bíróságokra ruháztatnék. Ez által azonban egy teljesen váratlan és eredménytelen állapot teremtetnék. Sőt még a feltételes szabadságra bocsátásnál is, melyet gyakran hasonlítunk össze a feltételes elítéléssel, az által óvják meg a döntés egyenlőségét, hogy azt az igazságügyi miniszterre ruházták. A 13 vélemény is kifejti, hogy a bíróságok részéről nem várható, hogy egyenlően fogják gyakorolni a feltételes elitélésben rejlő büntetés elengedésnek jogát, mert a biró belátására bízandó a döntés. Kezdetben hibák fordulnának elő és lehetséges, hogy némely bíróság mozgalmas időkben hajlandó lesz a pótszert felette gyakran használni. Ezt azonban ép oly kevéssé lehet, mint döntőt, a feltételes elitélés ellen felhozni, mint a különböző büntetés kiszabás lehetőségét a törvényes büntetésmértékek relatív megállapítása ellen. 6. kérdés : Ajánlatos-e a feltételes elitélés, különösen ifjúkori vádlottakkal szemben ? Mint már fentebb említve lett e vélemény szétágazik. A többség tagadóla a következő okokból: Nagyobb ugyan a hajlandóság arra nézve, hogy ifjúkori személyek első ballépése könnyebb megítélés alá essék és el is kell ismerni, hogy a fogházbüntetések sokkal szigorúbban sújtják ezen személyeket és hogy ezek sokkal inkább vannak az erkölcsi romlásnak kitéve, mint a felnőttek. Azonban épen a fiatalságnál szükséges a büntető hatalom teljes szigora. A fiatalsá- a neki sajátos konnyu szerrel amúgy is könnyen áltatja magát cselekményei következményei és ezek erkölcsi jelentősége tekintetében, hzen hajlam es ezen vidor kedv annál kártékonyabb-in növekednek, ha a tapasztalat azt igazolná, hogy az ifjúkori vádlottakat első ízben megkímélik a büntetéstől. Ily növekedésnek azonban annál óvatosabban eleje veendő, a mennyiben már most a felnövekedő fiatalságnál, különösen nagyobb városokon belül, aggasztó módon nyilvánul a romlottság és a fegvelmetlenség. SSE K , ° VétkCfS CSetdbeU' éPeu ifÍuk°ri bűnösökkel í hív i h?>'eY?nfa ^molyság és a szigor/mi által néhányat a helyes útra lehet visszavezetni, kik rosszul alkalmazott elSLTt g^ngeSe°. következtében tartósan elvesznének. Magától 2 ph°f az, lfJ"k°ri bűnösökkel szemben a fogházak, a a oíba hotZS thlíny0Sak' »SY lennének berendezendők, hogy azokban hosszabb tartamú magánelzárást Akkcr elenyésznék a fenyegető erköl alapja. tekintetben a felel a feltett tizenkét kérdésre lehessen alkalmazni, i romlástól való félelem (Befejezés köv.)