A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 4. szám - Elfogadhatja-e a váltót más is, mint az intézvényezett?

JOG. ló 2. pontjának esete beállhat a nélkül, hogy az érdekeltek a feloszlás és felszámolás jogát igénybe vennék, de különb™ is kétségtelen, hogy a mig a bejegyezve lévő társas cég jogviszonyainak cégváltozása, tehát a feloszlás és felszámolás a cégjegyzékben kitüntetve s ez kihirdetve nincs, ha nem létezik is a 98. §. 2. pontjában érintett szerződés, jogszerűen vélelmezendő az érdekeltek hallgatólagos beleegyezése arra nézve, hogy a társasági viszonyt az egyik cégtag elhalálozása dacára is az eddigi feltételek szerint folytatják, ha csak be nem bizonyittatik, hogy a cégjegyzékben ki nem tüntettetett, de tényleges feloszlásról a másik fél tényleges tudomással birt, ez azonban a jelen esetben fenn nem forog, mert a póttárgyalás adatai szerint a kereset beadása idejében feloszlásról még szó sem volt s ez tényleg csak 1887. aug. 16-án állott be, II. rendű alperes beismerése szerint pedig 1887. június 16-án történt, tehát oly időben midőn még kizárólagos képviseleti joga teljesjoghatálylyal fennállottnak tekintendő. Az itt és az elsőbiróság Ítéletében felhozott indokok alapján tehát az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni. A m. kir. Curia (1890. január 14. 1,255/v. 1889.): Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztatik, I. és III. rendi! alperes irányában felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A kereset megindításának és az első tárgyalásnak idején az I. rendű alperesi minőségben idézett K. Keresztéi)' fiai cégű közkereseti társaságnak egyik beltagja, K. Henrik már nem élt, a cég felszámolása pedig elrendelve, a cégjegyzékbe bevezetve és kihirdetve még nem volt; ezen időben tehát, miután K. Károlynak a cégtagok akaratán alapult egyedüli képviseleti joga K. Henrik elhalálozása következtében megszűnt, a cég képviseletére az életben maradt K. Károly és az elhalt K. Henriknek egyedül végrendeleti örököse, s a perbe III. rendű alperesi minőségben idézett özv. K. Henrikné együttesen voltak hivatva, miből következik, hogy az egyik cégtagnak, a perbe II. r. alperesi minőségben idézett K. Károlynak beismerése III. r. alperes, mint a másik cégtagnak örököse és pertárs ellen bizonyítékot nem képez és hogy I. r. alperes cég és ebből kifolyólag III. r. alperes is a kereseti követelés megfizetésére csak akkor kötelezhető, ha III. r. alperes határozott tagadása ellenében felperes a kölcsönügylet létrejöttét bebizonyítja. Felperes bizonyítékul I. r. alperes cég könyveit, illetve az azokból készített D. és II. a. kivonatot a prts. 235. §-a alapján felajánlott egyoldalú főesküjét hozta fel. I. r. alperes cég könyvei azonban a kölcsönadás tagadott tényére nézve bizonyítékul elfogadhatók nem voltak, mert a strazzának címzett első feljegyzési könyv a kt. 26. §-a rendelkezése ellenére átfűzve nem lévén, hitelességgel már ez okból sem bir, de mint a perben, különösen a szakértők véleménye és az észrevételezési tárgyaláshoz 2. és 3. NB. a. csatolt kivonatok alapján kiderittetett, abban szabálytalanságok fordulnak elő, egyes tételek a lapok alján, a vonal alatt más tintával találtatnak bejegyezve és különösen az a két tétel is, mely az állított kölcsönnek alkatrészét képezi, a vonatkozó lapoknak legvégén, utolsó tétel gyanánt a vonal alatt más tintával van beirva; mr-rt másrészről a főkönyv a segédkönyv alapján készülvén, ha a segédkönyv aggályos, maga a főkönyv is hitelességében szenved, de jelen esetben az észrevételezési tárgyaláskor 4. N. B. a. bemutatott kivonat alapján megállapítható az is, hogy felperesnek a kereseti kölcsönre vonatkozó számlája két idegen számla közé, melyek mindegyike még 1882. évi július hóban kezdődik, van ékelve és mert végre ezen körülmények között annak lehetősége sincs kizárva, hogy az állított kölcsön alkatrészét képező tételek, ugy az első feljegyzési, valamint a főkönyvbe utólagosan vezettettek be ; mihez járul még az is, hogy a társaság képviseletére és az üzlet vezetésére K. Henrik életében egyedül hivatott K. Károly, felperesnek törvényes leszármazója és K. Henrik elhalálozása után egyedüli törvényes örököse s ennélfogva az atyja javára bejegyzett kölcsön tekintetében közvetlenül érdekelt fél, mig a III. r. alperes és felperes között K. Henriknek leszármazó hátrahagyása nélkül történt elhunyta következtében a kapocs és érdekközösség teljesen megszűnt. De nem volt megengedhető jelen esetben az egyoldalúlag felajánlott főesküvel való bizonyítás sem, mert ennek a prt. 235. §-a értelmében csak akkor lehetne helye, ha felperes oly körülményeket hozott volna fel, melyek előadását támogatnák, a kereseti követelést valószínűsítő ily körülmények azonban a perben fel nem hozattak. Ezek alapján felperest bizonyitatlan követelésével, nemcsak III. rendű, hanem I. r. alperes irányában is elutasitani kellett. Bűn-ügyekben. Ha polgári porben nem biró vette ki az esküt, hanem egy aljegyző, ezen actns alapján sem a Iítk. 215. §-a alá eső s a Btk. 216. §. szerint büntetendő hamis tanuzás büntette, sem pedig a 221. §. alá eső gondatlanságból tett hamis tanuzás vétsége meg nem állapitható. A in. kir. Curia : Tekintve, hogy a hamis tanuzásnak büntető szempontból való számbavételénél, a megítélés első alapját azon kérdés képezi: vájjon a tanúkihallgatás, illetőleg a tanúnak megesketése polgári ügyekben a törvénynek, büntető ügyekben pedig a törvénynek, illetőleg a fennálló gyakorlat szabályainak megfelelően foganatosittatott-e ? Tekintve, hogy az imént jelölt kérdés megítélésénél, a kihallgatást, illetőleg az eskü kivitelét eszközlőszemélynek erre kiterjedő hivatali illetékessége lényeges befolyással bir ; tekintve, hogy az esetben, ha az esküt kivett személy ezen íunctióra nem bir a törvény által reáruházott hatáskörrel, az eskü törvényszerű hatálylyal egyátalán nem bir ; tekintve, hogy az imént kiemelt tétel egyenes folyományát képezi: hogy a felhívott esetben tanuzás, illetőleg eskü letétele jogi értelemben egyátalán nem forog fen. tehát sem valódi, sem hamis esküről nem lehet szó ; tekintve ezek előrebocsátása után a kisebb polgári peres ügyükben való eljárás tárgyában alkotott 1877 : XXII. törvénycikk 50. §-át, a mely szerint ily eljárás alá tartozó ügyekben a bíró rendeli a tanúkihallgatást s az esküt, vagy az ezt helyettesítő fogadalmat is, a mennyiben ez utóbbinak mellőzését az érdekelt felek nem kívánnák, a bíró veszi ki, vagy ez iránt a körülményekhez képest az illetékes hason hatáskörű bíróságot keresi meg.; tekintve, hogy a bizonyítási eljárás adatai szerint azon kisebb jelentőségű polgári peres ügyben, a melyet I. Mihály felperes M. János, mint alperes ellen 15 frt 05 kr. s jár. iránt a h.-nánási kir. járásbíróság előtt megindított, vádlottakat mint tanukat nem a kir. járásbíróságnak bírói tagja hallgatta ki s vette ki tőlük az esküt, hanem tette azt a kir. járásbíróság hivatali segédszemélyzetéhez tartozó s ezen minőségénél fogva a birói hatalomnak önálló gyakorlatára fel nem jogosított aljegyző ; tekintve, hogy e miatt a fentebb kiemelteknél fogva vádlottak ellen sem a Btk. 215. §-a alá eső s a Btk. 216. §. szerint büntetendő hamis tanuzás büntette, sem pedig a 221. §. alá eső gondatlanságból tett hamis tanuzás vétsége meg nem állapítható : a kir. tábla ítélete a fentebb kifejtett indokoknál fogva helybenhagyatik. (1889. nov. 29-én 4,054. sz. a.) A btkv. 386. §-ába ütköző csalás vétségét követi el azon lakó. ki India, hogy házbértartozás miatt b epereltetett, a bérelt boltban levő tárgyakat éjjel titokban elviteti. A budapesti kir. törvényszók (1888. december 18-án, 46.539/B. 1888.) csalás bűntette miatt vádolt G. Dávid elleni bűnügyben határozott: Vádlott a btk. 386. §-a értelmében csalás bűntette miatt vád alá helyeztetik. Indokok: A vizsgálat során meg lett állapítva, hogy terhelt, ki a sértett fél tulajdonát képező házban kibérelt bolthelyiség után a f. évi május évnegyedre járó 300 frtnyi bérből 200 forinttal hátralékban maradt oly időben, midőn az ellene elrendelt biztosítási végrehajtásról már tudomással birt, éjnek idején árúkat titkon elszállított és részint testvéréhez vitette, részint V. Mórnak potom áron eladta. Miután terhelt ezen eljárásának nem lehetett más célja, mint a sértett fél zálogjogának kijátszása, a btk. 3%. §-a alapján csalás bűntette miatt emelt vád igazoltnak mutatkozik. A budapesti kir.. itélö tábla (1889. március 5. 9,663/B. 1889.) az első bíróság végzését megváltoztatja, vádlott ellen a bűnvádi eljárást megszünteti. Indokok: Az eljárás adatai szerint vádlott az ellene elrendelt, de még nem foganatosított biztosítási végrehajtás után éjnek idején bolt-berendezés tárgyait elszállítani akarta állítólag; ebben azonban megakadályoztatott, a házmesterek, illetve egy odahívott rendőr által. Ez előtt, de már tartozásának fennállása ideje alatt pedig tanuk vallomásai szerint boltbeli árúcikkeket leszállított áron adott el és ily cikkeket vitetett testvéréhez, G. Henrikhez is. A kérdéses biztosítási végrehajtás elrendeltetett vádlott ellen a nélkül, hogy házbértartozása végett ellene kereset adatott volna be. Emez utóbbi adat szerint tehát vádlott nem tudta, hogy ellene végrehajtás fog vezettetni és a háztulajdonos, a kinek vádlott a házbérrel tartozott, a bérelt bolt és lakhelyiségekben volt