A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 4. szám - Az új hagyatéki eljárás. 3. r.

A JOG. 29 tatására ? — miután ezen szolgalmi jog relekkönyvileg kitüntetve nincsen is. De nem fűzöm tovább azon eshetőleges törvényes akadályoknak felsorolását, melyek a curialis zsellérek által perújítás, avagy uj kereset utján indított perekben a felperes zsellérek kereseti petitumainak megfelelő ítéletek végrehajtásánál felmerülhetnének. Áttérek az általam felvetett azon második kérdés megbeszélésére, hogy vájjon az 1853. márc. 2 án kelt nyiltparancsnak 19. §-a jelenleg érvényben van-e vagy sem? E kérdésnek megbeszélését azért tartottam szükségesnek, mivel ugy a sárosmegyei gczdasági egyesület emlékiratában, mint a Lányi Bertalan ur cikkében megjelölt keresetek ezen §. rendelkezésére alapitvák. Az idézett §. a földesúri és volt úrbéreseknek egymáshozi viszonyát szabályozó azon §-nak egyike, mely anyagi törvény minőségével bír s a mely az úrbéri pátens, mint törvénynek anyagi alkatrészét képezi, e szerint az ezen § ban foglalt intézkedés az id. törvénykezési szabályok VI. 1. §-a által a legközelebbi törvényhozás intézkedéséig anyagi tekintetben hatályában maradottnak nyilváníttatott. Ugy de a/. 1848-ik évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból feumaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló 1871. évi LIII. t.-c. és az irtványokról szóló 1871. évi L1V. t.-cikkben alkotmányos törvényhozási intézkedések vannak téve mindazon birtokviszonyokról, melyek az idézett 19. §-ban felsorolvák. Fejtegetésemnek a tisztelt olvasó által való könnyebb megérthetése tekintetéből a kérdésben álló §. szövegét ide iktatom : »19. §. Azon földek tekintetében melyek a 3., 4., 6., 7., 8., 9., 15. és 17. §. rendeletei alá nem esnek, azonban az úrbér behozatalakor már, vagy később benépesittettek, vagy a volt jobbágyoknak különben mívelés, beültetés, vagy másnemű haszonvétel végett írásbeli, vagy szóbeli egyezkedés által évenkinti természetbeni szolgáltatások, adózások vagy bér (census) mellett örök időkre, vagy a család avagy férfiág kihaltáig átengedtettek, a jelenlegi birtokállapot a szerződési, vagy eddigelé divatozó szolgáltatások mellett fentartandó. Az ilyes földeken fekvő tartozások megválthatók.« Az úrbéri nyiltparancs ezen 19. §-ban hivatkozott 3. §. azt körvonalozza, hogy úrbéri földbirtoknak mely telkek tekintendők. Ugvanezt tartalmazza és pedig szóról szóra átvitt szövegben az 1871. évi LIII. t.-c. 1. §-a. A 4. §. elősorolja, hogy az úrbéri telkekkel a volt jobbágyok tulajdonában mik voltak. Ugyanaz foglaltatik és pedig igen csekély bővítéssel az 1871 : LIII. t.-c. 3. §-ban. A 6. §. a puszta telkekről intézkedik. Ugyanezekről szólnak az 1871 : LIII. t.-c. 7., 8 , 9. §-ai. A 7. §. a foglalások kérdését tárgyalja. Ugyan e tárgyban intézkednek az 1871 : LIII. t.-c. 10., 11., 12., 13. § ai. A 8. §. a maradványföldek származását határozza meg. Ugyanerről intézkedik az 1871 : LIII. t.-cikknek 14—22. §-ai. A 9. §. az irtásföldekkeli bánást szabályozza. Ugyanezt tartalmazza az 1881 : LIV. t.-c. A 15. §. a nádlási haszonvétel iránt intézkedik. Ugyan e tárgygyal foglalkozik az 1871 : LIII. t.-cikknek 34-37. §-ai. A 17. §. a jobbágytelek alkatrészét képező szőlőhegyekre vonathozik. É tárgyban az 1868. évi XXIX. t.-c. intézkedett. Ezek szerint azt hiszem, meggyőzőleg kimutattam, hogy az 1853. évi március 2-ki nyiltparancsnak 19. §-a már az 1871-ik LIII. és LIV. t.-cikkeknek érvénye óta nincsen hatályba. Azon állítást, hogy annak a többi §-ai érvényben lennének, nem olvastam, tehát azok hatályon kivül létének kimutatásába nem is bocsátkozom. Hogy az úrbéri nyiltparancs 19. §-ra alapított kereset az 1871. évi LIII. és LIV. t. cikkek megalkotása után az úrbéri bíróság által el nem fogadható, a fentebbiek által oly világosan bizonyítottnak tekintem, miszerint ez állításomnak bővebben való fejtegetését teljesen feleslegesnek tartom. Azt hiszem, hogy mindazokat, a kik a Lányi Bertalan ur cikkében leirt kereseteket és a budapesti kir. ítélő tábla által e kereset folytán e kérdésben hozót, határozatot törvényesnek és igy helyesnek is tartották, sikerült az én ellenkező véleményemnek törvényességéről és helyességéről meggyőzni. A kik tisztelt olvasóim közül az. úrbéri s azzal rokonviszonyoknak jogtörténelmi fejlődésével közelebbről megismerkedni' óhajtanak, azoknak figyelmükbe ajánlom G1 ó s Károly eperjesi ügyvéd urnák a fentebb hivatkozott s nyomtatásban »Sárosraegyei zsellérügy« cím alatt megjelent tanulmányát, a mely szakértelemmel, avatott tollal, kellő rövidséggel és könnyen érthető irálylyal taglalja a fiatalabb jogásznemzedék által most már alig ismert volt birtokviszonyokat. Az új hagyatéki eljárás. Irta: dr. liLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. (Harmadik közlemény.) * II. Mindezen reformoknak már megvalósítva kell lenniök akkorra, a midőn magánjogi törvénykönyvünk és első sorban annak az öröklési jogról szóló része átadatik a gyakorlati jogéletnek. Mert az csak ugy fog általános érvényt nyerni, csak ugy fog a népnek vérévé válni, ha annak szabályait oly közegek alkalmazzák, a kik azokat megértik, elsajátítják és helyesen alkalmazni is tudják, szóval: a kellő jogi qualificatióval és a törvények alkalmazása körül a kellő megbízhatósággal birnak. Nem hagyhatjuk továbbra is jogéletünket azon kezdetleges állapotban, hogy a törvények helyes alkalmazása — kevés kivétellel — csak ott kezdődjék, a hol a bíróságok funct i ó j a vétetik igénybe, tehát csak a peres eljárásban, mert ha csak ezen irányban reformálunk: a reformok kétes értékíieknek fognak bizonyulni. Oda kell hát törekednünk, hogy a jogok peren kiv üli érvényesítése is a törvény rendelkezései szerint történjék. Erre pedig biztosítékot nekünk a peren kivüli jogélet mai szervezete — a zugirászok túlnyomó működése mellett — nem nyújthat s mert ezek nem is értvén meg az újonnan életbeléptetendő magánjogi törvénykönyv rendelkezéseit, agyakorlati életben, a legtöbb esetben nem ezt, hanem az általuk megszokott, a folytonos gyakorlat által reájuk ragadt régi törvényeket fognák alkalmazni. Miután pedig a népnek peren kivüli jogügyeit — sajnos — nagyobbrészt a zugirászok látják el:hiu maradna minden törekvésünk arra nézve, hogy magánjogi törvénykönyvünk általános érvényűvé váljék, teljes gyakorlati alkalmazást nyerjen s ez által a jogegység az egész országban biztosittassék! Ezek után nem lehet kétséges, hogy a királyi közjegyzőségek és az ügyvédségek decentralisaciója — mely csupán a fentemiitett közokirati és illetőleg beadványi ellenjegyzési kényszer behozatala mellett valósitható meg — már csak a jogegység biztosításának szempontjából is elkerülhetlen lesz. A hagyatéki eljárás reformját tehát ez alapra kell helyeznünk és ezen az alapon fogjuk vizsgálódásunk tárgyává tenni az öröklési jogról szóló törvényjavaslat ötödik, vagyis az örökség és a hagyomány megszerzéséről és ezzel kapcsolatos jogviszonyokról szóló címét; a III. részben pedig az ennek alapján alkotandó új hagyatéki eljárást. Az örökösödési törvényjavaslat ötödik címe szól az örökség és a hagyomány megszerzéséről és ezzel kapcsolatos jogviszonyokról. Első fejezetében: az örökség megszerzésére vonatkozó intézkedések foglaltatnak. A második fejezetben: a hagyomány megszerzéséről és a hagyományosok jogviszonyáról; a harmadik fejezetben : az örökhagyó hitelezőinek, a hagyományosoknak és a kötelesrészre jogosítottaknak az örökös elleni jogairól; a negyedik fejezetben: a vagyonelkülönzésről; az ötödik fejezetben: az örökös és hagyományos hitelezőinek jogairól; a hatodik fejezetben : az örököstársak jogviszonyáról; a hetedik fejezetben: az örökösödési jog érvényesítése és az öröklési jogok elévüléséről; a nyolcadik fejezetben: az örökség elidegenítéséről és végül a kilencedik fejezetben: az állam igényeiről szól örökösök nem léte esetében. A hagyatéki eljárás szempontjából mi e helyütt csak az L, II., III., IV. és VI. fejezetekkel fogunk foglalkozni, mint a melyek a hagyatéki eljárással szorosabb összefüggésben állanak. Az Örökség megszerzéséről szóló első fejezet homlokán áll a törvényjavaslat azon rendelkezése, hogy az örökös az örökséget annak elfogadásával szerzi meg (373, §.). A törvény ezen intézkedése annyival fontosabb, mert az örökség megszerzésének nálunk eddig érvényben levő »i p s o j u r e« jogelvével teljesen szakit. Heves irodalmi vita tárgyává tétetett annak idején ez elv fentartásának vagy elvetésének kérdése; erős küzdelmet víttak a * Előző közlemény a »Jog» 1. és 2. számaiban.