A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 4. szám - Elfogadhatja-e a váltót más is, mint az intézvényezett?

1 \ R. JOG alperesre vonatkozó bizonyító erejét kifogásolja; azoknak bizonyító erőt a fenforgó esetben nem tulajdonit; mert felperes és a beismerésben lévő K. Károly alperessel szemben azt állítja, hogy ezek, mint apa és fiu érdekazonosságból, bűnös célzattal szövetkeztek ellene, hogy K. Henrik első rendű alperes-cég másik tagjánál? elhalálozása folytán ennek hagyatékát tőle, mint annak végrendeleti örökösétől elvonják. Ámde harmadrendű alperes ezen kifogásbeli állítása, felperes tagadása ellenében igazolandó volna; ezt azonban harmadrendű alperes nem igazolta azon újabbi állításával, miszerint felperes nem rendelkezett annyi vagyonnal, hogy a kereseti összeget alpereseknek kölcsön adhatta volna; mivel felperes az A., B. és C. a. okiratokkal, melyeknek valódiságát harmadrendű alperes nem tagadta, bizonyítékot szolgáltatott az iránt, miszerint rendelkezett annyi készpénzzel, hogy alpereseknek a kereseti összeget kölcsönözhette. Felperesnek e tekintetbeni bizonyítékát nem csökkentette meg harmadrendű alperes azon állításával, hogy a C. a. adásvevési szerződés szerint felperest illetett vételárból, ennek több rendbeli nagy összegű tartozásait kellett kielégíteni, s igy ezen vételárt alpereseknek kölcsön nem adhatta ; mert míg egyrészről nincs kizárva, hogy felperes egyéb vagyonából is teljesíthetett fizetést; addig másrészről viszont felperes válaszában azt is kimutatta, hogy a harmadrendű alperes által felsorolt tartozások nem az ő, hanem az ekkor létezett »K. Keresztély és fia cég« tartozásai voltak, melyeket részben meg K. Keresztély és fia cég, mint ezt az N. a. könyvkivonat tanúsítja, . részben pedig az előbbi céget átvett első rendű alperes cég azelőtt kifizetett, mi előtt felperes a C. alatti adásvevési szerződés alapján azon tetemes mennyiségű vételárhoz jutott, melyből a kereseti összeg nagyobb részét alpereseknek kölcsön adta. Ezzel szemben harmadrendű alperesnek viszonválaszában felhozott azon módosított kifogásbeli állítása pedig, hogy peres felek között oly megállapodás történt volna, miszerint az első rendű alperes cég által felperes, illetve K. Keresztély és fia cég helyett kifizetett ezen összegeket, felperes utóbb a C. a. adásvevési szerződéssel eladott ház vételárából első rendű alperes cégnek megfizetni tartozik : ezen céget csak arra jogosíthatja fel, hogy azt ellenében követelésbe veheti, ezen jogát azonban a jelen perben sem viszon követelés, sem betudás címén nem érvényesitette. Nem lett tehát megerőtlenitve az I. rendű alperes cég vezetése és cégjegyzésére jogosítva volt tagjai egyikének, K. Károlynak beismerése s igy ez mindenesetre perrendszerü bizonyítékot képez felperesi követelés valódisága és mennyisége tekintetében. Elsőrendű alperes cég könyvvezetésének helyessége s könyveinek bizonyító ereje ellen tett harmadrendű alperesi kifogás, a per folytán meghallgatott szakértők véleményével szemben nem vétetett figyelembe; mert e szerint a főkönyvnek egyedül alapul szolgáló strazza elnevezéssel ellátott segédkönyvbeni bejegyzések megegyeznek a főkönyvvel és habár a strazzának elnevezett első feljegyzési könyv, mely a pénztári és hiteltételeket egyaránt tartalmazza, mint a keresk. törvény 25. §-a szerint át nem fűzött, a törvény kívánta kelléknek meg nem felel; azonban a főkönyv rendszeresen, a törvény kellékének megfelelően vezetettnek találtatott, azért a szakértői vélemény is erre alapíttatott; hogy pedig a főkönyv bitele a segédkönyvektől függjön, azt a törvény nem rendeli. A strazzát illetőleg pedig a szakértők nem találták alaposnak harmadrendű alperes azon aggályát, hogy a per tárgyát képező két rendbeli bejegyzésen alapuló követelés utólagosan nyert volna elkönyvelést; mert a könyvelés primitivszerűségénél fogva a jelen per tárgyát képező követelés bejegyzéséhez hasonló bejegyzések több helyen s más más szinű tintával irva ismételten előfordulnak, de azért sem a strazza, sem a főkönyvben az utólagos elkönyvelést megállapitani nem lehet. S habár a szakértők ezen véleményéből levonható azon következtetés, miszerint feltétlenül nem tekinthető kizártnak az utólagos elkönyvelés, azért még az utólagos elkönyvelés igazoltnak nem tekinthető; legfölebb csak a könyvek helyes vezetése s azok bizonyító ereje iránt támadhat kétség, a mi azonban jelen esetben, elsőrendű alperes cégnek a cégjegyzésre és üzletvezetésre jogosított tagjának a perbeni nyilt beismerése, mint perrendszerű bizonyíték mellett elenyészik; mert a beismerés, mint első sorbani főbizonyiték mellett, a könyvek csak másodsorban, mint mellékbizonyiték jöhetnek tekintetbe. Igaz ugyan, hogy a keresk. törvény 98. §-a rendelkezése szerint a közkereseti társaság feloszlik, ha valamelyik tagja meghal, a mennyiben ki nem köttetett, hogy a társaság az elhunyt tag örököseivel folytattassék; jelen esetben pedig alperes cég egyik tagja K. Henrik az E. alatti haláleset-felvétel tanúsítása szerint a kereset megindítása előtt elhalt; szerződés sem létezik a társaságnak az elhalt tag örököseivel való folytatása iránt. Mindennek dacára azonban, mivel a N. B. alatt mellékelt cégjegyzék kivonat szerint, mely a hivatalból betekintett cégjegyzékkel megegyez, a társaság felszámolása, a kereset megindítása s letárgyalása után lett bejegyezve: felperes a kereset megindításakor a hivat, cégjegyzék alapján jogosan vonhatta perbe elsőrendű alperes céget, mert követelése behajtása, illetve annak bíróság előtti érvényesítésével nem köteles addig várni, mig az egyik társtag elhalálozása folytán a felszámolás elrendeltetik s bejegyeztetik, vagy a társaság tovább folytatása iránt az életben maradt társasági tag és az elhunyt tag örökösei közt megállapodás jön létre. Tekintve továbbá, hogy a cég tagjai, illetve az egyik elhalt cégtag jogutóda perbe vonattak és a felszámolás elrendelése után megtartott póttárgyalás alkalmával kirendelt felszámoló is perbe a*átkozott s igy a cég tagjai, illetve az elhalt cégtag jogutóda, sőt maga a felszámolásban levő cég is, a kereset elleni védekezésében gátolva nem voltak s kellőleg képviselve lettek: a keresk. törv. 92. §. 2. pontja alapján emelt kifogás mellőzendő volt. Harmadrendű alperes, mint néhai K. Henrik elsőrendű alperes cég egyik tagjának neje, törvény és végrendelet szerinti örököse, a kereseti összeg megfizetésében néhai jogelőde után maradt hagyaték erejéig szintén elmarasztalandó volt, mert a fentebbiek szerint I. rendű alperes cég elmarasztaltatott, melynek K. Henrik tagja volt; a társas cégnek kötelezettségeiért pedig a ker. törv. 88. §-a szerint a társaság tagjai összes vagyonukkal felelősek s igy ő reá, mint jogutódra ezen felelősség néhai jogelőde utáni hagyaték erejéig áthárult. Hogy pedig néhai jogelőde után az E. a. haláleset-felvételben felsorolt hagyaték maradt, azt tagadásba nem vette ; azon ellenvetése pedig, hogy c még végrendeleti örökösnek bíróilag elismerve nincsen, a hagyaték bíróilag átadva nem lett, figyelembe nem jöhet, mert felperes követelése érvényesítésével nem volt köteles addig várni mig III. rendű alperes örökösi minősége bíróilag megállapíttatik s a hagyaték átadatik; mivel III. rendű alperes, mintáz F. a. fzerinti végrendeleti örökös és mint hátrahagyott házastárs által néhai férje hagyatéka a perben törvényesen volt képviselve. Alpereseknek egyetemlegesen lett elmarasztaltatásukat a ker. törv. 88. §-a teszi indokolttá. A budapesti kir. itélö tábla (1889. július 43-án 3,129. v. 1889.) : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felek egyező előadásából ugy a 69,725/1888. sz. tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt cégjegyzéki kivonatból kitűnik, hogy I. rendű alperesként perbe idézett K. Keresztély fiai cégű közkereseti társaságnak képviseletére egyedül K. Károly társasági tag II. rendű alperes volt jogosítva, kinek e minőségben véghezvitt jogcselekményei ennélfogva a keresk. törv. 90., 91., 92. és 93. §. értelmében az általa képviselt társaságra nézve harmadik személyek irányában már törvénynél fogva annyira kötelező joghatáh h al birtak, hogy az ezzel netalán ellenkező társasági szerződés harmadik személyek irányában, mint nem érvényes, figyelembe nem jöhetett volna, ennél a szempontnál fogva II. rendű alperesnek, mint egyúttal a keresk. törv. 93. § a értelmében I. rendű alperes képviseletére e perben is egyedül jogosított társasági tagnak, a kereset tárgyává tett követelésre vonatkozó határozott beismerésének, kapcsolatban a további ténynyel, hogy a felperes, mint társaságon kivül álló harmadik személyt illető kérdéses követelés a társaság kereskedelmi könyveiben, mint a társaság tartozása van kitüntetve, kétségtelenül legalább is kell annyi súlyt és jogi hatályt tulajdonítani, hogy a mennyiben III. rendű alperes, mint K. Henrik másik társasági tag helyébe lépő, evvel tehát ugyanazon jogi tekintet alá eső jogutód azt vitatja, hogy a keresetben érintett kölcsön ügylet színlett, tehát valótlan, ezt az állítását felperes tagadásával és felhozott bizonyítékaival szemben ő a III. rendű alperes köteles bizonyítani. E részben azonban III. rendű alperes, a mint az elsőbiróság Ítéletének indokolásában helyesen ki van fejtve, mi bizonyítékot sem hozott fel, a szakértői szemle eredménye pedig állítását szintén nem igazolja. Nem vehető tekintetbe III. rendű alperesnek az az érvelése, hogy K. Henrik cégtagnak a kereset beadása előtt történt elhalálozása folytán a társaság a kt. 98. §-a intézkedésénél fogva feloszolván, ezzel II. rendű alperesnek említett kizárólagos cégképviseleti jogosultsága is már a per megindítása előtt elenyészett, tehát a perben tett említett beismerésének a társaságra kiható joghatály már ennélfogva sem tulajdonitható. A keresk. törv. 98. §-ának 2. pontja esetében, valamint általában sem szabja elő kötelezőleg a ker. törv., hogy a feloszlásnak és ennek folytán a felszámolásnak szükségképpen be kell következni, ha a 98. §-ban felsorolt esetek valamelyike beáll. Igy a 98. §.