A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 4. szám - Úrbéri perekben perújitásnak van-e helye? avagy a végrehajtással befejezett úrbéri perek tárgyát képezett kérdések bármelyike új keresettel, az úrbéri bíróság előtt feleleveníthetők-e?

28 bilincselő viszonyok teljesen megszüntettessenek, s az ingatlan jószágnak hitele emeltessek, lehetőleg raegszilárdittassék. E nagy horderejű cél elérése s megvalósításának keresztülvitelére az alkotmányos törvényhozásnak megszűnte után az annak | helyét elfoglalt kormányzat által kimondott »sicuti possidetis« elve következetes szigorral lett alkalmazva és pedig oly kiterjedésben és sikerrel, hogy az ezen elv keresztülvitelére szolgált nyiltparancsok, rendeleteknek anyagi, sőt az alaki eljárást tárgyazó szabályainak túlnyomó részeit is az alkotmányos törvénykezés hajnalát jelző id. törvényszabályok alkotói, elfogadói megtartani, érvényben állónak kimondani szükségesnek tartották. A' »sicuti possidetis« elvére fektettetett nyiltparancsok és az osztr. polg. törvény uralma alatt s annak értelmében szerzett tulajdoni jogokat az 1865-ik évben megkezdett újabb alkotmányos törvényhozás factorai védelembe vették, megtartották s tartják jelenleg is. Ezeknek előrebocsátása után ismételve kifejezem azon véleményemet, miszerint akár jogerős egyezség, akár birói Ítélettel és ezek valamelyike alapján végrehajtási eljárással is és pedig, akár az 1853. évi március 2-án kiadott úgynevezett úrbéri nyíltparancsnak II., III., IV. szakaszában (25-49. §.) meghatározott alakiságok; akár az id. törv. szabályok VI. 2. § ban hivatkozott régibb magyar törvények, akár az 1871. évi LIII. törvénycikk VIII. fejezetében megjelölt birói eljárás mellett befejezett úrbéri perekben perújításnak helye nincsen, vagyis az úrbéri pertárgyául kijelölt kérdések bármelyike az úrbéri bírósághoz beadott új keresettel fel nem eleveníthető s ha az úrbéri pernek végrehajtással lett befejezése napjától számított egy év alatt kiigazítási kereset be nem adatott, minden az úrbéri kivételes bíróság illetőségi körébe tartozó kérdések és igy a curialis zsellérek kérdése is, még az esetben is, ha az érdekelt félnek mulasztása, esetleg törvénytudatlansága miatt valamelyik félre hátráuyosan, sőt megengedem, talán jogsértéssel intéztettek is el, azon kérdések perújítás utján, avagy új keresettel újabb bírósági Ítéletnek tárgyává nem tehetők és különösen az úrbéri bíróság által az ily keresetek el sem fogadhatók. Én az 1853. március 2-iki úrbéri pátens 41. §-a, az 1871. évi LIII. t.-c. 52. §-ának azon rendelkezését, hogy úrbéri perekben perújításnak helye nincsen, a sicuti possidetis elve alkalmazásának folyományaként tekintem. Ezen véleményem helyességének bizonyítására felhozom: 1. az 1853-ki úrbéri pátens 40. §-a, az 1871. évi LIII. t.-c. 53. §-a szerint az úrbéri biróság a határ új kihasitási térképét és birtokkönyvét az illető telekkönyvi és adósorozati hivatallal további hivatalos eljárás végett közölni köteles. E szerint tehát a birtokkönyvbe felvett ingatlan az illető oly tulajdonának ismertetik el, mely tulajdonjog másnemű tkkvi akadály kivételével, a telekjegyzőkönyvbe beiktatandó; 2. az idézett úrbéri nyiltparancsnak 47. §-a utolsó bekezdése szerint az azon nyiltparancsot megelőző időbeli törvények és az ezek értelmében hozott jogerejű határozatok alapján tett végrehajtások felsőbb bírósági átvizsgálás végett többé fel nem terjeszthetők ; 3. A telekjegyzőkönyvek készítése tárgyában 1853. ápr. 18-án kiadott cs. kir. igazságügyi miniszteri rendeletnek, a telekkönyvi jegyzőkönyveknek az úrbéri és az ezekkel rokon birtokviszonyok szabályozása folytán való megigazítására vonatkozó 63. §-a világosan rendeli, hogy az úrbéri nyiltparancs által előirt szabályozás folytán előidézett birtokváltozások a telekjegyzőkönyvekbe beiktatandók; 4 az 1853. március 1-én Magyarországon is életbeléptetett oszt. ált. polg. törvény 321., 322. §-ai szerint az ingatlan tárgyaknak jogszerű birtokosa és a birtokjognak kizárólagos tulajdonosa az, a kinek nevére azok a telekjegyzőkönyvekben bejegyezve vannak: 5. a joggyakorlat elfogadta az osztr. polg. törvényből, hogy a telekkönyvi tulajdonos és birtokos mellett az érvényes birtokcím jogszerű vélelme áll (pro possessore praesumtio pugnat) s csak igen kivételes esetekben szorítható a szerzési jogcímnek kimutatására ; 6. az 1869. ápr. 8-án 2,579. szám alatt a telekkönyveknek a birtokszabályozások folytán szükségessé vált átalakításánál követendő eljárás tárgyában kiadott m. kir. igazságügyi miniszteri rendeletnek 27. §. szerint: »A telekkönyveknek ezen szabályok szerint eszközlött átalakítása véglegesnek tekintetvén, az átalakításkor közbejött téves bevezetésből származó igények jóhiszemű harmadik irányában nem érvényesíthető k«; 7. akár az 1853. ápr. 18-ki cs. kir. igazságügyi miniszteri rendelet 63. §-a, akár az 1869. évi 2,579. sz. a. kiadott m. kir. igazságügyi miniszteri rendelet értelmében lett az úrbéri rendezés, tagosítás, legelő- és erdőelkülönitést szabályozó törvények értelméban előállott birtok- és tulajdonváltozás a telekjegyzőkönyvekbe bevezetve, az ekként bejegyzett tulajdonosnak tulajdoni joga, a birtokhoz való jogcíme az úrbéri törvények szerint úrbéri biróság által hozott újabb Ítéletek által meg nem támadható, meg nem változtatható és az úrbéri biróság által a telekkönyvi tulajdonos birtoka jogcímének kimutatására, igazolására nem szorítható. Nem szorítható pedig azért, mert az úrbéri perben, lett légyen azon per akár csak a legelő elkülönítése, az erdei, nádlási haszonvételnek szabályozása, akár pedig a birtoktagositás keresztülvitelére irányozva, a volt földesurak és velük úrbéri, avagy úrbéri minőségű kapcsolatban levők (taksások, curialisták, censualisták, contractualisták stb.) közötti birtokviszonyok — jogérvényes Ítélettel, avagy egyezséggel végleges megoldást és ugy a volt földesurak, mint a curialista zsellérek az érvényes birtokjogcímet nyertek s az ingatlanhoz az osztott tulajdonjogot (osztr. ált. polg. törv. 357. és 359. § a), tudniillik az ingatlan állagára a volt földesuraság, a felépítményekre a curialista zsellér a tulajdonjogot és az ingatlan állagának haszonélvezetére a curialista zsellér a haszonélvezeti jogot végérvényesen megkapták. Ezen most körülirt birtok- és tulajdoni jogcímnek megfelelőleg vannak a volt földesúri jogutódok és a curialista zsellérek a telekjegyzőkönyvekbe bejegvezve; 8. a telekkönyvilcg bejegyzett tulajdonjog megtámadását tárgyazó kereseteknek elbírálására pedig nem az úrbéri kivételes bíróságok, hanem az 1868. évi L1V. t.-c. 19. §. és az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §. szerint a telekkönyvi hatóság, illetőleg a kir. törvényszékek, mint birtokbiróságok illetőségi körükbe tartoznak. A jelen megbeszélés tárgyát képező keresetek az úrbéri biróság illetőségi körébe perújítás utján nem tartozhatnak a fentebb elősorolt okokon felül még azért sem, mert hol van az úrbéri régi, avagy újabb bármely törvényekben oly §., mely azt rendelné, hogy az úrbéri törvények által előirt eljárás utján befejezett perben később egyes zsellér, vagy több zsellérek által a volt földesuraság ellen indítandó perben, a felperes zsellérek ismételve élvezhetik az 1853. március 2-án kelt nyiltparancs 45. §., az 1871. LIII. t.-c. 54. §-ban az úrbéri pereknek adott bélyeg- és kincstári illetékmentességet? — hol van az a törvény, mely a volt földesuraságot, illetőleg annak jogutódját arra kötelezné, hogy a zsellérek által újitott pernek tetemes költségeit ismételve viselje? Hiszen ha ez megengedhető lenne, a csak 8 vagy 10 curialis zsellérséggel biró földesurat, ha ezen zsellérei egyenként egymásután támadnák meg keresettel, nemcsak a curialis zsellérségért nyerendő esetleges kárpótlási összeget elűzetnék, hanem más ingatlan vagyonúkban is a költségek megtérítése miatt tetemes kárt vallanának. De tovább menve, miután minden bírósági Ítéletnek egyik lényeges főkelléke, hogy az végrehajtható is legyen; feltéve, hogy a felperes curialis zsellér a keresete értelmében pernyertesnek Ítéltetett; kérdem: miként leend az Ítélet végrehajtható, ha az alperes akár a régi, akár az újabb földesúri jogutód zálogjogokkal megterhelte a curialis zsellérségnek egyik alkatrészét képező és a földesúr nevére telekkönyvezett ingatlan állagát? — vájjon a jelzálogos hitelező meghallgatása nélkül mi alapon lehet a jelzilog egyik alkatrészét tőle elvenni? — avagy mi alapon lehet a kereset tárgyát a nyertes felperes zsellérnek tehermentes tulajdonába, birtokába átadni, pedig tehermentesen birtokába kell átadni, mert az 1853. márc. 2-án kelt nyiltparancs és az 1871 : LIII. t.-c. szerint az úrbéri kapcsolat megszüntetése következtében az illető érdeklettek a kezükön talált birtoknak tehermentes teljes tulajdonosaivá lettek s a volt földesuraság adósságainak fizetésére nem kötelezhetők. Feltéve továbbá, hogy ha a volt földesúri jogutód az ingatlan állagához való telekkönyvezett tulajdonjogát egy harmadiknak eladta és a vevő a tulajdonjogát telekkönyveztette, vájjon úrbéri biróság által hozott Ítélet alapján elvehető-e a jóhiszemű vevőtől a szerzett tulajdonjoga? Feltéve továbbá, hogy a felperes curialis zsellérnek nemcsak telki birtokának teljes tulajdoni joga Ítéltetett meg, hanem hozzá legelő- és erdőilletmény is Ítéltetett, azonban a volt földesúr e nemű birtokát egy harmadiknak jogérvénye?en eladta, vagy az erdejét kivágatta s már nincsen fajzásra alkalmas erdőbirtoka, vájjon ki leend kötelezhető a legelő- és erdőilletmény kiszolgál-